Prágai Magyar Hirlap, 1937. december (16. évfolyam, 274-297 / 4420-4443. szám)
1937-12-25 / 293. (4439.) szám
17 1937 december 25, szombat. nBnraUBBSHBHHI 'PR^GAjAVg^ARHIRLAI? i Jézus születése a finn Kalevalában Irta: Endreffy János evangélikus lelkész jjV Kalevala világa az ősi büvölő-bájoló finn pogányság szivét dobbantja felénk, ahol Jézus számára még nincs hely a vendégfogadó háznál. A Kalevala hőseinek] nincs egyetlen jó szavuk az újszülött Jézushoz, életölő dühhal füstölögnek. feléje, finn herodesei a karácsonyi Gyermeknek, sőt még a finn ég csillagai és holdja is ellenséges indulattal beszélnek forrón óhajtott haláláról a kis Jézusnak, csupán a nap szive enyhült meg iránta és áruja el a kereső Máriának, hol veszett el a fia.,. A Kalevala Jézusellenes pogány sorain mintha a történelem szaga ömlenék el, az erőszakos, fegyveres hit- •térítés barbársága, az ellenük indított keresztes hadjárat finn vérrel öntöző fúriája, aminek ez volt a jelszava: vagy megtértek, vagy elpusz- tultck! Vérvirágos mezőkről, százados testvér- gyÜkolásck sirámaiból kövült ki a Kalevala Jézus-ellenes pogánysága. Nagy hiba volt Kalevala országában, hogy a vakbuzgó fanatizmus az apák vértől gőzölgő hullái fölött fogadtatta el a pogány bakkal Jézus evangéliumát. Téríteni nem gyilkolással, csak szeretettel szabad. Lépjünk beljebb a nagy finn nemzeti eposz kapuján. Karácsony van, a finn Mária, név- szerint Marjatta, fiat szül. A biblia evangélistáinak jól ismert karácsonyi történetei elhalkulnak, szinük-illatuk elvész,, szentföldi varázsuk megszűnik, hogy helyet adjanak Kalevala földjén az átfinnesitett karácsonynak. Más ebben a világban minden. Mária szüzességének leírása megkapó: ■ Marjatta magasztos magzat A kicsinyke kis leányka Ét szüntelen szűziesen Mfndvégiglen szeplőtelen; Megeszi a halnak szépét, Fenyőfának Taha pépét, Kom eszi a tyuk tojását, Kerüli kakas dörögtél, Bárányhussal éppen nem ét, MiveJ ott volt az ürünéb A szűzies lelkű Marjatta mindentől óvakodik, ami megszeplősithetné, még’a tehenet sem feji meg, mert esetleg ökrökkel ökrendezefct, lovas- fogatba sem ül, mert , un ének között volt a kanca", csak egyhónapos pici lóval engedi fogatát vontatni. Marjatta apjának juhait őrzi, neszei a kakukk kiáltásra és belőle tudakolja, hogy hány évig lesz még hajadon? Marjatta szép piros epertől fogan fiat. Az áldott állapotban lévő hajadon finn szokás szerint gőzölő szobát, szaunát keres, de ha:ztalan. Még apja-anyja is lehordják, világgá kergetik. Állatok iehdíete melegíti. Rálehelt a jámbor kis lő, Ráfuvalt a huzó csltkó, Hasatájt a kínnal teltnek; A kis tó ha egyet lehel, Mintha csak a fürdőt ftitnjé, Vesszőcskével veregetné. íme a híres finn gőzölő szoba a veregető nyirfavesszőcekéikkel — a Kalevala karácsonyi történetében. És vájjon a világgá űzött Marjatta hol találta meg végre a maga Bethlehemét? A Kalevala igy felel: A fenyvesi házikóba A Tápió dombi ólba. A finn Bethlehem tehát — Tápió dombja. Megszólal bennünk a magyar szív, mely a finnekével rokon. „Tápió" áz ősi közös isten, az erdők istene, akinek oltárai előtt pogány őseink Jeborulva imádkoztak. „Tápió" volt a? ős tápláló. minden jónak adója, ő küldte a vadat a Vadász nyila elé, a halat a halász hálójába. „.Tápió" a közös finn-ugor hitregék világáról lebbenti a fátyolt és bevilágít egy ötezer éves közös múltat, amikor még egy apánk és egy (anyánk volt finn testvéreinkkel. Hogy a magyarok között is mennyi tisztelője lehetett Tápió istennek., mutatja az a sok helységnév, ami Tápió-val van összekötve: Tápió-Bic ke, Tápió-Szentmárton, Tápió-Györgye, TápióSzéle, stb. Ha más bizonyítékaink nem is volnának az ősi finn-ugor rokonságra, mint ezek a szavak, már ez is elegendő volna arra, hogy gondolkodóba essünk és eknélázzunk a közős ah ült felett. Marjatta tehát a finn Tápió dómbon szüli meg a világ Megváltóját. Az evangéliumoknak az a közös Vonásuk, hogy már a gyermek Jézus fölött megjelennek a tornyosuló vérzfellegek, a Kalevalában is érvényre jut. Mig azonban az evangéliumokban Herodes kardja villan meg Jézus bölcsőbe felett és a 12 éves Jézus veszik. el szülei szeméi elől, addig a Kalevalában e két vonás eggyé olvad és a finn Jézus már anyja öléből veszik d nyomtalanul. Édesanyja mindenhol keresi, még az őrlő kő alatt is, felforgatja a szánkót, szitát, vizes vödröket, de hiába, a kis Jézus elveszett. Ekkor a csillagokhoz fordul tanácsért, hisz nékik onnan a magasból csak látniok kellett, hová lett szeretett gyermeke. De a csillag ellensége a Jézusnak és gonoszul válaszol a meggyötört anyának: Biz a csillag felel csúful: Ha tudnám, sem adnám tudtul; Hiszen Ő teremtett engem, Ily sanyarú sorban tengnem, A hidegben csillámpolnom, Sötétségben pislákolnom. BASTIARO MAINARDL „A Szent Gyermek imádása" RADVÁNYl ZOLTÁN: KARÁCSONYI KÖSZÖNTŐ Az orőkélet fájáról magával vitt egy ágat s őrizte Ádám titkosan s átadta Seth fiának. És mondta:.Őrizd meg, fiam, tartsad az ágat becsben. Adjad majd tovább te is igy, ha lelked szárnya lebben. Ez az az ág, aminek meg fog maradni a zöldje, mert örökkéíig élteti a paradicsom földje. Minket ugyan a nagy tlr elüldözött magától, megmaradt mégis valami szerelme zálogából. És Seth eltette az ágat, mikor virított éppen s csattogtak rajt á madarak színesen, csodaszépen. A lombereklye megmaradt örökké ifju-zöldnek. Vele az apák és fiák egymásnak átköszöntek, A zöld ág terebélyesült és nagy fa lett belőle és Ábrahámé lett a fa, amint átadta elődje. S így ment a fa Dávidhoz, a jűdeai királyhoz, ki hallgatta, mint búg a fa és egy szent nevet kiáltoz. így nőtt fel ez a csodafa magasan és merészen s a Szentföldet befödte, lám, árnyékával egészen. Ekkor tűnt fel a Fiú: Csillaga Betlehemnek s roegfújta kürtjét a kerub nyugatnak és keletnek. S ő, a kis gyermek, a nagy fát a vállára feltette s vitte, bár a gonoszok nagy csapatja követte. Bár éj volt, vitte nehezen, csak vitte lankadatlan, bár ordas űzte hegyeken baljósán szakadatlan. Bár sehol nyugtot nem talált, mégis vitte a békét, vitte a fát sokaknak, rajta királyi ékét. A fát letette sok helyütt: kunyhókba, palotákba s letette kincsét szelíden az áhitatos szobákba. Minden szívbe balzsamot adott az égi fával S a gyermekeknek álmait átfestegette csodákkal. S fáján a mennyek fényei most mind-mind összeférnek 8 a zöld között tüzel, ragyog piros színe a vérnek. A kétségbeesett anya ekkor a holdhoz fordul eligazításért, de az is rutui, kárörvendve fdeü, csak a nap mondja meg végül: Kis fiacskád, aranyalmád övig áll qiocsár vizében, Hónaljig bomokmezőben. íme az e?ertó országában a finn anyák fé- lelme: sápos-lápos helyre juthat a gyermek, elnyeli őt az ingovány. Finn vonásokkal van telve az egész karácsonyi történet. Majd előlép az evangéliumok Keresztelő Jánosa, a finn Virokánnácz, de nem akarja megkeresztelni a kis gyermeket. Szavaiban tajtékot túr a gyűlölet és a pogány gőg, amikor kimondja: Nem keresztelek Ily átkost, Nem öntök meg hitványságost, Vigyük előbb vizsgálatra, Vizsgálatra, bírálatra. | A kis Jézus a Kalevala főhősének, Vejne- möjnan színe elé kerül. A bírálat lesújtó, halá- jlos. Jgy szól: Mivel lápon lett a gyermek, A földön bogyóból termett, Rejtsék a fiút a földbe, Epres domboldalba ölve, Vagy vigyék a vijenyőre, Üssék fával agyba-főbe! A kegyetlen Ítélet elhangzása után megszólal a félhónapos gyermek, ráolvassa az öreg Vejnő ! fejére a bűneit, hangoztatva azt, hogy sokkal nagyobb bűnökért sem lehet 'halálra ítélni az embert. Vejnemöjnen lelkiismeíretén főleg két sebet ejt a gyermek Jézus. Először rámutat arra a bűnére, amikor, hogy magát megmentse, Ilma- rinent Ígérte el váltsácmil, másodszor pedig azt a be nem hegedt sebét érinti, amikor miatta öngyilkos lett fiatal felesége. így beszél a kis Jézus: Akkor se ütöttek főbe, Nem vittek a vizenyőre, Mikor ifjabb férfiésszel, ffju nőcskét veszitél el Mélységes babok ölébe Fekete iszap fölébe. Mikor a finn Keresztelő János, Virokánnász megtudja azt, hogy a kis Jézus mindentudó, azonnal megkereszteli Karjala felett királynak Minden országok urának. Az agg Vejnemöjnen napja örökre lealko- nyuL A karácsonyi gyermek legyőzte őt. A „fő- táltos örökétiglen" halálosan megbántva rohan ki a világból, ahol a király egy gyermek lett. Ekkor énekel utoljára Vejnemöjnen, a finn nótafa. Dereglyébe íil és elmegy a világ végére. Csak hárfáját teszi még le, szép zenéjét ráhagyta a finn fiakra, népére örök örömét, nagy dalait nemzetére. Krisztus királysága uj korszakot nyitott a finn nemzet történetében. A pogány hitregék világa lejárt, Vejnemöjnen örökét átvette az, aki az llt, az Igazság és az Élet. Ha a Kalevala régi népe ellenségesen fogadta is a karác:onyi Gyermeket, a Kalevala országának mai népe szent hittel zengi a karácsonyi angyali éneket: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat! Ezzel a finn testvérnemzet minden egyes tagjának boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk! Kultúránk élettartama Kentucky egyetemének rektora, dr. Frank L. Mac Vey rövid élettartamot jósol a XX. század kultúrájának. Szellemi vívmányainknak ez a szomorú sorsa azonban nem arra vezethető vissza, mintha azok tteüt állnának a kívánt magaslaton, hanem mert tudományunk hordozói rövid időn belül a széthullásnak és elporladásnak fognak áldozatul esni. A tudós rektor beható vizsgálatnak vetette alá papírfajtáink, cyomdafestékeink és tintáink minőségét és arra a szomorú eredményre jutott, hogy történelmünk és tudományunk tartós megőrzéséről sző se lehet. Okmányainknak, tábláinknak és könyveinknek rendkívül csekély az élettartama. Legkevésbé tartósak az újságok és a folyóiratok. Dr. Frank Mac Vey ezt mondja: „Feljegyzéseink nagyon gyorsan tovatűnnek. Ha unokáink a 2000. esztendőben hozzálátnak, hogy ok* mányok alapján kutassák át az 1910. utáni esztendő* ket, úgy bizonyára nem találnak már írott feljegyzésekre ezekből az időkből. Kortársi okmányok megtartására sokkal töhb figyelmet kell fordítanunk, kü'ön- ben mi leszünk az okai, ha utódaink közvetlen e'ő- deik létezéséről semmiféle nyomot sem fognak találni, A mai művészek festményei is hasonlithatadanul rövi- debb életűek, mint az elmúlt idők nagy mestereié, amelyeknek frissesége még most is, évszázadok uáa, gyönyörködtet bennünket. A színeink rosszak s a vásznak nem tartósak. Lehet, hogy e tudósnak a kijelentései túlságosan pcsszimisztikusak, de bizonyos, hogy van bennük némi igazság/’
