Prágai Magyar Hirlap, 1937. december (16. évfolyam, 274-297 / 4420-4443. szám)

1937-12-25 / 293. (4439.) szám

neqojB^puaAJGpTam tjpj e spzovqefGX 0e[l?I •ds* aziA BfJBa-ntnY BÍJBa-Jízs lp«$Bp diáin b qesouEXSn jpvsj XSbu JfipBUueq n jza qanpioj y ‘l3>l?P!A IHÖZQ3! 9P1BJV ZB sf gfsXSaq-Jirapj pazaAau ^qaapfaja} §bjja“ b ib;ip qajjoinzsuaq b pq jpBAjo -gain b tzssj gáuuaqauua; qBSoa.BÁSfj ”qiz -piuoSatn UBXuoqfjpí ‘paAuazs jsqos jjbiui Sbszbjbzs b XjauiB ‘jaqapjA uaitaqauuaj b XSj sp JjBupBjppj qpfjoj b ‘aqpjpani sfiBQ -nuiy s? bíjbq-j.zs b aqáSigA b aj qBujnp -nz qaSemojziA ispup uaqajzaqjaAoq qospp-EJ? XSbU V *I3 >lBUpBA|0 UBqqBSJOXS |Btf-jjos qozampq b uaq^zaqjaAOq qauna sp jalt -ajam b BfpBSojaq uBqqof sjucÁSn uizs ajaq; -aj y quatsaj b;v,ozs ajpjaqaj ^Bs’soqBl « jaqaXSaqpq sEuiietEq j^qjgjp upqgfpj jasa -saajS-AopiABQ PAqaj UBqBiszy-gsiafi y >|OZ3UJS?f 3}3>|3J ("^tza^aAoq &§b\) q}0plB} ÁS; Bfd'BU =oq jpm “ojop v qa upnq uaqqazaqaa pipáira :aBApqzoui[Bq BAopsp'B.ipj[ ipspuj b 8Q masoia jyqunra b b^bíájoj sg "uaqpAizs B ^92 •ja ja^asaapp Xíbeu JOjpfauBAiTi ap ‘410X1' -Xuqq qjBqB iu{npao90iq BAqfojuzssiA ‘ísbaii -Bqajicézs b' b^pb^oj ba;b.c[ieu Bjnig •tnaqáú zoqo jo^stuouíozs za — ji.03Bjn:tn BJf[nÁ£) sp — 4nfj b za a(j • * * qo; •pjq qagna ‘qqoj [BqqnBJj ipqommiuH — 4p3I9-z'&§óai jrnSam %őv sy \^\untV^Walm 63 P3?-13 reguutn iTatfa zb uro;B}X[oj ag “qBfjmiBj ávn zsqá'a Í®öq ‘taps uioi'oj azssg taiugaa uapui^ "pájjaa qasa-iaq sí apjaza tBchid XaqSazi ‘mejq“ rüBqpiBin jjpzs XJih sa ípS^aioipq &;j5Arn;z99iA ^ipiad b.bXq ‘baíb^pb^bj íjoa ;a iquapuift q?mojQ Xuqtcsajaq ipjAijjpoajt b {aAtaqauuaA'S mpa-daiminSani ajjaA jzg ■]0'B [b;zsb zb p]0 píoznq ^o^Büiöeo ijó? [aÁa -AaaiJLa;ngjoqno [Bzzy ^„UBq'qnra v juiin ‘iBSsrpjpgBjBzguiio b u:a;sajaq ^aqqqj JBq -bubjí ^qoutuiJBq OBqdEnoq B naqqa Xi’qqi ‘a-qo^Cp^x“ :il9zs Xát launnöJQ X^öBa BdB zb aq99 zb dd^ öq j/raoraXSBq [[aq BqqB ‘mo-jBqqBiA[oj mán ‘gb^p^buj B^ópuoJ1 — US —. 1tw?«9A ^ *° HIA *«^W Í9J3 “pzzuad Apsjsd • jjaj jp^ ajouiojp A5ea eqiszns^ *)BqBqsBlBq Bam ‘jAcrapa srj ‘ere jjodBq sí joqapafíy qrjaApaq jg ‘qtjajazs iq sjTjdaann jo nazsiq ‘aa.ABojq “Bejjisa 8 jetin BoABbj amazg “Bqiszns^r spj b sj aqzsng “Baja ara óba sí jfreq o[ “BapaaA qos-qos b jjnABazssQ ‘jBjfejSBin 6ain ‘sj jsamax^ jfjjojsoqBq b JIPízs^ "OTnoszn o( objzb Bapj ‘taoirep^tnooip jsom jjo sj treyy *BJ{|szns2 JJ^I s^Aazíj^ BBqpBjBsa s bba dánon Afiejyj 'YídYNsgxamzs ymiszüsz muriig *■% ‘o “ha ‘tjfjpw epm “jjauaA*n] pujm qoJBXSBinsiq 8 ASoq ‘niopnj jja^ ‘qazsai qnsjpiBqunui pq ‘mopBSojSaj^ •tasaAizs BÍpcSoi luajauozjoq n°A?í XSoh ‘uiaj^q uadfzs isapq soayp saApa>j nuBUPíBj auuaq inasjaA B JoqiMí ‘uoXSbu uiaqnao Joqqy ibbjpb as qaujquas jpfdBq qojBXScw si>i y ‘niBjdBqSaiu jpjsod jdBujpsBA b aoqi^j 'XHNQZSQM ‘pfSDBins^ ‘saA? Q[ “Bqnon BpBg •*5|BaBUfj^[ qojBljopopj <!3pmBqsnza{ nnaqajqjag qaqajaAizs qojBzzopjy spjjanuaAB ‘sí p ‘qapf(o( ■qjajajnzs jaíía za rjj eqacnajsj zb BasosajQ ■ipczapaBaaz jaqaoa ajjojnzoq jjojbABob zy <bajb>jbj BqqnA{Oj ‘bjjj Ba zb jjajajnzs6a{^ “acqjozsnf b aABazapiQ HBqo[jB;si nnaqajqjag “Bxznq jsapj napáig Ijbzs aqaq iAhosdbíb^ ‘{eBBfsBopjoq aApj^ AoosDBJsq b Bapzo^ ‘ANOS3YHYS Y DSIHZQX “nrwynro^ Wf g 'joqix «J»*f •opApl J9Í 5 * *l°8',l08 Pbij jsaiq •} V ®inpqnXuB 9Í ‘BSpiQ ‘BJpodEUS^jaiQzS “aofpoqjoinozs asqog 3AIZS S0S5S9Í V “tiofSoAjosoui 2{puipí diuazs 9§oa'Sbj jp>| qg.gjpaAuazs 80U{j[ üapuiui Saiü afipm;^ ‘jpjs^jgsdBU 935 «I9JI9Z8 b Sara eJaO °uafi^ Sjpqos XSoh ^BJUipA'aB uozzpX3|y\ ‘uiajjjj bjjb qB«a 03 juajsj soípspf Y “Bfpajg uoíjinH Bsppip uajsi 9f BjprdBus^jainzg qBinnpXuB g[ *sap5 •JiVNWyANV “Bq^íEZ ‘S0A9 pt ‘aqupji pjaj •jjoppiBsa inasEqos aaqjaif zb Sfin zy 4loz;q uaquajsi Jf) zb jqB ‘Xuozjq jJajy naquojaXnaq jjopiy zb quqqau ejpeSaj^ ‘jjajiSasSaxn jaqujpí pjBqnapuipí « »Q qasjaA qqoj qoj| raají 8aoqqB uiBj[opuo3 jxy Sjajajo; niBjznsanq X3of| 418008 BÍdB09q jpd 'qajqao majajzgApa roiiBsJpjBqunin sjq g 4{aijuozsgq sj pa3?X [sopq soupf saApa^ 'painqi^u Í““»I 13 qqpAO} 09 qopnj inafj 4jaia;ugzsgq Bjfn sfdBq qoJB.XSBH s|>í ZOHYfdVl MOaVAOVWSIN V IYSY8I XOUVADVN SIX — Ht — $ í s — 310 — — 313 ^ (cc$* Elbeszélés E, de Amicis „Szív" című regényéből Ás algimnázium negyedik osztályába fárt. Csinos, tizenkétéves gyerek volt, fe- Let-etiaju, feketeképü; legidősebb fia egy va$nti hivatalno-knak, aki nagy családja és kevés fizétése mellett, nehéz gondok között élt. Apja szerette: jójgés engedékeny volt iránta. Engedékeny: kivéve az iskolai dol­gokat; e tekintetben sokat követelt tőle és nagyon komolynak mutatkozott, mert a fiú­nak arra kellett törekednie, hogy mentői korábban juthasson álláphoz, könnyíteni a család sorsán. És hogy az ember gyorsan elérjen valamit, rövid idő alatt sokat kell fáradoznia. Bár a firu jó tanult, az apja mindig csak ösztökélte, hogy tanuljon. Áz apja már ihajlottkoru ember volt és a sok munka idő előtt elöregitette. De hogy el­tarthassa családját, hivatalbeli dolgán kí­vül más munkákat is vállalt s az éj nagy részét mindig asztalánál görnyedve töltöt­te. Egy hírlap és könyvkiadó oég meg­bízta, hogy az előfizetők neveit és laká­sát cimszalagokra másolja; három frankot kanott ezeknek a nagy szabályos betűkkel Írott pa.pirsávolyokna.k ötszázáért. De ez a munka nagyon kimerítette és panaszkodott családja előtt. — Nem bírják a szemeim, — mondta — az éjjeli munka megárt. A fia így szólt hozzá egyszer: — Éd'esapám, én dolgoznék helyetted. Tudod, hogy éppen olyan Írásom van, mint áeked.-rt Nem fiam, — fefelt az apa, — neked tanulnod kell. A te iskolád sokkal fonto­sabb, mint az én cimszalagjaim. Nem visz rá a lelkem, hogy fárasszalak. Nöszönöm neked, de nem akarom, és ne is beszéljünk erről többet. A fi tudta, hogy ilyenekben nem leheti ellenkezni az apjával s nem is mondott el’ent. De ime, mit cselekedett. Tudta, bogy apja éjfélkor abbahagyja az Írást és dolgozószobácekájából hálószobájába megy. Akárhányszor hallotta, mikor tizenkettőt ütött az óta, amint nyikorgott a szék s az apa csendes léptekkel távozott. Egy éjjel a fiú megvárta, mig apja lefeküdt, aztán nesztelenül felöltözött, lábujjhegyen föl­ment a kis szobába, meggyujtotta a petró­leumlámpát, odaült az Íróasztalhoz, ahol nagy papírszalag volt a címek lajstroma mellett, és inni kezdett, hiven utánozva apja kezévonás/U. így írogatott jó darabig, boldogan, tnee^egy kicsit fél­ve is; a papírszalagok halmaza pedig egy* pe nőtt. Néha letette a tollat, hogy meg­dörzsölje kezeit, aztán megint irt tovább épp oly gyorsan, haligatódzva és möpo- lyogva. Megirt százhatvan darabot Ez egy frank! Akkor abbahagyta a munkát, visz- szatette a tollat oda, ahonnan élvette, el- fuita a lámpát és lábujjhegyen visszaosont ágyába. Másnap délben az apa jókedvvel ült az asztalihoz. Nem vett észre semmit. — Gé­piesén végezte azt a munkát, az órák sze­rint mérve, mig gondolatai másfelé jártak, s csak másnap számlálta össze a megirott cimszalagokat. Vidáman ülve az asztalnál, megveregette a fia vállát: — Nos, Gyula, még mindig jobb munkás a te apád, mint gondolnád. Tegnap este- jó egyharmaddal többet készítettem el, mint rendesen. Gyors még a kezem és a szemem is megteszi a kötelességét. És Gyula néma boldogsággal gondolta magában: „Szegény papa, a kereseten kí­vül még azt az örömet is megszerzőm ne­ki, hogy megifjultnak gondolja magát. Csak kitartás!” Fölbátorodva a sikeren, az éjféli óra- íitesre megint dolgozni kezdett és igy folyt ez sok éjjelen át. Apja nem vett észre sem­mit. Csak egyszer kiáltott föl ebédnél: „Csodálatos, mennyi petróleum fogy egy idő óta ebben a házban.” Gyula megrettent, de az apa nem szólt többet és a fiú foly­tatta éjjeli munkáját. De mindig igy félbe­szakítva álmát,, nem al.udihatta ki magat eléggé; regre! fáradtan kelt és este, mikor iskolai feladatait végezte, majd leragadtak a szemei. Egy este — először életében — eialudt az asztalnál. ■ — Talpra! —'kiáltott apja, tapsra ütve tenyereit, dolgozni kell. A fiú összeszedte niagát és tanult tovább. De másnap este s azután is csak ismétlő­dött'ugyanez a baj. sőt még rosszabb is kö­vetkezett.: Gyula elbóbiskolt könyvei fe­lett, későbben kelt a rendesnél, leckéjét kelletlenül tanulta, és úgy látszott, nem tet­szik neki a tanulás. Az apja kezdte a dol­got megfigyelni, gyanakodott és végre szemrehányásokat tett fiának. Bár ne tet­te volna! — Gyula! — szólt egy reggel, — te meg­változtál nem vagy a régi! Ez nekem nem tetszik. Fiam, te. vagy a család egyetlen reménye. Nem vagyok veled megelégedve, hallod-e? Erre az első igen komoly szemrehányás­ra a fiú megszomorodott. „Csakugyan”, A fddögép Ezt a gépet Dani meg Gyurka találták föl hosszas kísérletezés után. A gondolata már régen érlelődött ben­nük, csak a megoldást nem tudták annyira tökéletesíteni, hogy a nyilvánosság elé lép­hettek volna vele. A felelőgépnél, amely a tanulót men­tesíti a magolás rettentő kényszerétől, egye­sítették a gramofóu és rádió minden előnyét. A másnapi leckét lemezre olvasták. Persze, szóról szóra. A tökéletes kis lemez hangját hangszóróval a galléron át a fül mögé, vagy az áll alá vezették és a tanuló úgy felelt, mint a pinty, hogy a tanárnak is, osztály­nak is leesett az álla a csodálkozástól. S ami fő, az egész gépezet könnyen el­fért a nadrágzsebben. Senki azt észre nem vehette. A hangja pedig olyan megtévesz­tően tiszta volt, hogy sem Edison, sem Mar- Cöni nem tudta volna megkülönböztetni az igazitól. A felelőgép hatása csakhamar mutat­kozott is. Dani és Gyurka, akik a matema­tikát, fizikát, mértant, különben is jól ér­tették és csak magolni nem szerettek, egy­kettőre első tanulók lettek. Ekkor azonban megkezdődött a baj, mert a. vetélkedés ördöge szállta meg őket. Egy földraizőra előtt Gyurka kicserélte a Dani lemezét s a természetrajz! leckét csempészte a helyére. Dani meg a Gyurka történelmi leckéjét az egészségtan lemezzel cserélte ki. Perszó, hagy kitudódott aztán a turpis­ság, amikor Dani a Mont Blanc helyett az egérről kezdett beszélni, Gyurka meg Nagy Napóleon véres háborúi helyett' a nátha veszedelméről' csevegett. A gépeket hivatalosan elbokozták. A két. irigy barát pedig úgy magol azóta, hogy gyönyörűség. ' MÓKA MI AKARSZ LENNI? A gyerektől kérdezi egy báosi: — Mi szeretnél lenni, Pista, nagykorod­ban: — Sofőr, — felel Pista. — Kát t.e Lajcsi? — Mérnök. — És te Margitka? — Tanárnő. — Na és te, Laci? — Vendég, — mondja Laci hangosam ÉTVAGY. — Anyukám, még nem vacsorázunk? — Mi jut eszedbe, hiszen osak öt óra vanl — Ejnye, akkor vagy §z óra késik, vagy a gyomrom siet. MOSÁS. — Hej, hogy összeugrott a Gyuluska nadrágja a mosásnál... — Bizony, nagyon ... — Hát most- mit csináljunk? — Talán ki kellene mosni Gyuluskát is... KIS LEVELEK A szerkesztő bácsi minden szorgalmas kis magyarnak boldog karácsonyi ünnepeket kíván. — Klaboczky Jenő. A kivágott szel­vényt rá lehet ragasztani a levelezőlap cím­oldalán lévő üres részre. MEGFEJTÉSEK Az 51. szám rejtvényeinek helyes megfejtése: Keresztrejtvény: Jégcsap, óra, óvó, rúg, ára, őrá, tor, or, Í6, sátorfa. - Jóságos, ér, garat, sógor, av, pogácsa, 000, rá, if. — KukÜs Imre rejtvénye: Kötél. — Kisfaludy L. Tivadar rejtvénye: Kávé, Imre, szia, falu, alma, iámá, utca, Duna, yard, Kisfaludy. — Riszner Jenő rejtvénye: Bútor. — Klucsik Tiídus rejtvénye: Túró, Riga, étel, Ne^o, liba, mérő. történelem. — Szipipa Mihály rejtvénye: Mótor, iayno, Karéi, ujkál, lébég, álmos, sobah, bőrös, ásító, cölöp, sulin, Ivádi. — Bernáth József számfejtvén}^: 5, 10, 15, 20. - 15, 20, 5, 10. - 20, 15, 10, 5. * 10, 5, 20, 15. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Adagi József, Albrecht Esztike. :: Bíró István, Benkő Ferenc, Benoze Károly, Ber­náth József, Baranyay Gyuri. :: Doró Béla, Darvas Attila, Darvas Szilárd, Doboe Lász- ló. :: Forgách Ildikó, Forgách Klárika, Fe-. kete János. :: Gajdos Dodó, Gúnya Mihály, Gergely Ferenc. :: Horvát Ferenc, Halas Kázmér, Halász István. :: Jelljnek Olika. :s Kovács Péter, Kis Ferenc, Kerekes Péter, Kuklis Imre, Khiceik Tildue, Kozeár Ti­bor. :: Láng Ede, László Dénes. :: Martos Béla, Molnár Teréz. :: Pénzes Joákífp, :s Róth Bözsi, Rozlosnik Bözsi, Risznér Jenő, Riszner Karési. :: Sós Sándór, Sebők E'ra, Sebők Judit, Sebők Pali, Széléi Mikiéi, isze- csey Klára* :: Tótih Jenő, Takács Sándor, Török István. :: Virágh Vitat*.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents