Prágai Magyar Hirlap, 1937. december (16. évfolyam, 274-297 / 4420-4443. szám)

1937-12-05 / 278. (4424.) szám

•SI&W *9tr;n nuqqof ‘pontra; uiatr ■erp '41 ara ‘— Pi ^stii t? Bipmora — n?zzo“[op qusQ — •raozo3[op trazstTj — ^oifuqips — $ qoirjq pipije — *qOSBd’BKM0|S0 ZB qapip j£ 9lJ?am Sp 44 OZ-oSjop .onripcqBzsBm qqa.oiiaXg v ‘4pqimra c QjzaSaA jBramB-praurj ‘4I<>a «ásut[ piára ‘qqsspia zy •aqjpqazs v qm^oj pjAO[ 4?N 01 X3TH •dna 9A?náuai ‘spjOAioqiq e pipznsonq jjpjijs -iq apui azsaad ‘quqiapezBq oaiiv qaApqppua sfijnpnBJiq saqpaq sjSpui ap ‘jpBxeaiaqijj Aga ‘[Bjjbuoa ópipni piajajsa zb juuamezBq qnnijoA qauafajAupq aj3pA jprira opj zssoí V i)3q9 9l bujoa qnjieqípdid im qqpquj jr?g -qeiiBSípdid sj qaASaq b I!?Jq9m»J V •qunjzsn naqqoqjai síjpra ‘qunipaqzsajaui -iq Bq ap ‘ipspjnp.ioj Bjqqof opj zb qmapA aaXSg •|appqa'ounjiq }uira ‘ipzsaa ÁSbu quiaaazsiuqaip quuojzseXSojia uaqraaaa^J -BA B BJSpuiOUB ZB 3AJpBZSs!A ’3dJ9S IJOZB fqnqauaiu ip{a psa -iga jujm ‘jq qujtjzpu ÁJSn ‘qBuqBisiqei b qunnoifnXu xspzoqBjpzs uojn ojazaA* ajajai joaASaq b jígoq ‘za jjoa soSpsiBinui ub^io ‘qunzzp au 3jjoq X3oq ‘BJjáqBjsun; xpq ‘jequ?A£uodJOjps qnjznq -iq pjoj qunSBUi joqe ‘BJ9)nBJaqa; jmi/íu b q'unipoqzsedBqioj UBsnq sí iiu upjnzy 1)B -iui spjnpupjiq luauiajquoi b BApoquBzssoq ‘jloxzSBqqnS eisuni 01—8 upraia* 9*nB zb ioqB ‘ipqa ojg^puaA b qninqej sj 3aj\[ •qnn)}Bq]npu; ajajBzssiA JinASa ibjjbibaiz ojo|iq jpuisj’ zb laAiqB ‘isoaBAnj b jusaaaq -Sara quniínpuija aura ‘bjsbuiohb poujBsz b ja Jzsia ppiEjaqaj NSa jpfpisod jpASjsnza jqupuBzs b Á'goq ‘qn;pni3aui ipiqirppzBSiz IpH rasa zb uapasapuasoja aaSaA 3iuib ‘ejbu qunjjoA Sibjo safiai A3a raanpÍBiu A'uoziq ira ap ‘jb^baiz b iiqnm Soj ja UBSOJBUiBq ASoq ‘agaméi ;zb s ‘jjoa BÍBJiq hjej b Bfpp <-zbS zpq y ’jbibaiz ASbo b iaA«ja soibz91ji ippzaq |uagupqn’p Joqira ‘zoqzpq pjf? «bs-oAapgBtn ASa qirnup JtrqqB naddp ajqupta "uajazs iBquisqpi qn^pazs QBqqBSioAS Spin ‘qmizzp au Sara ÁSoq ‘ira azsjad ‘psa Z8 napzaq jugoqnz s{ apui ‘ipqqunjBimuB quq; -ja; zoqqunSBiu ASoq gijy TjBizoSuBqzssiA BAzoJOzsqosgaia qaAgaq b jjuib ‘;)ogjop uasajauauaj ‘qorapniA b qB^goijEsa Agn qusa Agoq ‘uapaqajaq naoqpqigp ubAjo ‘spf -npuipippsppBqtizsga ‘sí Jpiu Jjara ‘BJspzoq -jopnog b ppi qos ;joa mán Auozig "qniiaA uias ajzsp ÁSoq ‘3p qpq dpzs b jpuoqaq uajajj|q Ájo aoqjure ‘quni[oSoiBA3 inas ípao IP} Spui ap ‘q’ini;uaiu qqpAop npjnzy 'IPq *qp)azaAziA iA5aq iub*}o zb ‘sí jBqungpsnf -inozs qnjjBqjidBnisa joqB Ijourpqpsiv qn^ *jpia ajgpy -nőin tAgaq b jspigojBÁS B qnj -^bjAioj íauisi up^nzy ‘qnn;ziBJ9zi)Sani sp ^anaui ppaa zb qunjuaqidaj ‘jpgnsdBU 9JJOJ B upzni naqqasoja Sara qqps?q laApn ap ‘jjai qunSaiaiu ba^jkj ?iajia| uoiA[Oj *pzoq qaASaq b jaj ispiSopiAg b qnjpzaqgani apui )sora s ‘jaquopnj api qnjAizs laApSaAai |A3 -aq ssiJ| naggaa b BAqpzsiq pqjBUOA y •eapopnaBsz ‘Bjpspinoiip psioin qmi|n qun;zaqapja aa -gpA Sím ‘upjnspuiASa uazaqpAoq jaApfap -aa dpzs piipniiireJBr) ‘jBApapAggaAn BÁnpq -ín ‘{BAEinoidiua; jpjidp uaqms J93 nAuaoj -sojjaq qapauaqiuazsuiBaBO •qBJiiupi quaja upjn BApi qaAjaui ‘jBqBfpi qqazs-jpuqqazs B luipposo p33aía qnjzoAg uiau s ‘qiunjaA }}o3 -oqoa uoA3iOA-uiBaB9 naoAuoAS e ibuoa y UOA aspsaaaqjaj qBAB; isnapoq dpzs b b{ -[pa qauiuiB ‘Baspinpupaiq daz9 A'3a qun;aq -auqa aazsA3a [BABqudB ASoq ‘aApiao ‘pq -XSp zb iq qun;ioi3n aBinBq ubAjo ‘jupnq -ajaj ajsa qoA zaqan naAiiuiy niqnpHpaiq qunpqara ‘deu b í^o^nsiq ASoq ‘iBqp}Sjanj siq b jaj aipipq jbzzb eqndE UBqiBufBH ^dcufoij zsaj S| ppi uaA[itn ‘qnnuopuoS BajB gipuiui |aain ‘lupnjBp* qunipni uiasSpiu ‘qunnpp njp jn Á3bu dBuspra apg *ofea pgoqnz BÍdsu qqo; apin b izsapaquoi 3ara tqunnnzspq prarapq -J3A|S3} ;aq sa lEimupqndB aaiare ‘|Bquns -pinpnpaiq idEiiapsBA jui b ASoq ‘3A[p| 191IB ‘laspzpfppi " pippa b qnnBSuBq UBsnq upf -jBquiozs spsa qiASa qauopiuqzs ijbAu V n?An ^S3A? 11 VXÍÍYW NL'MXM :ü^I sp;npyMi>| <—♦♦♦—» •qnq.iaq rra b bA{osoto g adqq so.nc£ aiiQinsd'BNj ‘qtrnpAira BfipC lopiy; . qaaaq É |za dBií zsa3o ' pqaej b qini.ooA3gai\r * " :13oq ‘|za oaqop-aa zb qpigoqjBSO ‘qapsqioAípj ubSta qtqB ‘loqpqoAD'f qB.iBp.Bra nAizsAUBJB zb ‘oqaaj nÁiz’sÁuBjy qiiAgoAggara uasafiai ||B[C l'aiq inoapH •qiuaqis '^BÍpp-oso-qp-pogo aa •— Tímára ipqpu dag apui a-pn| AS’oq ;ajpaos -iqgam aoqqy ■á’jiaq ÁSs za juaui ’bí *8íprpAj *1 *o in ^POd aopfij?) *qBU«3p3j]A b qBsa pfBtn qauaftqao grppy *3IBndBq joq9pupfB ‘qBninABfgaui Biq qj>i efipi iBsaopoBi iBqBzssoa ‘BZZBUi|B|nf |Bq9f ‘Bazpq-pjzpq 3jputra spinqifl pf B ’apf A3| •sauippaSua Sjpufin <9paomzB3| ‘sBinieSaozg ‘zsaj 9\ ‘|Jp3| ap ‘qauiaaAS b Spin Sadazg ftijn sj aj ‘jn sj ja| ubjsoui 3ipad pa^aK ‘ma b api ppB ‘Btnoq bzssia aaaA9“ qpaSua urán Sara |za <pq spjnqjjig pf aa ‘jnnjA BfaqB ja ‘sqqpsz b apq ‘zsdnsz *80091 qBnzsndniBaq b apui Sgapso no Auozja *Bínapi e no ÁSbu ap ‘zoqzpq qjspra b Agaj^ •noSBjiBq qqpAOl s? inozsoqja pfBW *|oaqna ‘ipip ‘ipurjB ‘jpaoASoin no HoASbh •naSajani ‘joqAizs ‘isopq spjnqjj\[ Bfpno^T «jnaA3aj A3j sj up;za ‘qoA dpzs Anozjq’ ipff“ maSp zb pj 3oA3Ba uaqqasaAupi 9; 3bijjso y ‘nadpzs qB|zoqppraj <qB|jBABZ8 npjnzy •aipqpssaj qqafjaq ijsapq spjnqjw sj •aqzsozs jsorq pq b ia| npiq UBgopjog (í'9dB spjnqjiv 9[ apin nofSain ‘jnjx“ «,*qaq] :9|fB zb qijjAniq BjpspSod’o^f •ajaAS b qpf nj laaui ‘qaASaraaq Auoziq api“ ‘laqaAau b izpu ‘pAAnoqAuBaB ;zséAO[g •BÍASBn Sara BfBadB ‘jpf aaaaniB ‘uofjnao ppBjq ‘BÍdBq BapjipA b ipfpAuzsiJBi sazsipSBhiso *9dB sp[nqjn[ 9f ajojaq jjpzsjq S3 ‘pqupzs siq b upSaui upSpAnpj b |uaq uvh aaawaoaa •pmizg ‘Biapiv sjjbh 'EqmoaoS niau ‘sj o zsaj 9f ASoh ‘BipB3o|3ain sj Bisjd y •uaqAp zb ippaqiasjA uadpzs iqy ‘uasaAtzs Bfípj íze sppqjj\[ |aaj^ *|iaiA sopgaiA naqafodjo ‘gipuini Íjoa zssoa gipad Jqy ‘uaqodp b uba BaqnQ ‘uaqAp zb ijoa pf iqy ■qpjBinf qanqaqauiaaAg b Ajaj\i ‘qppnpfB zb hba u9qupzg r ‘sp[nqij\[ b nof npqupzs *spqBa A3bu 9q apui ipsg •syanMiw v Nor K<»iNyzs ‘•Atrpqjpd ‘saAp xi ‘í*sz9p qipuaag “qunjnuBl |Bqos IpqApj^ ‘qnndBj spj saApoq A3a uba ‘qunpBgiA sp qímzsjpf bh jqunfinuBi UBqqunaoq sj^i •AnpSaj sjq b pa aqzsng ‘Anpaa dpzs Aupraopni y :qajqan np qopuoin pASg ‘qaqaaaAS Sjospilnd sí}} •>iosyxrvd si^i *1 ‘O *AI '91ZSP1 Jípdap^ •qaapq] mau losopSaiA s ‘inairaapapgam pnnn jzgf ‘qoAÍBA 9pb3o|9zs s 9JnuBi 9J pAi|y •qaapq sj ipAjosaaoq apd A3a gpra Bfpzzoj-i ‘a3pi ‘sauBaBU ‘aoqno ajopq jq aofijnH •jjbib qunqEjqB zb pBaBSoq Sara pzpa jop ‘qnpzzoqnn ja aaaAg aapisa sppqjW •pinaspjpq psBSjjBq s ‘nasauqaASi| psBAJO ‘lajaAaj b nioaj jsapq sppqijv 9f, •Z0HISDV9 SyiQ'HIW a3A31 •graizg ‘93A9 81 ‘Biapw spni •pgpszspSa 9f qog gpin qoupAjq zaqppp § ‘pAp soinpz8 nafig *monpApi |zb uodBU A3bu g Tnasinozsoq pssaaA STq Agg |iupu9itnB| 9f b ASoh ‘tnáiaaSain jza up A3oh ‘jfBudBU a up qojnaQ VHYr<TYNA3M IN3NPXINVX •Sazspia ‘S9A? 01 ‘Bquoji BjjBg •uraqjaj jjpzs pajaj npAuapzs Spsppxnj zb s ‘pajzsaaaq uiopBl uaqxnazaq PiqqjH ‘BJpzs qqpi qin^o i«9U m^qíB n9P!W ‘Ba93aA b’ gjazoqja aoqASa eq sg •Bjapj^i aAy rjSaqaa |zy ‘Bapuii qijiAuSain uiBqíV ’SubibS-SujuS b qjzsiBipqp azssaiv ‘Sucaeq sjq b* inpuoqgaui Bq ‘uaqpp s •bAiv jaAuuajv 9 ‘paqau ubapb ;p.PH ‘Ezspqoi gq uiaAizs mauaisi ppzs ppzzoH •inazaq pq b pnira inojosoinq Bapuij ‘inauiazs b moiiAuiq Bq ‘jaSSag •MyANHyzs oysaywi zv “npApq ‘saAp gx ^siinf nBinzana •zssoa ASba a-uiBijoA 9f naqAp zb uaqqa ASoh ‘popni |zb laaj^ jniaazs paspzspi A3px •pf zsaj sopSaiA y Sipad uibj;oa zssoa m ‘9aoASoni sp JoqnQ naASaj ‘tuEiiOA 9,f bh •Bqaoqtta s pioASoj^ qos annaq naA3aj ASoh ‘Bpo uraipi |JpW ASott ‘sj ize popnx mpqupdo; up zb api\[ UBqqBjqB zb po’pg <mpz.:oq aq ssB|3odo>i ‘sp{nqji\í ‘spinqjiy •syan>nw ívsyai MOUVADVH SIX m, — *= 386 T’ccká csodáhdíte tikUneU írta; FEHÉR RÓZSA — 231 -» Az égész környéken csak Így ismerték a Kovácsék Ferkó gyermekét: Arartyezivü Fei-'kó. Messze földre elvitték a hírét jóezi- vének, aranyos mosolyának. Egyformán szerette 6 Isten minden élő teremtményét, embert és állatot egyaránt, de legjobban mégis a kis énekesmadarak voltak a szivé­hez nőve. Imádta a zenét, akár harangszó volt az, akár zokogó hegedű bús 'hangja, akár madárcsicserges, óraszám el tudta hall­gatni a legnagyobb csendben,, kicsire ösz- Kzekiuporodva, a hangokat. Voltak, akik kinevették ezért, voltak, akik megszerették. így történt azután, hogy ha valaki szárnyaszegett madárkát talált az erdőben, csak vitte Ferkéhez, aki bekötözte a sebet, addig simogatta a pihegő jószágot, mig az meg nem nyugodott és ápolta hűségesen, mig meg nem gyógyult. Tele is volt napfényes kis szobája mindig madárszóval, rigó-füttyel, pacsirta-dallal. Mert kis védencéi, mikor meggyógyultak sem feledkeztek meg jótevőjükről és el- ellátogattak hozzá néha. Ilyenkor apró cső­rükkel csak megkopogtatták Ferkó mus­kátlis ablakát, aki már tudta, hogy újra egyik madárpajtása jelentkezik, hogy vig csattogásával elszórakoztassa a beteg kis­fiút. Mert azt elfelejtettem mondani eddig, gyerekek, hogy szegény Ferkó gyerek bi­zony erősen sántított és béna lábával na­gyon ritkán tudott kimenni a többi gye­rekek közé. Sokszor nézte szegényke fájó szívvel a nyitott ablakból, hogy rugdalják ipocakos futballjukat a többi gyerekek és ilyenkor nem egyszer kövér könnycsepp gördült h sápadt kis arcán, amit nem tu­dott a napfény pirospozsgásra hevíteni so­hasem. Meggyógyult madárpajtásai persze hogy elvitték hírét az erdőbe nagy jóságának, meg nagy szomorúságának. Ahogy egy­mással csivegett-suttyogott a félszemti fe­keterigó meg a bénaszárnyu fülemüle, akik iFerkó madárklinikáján kerültek össze, ahogy aggodalmas szeretettel összebújva tanácskoztak a vén Füless doktorral, a íhires madártudóssal, senki meg nem értet­te volna, hogy a Ferkó gyerek dolgát be­szélik megr egymásközt esivegő madár- nyelven. Mert az erdő jószivü kis madár­kái elhatározták, hogy segítenek jótevőjü­kön, Ferkén. így történt, hogy egy szép napon elin­dult a fürge kis cinke, az erdő cifratollu kis madárpoetása, akinek kis tábla lógott a, nyakában, melyen glrbe-gurba madárhe­tükkel ez állt: Nagygyűlést hívunk im egybe, ahol' nem lesz vörösbegybe’, sem cinkében, sem rigóban nagy hiány. Eljön oda füttyös madár mind ahány. Meg fogjuk majd gyógyítani Ferkót, aki annyi testvérünkkel tett jót. Jöjjön e'l oda mindenki, de ne hozzon kalácsot, hanem csak jó tanácsot. Ennek a felhívásnak meg is lett a. foga­natja! Csak ugv sereglettek a madarak a nagy tanácskozásra! Feketéllett tőlük az erdő, annyian jöttek össze. Ünnepélyes fekete ruhában először egy vén holló lépett a szó-ágra, ami itt a szó­széket pótolta. — Barátaim, minden rendű és rangú test­véreim, Aranyszívű Ferkó, a mi nagy jó­tevőnk beteg, szegény. Nem tud menni a béna, gépbe préselt lábával. Segítenünk kell rajta. Mindenki terjessze be javaslatátj mit tehetnénk érte. — Vigyünk rá kakukfüvet — kotnyeles- kedett egy pelyhestollu sármány. — Ne tessék személyeskedni — ugrott fel mérgesen egy jelenlévő kakuk —, min­dig bennünket piszkálnak! A madársereg azonban egyhangúlag le­hurrogta a közbeszólót. — Talán piócákat kellene rárakni — ja­vasolta a varjunemzetség kiküldöttje. — Megálljatok — szólt féllábon állva a bölcs gólya, aki csak úgy idetévedt közé­jük. — Én láttam a szomszéd megyében egy párolgó vizet, amit ember-nyelven gyógyforrásnak hívnak. Kiszedik belőle az iszapot és azzal gyógyítják fájós karjukat, lábukat. Hozzatok abból ennek a jószivü kisfiúnak, hátha ez eegit rajta! A kis madarak menten megfogadták a bölcs tanácsot. Nyomban felkerekedtek és huszas csoportokban nekiindultak a nagy útnak. Negyven órát repültek egyfolytá­ban, amig a hires gyógyforráshoz értek. Ott _ megpihentek egy kicsit, majd mind­egyik a csőrébe vett annyi iszapot, ameny- nyit csak elbírt és repült vele sebesén visszafelé. Egyszer csak látja ám Ferkó, hogy a nyi­tott ablakon keresztül beröpül egy kis ma­dársereg, rárakják a szájukban lévő sár- szerü. valamit a lábára és kirepülnek. Min­den nap uj _ madárkülönitmény jött és hoz* te. a gyógyító iszapot a kis fiú fájós lábú* BOSZORKÁNYOS MUTATVÁNYOK * 1 BAJBAN A KIS INAS! *“ Kérek ebbe a kancsóba 1 liter bort! =— mondja a vevő a bormérésben, ahol csak a kis inas van jelen! Szegényke nem tud­ja mit csináljon: Van egy hétliteres tele üvegje s egy 5 literes, meg egy 3 literes üres üvegje. Hogyan mérje ki pontosan az 1 litert? (a hozott kancsó is nagyobb az 1 Iternél). Nohát, ki ügyesebb az inasnál? Ki tudja, hogyan lehet az 1 litert kimérni? Ide írjuk a megfejtést, hogy ti is felte- bessétek a fogas kérdést: A.7 literből teleöntjük az 5 literes üve­get, marad két literünk; az 5 literesből most teliöntjük a 3 literest, marad megint két literünk; most összeöntjük a kétszer két litert az 5 literes üvegbe, majd a teli 3 literes üveg tartalmát átöntjük a 7 literes­be, üres marad tehát a 3 literes, amibe be­leöntve az 5 literesben Lévő 4 literből 3-at, marad az 5 literes üvegben 1 liter borunk, ezt áttöltjü'k a vevő kancsójába. REJTÉLYES ÁRNYAK Ne találgass, hanem gondolkozz: ha as uccáról felnézel lakásod függönyös ablaká­ra — este van, otthon ég a villany — s az ablak két felén két árnyékot látsz a füg­gönyre vetődni, a szobában álló két sze­mély árnyéka az — mindkettőnek árnyéka derékig látszik, az egyik magasabb, de hal­vány, a másik alacsonyabb, de sötét ár­nyék! Hogyan állapítanád meg lentről, hogy vájjon a szobában állók közül melyik a magasabb termetű, a felnőtt s melyik áll közelebb az ablakihoz? Na, pajtások, ki tudja: 6 ki tudja miért? (Az árnyék annál halványabb, minél mesz- szebb van a. vetítőfelülettől (függönytől) e annál nagyobb is, minél messzebb van at­tól; a magasabbik árnyék tehát csak azért snagas, mert messzebb van az ablaktól, bi­zonyos, hogy a sötét, kisebb árnyék „tu­lajdonosa” á!l az ablakhoz közel s ő a fel­nőtt!) FELTÉTELES NAGYLELKŰSÉG Itt a tenyerem közepén ez a pénzdarab Bem is kis pénz: egy egész pengő! Neked adom, a tiéd — de csak akkor, ha ezzel a ruhakefével lekeféled a tenyeremről. — No, mi az, nem sikerül? Próbáld erő­sebben! Még se megy? Sajnálom, akkor a pénz az enyém marad! (Senki sem képes kefével lekefélni a. pénzt a tenyér közepé­ről — próbáljátok csak meg!) HÓKA A VILÁGOSSÁG HIRDETŐJE A falusi kakas a nagyvárosba került és hozzá egy konyhába. Szokatlan volt ugyan a hely, de hajnalban nagy hangon kukoré­kolt. A ház népe fölijedt és elvágták a kakas nyakát... Sóhajtva szólt a haldokló kakas: — így jár az, aki a világosságot hirdetik A NAGY HAL INTÉSE A nagy hal a mély viz'ben úszott, lassan, kényelmesen. A kis hal vigan ugrándozott, bukfencezett. Nem fért a bőrébe. — Vigyázz, picikém — mondta a nagy hal —, mert áki sokat ugrál, elöbb-utóbb horogra kerül. MEGFEJTÉSEK A 48, sz. rejtvényeinek helyes megfejtése: Keresztrejtvény: Kesergő, ál, zs, rég, ősz, ávSz, yen, éra, ásc, gát, kösd, ide. — Kár­tyák, elé, ez, gzs, őszinte, gáncs, őzégi, eső, rád. — Borbély Károly betürejtvénye: Színház. — Borbély Károly rejtvénye: Névnap. — Miiller Klári betürejtvénye: Őszinte. — Sebők Évi számrejtvénye: 268!), 9862, 6208, 8926. — Kuklis Imre betürejt­vénye: Pék. — Kuklis Imre kockarejtvénye: Zéró, érik, rigó, okos. — Czakó Ferenc láncrejtvénye: Sár, rák, kár, rut, tok, kút.— Kuklis Imre rejtvénye: Joli, álom, néni, olló, Sári, béka, árul, cica, savó, Imre, túró, János bácsit. — Haris Mária betürejtvénye: Borzasztó. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Alagi József, Albrecht Eszti, :: Biró István, Benkő Ferenc, Bencze Károly, Bér- náth József, Bulla. Kató, Bartsch Ákos, :: Darvas Szilárd, Dobos László, Diczkó Bor­bála, :: Fazekas János, Forgách Ildikó, Forgách Klárika, Fekete János, :: Gajdos Dodó, Gúnya Mihály, :: Horváth Ferenc, Halas Kázmér, Halász István,, :: Jellinek Olika, :: Kovács Péter, Kis Ferenc, Kere­kes Péter, Kuklis Imre, :: Láng Ede, László Dénes, :: Martos Béla, Molnár Teréz, Pénzes Joákim, Pálinkás Bandi, :: Róth Bözsi, Riszner Karcsi, Riszner Jenő, Roz- losnik Bözsi, :: Soós Sándor, Sebők Évi, Sebők Juci, Sebők Palkó, Szeceey Klára, Szelei Miklós, :: Tóth Jenő, Takács Sán­dor, Török István, 1: Világi József, YU rágh Vilma, %

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents