Prágai Magyar Hirlap, 1937. december (16. évfolyam, 274-297 / 4420-4443. szám)
1937-12-25 / 293. (4439.) szám
'WWGMtA'W&Aft-HIMd® Két magyar ta| Szlovenszkón Irta s Hantos László Ölelő karok gyanánt fogja át az öreg' Duna az egyik magyar tájat. A Csallóközt. Pozsony alatt kezdődik az ölelés és a komáromi Klapka- vár alatt végződik. Ez a vidék sima, mint az asztal. Nyáron buzakalászak ringanak a sötét rögön, most hófehérré válik a táj. Nyugszik, álmodik a téli köntös alatt ez a föld. A Kiskar- pátok lankái látszanak a távolból, ködbebur- koltan, Pozsony várromát a gyárkémények iüstíelhői fátyolozzák körül, esténként pedig az urbs fénye, az ezernyi világitótect egybefolyó tündöklése rajzolódik a sötét égre. Alföld a közeli város fénycsóváivál. Síkság a nagy folyó ezüstös hullámainak ölelésével. Magyar táj a közeli hegyek kékségével. A komáromi ut lassan-lassan az alföldi tájba vezet. Eltűnnek a városi fények, eltűnnek a hegyek és marad egy sók föld, a Dunamedence egységes tájának egy szigete. Falu falu hátán, emberek, csendes, békés magyarok. Nehéz az -emberekről irnd, akik közt a gyermekévek, a iiatalság évei telnek-múlnak, nehéz arról a földről írni, melynek minden röge az ember szivéhez,. leikéhez nőtt. Nehéz önvallomást tenni A lokálpatriotizmus nehéz láncait nehéz még talán egy más világrészben is levetni. Vagy talán itt egyáltalában nem lehet. De könnyebb ez a vallomás akikor, ha két magyar tájról beszélhetünk. Két olyan magyar szigetről, amely talán sohasem érintkezett közelebbről egymás'al. Két olyan tájról, amelyik az államfordulat előtt talán nem ismerte annyira egymást, mint ma. Vagy talán még most sem ismeri egymást eléggé. Igaz, hogy a 'kilométerek száma ma is ugyanúgy elválasztja, mint azelőtt. ★ Csallóközben vagyunk. Csaknem minden faluban a közeli nagyvárosok jeleit látjuk. Villanyfény, pásta, telefon. Nyáron ma már igen sok faluban nem látjuk a gőzkazánok füstjét, a villany lassan ezeket is kiszorítja erről a vidékről. A csépié:nél kis talyigán villanymotor, ez váltotta fel a még fiatal gőzgépet. Az istállóikban is villanyfény. Világokkal összekötő rádiókészülékek szólnak egyszerű parasztportákon. Néhány gazdaembert már a volán mellett látunk, már nem szekéren, hanem autón járnak be a vasárnapi misére. Népviseletet hiába keresünk, nincs. A közeli városok ezeket a falvakat felszippantották, urbanizálták. A po- zsonykörnyéki magyar falvak lakói félig-med- dig városi polgárok lettek. Már az államfordu- lat előtt történt az átalakulás a polgáriasodás felé. Közel volt Budapest, Becs. Pozsony még akkor Komárom mellett hasonló kispolgári, vidéki város volt. Most ölti fel fővárosi jellegét, de akárcsak a pozsonyi építkezés maga, a város is túl vegyes, a kispolgári és a nagyváros zűrzavaros keveréke. Együk erdélyi barátom íttjáríában az első pillantásra észrevette magában az építkezésben a város jellegét. Csallóközben valahogy egyenletesebb a fö’d- birtók megoszlása, mint a közép- és keletszlo- venszkói magyar tájakon. Csallóköz területéhez természetesen hozzászámítjuk a Kis Alföld többi részét, mert hiszen ez jelenti az egvséges magyar tájat nyucraton. Az egész Kis Alföldről beszélünk a továbbiakban. Bár a táj egységét csupán a földrajzi egyneműség adja meg, mert 'hiszen igen gyér összekötő vonal vezet át a Duna felső ágán a Duna felsőbb függvényeihez. Az összekötő hidakat, vasútvonalakat a mai napig elfelejtették megépíteni a sok ígéret ellenére. Egy h;d van Főrévnél, aztán Gutáig csak a múlt emlékeit, a kompokat látjuk. Valahogy furcsának ke13 talá’nunk ezt akkor, amikor a gépeken száguldó ember kénytelen néha félórát is várni a túlsó oldalra épen elinduló kci^-ora. Igaz. hogv a komook egy része odakerült marad'ékbirtokosok kezére került, akik bizonyára nehezen válnának meg az évi ötven- .hatvanezer koronás jövedelemtő1. Három hidra volna egyelőre szükség: egy Nagyin a gyaron, egv Eperjesen, egy pedig a nádszegi Dunánál. Kis 'é elkalandoztunk. Arról mesélünk, hogy mi kellene, hoay mi nincs, arról meg nem, hogy mi van. De úgy van az ember, hogv rendszerint arról beszél, ami nincs és meg kellene lennie. Folvtassuk csak tovább. ]ó utak is kellenének. Mert sár, oor van nvakig. Egész Nvu- gatrzlovenszkón. Csak a főútvonalak mentén lévő falvak közelíthetek meg rendes, a modern világ utjain. Néha úgy érezzük a szekér hátán magunkat, mintha nem is a huszadik században élő ónk. Lassan eltűnnek az-erdők. A jó erdei televé- nven dinnyé~ek és bolgárok kertészkednek. Mert a közeli nagyvárosok mindent megvesznek. Egyik ilyen kertész-földbirtokos friss ko- xatavaszi fejessalátából sokezer koronát árul ös~ze. Nem is kell elszállítania, még Prágából is jönnek teherautókkal és csak az okulásokat ' számolják 1c a felrakott salátáén;. Ez a nyugati élet egyik jó oldala. Közel van a fogyasztópiac, lehet értékesíteni. Ha nem is úgy, amint azt a fáradság, a munka megérdemelné. Szlovenszkó- nak egyik aránylag „legszerencsésebb" vidéke. M'-rt azért itt sem minden fenékig tejfel. Sok volt valamikor a nagybirtok, különösen a Csallóközben, Ma a nagybirtok helyén ui. telepeik, itt-ott uj középbirtokosok kaptak helyet. A legkevesebb annak a népnek jutott, amely már egy évszázad óta lakja és munkálja ezt a földet. Az a nép, amely a nádasokból, füzfaerdőkbői termő humuszt varázsolt elő. De ez a nép nem csügged. Erős, öntudatos. Építi várait. Álig vau falu, ahol ne találnák szövetkezetét, kulturális szervezetet. Ez még a vigasztaló. Ezek a bástyák jövőnk reménységei. Már nemcsak nevelnek, hanem célokat öntenek valóságba. Szeretik a kultúrát. Az újságokat is szorgalmasan járatják. Nem idegen a magyar betű ezen a vidéken. Gazda-emberek a legnagyobb napilapok olvasói. Nekik kevés egy hetilap hir- tálalása. A szövetkezet asztalán napilap és folyóirat is akad. Polgárias alföldi magyar parasztok, * Elhagyjuk Lévát, a nyugati magyarság utolsó végvárát. A szlovén:zkói magyarság egyik legértékesebb kultur- és gazdasági centrumát. Garamszentbenedeknél a Szlovák Kapun át a szlovák néptestbe léptünk. Mögöttünk maradt a nyugati magyar táj. Hegyek közt, hegyi patakok, kis folyók völgyében vezet tovább az utunk. Krivángyetvát is elhagyjuk és újabb magyar tájra érkezünk, Nógrádiba. Fülek után szűk völgyön át jutunk a másik nagy szloven- szkói magyar táij területére, Gömörbe. A magyar vármegyerendszer évezredes múltja valahogy minden vármegyének külön tájjellegű kölcsönzött. Ha eredetileg nem is élt valamikor egységben a megyébe tömörített táj, az idők folyamán azonban valami különös jelleget öltött magára, ami megkülönböztette a szomszédos megyétől. BUDAPEST. — Az első magyar király halálának kilencszázadik évfordulója nagy dátum a magyar nemzet történetében. A millennium annakidején ezeréves múltúnkat dokumentálta, a Szent István-év pedig annak szellemi értékét, lelki nagyságát bizonyítja. A magyar nép már a történelmi idők kezdetén kulturhivatásról, az európai szellem megértéséről tett bizonyságot. Mikor Szent István bevezette a magyarokat a kereszténység kötelékébe, azzal erős oszlopot, védőbástyát adott a nyugati civilizációnak. Szent István alakjában a magyar lélek minden erénye és nagy képessége glóriás magasságba emelkedett. Századok óta úgy áll az utókor szeme előtt, mint a magyar történelmi hivatás minden időkre szóló kifejezése, szellemi megtestesülése. Mikor a magyar királyságot megalapította és népének századokra törvényeket adott, a keresztény civilizáció jövőjét alapozta meg a Duna—Tisza táján. Saját országának legnagyobb államférfia és egyúttal a kereszténységnek egyik történelmi jelentőségű apostola volt. Lángeszű politikus és glóriás szent egy személyben. Büszkén állhat a világ színe előtt az a nemzet, mely ilyen szellemi nagyságot adott az emberiségnek. A magyar szeníév megérdemli, hogy a müveit népek fölfigyeljenek. A magyar ünnepi alkalom egyetemes keresztény jelentőségét méltányolták az illetékesek, mikor a jövő évben megtartandó Eucharisztikus Világkongresszus színhelyéül a magyar fővárost jelölték ki. Ez a világraszóló esemény fogja emlékezetessé tenni a külföld számára a magyar szentévet. Mikor Magyarország első szent királyának emlékét fogja ünnepelni, az idegen népek fiai ünnepélyes fölvonulással tesznek hitvallást a krisztusi eszmények mellett. így találkozik az ünneplő magyar lélek az egész világ keresztény szellemével. Hepe-hupás Gömörben vagyunk. Valahogy nehéznek találjuk itt a magyar életet Mintha a hegyek-dombok szikláinak súlya is nyomná lelkünket Idegenek vagyunk ezen a tájon. Itt is magyarul éreznek, akárcsak otthon. A nyugati magyarság aránylag eléggé egyensúlyozott és az általános szloVenszkói viszonyokhoz képest kielégítő gazdasági és társadalmi képe után minden vonatkozásban nehezebb itt a magyar sors. Az is igaz, hogy itt kevesebben vagyunk. A nyugati magyar tömeg egymagában erőt jelent minden szervezkedés nélkül. Ez a táj a budapesti és bécsi közelség elvágása után más nagyváros közelébe jutott. Uj gazdasági centrumokat talált, de maga teremtette meg kulturális fészkeit is. Nyugatszlovenszkó földrajzi szempontból is sokkal közelebb áll az ország gazdasági és kulturális árveréséhez. A tömör egységnek köszönhetjük nyugaton az uj államkeretben oly hamar megtalált formákat, melyek szervezkedésünk alapjaivá váltak. Gö- mört az államfordulat teljesen elvágta addigi centrumaitól, fogyasztópiacaitól és ma csupán egy egyvágányos vasútvonal jelenti a kapcsolatot és ez is csak’ nyugat felé az állam közlekedési organizmusában. Kelet felé Rozsnyón, illetve már Pelsőcön megáll a nagyobb forgalom a vasút hiánya miatt. Gömört „hegyi magyarok" lakják. A gömörf dombos-hegyes föld nehezebb munkát kíván, nagyobb a létért folyó küzdelem, mint nyugaton. A centrumok távolsága miatt egyoldalubb emberek termelődnek 'ki, hiszen maga az élet is teljeren egyoldalú, változásnélküli. Az államfordulat óta mintha letargikus lenne ez a magyar táj. Nehéz megszervezni ezt a magyarságot, nehéz öntudatot önteni a le’kekbe, nehéz vigasztalót vagy orvosságot adagolni. A „hegyi magyarok" gazdasági és társadalmi szervezetlensége egy-két örvendetes kivétellel siralmas képet nyújt az idegen, nyugati magyar szemében. Fájó szívvel járjuk a sáros, elhagyott gömöri. falvakat, utakat. Panasz, nyomorúság jár ezen a vidéken. De nem is csoda. Ennek azonban nemcsak a táj elszigeteltcége az oka, hanem maga a gömöri magyarság is. amely még talán most is abban a letargikus -1elki állapotban van, mint a nyugatiak közvetlenül az államfordulat után. Hiányzik belőlük a helyzet felismerése és a cselekvés bátorsága. A szus rendezőbizottságával karöltve dolgozunk a kérdések megoldásán. A magyar főváros jelentős anyagi áldozatokkal készül a nagyarányú idegenlátogatásra. Templomokat restaurálunk, uccákat és tereket rendezünk. Az a szempontunk, hogy a főváros szépségei megfelelően érvényesüljenek. Az idegenek lelki élményeihez szép kereteket akarunk adni. A kongresszus eseményeinek színhelyét egészen átalakítjuk, a Hősök Terén már nagyarányú munkálatok folynak. A tereket és parkokat úgy fogjuk rendezni, hogy azok az alkalomhoz illő látványosságok legyenek. A városligeti tó elkülönített részén például európai viszonylatban is srámottévő vízinövény gyűjteményt létesítünk. Ezeket csak azért említettem meg, hogy a gondos, tervszerű fölkészülést dokumentáljam. A legnagyobb gondot azonban a vendégek elhelyezése okozza. Olyan óriási idegenforgalom várható, mely próbára teszi befogadóképességünket. Vendéglátóiparunk a maximumra fokozza teljesitőerejét, de a szállodák és penziók csak kisebb hányadát jelentik a lakásszükségletnek. A fővárosban és a környékén igénybevesszük a magánlakásokat is. Az iskolákat szintén beállítjuk erre az alkalomra. A főváros 760 egyszobakonyhás kislakást épit, azok is a jövő év májusáig teljesen elkészülnek. Mindent elkövetünk, hogy a kongresszusra jövő idegeneket elhelyezhessük. A magyar főváros idegenforgalmi érté-] kei: ritka természeti szépségei és kulturális ] alkotásai már eddig is elismerésre késztették az idegeneket. A magyar idegenforgalom nagyarányú emelkedése, rendkívüli fejlődése bizonyítja, hogy a külföldi látogatók itt megragadó látványosságokat, értékes élvezeteket találnak. Az Eucharisztikus Világkongresszus alkalom lesz arra, hogy a távoli világrészek fiai is megismerjék fővárosunkat. A világ figyelmének és érdeklődésének homlokterébe kerülünk. Erős a hitem és azért mindent elkövetünk, hogy a kilencszázéves magyar kultúrát méltón fogjuk képviselni a világ előtt. Az Eucharisztikus Világkongresszus olyan eseménynek ígérkezik, amilyen ritkán adódik egy világváros életében is. | Rendkívül föladatokat, nagy kötelezettsége-i két hárít a magyar fővárosra. A kongresz-J A magyar főváros és a Szent István-év A Prágai Magyar Hírlap részére irta: Szendy Károly, Budapest polgármestere gazdasági egyesületi szervezkedésen, a SzMKE nemrég megkezdett és szerencsére jó irányban irányban haladó mozgolódásán kívül egyéb megalapozottságot itt nem találunk. A még meglévő magyar szövetkezetek gyengék, erőtlenek. Hitelszövetkezet alig lézeng a vidéken, a gömöri magyarok a történelmi országok le- rándult bankjainak üzletfelei: A letargiát a sok, egyéb bajon kívül még a néhány rakoncátlan kis folyó is fokozza. A gömöri magyar ,könnyes szemmel, tétlenül kénytelen nézni a víz borzalmas pusztításait, ami minden évben akár hatszor is ábsöpör a völgyeken. De Gömörben is van valami vigasztaló. Életerős parasztréteg van kialakulóban. Az öntu- datositás folyik, bár nem olyan könnyű ez a munka, mint a nyugati végeken. Kevés betű fogy ezen a vidéken. Szinte ijedten láttuk, hogy jónéhány magyar faluba egyetlen egy napilap sem kopogtat be. De nem is kopogtathat. Mert a gömöri falvak legnagyobb része csak kétszer-haromszor kap egy héten postát így nem is igen érdemes napilapot olvasni. Ez már nem Gömör, hanem a posta hibája. Levelet írunk a szomszéd faluba szerdán és csak szombaton kapják meg. Ennyi idő alatt Londont is megjárja a levél. Telefon,.' táviró nagy ritkaság ezen a tájon. A külvilágtól való ilyen elzártság következtében nem csoda, ha gömöri letargiáról beszélünk. * Az idegen mindig más szemmel nézi a tájat, mint a „bennszülött". Szigorú kritikai szemmel tettünk összehasonlítást a két tájegység között. Ezek csak a főbb vonások. Olyan táj-különbségek, melyek szembeöitők. Szlovenszkó járása, a magyar élet keresése mindig valami újat ad az embernek. Minden falu, minden táj egy-egy drágaköve a kisebbségi magyar életnek, az egyik ragyogóbb, a másik tompáiényü még, nyersgyémánt, amely csiszolásra vár. A drágakőcsiszolók munkájától függ aztán, hogy melyik táj, melyik falu csillog jobban. Szervezeteink megfeszített erejétől függ a szlovenszkói magyar élet kibontakozása. Roppant nagy munka van még hátra, hogy azt mondha'sük, hogy valamennyi magyar táj egyformán ragyog a szlovenszkói magyar égen. ■BBHnBBBnBBnHHni Mikor a fenyők virágzanak Keletre nyíló templom-kapu, Pogány, néha mégis Krisztus-kék A szivem tükre. Karácsony lesz,, Bimbókká simulnak a tüskék S a fenyők rózsába verődnek. Vak pillákon is fény rügyezik, Minden szív tulipános láda. . Búcsú nélkül fut egymástól & Diáköröm-sirás és Prága, Mert várnak a virágzó fenyők. Karácsony! Háromnapos tavasz! Megmosom a vértől a térdem, Az ember jóságarca glóriás Gyermekfej rajz az Isten-vérten És küldetés az Isten-szalmán. Futok haza anyám csókjáért, S rámhull egy karácsonyfa árnya. A kedves két karja rámterül, Mint egy fénytestü angyal szárnya, Csókján roppant halk csengetyü szóL Karácsonykor piros fohásszá Szépül düh, gőg. tőrös szó. vétek, Nő, férfi egymásbahullt szemén Kis bölcsőt ringatnak a fények És Messiást várnak az anyák. Szentesién klvírul a kereszt, Könnyebb, simább sok ember-vallon, Halkabban hömpölyög át a könny Kárpáti és dunai tájon, Mert a fenyők kivirágzanak. CZÉL JENŐ. 1937 december 35, szombat. — ET ÁRASZTJÁK CSErtSrvrtKELENC.YÉVEL A HObLAND TRÓN^RŐKŐSvöT. ból je’entik: Julianna trónörökösnő palotádban ki kellett üríteni a legnagyobb termet, h-ogy el lehessen he’yezni a rengeteg bölcsőt és gyermek- kocsit, amelyet Hollandia minden résiéből Soest- dvk-be küldtek, hogy Hol’ardia jövendő uralkodóját legyen hova fektetni, ha me^ illant ja a napvilágot, Persze a bölcsőkön és gyermekkocsikon kívül tömérdek babaruha, harisnya, cinőesko érkezik, úgyhogy ezer és ezer újszülöttet, lehetne -pompásan kietafirozni. Julianna trónörökösnő nem is tart meg magának semmit, hanem megkérte az amszterdami polgármester feleségét, hogy alakítson bizottságot az ajándékok szétosztására, Julianna már ‘■•eak azért sem fogadna el semmit az ajándékokból, mert az utolsó darabig ő maga készítette várva-várt gyermeke kelengyéjét. Miután most már bármely pillanatban bekövetkezhetik az örvendetes esemény: a trónörökösné tudvalévőén beköltözött ugyanabba a kórházba, amelyben férje. Bernit herceg még hetedig feküdni less kénytelen. r
