Prágai Magyar Hirlap, 1937. december (16. évfolyam, 274-297 / 4420-4443. szám)

1937-12-25 / 293. (4439.) szám

20 ^^(^•/VWAARHIRLAP 1937 december 25, szotnbat. Szentkirályi Sebestyén bucsuzása az élettől és a kassai tanácstól (Éít 1586-tól 1663-ig) Szentkirályi Sebestyén uram 5 kegyelme Kassa párosának tisztességben, becsületben megörege­dett polgára, fiatalságában és java férfikorában földi és lelki kincsekben gyarapodó kereskedője, majd az utolsó évtizedekben a város nagytekin­télyű feje, biró és mindenkitől bölcsnek ismert tanácsbeli mindinkább érezte, hogy az Úrtól reá­mért földi lét napjai már a végső és örök alkony­hoz közelednek. Tulajdonképpen nem volt beteg, de tagjai, különösen lábai elgyengültek, egész nap a karosszékben ült. Asztalhoz, ágyhoz csak botra támaszkodva és szintén őszbeborult s szin­tén hanyatló erejű hitvestársa támogatásával tu­dott csak elvánszorogni. Néha mélabus hangulat vett rajta erőt, hogy fiuk, leányok és unokák nem veszik körül, de azért boldog megelégedés­sel gondolt vissza arra a majd 80 éves hosszú idő­re, amit e földi életében eltöltött Amint egykor hatalmas termetével karosszéké­be roskadva ült, félig lehunyt szemeivel életének múltjába tekintett Látta magát, ahogy félszázad­dal azelőtt, 24 éves korában apját-anyját vesztett magányos, szegény fiatal emberként Kassára ke­rült. A jó szerencse Szegedy György uram, gaz­dag és tekintélyes kereskedő házába vitte. E család szolgálatában és oltalma alatt indult meg folyton emelkedő pályafutása. A kor szokásaként, mint latin iskolát járt ifjút Sebestyén diáknak hivták és Szegedy uram „szol­gája" lett, vagyis üzleti segédje. Szorgalmával, érett gondolkodásával és ügyességével nemso­kára jobbkeze volt gazdájának, ki nemcsak bolt­jában vette nagy hasznát, hanem bécsi üzleti be­vásárlásaira is magával vitte és gazdálkodásában különböző fontosabb teendőkkel is megbizta. Csakhamar bizalmasa lett a háznak, melynek asztalánál étkezett, fedele alatt lakott, ahogy az már az alkalmazottaknál akkor szokásban volt. Vele szemben ült úrnőjének leánytestvére, a sze­líd, szép és kedves Pap Anna. aki szivét az első szerelem heves lángjára gyújtotta. Szívesen be­fogadták a családba és odaadták a reményteljes és mutatós fiatalembernek a leányt. 18 évig éltek boldog házasságban, amidőn nagy bánatára a nem egyszer betegeskedő asszony meghalt Meghalt gazdája, Szegedy György uram is. öz­vegyének és kiskorú fiának, Marcisznak (Már­tonnak) ő lett a gondviselője. A nagy Szegedy- vagyont ő kezelte s az üzletet ő vezette. E ma­gára vállalt nagy munkában vetette meg jövendő gazdagsága alapját Részletekben fizetendő 5000 frt — (na 50.000 frt — váltságért az egész üzle­tet minden árujával, tartozásával és követelései­vel átvette. Másodszor nősült Debreezeni János kereskedő özvegyét Bellej Borbálát vette el, aki elhalt ura hagyatékából jelentős vagyont hozott Sebestyén uram. házába, 13 év múlva ez asszonyt is magához szólította %z ur (1648). De ő nem élhetett magában széles­körű bolti, és mezei gazdasága körében. Külön­ben is e kor nem tűrte se az agglegénységet se a még életrevalók özvegységét, lettek légyen azok férfiak avagy asszonyszemélyek. Minden­kinek be kellett állani a becsületes emberek so­rába, Céhet, polgárjogot enélkül senki sem kap­hatott. Ezek Bányában pedig semmi sem lehetett a vonakodó ... még csak iparát és kereskedelmét sem űzhette. Ha valakit Ígéretére mégis fölvettek a céhbe és a polgárok közé, kezest kellett állíta­nia, hogy egy év alatt megnősül. Ha ezt.elmulasz­totta, a kezes 32 márka ezüstöt fizetett bünte­tésül. Nősült is mindenki ész nélkül. Herczeg István Kassa előkelő polgára és bírója például nem ke­vesebbszer mint 6-szor. S ahogy a város krónika- írója nem minden irigység nélkül mondja: mind­annyiszor hajadont vett d. E közhangulat alól Szentkirályi Sebestyén uram őkegyelme sem vonhatta ki magát Harmadszor is megházasodott s ez áldott lelkű asszonyt., Ko vács Zsuzsannát vette el, aki mostani aggságában, már szintén fogyatkozó erejével, őt nagy gyen­geségében és tehetetlenségében itt most támo­gatja. Amikor most itt nagy gyengeségében meggör­nyedve ül karosszékében, félig behunyt szemei­vel maga előtt látja a három asszonyt. Az utolsót ». maga valóságában, a két elsőt képzeletében, akik az életen végigkísérték, akik mellette állot­tak jóban-rosszban, az élet békés örömeiben és nagy harcaiban. Mert e fél évszázad alatt nagy viharok dúltak az országban, amelyek szele, villámlása, menny­dörgése Kassát és Kassa polgárait is nem egyszer megrendítette. Felujulnak e napok, hónapok és évek is emlé­kezetében. Tíz évig tartott Bethlen háborúsága, melynek egyik főhelye Kassa volt. Aztán jött 1. és II. Rá­kóczi György támadása. Aztán jöttek a magyar- gyűlölő német generálisok. Katolikus és protes­táns viszálykodások, császári és erdélyi fejedelmi hadak itt kavarogtak, küzdöttek, sarcoltak körű lőtte. S a sötét háttérben % török-tatár rém, amely fc Nagy Alföld uán ide la feltörhet. Mindenlk had Irta: Dr. Kerekes György kezében az égő csóva, hogy a polgárok békés há­zait felgyújtsa, mindenki kezében az éles szablya, hogy a más pártbelit lekaszabolja, mindenik ágyút vontat magával, hogy az ellenállást romokba lője. Valóban nem könnyű volt e viharban megáilani s kitalálni, hogy milyen állást foglaljon a város e pártharcokban, a külső és belső ellenséggel szemben. S őneki sem lehetett kitérni e kérdés elől, mert polgártársai bizalmából mindig tanács­beli volt és több éven át biró, kire nézett minden szem, kinek szavát leste barát és ellenség. De ö józan eszével, okos polgári körültekintéssel a vá­rosnak és önmagának minden nagyobb kárvallása nélkül megúszta e veszélyeket és csapdákat rejtő nehéz időket És ime, most itt ül élete hetvennyolcadik évé­ben megtörtén karosszékében a közeU elmúlás sejtelmeivel. Már csak annyi erőt érezve magá­ban, hogy a végső dolgokat szépen eÜntézze, ahogy ez a rendhez szokott polgárhoz illik. Tol­lat, papirt kért a dolgok megérzésén titokban környező szerelmes hitvestársától. Megírta vég­rendeletét s három nap múlva magához kérette Kassa város akkori bíróját és a tanácsbelieket, kiktől meghatott hangon búcsúzott el, megemlé­kezve a város körüli majd négy évtizedes szol­gálatairól. A városra áldását kívánta, feleségét oltalmukba ajánlotta s mindenkitől bocsánatot kért, akinek valaha vétett. A városi jegyzőkönyv igy örökítette meg e bucsuzkodást: 1662 julius 3-án Kállay Eötvös Mihály biró uram előterjeszti a tanácsban: Szentkirályi uram üzente, hogy már testamentum letételét vésrhez vitte, de egy dolog volna még hátra, ezért hiva­tott bennünket. A tanács deliberátuma, határozata: talán valami oly dolgot fog mondani, az ki jövőben az város hasznára leszen. Elment tehát a tanács és biró uram, szólott pedig hozzájuk Szentkirályi Sebes­tyén uram Imigyen, amint ezt a jegyző a késő ivadékok számára szóról-szóra megörökítette: Az nemes tanácsot bíró urammal együtt meg­követem, hogy ide házamhoz kelle fárasztanom. Jut eszembe, hogy az 1609. esztendőben néhai Szegedy András uram (az akkori Bocskay-mozga- lomban nagy szerepet játszott a kassai kereskedő­polgár) igen beteges lévén e látta volna, hogy közel van halálához. Aminthogy az Is becsületes tanácsbeli ember volt, odahivatía Hró uramat magához és az nemes tanácsot és elbúcsúzott tő­lök, szemben követvén mlndeniket. Midőn ideszármaztam az 1608. esztendőben, azótától fogva mindig a nemes városban laktam. Emberséges embereknél szolgáltam. Az mikor pe­dig azt az időt elértem volna, hogy az nemes vá­rosnak kívántatott szolgálatom, hogy az nemes tanácsházat gyakoroltam, vagyon 36 esztendeje s több is. ügy igyekeztem pedig mindenekhez ma­gamat viselnem, hogy senkinek szántszándékkal nem vétettem volna. De heában, én is csak ember voltam s az is vagvok, azért ha mig kegyelme­tekkel egy társaságban voltam, valakinek kegyel­metek közül találtam valamit vétenem, azt énne­kem kicsinytől fogva nagyig megbocsássa ke­gyelmetek. Az szent Isten vlrágoztassa kegyelmeteket s tartsa meg a város hasznára, oltalmazására s az szegény árváknak oltalmára, véd elmezésére. Ké­rem az nemes tanácsot, hogy az én szegény fele­ségemet ne hagyja holtom után, hanem amiből szüksége leszen, oltamazza az nemes tanács. Recommendálván a tanácsnak — folytatja a jegyzőkönyv — azt is mondván őkegyelme, hogy a városnak semmivel sem adós, amint testamen- tomából is ki fog tetszeni. Bíró urammal és az nemes tanáccsal kezet fogván, hasonlóképen ő ke­gyelmek deprectálták (megkövették), Ígérvén ő ke­gyelme feleségéhez való tökéletes assistentlájukat (segítségüket). Eddig a városi jegyzőkönyv. De nemcsak szépen elbúcsúzott a magisztrátus­tól, hanem végrendeletébe® gazdagon meg i« em­lékezett a városról. Végrendeletét Szentkirályi Sebestyén uram 1662 jiuniue 30-án készítette el életének 78-ik évében. Végrendelete bevezetésében kiemeli, hogy javairól mint maga szerzeményeiről akar rendelkezni, mivel sem szüleiről, sem atyafiai- ról semmi sem maradt reá. Bőkezűen hagyományoz egyházának, amely őt küzdelmes élete folyamán vigasztalta, a váróénak, amely neki. a jövevény ifjúnak otthont, a férfiú­nak becsületet nyújtott s az e’íha'ó aggastyánnak örök nyugvóhelyet ad. Hagyományoz a szegé­nyeknek, akik nyomorúsággal küzdenek e a diá­koknak, akiké a jövendő s az eltávozott öregek nyomdokaiba fognak léoni. Különös szeretettel és gondoskodással illeti hitvesét, hogy életének hátralévő idejére gondtalan létet biztos'tson neki s aki mellől moet már hiányozni fog a férfitekin­tély és védelem. De nem feledkezik meg földes­uráról, a betegekről, atyafiairól, barátairól, szol­gáiról, sőt a rabokról sem. Tulajdonképpen min­denét nemes célokra adja. Felesége is csak ha­szonélvező, gyermekei nem voltak. Az öreg templomra, (a kassai dómra) hagy 100 tallért- A diákoknak az iskolában 20 tallért, az ispotálybelieknek 10 tallért, a kapun ülő szegé nyéknek 3 tallért, a börtönházban való raboknak 3 tallért Hagyományoz az összes prédikátoroknak: Kyss Idám uramnak (magyar pap) 12 tallért és egy gyémántot gyűrűt Plébáüós uramnak 10 tallért. Pefchő Idám uramnak (páp) 6 tallért, Osztropa taky uramnak (pap) 6 tallért. Német káplánnak 4 tallért a szlovák prédikátornak 4 tallért, a né­met és magyar kántornak 3 tallért A nemes város tartózik neki 520 frt-tal, a város nak hagyja. Biró uram tartózik 105 frt-tal, ezt is a városnak hagyja. Egy rétet la. Az ispotálynak egy szőlőt hagy. Egy jámbor tudós legénynek promotiójára (felső iskolai ki­képzésére) 200 aranyat, hogy jövendőben a vá rosnak szolgálna. (E 800 arany oly nagy pénz, TAMAS LAJOS: SÍNEK Átívelnek országokat havas tájon, az Alpokon. Két kitárt kar, két tüzes ér, ha ráhajlunk, épugy beszél, akár a száj, akár a szél és mint a szív, épugy dobog. Messzefutó, szép sinek, mindenki rajtatok tapos. Hidakon át, mezőkön át kemények már és hidegek, ti hordjátok a terheket. Erősnek és fiatalnak kell mindig, mindig lennetek. Mellettetek a kankalin, fölöttetek az égi kék, ne nézzetek se föl, se le, tír aj tatok messzeség, ti vagytok az acél-derék, a kötelesség őrhelyei ÖSSZEÜTKÖZÉS Mozdonyok ütköztek össze. Feketén kígyózott a füst, pirosán csurgott a vér és a meggörbült kerekek alatt kormos sapkával izzadt homlokán holtan feküdt a vonatvezető. A lárma elült, kazán kihunyt, a gőz mint pufók, ártatlan felhő szállott, szállott az ég felé, ahonnan egy szőke csillag reszketve hintette porát a heverő, roncsolt tetemre. És elmaradt az ut és elmaradt a város, a sínek hiába nyújtották messze karjukat, mozdonyok ütköztek össze: lendület, gyorsaság, sok száz kilométer • valahol sir, sir a hat gyerek és a feleség.., amelyből egy diák külföldön huzamos ideig ta­nulhatott. Ily nagy összeget ily célra csak a leg­előkelőbbek végrendeletéiben találunk.) Tekintetes nagyságos Rákóczi Ferenc uramnak, mint Bodrogkeresztur földesurának hagy 25 ara­nyat, mivel kevés öröksége azon határban va­gyon. (II. Rákóczi Ferenc apja volt ez. Talán Bod- rogkereszturbél származott Szentkirályi; erre mu­tat egy alábbi hagyomány is.) A város nemes tanácsának hagy egy ezüst ara­nyos gá yapoharat, mely többet ér 1013 frt-nál. (Bizonyosan a kassai híres ötvösök remekbekészi- tett munkája lehetett.) Adják el ezt, osztozzanak az árában, avagy fordítsák oda, abova akarják. Ezenkívül minden tanác-sbéli személyre 2—2 ara­nyat hagy. Kun Andrásnak a Gölböl nevű szőlőt 'hagyja, vessen számot a felesége (Szentkirályiné) vele. Mivel a keresztúri templomihoz való eszkö­zöket feldúlták vala a németek, amely pohárt (ötvosmü) az öreg fejedelem, Rákóczi György adott volt neki, azt hagyja a templomra. (Rákó­czinak ez ajándéka is mutatja, hogy milyen ki­váló polgára volt Kassának.) Atyafiainak hagy 100—100 aranyat (nagy öez- szegek!), Pécsett laknak valami atyai ágon lévő atyafíai, de nem tudja, mert ilyeneket nem tud-. Ha compariáltat/nának (jelentkeznének), hagy ne­kik florémis 20-at. Egyeseknek is hagy poharat, kardot stb. így fejezi be végrendeletét: A nemes tanács vegye gondjaiba feleségemet, Kovács Zsuzsánna asszonyt. Lakjék házambair, mely holta után szálljon a városra olyanformán, hogy legyen prédikátorok lakóhelye. De ne a pré­dikátoroké legyen, hanem egyikről a másikra szálljon az házban való lakás (Tehát parócliia, legyen s e hagyomány is mutatja, hogy Szentki­rályi uram evangélikus volt. Különben a városi tisztujitásokat tartalmazó könyv szerint Szentki­rályi Sebestyénnek 1657 ben két háza is volt az első fertályban és pedig a harmadik és hatodik tizedben.) Legyen — mondja végül a végrende­let — tisztességes eltakarításom a veres torony­nál való temetőbe® a másik feleségem mellett. Senkinek egy pénzzel sem vagyok adós. Ezeken kívül minden javamat hagyom feleségemnek, holta után szálljon az eorreetornak (a kassai is­kolák főigazgatójának). Méz nevű szőlőm pedig holta után Kassa városára. Mihály szolgámnak hagyok fi 50. Ez a tartalma Szentkirályi Sebestyén uram végrendeletének, amely visszatükrözi egy XVII, századbeli polgár nemes gondolkodását, nagylelkű bőkezűségét. Mindenét jótékony célra hágj ja és kultúrára, mert ezidőben még nálunk sem tudo­mányos intézetek, seim tudományos akadémia, múzeum stb. nem volt, hanem a kultúrát az egy­ház és az iskola képviselte. Amint a régi századok e kiváló polgára igy mindent szépen, rendben elintézett, kihullott a kezéből a toll s megbékélt lélekkel várta, ami immár elkerülhetetlen és ami lépésröl-Iópósre kö­zelebb jön, hogy máris félig lehunyt szemeit egé­szen és örökre lezárja. A végrendelet Kassa város levéltárában van 19.482. oki. szám alatt. BOLEMAN ÖRÖKÖSÖK „FEKETE SAS- gyógyszeriára Alaplttatott: 1664 LÉVÁN Alaplttatott: 1664 Kitüntetve a bécsi, párlil, londoni ép stockholmi gyógyászati és hvgieniku* kiállítá­son, díszoklevéllel, aranyéremmel és érdemkeresztteJ Boleman örökösök gyógyszertárának Dr. SRITZER-íéle kenőcse és szappana. Ezen kiváló gonddal készített bőrápoló szerek, mint több évi tapasztalás mutatja, az arcnak i fű i dóságét, bírsonv simaságot és természetes tehet­séget kölcsönöznek, eltávolítják az arcról és a kézről napsütés o oda barnaságot, fagyé* után túróssá ot, szeo'ö és máj foltot, megszűntetik a gyakran előforduló pürsenéseket, pattaná­sosat s egyébb bőrkiütéseket, óvakodjunk az értéktelen utánzatoktól I Hamisítások felismerése végett ügyeljünk a kenőcs té­gelyén lévő sasra és köriratra: Boleman örökösök gyógyszertára. Szétküldés naponta utánvét mellett pon­tosan eszközöltetik, csomagolás nem lesz felszámítva. 1 tégely kenőcs ára 8 - Kö, szappan 5'- Kö

Next

/
Thumbnails
Contents