Prágai Magyar Hirlap, 1937. december (16. évfolyam, 274-297 / 4420-4443. szám)

1937-12-19 / 289. (4435.) szám

Két mozgalmas év A szudétanémet képviselők is tárgyaltak a banda kuiigyminis2terrel Delbos elutazott Prásábói A szombat délelőtti saitőfogadtatás *■• Krofta szerint Csehszlovákia hallandó kéiokteli szerződéseket kötni * Delbos „Franciaország meghosszabbításának" nevezi Csehszlovákját Német-csehszlovák sajtóbéke előtt? PRÁGA. — Delbos francia külügyminisz­ter szombaton délben 12 óra 20 perckor el­utazott Prágából. Mint érkezésekor, most is nagy tömeg gyűlt össze a Wilsón-pálya­udvar környékén és kivonult az iskolás fia­talság is, hogy elbúcsúzzék a párisi vendég­től. Az elutazás előtt Delbos külügyminiszter a francia követségen fogadta a sajtó kép­viselőit. A sajtófogadtatáson jelen volt Krofta csehszlovák külügyminiszter és La- croűr. francia követ is. Delbos mindenekelőtt meleg szavakkal megköszönte a lakosság rokonszeevét, majd a csehszlovák államfér­fiakat ünnepelte és megállapította, hogy az összhang tökéletes Prága és Páris között. A világsajtó Delbos szerint megértette uta­zásának jelentőségét. — A barátságot akartuk manifesztálni — mondotta Delbos — és e barátságok révén az európai feszültségek enyhülését akarjuk előidézni. A prágai utazásra tulajdonképpen nem is volt szükség, mert az összhang egyébként is teljes a két hatalom között. Ennek ellenére mégis hasznos az ilyen ösz- szejövetel, mert vannak érzelmek, amelye­ket ki kell nyilvánítani, ellenkező esetben mindig akadnak elemek, amelyek félrema­gyarázzák a hallgatást. Delbos ezután tévedésnek minősitette azt a hirt, hogy a csehszlovák kormány vagy a francia kormány kölcsönösen memorandu­mot adott át egymásnak. Ilyen memorandu­mokra nincs szükség szerinte. A két hata­lom reméli, hogy hamarosan más hatalmak­kal is sikerül a békés viszonyt kimélyiteni. —- Hűek maradunk elveinkhez, de barát­ságban akarunk élni az egész világgal, Ép­pel* ezért meg kell értenünk mások gondol­kodásmódját is és szerinte cselekedni. A kulturális jóviszony Franciaország és Cseh­szlovákia között jo és a kereskedelmi vi­szonyról ugyanez mondható. Delbos ezután mosolyogva fordult Krof- tához: — Franciaországot nem fogják azzal gya­núsítani, hogy az urat akarja játszani s épp azért nyugodtan kimondhatom, hogy szoros barátságunk alapján Csehszlovákiát tulaj­donképpen a meghosszabbított Franciaor­szágnak nevezhetnek. Az egyetértés abban is megnyilvánul, hogy mindkét állam tiltako­zik minden ideológiai blokk ellen és az ál­talános együttműködésre törekszik. Krofta búcsúszavai A hivatalos íelenfés Delbos után Krofta csehszlovák külügymi­niszter nyilatkozott. Kijelentette, hogy min­denben aláírja francia kollégájának szavait. — Csak azt akarom hozzáfűzni, — foly­tatta Krofta —, hogy bizonyos hírek sze­rint csehszlovák külpolitikánk iránya meg­változik. Azt állítják egyes körök, hogy a kollektív biztonság gondolatát fel akarjuk adni és helyébe a kétoldali szerződések el­vét helyezzük. Ez a nézet félreértésen alap­szik. Csehszlovákia régóta köt már bilate­rális szerződéseket és Németországgal1 is kö­tött már ilyeneket, mint például a locarnói arbitrázs-szerződést. Ha tehát a jövőben kétoldali szerződést kötünk valakivel, ez nem jelenti külpolitikánk irányának meg­változtatását. E szerződések előfeltétele csu­pán az, hogy összhangban legyenek nem­zetközi kötelezettségeinkkel. Ha szabályoz­zuk sajtóügyeinket a külfölddel, akkor ez még nem paktum, hanem csak megegyezés. Szomszédok között mindig vannak ellenté­tek, amelyeket szabályozni kell. Kundt és Pfrogner Delbosnál A Csehszlovák Sajtóiroda jelenti: — A december 16-án Krofta külügymi­niszternél rendezett fogadtatás alkalmával saját kívánságukra bemutatták a francia külügyminiszternek Kundt képviselőt és Pfrogner szenátort, a szudétanémet párt tagjait. Az eszmecserében, amit e politiku­sok Delbosszal folytattak, szóbakerültek az állam védelméről szóló törvény szigorú in­tézkedései, főleg azok, amelyek a határ­menti lakosságot érintik. Delbos megje­gyezte, héíjy nem avatkozhat Csehszlovákia belügyeibe. Csupán azt kívánja, hogy a csehszlovák állam egysége megerősödjék. Ez a kívánság természetes egy szövetséges és baráti állam részéről. A szudétanémet párt két képviselője ezután kijelentette, hogy pártjuk nem tervez semmit az állam egysége ellen. Kifejezték azt az óhajukat, hogy Delbos minél előbb előmozdítsa a Ber­lin és Páris közötti közeledést, mert ha ez megtörténik, akkor e közeledés kedvezően befolyásolja a csehek és németek viszonyát a csehszlovák köztársaságon belül is. Delbos francia külügyminiszter látogatá­sáról pénteken este hivatalos jelentést adtak ki. A jelentés mindenekelőtt megállapítja* hogy Delbos december 16-án és 17-én szá­mos megbeszélést folytatott a köztársasági elnökkel, a miniszterelnökkel és a külügy­miniszterrel. E beszélgetések folyamán érin­tették Csehszlovákia és Franciaország vi­szonyának kérdéseit, valamint az általános európai problémákat. A konferenciák a vé­lemények és a nézetek teljes azonosságát igazolják. A két állam politikája a jövőben alkalmazkodni fog- a nemzetközi események­hez, de hü marad közös elveihez, amelyek eddig is beváltak. Mindkét állam tehát hü marad a népszövetség gondolatához is. A tanácskozó államférfiak belátták, hogy Európa békéjét és biztonságát csupán a né­pek általános együttműködése idézheti elő, valamint az, ha az államok kölcsönösen te­kintettel vannak egymás jogaira és kötelese ségeire. A két állam Európa békéjének érde­kében minden olyan akciót támogatni haj­landó, amely a szomszédos népekhez való közeledéshez vezet. Az államférfiak szeren­csét kívántak egymásnak a kisantant szoli­daritásához és törekvéseik kontinuitásához* amelyek arra irányulnak, hogy a szomszé­dokkal békés együttműködést idézzenek elő, *A francia—csehszlovák viszonyról megállaz Ipitoííák, hogy tökéletes és szívélyes. E1 ha­li tározíák, hogy a gazdasági viszonyt kibővi- | tik. Mindezek a tanácskozások azt a meg- l győződést érlelték meg az államférfiakban, hogy az együttműködést folytatni kell, mert az eddig is hasznosnak mutatkozott és alkal-: más az európai béke megőrzésére. Berlin meg van elégedve? BÉCS. — A nemzeti szocialistákhoz kö­zelálló Wiener Neueste Nachrichten azt je­lenti Berlinből, hogy a német illetékesek kedvezően ítélik meg a prágai francia—i csehszlovák tárgyalások eredményét. Az el­múlt napokban a német közvélemény még rendkívül Prága-ellenes volt, főleg a párf- föloszlatási törvény megszigorítására vonat­kozó javaslat miatt, addig most bizonyos fordulat állapítható meg. Delbos és Krofta pohárköszöntőit jóindulattal ítélték meg Berlinben. A Deutschdiplomafische Korres- pondenz nézete is tartózkodó és egyelőre még nem foglalt állást a prágai eredmény­hez. (d) Két esztendő múlt el már a nevezetes december 18-ika óta, amikor a prágai vár Ulászló-termében dr. Benes Eduárd vette át a köztársaság vezetését Masaryk államala­pító elnök kezéből. Nevezetes fordulót je­lent ez a változás az ország életében minden vonatkozásban. Már két év távlatából is látható, hogy az uj államfővel egészen uj korszak kezdődött, mely lényegesen eltér az előző tizenhét esztendő egész arculatától. Nem az uj személy teszi ezt, mert hiszen Benes mindenben Masaryk irányvonalának folytatója kívánt lenni, hanem az általános európai helyzet is körülbelül a személycseré­vel egyidejűleg kezdett egész uj formákat fölvenni. Masaryk 17 esztendeje Csehszlovákia számára a szerencsés csillagzat alatt alapí­tott állam stabilizálásának korát jelentette. Úgy látszott, hogy Európában megkövese- dik a versaillesi alapokra épült genfi rend­szer, s Franciaország mindenhatósága és a kisantant túlereje a külpolitikai konjunktúra nyugalmas érzetét biztosította Prágának. Ami változás egyes országokon belül ki- sebb-nagyobb zajjal végbement, nem érin­tette Csehszlovákia hatalmi helyzetét és szö- vetségesí értékét. A külpolitikai gondtalan­sággal párhuzamosan a többség alig akart tudomást venni nemzetiségi kérdésekről, leg­följebb akadémikus viták folytak Genfben és akadémikus értékű Ígéretek hangzottak el idehaza, de minden maradt a régiben. Ugyanígy nyugalmasan vártak a nemzetközi szerződésben megígért kárpátaljai önkor­mányzat megvalósításával. A kényelem évei voltak. Ám körülbelül Masaryk aktivitásának megbénulásával egyidejűleg mozgásba jött a mozdulatlan versaillesi világkép. Az archi­medesi pont, amely nyugalmi helyzetéből ki­mozdította: a lefegyverzés kérdése volt. Több, mint egy évtizeden át vitáztak Genf­ben a lefegyverzésről s közben az állig föl­fegyverzett győztes államok lefegyverzés helyett biztonságukról beszéltek, mig a hosz- szu vita végén Németország ultimativ for­mában élére nem állította a dolgot: vagy hajlandók a győztesek teljesíteni a versail­lesi békeszerződés betűjét, vagyis azt az ün­nepélyes Ígéretüket, hogy ők is arra a fokra szerelnek le, mint a lefegyverzett Németor­szág, vagy pedig, ha ezt a kötelezettségüket megszegik, akkor Németország is érvényte­lennek tekinti magára nézve a békeszerződés lefegyverzési kötelmét s ugyanarra a fokra fegyverkezik föl, mint a volt győztesek. A hosszú genfi vita vezetője éppen dr. Benes volt, aki nagy taktikai képességeivel sok hosszú esztendeig el tudta huzni a döntést s ezzel megőrizte a versaillesi rendszer ha­szonélvezői számára a számukra kedvező katonai és diplomáciai erőviszonyok elő­nyeit. Ez elhúzó taktika megerősítésére jut­tatta be dr. Benes, mint a népszövetség el­nöke, Oroszországot Genfbe. Ám Németor­szág kilépésével a benesi külpolitika eme fe­jezete lezárult. A versaillesi világkép moz­gásba jött, uj erőcsoportokra, tengelyekre hullt szét. Á régi rendszer megmentésére utolsó kísérletként Barthou be akarja kerí­teni Németországot, de Varsó egy időre ki­ugrik a vasgyürüből. A strezai front kísér­lete sem tudja megmenteni a régi hierar­chiát, a népszövetség tovább lazul s Olasz­ország is dacol Genffel s meghódítja Abesz- sziniát. Franciaország vezetőszerepét erősen sántává teszi a francia belpolitikai népfront, s ez a népfront a francia és a kisantant szö­vetségi rendszert a vörös Moszkva bekap­csolásával egészíti ki. Ilyen forrásban lévő, bizonytalan nemzet­közi állapotokat örökölt dr. BeneS, amikor átvette az állam vezetését. Egy más Európá­val állt már szemközt, mint Masaryk s az uj külpolitikai föladatok uj módszereket kí­vántak. De a belpolitikai örökség is lénye­gesen más volt. 1935-ben a választásokon az ország legerősebb pártja egy német párt lett, ami már maga szimbolizálta a nemzeti­ségi kérdés előnyomulását. Az uj elnök érez­te, hogy az uj külső és belső viszonyok közt az eddig harmadrendűként kezelt kisebbségi kérdés elsőrendű égető problémává fog vál­ni. Elnökkéválasztása előtt ezért szinte fő­föladatának tekintette, hogy kisebbségpoliti­kai programot adjon. Ezt tette meg híres brüxi beszédében. Ugyanakkor a magyar kisebbségi kérdés iránt is személyesen ér­deklődött, tájékozódott a magyarság főkö-t vetélései iránt s az előterjesztett pontokat az alkotmány keretei közt teljesithetőknek mn nősítette. Erre való tekintettel a magyarság törvényhozói bizalmat előlegeztek neki ég rászavaztak. Ez volt az első eset, hogy az államfő a magyar kérdés megoldására iá gondolt, de a másik oldalon is ez volt az elsq Mai számunk a Képes Kéttel 24 oldal — Ara 2’- KI ' Ma; Kis Magyarok lapja / XVI évf. 289. (4435) szám • Vasárnap • 1937 december 19 Előfizetési ári évente 300. félévre 150, negyed- Szerkesztőségi Prága II., Panská évre 76. havonta 26 Kt.. külföldre; évente 450, SzloVeJlSzkÓÍ és rUSZlTlSzkÓi TTlClgUCirság »licet2, II. emelet • Kiadóhivatal: félévié 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • _ . . ** Prága II* Panská ulice 12, lü. emelet fl ké’^es melléklettel havonként 2.50 KC-val több. pOlÍtlKCLÍ 1\CLpÍÍQp]Oi • • TELEFON; 303-11. • • Egyes szám ára 1.20 Itt, vasárnap 2.— Itt. SŰRGÖNYCIM HÍRLAP, PRflHft.

Next

/
Thumbnails
Contents