Prágai Magyar Hirlap, 1937. december (16. évfolyam, 274-297 / 4420-4443. szám)
1937-12-05 / 278. (4424.) szám
6 t>ra:gai-7VW^tíH! KTiéP 1937 december 5, vasárnap. 1 A magyarság kulturális követelései az itkolaügyi kormányzattal szemben Esterházy János beszéde a költségvetésé bizottság kulturális vitáiéban ■ ■ ■ Nyusatszlovenszkói példák a magyar iskolaügy helyzetére • ■ • két, ahol nincs magyar polgári. Ez évben már nem vették föl ezeket, hanem utasították őket, hogy járjanak saját körzetükben polgári iskolába. Miután azonban az ő körzetükben csak szlováknyelvü polgári iskola Van, ily módon lehetetlenné válik számukra a magyarnyelvű polgári iskola látogatása. A komáromi beiKésgimnszium államsegélye A komáromi Szent Benedek-rend az áU lammal szerződést kötött 1906-ban a komá(ÖTÖDIK FOLYTATÁS) Mi úgy véljük, hogy a parlamenti fórum az a hely, ahol őszintén és nyíltan el lehet és el is kell mondani minden panaszt, kifogást és ahol ezekre orvoslást is követelhetünk. A mi részünkről a múltban is megtörtént ez, sajnos, hiába, mert szavaink mindeddig egyetlenegyszer sem találtak meghallgatásra, a kormánytényezők soha nem vették komolyan a mi előterjesztéseinket, s bajok orvoslása helyett semmitmondó, üres nyilatkozatokkal vélték elintézni a magyarság ügyét. Ez alkalommal újból fölhívjuk a kormánykörök figyelmét a kisebbségi kérdés gyökeres rendezésére, s föltárjuk őszintén, tárgyilagosan a helyzetet. Ha ez most is hiábavaló lesz, akkor följogosítva érezzük magunkat, hogy minden eszközt és módot igénybe vegyünk, amelyekkel helyzetünkön javítani tudunk. Hogy mindaz, amit a föntiekben a magyar kisebbség szomorú helyzetéről, kulturális visszaszorításáról elmondottam, nem üres beszéd, hanem tényeken alapul, azt az alábbiakkal fogom bizonyítani. A tftmegyeri esst Arra nézve, hogy az iskolaügyi hatóságok hogyan kezelik a magyar iskolák ügyét és mikép intézik el a magyar szülők iskolai kérelmeit, álljon itt példának a tótmegyeri eset. A Tótmegyeren lakó magyar szülők 1933 óta szorgalmazzák a helybeli szlovák tannyelvű római katolikus népiskola mellett a magyar párhuzamos osztály létesítését. Utoljára 1936 augusztusában kérte 109 tanköteles magyar gyermek szülője írásban ezt. A nagyszombati egyházmegyei hatóság azt válaszolta, hogy elvben nem foglal állást a magyar osztály megnyitása ellen, azonban a magyar szülők teljesítsék a bratislavai tanügyi referátus által megjelölt föltételeket. Erre a tótmegyeri szülők jogi képviselője a tanügyi referátushoz fordult s kérte, hogy közöljék a föltételeket, hogy az érdekelt szülők a követelményeknek eleget tehessenek. Most jön az érdekes dolog. A pozsonyi iskolai referátus 94499/36— 1/4. sz. alatti végzésében azt a választ adta, hogy a kérelemnek nem tesz eleget és a föltételeket nem közli. így intézik nálunk a hatóságok a magyar iskolakérelmeket. Egy eset a sok közül. Hogy ilyen válasz mellett mikép teljesítsék a szülők a föltételeket, azt a refrátus nem mondotta meg. A szentkirályi ligaiskola Ezzel szemben a tornaijai járásban fekvő Szentkirály községben, amelynek 594 lakosából csak 17 csehszlovák, azaz a határfináncok és az utmester, keresztülvitték, hogy egyosztályos szlovák elemi iskola létesült, s miután nem tudták cseh és szlovák gyermekekkel megtölteni, a magyar gyermekeket fogdosták össze a helybeli lakosoknál és a szomszéd községekből. A Léva melletti Génye pusztán egy szlovák elemi iskolát állítottak föl. Miután nem volt elég szlovák gyermek, a közeli Lévába járó magyar gyermekeket ebbe a szlovák iskolába utalták be, azzal az indokolással, hogy miután Génye pusztán van már iskola, a helybeli gyermekeknek oda kell ezentúl járniok. A cukorgyár szlovák iskolái Hogy milyen mértékben folyik az egész vonalon az elnemzetlenitési akció iskolai téren, arra jellemző eseteket hozok föl a zse- lizi járásból. A járásban lévő Nyir községben, amely- . nek lakossága a népszámlálás adatai szerint is háromnegyedrészben magyar, az oroszkai cukorgyár egyik alkalmazottja szervezett szlovák iskolát. Miután szlovák növendék nem volt elegendő, a cukorgyár magyar alkalmazottait elbocsátással valO fenyegetéssel kény- j szeriti most már második éve* hogy gyermekeiket ebbe az általa létesített szlovák iskolába adják. Hasonló az eset Málas községben, ahol a Slovenská Liga szervezett szlovák kisebbségi iskolát. Itt hasonlóképen az oroszkai cukorgyár alkalmazottait elbocsátással való fenyegetéssel kényszerítik, hogy magyar nemzetiségű gyermekeiket a szlovák iskolába adják. A magyar gazdasági cselédek gyermekei tanszereket és ruhát kapnak a Ligától, már akik a Liga által fönntartott iskolába járnak. Hogy a kép teljes legyen, helybeli magyar iskola tanítója beszéli rá a magyar szülőket, hogy küldjék szlovák iskolába a gyermekeiket, mert állítólag szerelem fűzi a szlovák iskola tanítónőjéhez. Igazán megérdemli, hogy megemlékezzünk róla! Mese a téllsMtről Hogy a gyermekeknek a szlovák iskolába f való csábítása miképen történik, arra is egy | jellemző esetet hozok föl. Egy szegény tak- sonyi munkást a munkaadója rávette, hogy leányát írassa be a szlovák iskolába, s ott kap majd tanszereket és fölruházzák ingyen. A gyermek valóban meg is kapta, amit ígértek neki. Azonban a kisleány nem bírta ki a szlovák iskolában, mert a telepesek gyermekei állandóan gúnyolták és elmaradt a tanulásban. Az apa a kisleány könyörgésére a gyermeket átíratta a magyar iskolába. Persze a dolognak folytatása lett. Amikor 1936 december 5-én a gyermek a szlovák iskola előtt ment, megrohanta két fiú, lehúzták róla a télikabátot és bevitték a tanítóhoz, s az azt egy másik gyereknek ajándékozta oda. Izsa községben, amely az ógyallai járásban fekszik s amelynek 2360 lakosa közül mindössze 235 csehszlovák, a Slovenská Liga szlovák iskolát készül fölállítani. Az iskola szervezői között van egy gazdasági intéző, aki a munkásait kényszeríti, hogy a gyermekeiket írassák be a szlovák iskolába. „Menj a körzeti peígSri iskoládba!" A polgári iskolai körzetek fölállítása a magyar gyermekekre máris érezteti a hatását. Eddig a pozsonyi magyar polgári iskolába azon községekből is fölvették a polgári iskolát látogatni kívánó magyar gyermekeromi gimnáziumra nézve. A szerződés sze«< rint a felső négy osztály fönntartásáért évente 24 ezer aranykorona államsegély jár a rendnek. Ezt nem valorizálva 1935-ig az állam kifizette. Ettől az időtől kezdve azonban megtagadta azon a címen, hogy egy diákja az iskolán kívül illojálisan viselkedett. Megjegyzendő, hogy a dologban a diákot a bíróság fölmentette s a másodfokú ítélet előtt az ügy amnesztiarendelettel töröltetett. Másik sérelem az, hogy az intézet világi tanárait nem akarják fölvenni az állami nyugdíjintézetbe. A szlovenszkói egyházi birtokokat kormányrendelettel föloldották a kényszerkezelés alól, de a bencésbirtokok föloldásáról eddig értesítés nem érkezett a rendhez. (Folytatjuk.) VERESS VILMOS Irta: ÓNODY ZOLTÁN, a prágai MÁK elnöke Az egész határt füstifelbő borítja, a levegő tele van égett krumpliszár szagával, egészen a faluba hozza a szél és nem fárad bele, még arra is jut ereje, hogy nekimenjen a fának, letépje a megszáradt leveleket, a többiórt majd eljön holnap, holnapután, amíg mindet le nem szedi. Az őszirózsa még kihívóan kevélykedik, ez az ő ideje, az ősz, a szeptember. Tanitónagybátyám udvarán állok, elnézem az iskolásokat, különösen az újakat figyelem. Aprók, hatévesek. Majd az idősebbekre, a felsőbb osztályosokra esik tekintetem. Ezeket már ismerem. Pompásan rajzol az egyik, kifogástalanul számol a másik, sok az értelmes arc, a mondanivalós, kiváncsi, nagy szem. Ma szépen számolnak, írnak, olvasnak, de mi lesz tiz-tizenkét év múlva? A kapa, kasza-nyele, az ekeszarva elkérgesiti kezüket, elbütykösödött ujjaik között esetlenül tartják majd a tollat és soká fog tartani, amíg leírják akár a neVüket is. Elcsodálkoztam rajtuk és elsajnáltam őket nem egyszer. De nincs pénze egyik apjának sem a tovább taníttatásra. — Nem tóhetem, tanító ur, pedig igen szeretném — mondják, ha a tanító megemlíti mégis, hogy „kár a gyerekért.” A postás zavart meg, vastagabb levelet hozott, feladó: „Veres Vilmos.” Felbontom. Negyven- nyolc oldalas, Írógépeit, könyvalakba összefűzött brosúra kerül elő a borítékból: „A kisebbségi magyar falu napjainkban.” Be leforgat ok, első oldal: ajánlás, második oldal: előszó. „Ma, amikor mindenki figyelme a falu felé fordul, kezembe vettem a tollat, hogy papírra vessem a falu népének szürke hétköznapijait. A népét, aki tesped, aki örökös robotban tengeti örömtelen életét, de aki érdemes volna arra, hogy vele foglalkozzanak, elszigeteltségéből, tespedé- séből felrázzák. Ebben a sorsban, falun élek, paraszt vagyok, aki nemcsak látja, figyeli is mindezt, de átéli, benne sodródik a többivel s vele együtt várja a színtelen, mostoha hétköznapok ünnepnappá változását...” Csend van. A gyermekek bementeik, elkezdődött a tanitás. i — i — u — ú. Nehéz hivatás tanítónak lenni, még mesterségnek is nehéz. Különös előszó. Első gondolatom az volt, hogy a Veres Vilmos apjához is 'biztosan elment annak idején a tanító és, inkább saját lelkiismerete megnyugtatására, figyelmeztette: „kár lenne a gyerekért.” Tovább olvastam, kiváncsi, majd lekötött figyelemmel. Sor sert, oldal oldalt követett, közben százszor igazat adtam Veres Vilmosnak és hovatovább végleges meggyőződésemmé vált az a feltevésem, hogy egy szociográfiai mü elkészítésénél csak másodsorban fontos az író szociológiai ismerete, módszertani felkészültsége. Egy fontos: a faluban, a történésekben való benneélés, azok meglátása és a továbbadni-tudás. A magyarországi, legalább is a ma divatos egyéni falukutatásban sincs egységes rendszer, ami magától értetődő is, mert minden egyes írónak megvan a maga egyéni rendszere. Mennyivel más a paraszt származású és osztályirók vallomása — Illyés Gyula: Puszták népe, Veres Péter: Számadás, — mint például Féja, Erdei, vagy a többiek könyve. Módszereikben, szempontjaikban, meglátásaikban különböznek, — érthető, ■mert az egyik a néptől jön, rengeteg átélt mondanivalóval, míg a másik a néphez megy mondanivalóért, — de a cél — a javitaniakarás, a nagyobb karéj kenyeret, az egy koronával magasabb bért, az emberibb életet leirni, az illetékes figyelmeknek a nép felé fordítása, — az mindmegannyi szociográfiai Írónál egy és ugyanaz volt és lesz. Mindezt el lehet mondani Veres brosúrájáról is. Őt is ilyen indítékok vezették. És mennyi éleslátás, mennyi őszinte, bátor szókimondás, minden osztályigazgatási szándéktól való távol- állás jellemzi minden sorát. Mennyire speciálisan szlovenszkói és mennyire igaza van, amikor a kisebbségi sors falun vallott értelmezéséről, a falu politikájáról ir: „Sok kényszer és eszköz van arra, hogy a gazda magát megtagadja. Állami mének tartása, dohánytermelési engedély, de sokat- az adósság szőrit máshová. A magas bankkölcsönök kamatai miatt a hosszúlejáratú, három százalékos kölcsön elérése is sok falusi gazdát kerget máshová. Van egy igen nagy bűne a parasztságnak, hogy törvényhozóit sokszor méltatlanul támadja...” Igaza van, amikor a falu kultúrájáról beszél: „Amig a papokban és tanítókban nena találnak segítséget, hasztalan a főiskolások minden próbálkozása” — irja. Ezt jól tudjuk mi is. Egyes helyeken — szerencsiére nem mindenütt — valami megmagyarázhatatlan és csak nagyon kevés esetben indokolt ijedt hangulat uralkodik a falu magyar vezetői között, félnek kiejteni: kisebbségi magyarság, félnek tenni ezért valamit, félnek szerepet vállalni a SzMKÉ-ben és ha vállalnak is, alibi munka az egész. Nem általánosítok, a kivételek előtt kalapot emelek, de nem csodálom, mert kötelességük. A földbirtokreformról olyan kritikával ir, hogy bármelyik közgazdásznak becsületére válnék. ír a szlovák—magyar nyelvihatárról, mert ilyen is van és hátrányáról. Veress Vilmos brosúrájával az idézékesnél zavarban vagyok, nem lehet idézni, minden sorát el kell olvasni. Megérdemli, hogy minél előbb könyvalakiban megjelenjék, hogy minél többen elolvassák. Befejező sorai nagyon emlékeztetnek Kovács Imre Néma forradalmára. „Mint egy meghajszolt vad, fut, félénken menekül ez a nép minden , elől, az ártatlanban és a barátban is ellenséget sejt és ez az örökös remegés^ menekülés tompává, hallgataggá, mindent némán viselővé tette. Csak néha buggyan ajkára a kérdés: Miért kell ennek igy lenni? Miért nem lehet ez másként, szebben, emberiebben? Miért igy élni az életet? De a felelet késik rá és ha kérdi is, tudja, erre felelet nincsen...” így ir Veress Vilmos Ujbarson, Léva mellett. Tényleg elment annakidején apjához a tanitó. A pápai református főigimnázium tanulója volt két évig. Az államfordulat folytán abbamaradt iskoláztatása, újra paraszt lett és az ma is, aki két keze munkájával keresi meg mindennapi kenyerét. Hogy a faluról kezdett, imi, összeszedte környéke pusztuló népszokásait és hogy megirta „Az egykés Garamvölgye” „tanulmányféléjét” — ahogy ő nevezi — mindéihez a lökést a főiskolások falu-mentő munkája, a faluval való törődés adta — irja levelében. A mindennapi élet, a kenyérkeresés nehéz gondja csak ritkán engedik asztalhoz ülni. Panaszkodik, ismeretei is nagyon hiányosak. Nincs módjában hozzájutni a mai szociális írók munkáihoz, nincs irányadója, csak a maga gondolatmenete szab irányt miunkáinak. Sóvárogva nézi azoknak a könyveknek a címeit, amik a faluról, a magyar parasztról íródnak, sóvárogva és irigykedve gondol azokra az emberekre, akik nyakukba szedhetik a világot, jönnek, mennek, látnak, tanulnak, Írnak. Neki erre sem alkalma, sem módja. „Itt ebben a kis faluban vagyok kénytelen összeszedni mindazt, amiről aztán Írni lehet. A keret szűk, az ismereteim hiányosak, munkaköröm csak kis térre terjeszkedihetik. így élem napjaimat. Ha mégis valami gondolat adódik, leülök ócska írógépem mellé és rovom a sorokat.” Érzi, szüksége van a továbbtanulásra, a fejlődésre. De pénze könyvekre nincsen, örül, ha egy negyedkiló cukorra, egy félliter petróleumra, papírra, bélyegre telik. Nyáron részért arat. „Ilyen küzdelmes az életem, ilyen volt gyermekkorom, amiből csak fájó emlékek maradtak meg. Ma még magam sem tudom mire fejlődök, hogy érdemes-e írnom, lesz-e majd, aki megértsen, aki szó'baálljon velem?” Azt hiszem — lesz! Ha senki más, mi, főiskolások — biztosan. Aljechin megnyerte a 24^ik játszmát és már csak egy pontra van szüksége AMSZTERDAM. — Mint art tegnapi számunkban jelentettük, a világbajnoki párharc 24-ik játszmáját Aljechinre nézve kedvezőbb áll- lásban félbeszakították. Pénteken este kellett volna a játszmát folytatni, de Euwe, helyzetének kilátéstalanságára való tekintettel, játék nélkül feladta a partit. így most a pontarány Aljechin javára. Aljechinnek a hátralévő hat játszmából már csak egyetlen pontot kell megszereznie a világbajnoki cim vissza- hódításához. r óriási választék! Legolcsóbb árak! | IPaiasz T.? M®IIce j I Uveg - poruellán — villanycslüárok! llllillllillllllllllllllllliillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilHIilllllllllllllIllllllllllllllllllllllllilllllllllillillllllllllllllllllllllllllllllllllllllliillllllU Modern képkeretezés, üvegezés HlllllllllllllilllllllllllllillltlIllllilllllllllllllilllllllllllllllillllllllllllillilllililllllllilllllllllllllllllillilllilllllllllllllllllillllllillHIIIIHIIIIIIIIIIIIIB Telefon 2423 Alapítva 1833 Bgaájkwa»wáaM^'aMW»wwiWl'i»iwriiriiMSseEiiii»i»iiiiiBBWiiiiBaBMBMMiiiiiiMiiiiiiiiwii»iiwiiii>iTiiiiianMaiiWBMBMW»
