Prágai Magyar Hirlap, 1937. december (16. évfolyam, 274-297 / 4420-4443. szám)

1937-12-01 / 274. (4420.) szám

A „Times" cikke

PRÁGA. — A képviselőhöz ma délelőtt megnyitott ülésén az állami költségvetés tárgyalásához látott. Az ülés előtt a házelnökség tartott értekezletet, mely úgy határozott, hogy a holnapi ülést féltizenkettőkor kezdjék. Szerda reggel kilenc órakor a költségvetési bizottság tart ülést, amelyen az úgynevezett fedezeti javaslatokat tárgyalják. Érdekes, hogy e javaslatok között a tárgysorozaton már nem szerepel a gumiáruadóról szóló javaslat.

A mai plenáris ülésen Remes főelőadó gyéren megszállott padsorok előtt mondotta el elő- admányát. A kormány csaknem teljes létszámban volt jelen s csak az első szónok, Rosche képviselő beszéde folyamán széledt szét. Remes beszédét alább ismertetjük.

Remis tiltakozik a költségvetés késedelmes benyújtása ellen

Remes szerint a kormány ezidén nagyon későn nyújtotta be a költségvetést s ennek nem szabad szabállyá válnia. A kormány és parlament komolysága megkívánja az idejében való benyújtást. Számos képviselő nem bírja az államnyelvet, fordításról kell gondoskodnia, hogy 3 3427 nyomtatott oldalnyi anyaggal megbirkózzék, maga az anyag nehezen emészthető s nehezen fogható át.

Más években a költségvetési bizottság másfél hónapig dolgozott a költségvetésen, most kilenc napig

s igy a bizottság önként kénytelen volt magát korlátozni jogaibáh.

Az ily fontos anyag gyors tárgyalása mindenekelőtt kárára esik az információs szolgálatnak.

— Csak az állambeli viszonyokért felelősséget nem vállaló ember vélhetné, hogy a nemzetgazdaságból, a termelésből és a fogyasztásból káros hatások nélkül 4 milliárddaj több adó volna kipréselhető, mint eddig.

A takarékossági bizottság szembehelyezkedett e gazdasági abszurditás ellen.

A takarékossági bizottság mindenképpen igyekezett helyettesíteni a parlamentet, ez azonban semmiképpen sem érinti a parlament és a bizottság tagjait.

„Államvédelmi költségvetés"

— Az uj költségvetés bátran nevezhető államvédelmi költségvetésnek.

Még ha a nagy államvédelmi költségek fedezetébe javasolt adótervezetek a közgazdasági élet számára nem is kívánatosak, a vitában általánosan elismerték e kiadások szükségességét. — E tétel igazolására az előadó számos ellenzéki bizottsági felszólalást idéz, melynek alapján egy koalíciós aztán megállapíthatta, hogy nekünk is van népfrontunk, ez a koalíció s azok az ellenzéki pártok, melyekben népfrontunk kiegészítését látjuk.

„Fizetni pénzzel kell"'

Majd Hodza miniszterelnök bizottsági expozéját ismerteti az előadó. Az államadósságokról szólva a miniszterelnök ur megígérte, hogy törlesztési intézetet szervezünk s ebbe folynak be egyebek között áz állami ingatlanok értékesítéséből eredő pénzek. Aggodalmaim vannak, — mondottá az előadó, — hogy az állami ingatlan eladási realizációkból eredő pénzeket nem ide fogják befizetni s arról van szó, hogy egy hivatallal több lesz, anélkül, hogy az önmagának szükséges pénzt megkeresné.

Az adósságot pénzzel és nem hivatallal kell fizetni,

különösen, ha van már államadóssági igazgatóságunk.

13 milliárd adéböl és illetékből

Magára a költségvetésre áttérve az előadó megállapítja, hogy az 1938. évi szükséglet 1 mil(sp) — Érthető feltűnést keltett Közép- európában a félhivatalos Times hétfői cikke, amely mintegy összefoglalja azokat a szempontokat, melyek az angol illetékeseket a hételeji londoni angol-francia konferencián vezették. Végre, hetekig, hónapokig, sőt évekig tartó találgatások és félremagyarázások után nyilvánvaló lett, hogy Nagybritannia nem áll azok sorába, akik az európai ,,békét" egyoldalú hatalmi szóval —• a Times ,,Paris és Moszkva hatalmi szaváról" beszél —' kívánják rendezni. Végre kitűnt, hogy hol látja a mindenhatónak és a legokossabbnak tartott Anglia azokat a hibákat, amelyek az igazi európai jpegbékülés eljövetelét hátráltatják s nekünk, egy kisebbség kis orgánumának, csendes elégtételül szolgál, Hogy ugyanott látja, ahol mi is láttuk és évek óta gyenge szavunkkal hirdettük. Végre a középeurópai kisebbségi probléma —- a szudétané- metség kitűnő szervezőereje révén — kiugrott a jelentéktelen európai kérdések tömegéből s annyira az előtérbe került, hogy a Times egyenesen e kérdés kielégítő rendezésétől várja a teljes európai megnyugvást és erélyes hangon korholja azokat, akik magatartásukkal — aránylag apró ügyek miatt — megnehezítik az egész világ szempontjából szükséges lelki béke eljövetelét.

A feltűnés, amit a Times cikke keltett, érthető, de érthetetlen a hisztéria, amivel a prágai lapok felhorkannak rá. Ma úgy beszélnek a Timesről, mint máskor német, olasz, japán, portugál, lengyel lapokról szoktak beszélni, amelyeket „nem szabad' komolyan venni". Hát senkit sem szabad ■komolyan venni, még a Timest sem, ha másképp mer beszélni, mint néhány prágai hirharsona vagy az egyoldalúságukról ismert külföldi lapok? Amikor a Daily Mail és még néhány angol lap ellenvéleményt jelentett be a prágai kormány hivatalos nézetével szemben, egyes csehszlovák lapok \ becsmérlő gúnnyal kijelentették, hogy ezek a lapok „jelentéktelenek", — miközben megfeledkeztek arról, hogy Masaryk elnök annakidején az államépitő munka egyik legdöntőbb eredményének nevezte a „Világforradalomban" lord Nortcliffe e sajtójának megnyerését. De a „Daily Mail" hagyján. Most már a hivatalos „Times" sem jó a huszfilléres prágai uccai lapoknak, amelyek legerősebb oldala a zsizskovi kéjdrámák rémmeséinek föltárása és két tyuk- per analízise között intézik el úgy félvállról néhány sorban a brit világbirodalom legbefolyásosabb orgánumát.

De csodálatos az is, ahogy a komolyabb cseh lapok elbeszélnek a valóság mellett. E hisztérikus magatartást kizárólag egy előttünk érthetetlen felfogás magyarázhatja meg. Néhány cseh lap szerint „Anglia lehetetlent követel" és kívánságainak teljesítése csehszlovák szempontból „öngyilkosság" volna. A Ceské Slovo igy vijjog: „Németország azt akarja, hogy Anglia ne ismerje el Középeurópában az „önálló kis nemzetek életlehetőségeit." Bámulatos ez a szántszándékos félremagyarázás! Mintha a Times egyetlen szóval a csehszlovák nemzet önállósága és függetlensége ellen beszélt volna! Elvégre a szudétanémetség és a többi kisebbség sorsának megjavítása nem jelenti a csehszlovák nép függetlenségének csorbítását és a csehszlovák nép ezerszer független maradhat, ha a kisebbikekkel bármi is történik, sőt éppen a Times az, amely kijelenti, hogy a csehszlovák nép biztonsága legfőképpen attól függ, hogy rendezze a kisebbségekkel való viszonyát, mert ebben az esetben, de csakis ebben, számíthat Anglia garanciájára és védelmére. Nem értjük, hogyan olvasható ki ilyenekből a „csehszlovák életérdekek" veszedelme, ha az ember jóhiszeműen mérlegel. Hiszen a csehszlovák életérdekek tiszteletbentartása Prága hivatalos véleménye szerint sem azonos a kisebbségek elégedetlenségével.

A legfelháboritóbb azonban, amikor néhány lap „tájékozatlanságot", „egyoldalú

információt" vet a legpompásabb angol lap szemére. A Titíies híres aról, hogy minden hírét ötször-hatszor átrágja és egész szakember-hadsereget küld a hely színére, ha egyszer valaminek az igazságosságáról kivan meggyőződni.

, Á helyzet az, hogy Nyugateurópa két évtizedig a Prágából jövő hírek szabad vadászterülete volt és a béketárgyalások emlékiratai óta Prága tájékoztatta adataival Parist és Londont. Két évtized óta hívják meg Csehszlovákiába a legkiválóbb angol ujságirókat és ezen a nyáron is számos fiatal angol publicista vett részt a tátralomnici Középeurópai Egyetemen, de halljuk, hogy más benyomásokkal távozott onnan, mint az illetékesek szerették volna. Minden eszköz és lehetőség, sőt az angolok jószándéka is megvolt ahhoz, hogy London helyesen tájékozódjék, — most pedig mégis másképp írnak e lapok Garvintól a Daily Mailig és a Daily Héráidtól a Timesig, mint egyesek szeretnék. Azonnal megértjük a „tájékozatlanság" vádját, ha átolvassuk, mit értenek Prágában egyes lapok „tájékozottság" alatt. A CÜeské Slovo azt írja. hogy a Times tudhatná, hogy „csehszlovák részről mindent elkövettek a német kisebb\

' P&i&rjl| fgT I xvl‘ évf‘274'(4420) szám ’ Sxer**a • 1937 december 1

Előfizetési ári évente 3Ó0. félévre 150, negyed* ^ Szerkesztőség. Prága II., Panské

évre 76. havonta 26 Kő., külföldre évente 450, £ SzloVCTXSzkÖi CS rUSZÍjlSzkÓi magyarság ttlice12, IL emelet • Kiadóhivatal:

félévié 226, negyedévre 114, havonta 38 Kfc. • Prága. Il„ Panské ulice 12, III. emelet

fi képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai TiapilCipfü •• TELEFON: 30311. * *

Eg/es »4m ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki, SÜRGÖNY CÍM HÍRLAP, PRflH/1,

A képviselőhöz megkezdte a költségvetési vitát

Jaross a magyarság nevében válaszol Hodza expozéjára

Remes főelőadó az egész „költségvetési népfront** nevében védi az „államvédelmi költségvetést** —

„A magyarság a magyarlakta terül visszaállítva látni, hogy igazán otthon érezze magát“

liárd 663 millió 680 ezer 540 koronával több, mint 1937-ben s 2 milliárd 85 millió 227 ezer 600 koronával több, mint 1936-ban. — A II. csoportbeli kiadások figyelembevételével

kevés híján 13 milliárd az az összeg, amit a polgárok adóiból, illetékeiből elő kell teremteni

az állami költségvetés szükségleteire. A szükségletek növekedései között szerepel: a katonai szolgálati idő meghosszabbítása, a Főnix biztosító- szanálása, a tanfelügyelői fizetések rendezése, az államvédelmi nevelés, a katonai birák nyugdíj-korhatárának leszállítása, a birák fizetésrendezése, a kassai műegyetem, a kárpátaljai kormányzó, a kiviteli intézet, az állami alkalmazottak fizetéslevonásának csökkentése, uj rendőrségek szervezése, a csendőrség, pénzügy- őrség, vámőrség kibővítése, a továbbszolgáló altisztek számának emelése, a morva országos gazdasági iskolák államosítása, a gabonaraktárak építése, a külképviseleti hivatalok kiépítése.

A költségvetés szükségletei emelése főoka azonban az államvédelem.

Amennyire szkeptikus voltam az előző évi költségvetések egyensúlyával szemben, annyira hiszek én is a pénzügyminiszter ur szavainak, hogy ezidén valóban meglesz az egyensúly.

Minden polgártól kívánnunk kell bizonyos áldozatot az egészállam javára. De igazat kell adnunk annak a szónoknak, aki megállapította, hogy az adóterheknek nem szabad adáig menniük, hogy a vállalkozási kedvet megöljék. — A gazdasági helyzet ugyan javult, de

a munkásság életszínvonala még messze nem érte el az 1929. évbelit.

Az adóemelések helyett szívesebben láttam volna az egész adórendszer átépítését és pedig a

I jövedelemadó alapján.

FOLYTATÁS A 2. OLDAL KÖZEPÉN