Prágai Magyar Hirlap, 1937. december (16. évfolyam, 274-297 / 4420-4443. szám)

1937-12-16 / 286. (4432.) Második kiadás

<PRXG?S3-MAC,vat>.-HI RL,V> ÜZENET KASSÁRA Irta t Z o mb o r y György, a Csitt ASz elnöke Manapság az egész világon forrongásban £1 a fiatalság. A válság, a világnézeti összeomlás és a koráramlatok élményeivel zajlik élete, a nagy bizonytalanságban szilárd talajt keres, ahol lábát biztosan megvethetné. Viaskodásá- bán tapasztalatlansága és hiszékenysége folytán gyakran csap át jobbra-balra, gyakran kallódik cl, gyakran válik fásulttá saját maga és az őt körülvevő társadalom problémái iránt. Különösen vonatkozik ez az ideges nyugtalan­ság ránk, magyar ifjúságra, éljünk a Duna-Tisza avagy a Maros mentén, hegyek, völgyek vagy síkság ölén- mert magunkon érezzük társadal­munk vajúdását és tudjuk, hogy sorsunk ezzel a vajúdással elválaszthatatlanul össze van köt' ve. Nem tudjuk, merre visz a fejlődés útja, csak érezzük, hogy ebből a bizonytalanságiból minél előbb ki kell kerülnünk. Meg kell tennünk ezt nemcsak a saját, hanem a magyarság szempont­jából is. Minekünk, fiatal értelmiségnek kell lennünk a magyar nemzeti gondolat hordozójá­nak és megtestesítőjének. A mi sorainkból kerül ki majdan a magyar nép vezetőrétege, akinek kezébe lesz letéve a nemzet sorsa. Szép hivatás ez, amelyet akarva-nemakarva vállalni kell, egy­ben azonban olyan nehéz kötelességeket ró ránk, amelyeknek elvégzésére hosszú felkészü­lési, tanulmányi időre van szükségünk. Miben áll ez a tanulmány? Megváltoztatásá­ban az eddigi életstílusnak és magatartásnak, A szavak helyébe a tettet kell tenni: nem a sza­vak, hanem a tettek után kell mérni az embere­ket. Hirdetjük, hogy évszázadokra kibeszéltük magunkat, a szónak többé nincs helye prog­ramunkban. A mai helyzet három dolgot kö­vetel a magyar ifjuságíók Az első követelmény az egyénre vonatkozik, amelytől azt kívánja, hogy rendelje magát alá a köznek, a nemzetnek. Csak ebben az egybeolva­dásban van értelme a fiatal énnek. Követeljük azonban továbbá az egyéntől, hogy jellemében t-aláid, erkölcseiben fedhetetlen, nemzetiségé­ben pedig megdönthetetlen legyen. Tudományos szempontból felkészült legyen, müveit, mestere szakmájának. Különös hangsúllyal utalunk itt a vihnyei szellemi-tábor tíz pontjára, amellyel életirányitóul fogadtuk el a munkát, a tanulást és önmagunk tökéletes kiművelését Második követelményünk az, hogy az egye­temi ifjúság az egyén Kiművelése mellett foko­zott figyelemmel kísérje népe életét A közöm­bös fiatalságnál aligha van nagyobb veszély egy nemzet számára. Kerüljön élményi kapcsolatba a néppel, ismerje meg baját és örömét. Harmadik követelményünk, amit a mai fia­talsággal szemben támasztunk, az idealizmus. Enélkül nincs küzdőképesség, éneikül sem sa­ját életünk irányításában, sem a nemzet nap­számában nem tudunk kitartóan munkálkodni. Különösen kihangsúlyozzuk ezt nép-nemzeti vi­szonylatán. A magyarság élő valóság, amelyet nem lehet holt dolgokkal szolgáim, hanem csak lélekkel. Az idealista fiatalság tud csak igazán és érdeb nélkül ebben az irányban dolgozni és ennek a fiatalságnak törekvéseiben, szándékai­ban lehet hízni. Pozsonyból Vihnyén át vezet az ut Kassái a. Pozsonyban, ahol a magyar ifjúság éledése tavaly történt, mondták ki a jelszót: „Életünket és vérünket". Ugyanezt ismételték meg Vihnyén, azzal a kikötéssel, hogy „Életün­ket és vérünket népünk szolgálatára adjuk". Ezzel a nagy fogadalommal jött el tarsolyában Kassára a magyar egyetemi fiatalság, ahol azt akarja megbeszélni, hogy milyen módon tehet eleget vállalt kötelességeinek. Ezért a kassai találkozás második uíkő abban a megváltozott munkamódszerben, amelyet egy év óta hirdet a magyar fiatalság s amelynek megvalósítására mindent elkövet. Kívánom a kongresszusnak, hogy ezt a csendes munkát sikerrel kezdje meg, kívánom, hogy ez a csend olyan legyen, mint a júniusi meleg áldott nyugalma, amely őszre ki­fejleszti a magyar kenyeret, amelyből egyformán eszik a magyar paraszt, iparos, munkás és dip­lomás. A magyarság kulturális követelései azitkolaiigyikormányzattalszemben Esterházy János beszéde a költségvetési bizottság ülésén ! (Nyolcadik folytatás.)' P ! A külfölddel való kulturális és iskolai kapcsolatokról szóló tétel az ezévihez viszo­nyítva 4 millió koronával 13.8 millió koro­nára van felemelve. Erre vonatkozólag azt olvassuk a pénz­ügyi előterjesztésben, hogy az ískolaügyi minisztérium fenntartja a kapcsolatot az összes államokkal és kimélyiti a baráti ösz- szeköttetéseket. Az iskolaügyi minisztérium programjába veszi az orosz és ukrán nyelv kultuszát, a külföldi csehszlovák kulturális intézmények támogatását. 1938-ban kiméi- lyiti és szélesebb alapokra fekteti az orosz szovjettel való iskolai és kulturális kapcso­latokat. Megértjük, hogy egy államnak szüksége van külföldi kulturkapcsolatokra, azonban ez a felfogás ellentétben van másrészt a kor­mány azon törekvéseivel, amelyeknek célja, hogy az államban élő kisebbségeiknek megaka­dályozza a határon túl élő fajtestvéreik­kel való kulturális érintkezést. Vonatkozik ez elsősorban mireánk. magya­rokra, akiknek minden rendelkezésre álló eszközzel megakadályozzák, hogy Magyar- Ország felé kiépítsék a kulturális kapcsola­tokat. Amig tehát egyrészt idehaza gördí­tenek mindenféle akadályt kultúránk ápo­lása elé, másrészt lehetetlenné teszik, hogy megismerjük a mai magyarországi tudomá­nyos és irodalmi életet. Azzal nem elégít ki bennünket a cseh­szlovák kormány, hogy Magyarországról beenged ide barinad-negyedrangti írókat, akiket mi nem tekinthetünk a magyar faj és a magyar kultúra reprezentánsainak még akkor sem, ha fogadásukra a csehszlovák szociáldemokrata párthoz tartozó miniszter jelenik meg. Megállapíthatjuk, hogy a kulturkapcsola- tokat illetőleg olyan a viszony Csehszlová­kia és Magyarország között, mintha hadi­állapot lenne közöttük. Meg kell állapítani azt is, hogy ebben éppen csehszlovák rész­ről mennek túlzásba és valóságos szellemi határzárat emelnek közénk és Magyaror­szág közé. Ha Csehszlovákia valóban keresi a köze­ledést a Dunamedence államai között, ak­kor ezt tényekkel is igazolnia kell s tudnia kell, hogy Magyarországra nézve nem lehet közömbös az itt élő magyar kisebbség hely­zete és kulturális szabadsága. A csehszlovák kormánykörök nagyon jól tudják, mire célzok. Bennünket el akarnak szakítani a magyar kultúra gyökereitől s először talajtaian­ná, azután csehszlovákká tenni. Mindaz csak üres frázis, hogy nekünk itt szabad lehetőségünk van a magyar kultúra ápolására. Ha van létjogosultsága egy cseh­szlovák-magyar kultufközeledésnek, száz­szor inkább jogosult a magyarság kulturá­lis együttműködése az országhatárokra való tekintet nélkül. A magyarországi könyvtermékek cenzú­rája, magyarországi színészek és hivatásos művészek itteni fellépésének megakadályo­zása, fiatal egyetemi hallgatók Magyaror­szágon való tudományos működésének megakadályozása, — mindezek igazán nem szolgálják a középeurópai békét. Akik mind­ezt teszik, azok a béke igazi ellenségei és a középeurópai népek közötti megértés aka­dályozói. Ezek kis dolognak látszanak, va­lójában azonban ezen múlnak a nagyok is. Mi kisebbségek irigykedve nézzük, hogy az állam 4 és fél millió koronát áMoz a csehszlovák kultúra külföldi terjesztésére s 4 millió koronáért egy szláv intézetet állít fel Londonban a szláv kultúra propagálá­sára. A mi részünkre pedig idehaza még ezer korona sem telik a sokmilliárdos költségve­tésbŐl az elsorvasztásra ítélt magyar kul* túra támogatására. Ez a mi demokráciánk igazi arca és ez az igazi egyenjogúság, amit kifelé Annyit hangoztatnak, de amit idehaza sehol sem látunk. ' j A szovjettel való kulturkapcsolatok A költségvetésben azt olvasom, hogy j a szovjettel való kulturkapcso la tok j kimélyitése a jövő évi program, Nem tudom, mit szólnak az egyházi kÖ* rök ahhoz, hogy Csehszlovákia éppen kuU turális téren igyekszik a szovjettel szóró-* sabb kapcsolatokat létesíteni. Nem tudom, miképp egyeztethető össze a katolikus és a kommunista világnézet és hol találkozik a kettő. Valahogy ü*ics egészen rendjén a dolog, amikor azt lát­juk, hogy itt Csehszlovákiában egy i-V efejezetten katolikus párt, a cseh katoli­kus néppárt az, amelyik a szovjetbarátság legerősebb híve és a csehszlovákiai kom­munista mozgalmak egyik legfőbb táma­sza. Viszont másrészt éppen ez a párt az, amelyik a legszélsőbb nacionalizmus hir­detője és a katolikus elveket meghazud­toló türelmetlenséggel viseltetik a nem­zeti kisebbségekkel szemben. Hogy a szovjetbarátság milyen gyümöl­csöket fog teremni politikai téren, az nem ebbe a reszortba tartozik, de hogy a nem bolsevista érzelmű társadalmi rétegek és a hasonló felfogású külföldi közvélemény ezt a kulturális ölelkezést — amelyben, mint említettem, egy katolikus párt játsza a prim-i hegedűt — nem fogják valami nagy rokon- szenvvel fogadni, az egészen bizonyos. Ne csodálkozzunk azután, ha a külföldön az a nézet alakul ki, hogy Csehszlovákiában a szellemi bolsevizálás állami asszisztenciával és támogatással folyik. Mit kapott a magyar ifjúság? A tanuló ifjúság és a munkanélküli intel­ligencia segélyezésére ezidén a tavalyinál ! millió koronával nagyobb összeg, 11.2 millió korona összeg van felvéve. Kiván­csiak volnánk, ha az iskolaügyi miniszter ur kimutatná nekünk, hogy a tavalyi 10.2 mii* lió koronából mit kapott a magyar ifjúság. Ismételten hangoztatom, hogy nem elég szó* és frázisáradatot zúdítani a kisebbségek é$ a nem informált külföld felé. hanem tessék tényekkel és számokkal bizonyítás ni, hogy a kisebbségek, amelyek az állam terheiben a többségi nemzettel egyenlő arányban veszik ki a részüket, mennyiben részesednek az állami költségvetésből' és hogy valójában miben áll az a sokat han­goztatott kisebbségi demokrácia, amelytől a magyar aktivisták annyira el vannak ragadtatva. Nekünk is vannak ifjúsági intézményeink, internátusaink, a magyar diákok között is sok a szegény fiú, akik segélyre szorulnak. Amig azonban az uralkodó nemzet fiai az állami segélyek áldásait bőségesen élvezik, addig a magyar ifjúsági intézményeket az amugyis leszegényedett magyar társadalom­nak kell eltartania. Hol itt az igazság? Hol itt az egyenlő mérték? A magyar tudományosság támogatása Külön fejezetben kell megemlékeznem a művészetek ‘s a tudomány költségvetési ré­széről, mert ebben különösen ki vagyunk játszva mi, nemzeti kisebbségek, A magyar tudományos élet támogatásáról Csehszlovákiában beszélni nem lehet, ha­csak nem említem föl a szomorúan levitézlett Masaryk tudományos akadémiát, amelynek sorsa akkor pecsételtetek meg, amikor politi­kai pártok exponenseinek, emigránsoknak és aktivista politikai vezéreknek szolgáltatták ki ezt az intézményt, A kulturális költségvetésnek ez a tétele 32 millióval szerepel a költségvetésben. Ha csak egy százalékot kapna belőle a magyar­ság, holott kétségtelenül nagyobb százalékát képezzük a köztársaság lakosságának, akkor is szép összeget tenne ki és jelentene vala­mit a mesterségesen leszegényitett magyar* ság számára. A jövő mindenesetre megmu­tatja, hogy miben fog megnyilatkozni az uf kisebbségi politika. Ezidén ebből a részből, mindössze egy magyar iró kapót* egy 5000 koronás írói dijat. Ez volt az egész. De gondoljuk meg. hogy micsoda hatalmas ösz- szegekkel lett megrövidítve csak ezen a té­ren a magyarság az elmúlt 19 év alatt. Ki fog bennünket mindezért kárpótolni s kJ szolgáltat nekünk egyszer igazságot? •JVége kő vetkezik.^

Next

/
Thumbnails
Contents