Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)
1937-11-12 / 258. (4404.) szám
W37 november 12, péntek. ^RXCT-Mag^ARHIEíLSP' Nyolc hold I miatt Agyonütötte, zsákbavarrta és a Sotyóba dobta feleségét egy istvánfatvai amerikás gazda Tizennégy évvel ezelőtt történt gyitkossági ügyet tárgyal a pozsonyi eshüdtbiróság tett olyan kijelentéseket, amik súlyosan terlhelőek a gyilkos férjre. Az asszony tübb asszonyismerő- sének elmondta, hogy ha egyszer mimikába megy férjével és nem tér onnan vissza, tudhatják, hogy meghalt. Pivák viszont egy Oveöko Rezső nevű földművesnek, aki ugyancsak rossz viszonyban élt feleségével, ajánlatot tett: — Üsd agyon az én feleségemet, — mondta neki, — én meg agyonütöm a tiédet és rendben le6z a dolog. Még ezer koronát is kapsz tőlem. Pivák egyre türelmetlenebb lett feleségével I szemben, az asszony helyzete tűrhetetlenné vált és férje elől Dvorsky Márton nevű gazdához menekült. Dvorsky az asszonyon a szállásért és az élelemért fizetséget követelt és mert az asszony nem tudta megfizetni, beperelte és a nyolc hold földre árverést tűztek ki. i Az asszony ügyvédhez akart menni ebben az | ügyiben, de a férje félúton visszakergette.- Ez a gyilkosság napjának reggelén történt. A tárgyalás előreláthatólag négy napig fog I tartani. SziDHÁz-Kön^KahiORA November 28-án leplezik le a komáromi Jákai-szobrot POZSONY. — ('Szerkesztőségünktől.) Csütörtökön reggel kezdte meg a pozsonyi esküdtbiróság Pivák Mátyás istvánfalvai 52 éves, Amerikát járt gazda hitvesgyilkosfiági biinpörének tárgyalását. Pivák ellen azt a vádat emeli az ügyészség, hogy 1923 szeptember 9-én, tehát tizennégy évvel ezelőtt doronggal leütötte fe- feleségét, akivel hosszabb Idő óta örökség! ügy miatt rossz viszonyban élt, maid az eszméletlen asszonyt megfojtotta, holttestét pedig egv homokkal és kaviccsal megrakott zsákban beledobta a Miava folyóba, ahonnan 1904 junius 17-én húzták ki. Piváknak sikerül félrevezetni a hatóságokat Pivák 192-4 január 18-án jelentést tett a csend- őrségen felesége eltűnéséről. Azt állította, hogy az asszony december 10-én tűnt el. A 'bejelentés alapján megindult a vizsgálat és a fölmerült gyanús momentumok alapján Pivákot gyilkosság gyanúja miatt a csendőrség letartóztatta. Amikor kihúzták az asszony holttestét a folyóhói, Pivák nem akarta fölismerni meggyilkolt felségét és mert bizonyítékok nem voltak ellene, szabadon engedték. Mialatt Pivák fogházban ült, levelek jöttek Ausztriából a községi jegyzőhöz. Az ismeretlen levélíró közölte a jegyzővel, hogy Pivákné él és boldog, hogy megszabadult férjétől. Csak tizenkét év mulva jöttek rá, hogy ezeket a leve’eket nem az asszony, hanem egy Vrba Stefánia nevű asszony irta, — Pivák megbízásából. Erre aztán újból letartóztatták Pivákot, aki rendületlenül tovább tagadott, de később megtört és beismerte a gyilkosságot. Azzal védekezett, hogy tettét erősen fölindult állapotban követte el. Kiujul a régi harag A pozsonyi esküdtbiróság a tárgyalást ez év junius 7-ére tűzte ki elsőizben. Akkor azonban a -tárgyalást vezető elnök hirtelen megbetegedése miatt elhalasztották az ügy letárgyalását és csak most került Pivák újból a bíróság elé. A mai tárgyaláson először a vádiratot ismertették, amelyből kiderül, hogy Pivák 1908-ban nősült és az asszony a házasságba nyolc hold földet hozott hozományként. A férfi szülei azt akarták, hogy a földet Írassa rá az uj aszony férjére, a születendő gyermekeire, de az asszony ezt vonakodott megtenni. Emiatt napirenden volt az ÖTeg és a fiatal házaspár között a veszekedés, aminek csak az vetett véget, hogy a fiatalok kivándoroltak Amerikába, ahonnan csak 1921-ben tértek vissza. Az öreg Pivák, alighogy visszaérkeztek Amerikából a fiatalok, ismét előhozakodott a birtok átírásával, amit az asszony megint csak megtagadott. Két évig voltak Itthon, amikorra már újból annyira elmérgesedett a viszony, most már a házastársak között is, hogy Pivák állandóan verte, sőt éheztette feleségét. Végül es elhatározta, hogy elteszi láb alól és többször hivta dolgozni a-z egyik közeli birtokra, de az asszony nem ment, mert attól félt, hogy az luxa útközben belefojtja a Miava folyóba. „Üsd agyon a feleségemet, én meg a ..." _ Pivák tettét végül is 1926 szeptember 9-én végrehajtotta, amikor az asszony az egyik szomszéd gazdaságból igyekezett hazafelé. Pivák az ajtó mögött leselkedett a feleségére és amikor az asszony belépett, doronggal leütötte, megfojtotta, a holttestét a pajtába cipelte, ahol belegyömöszölte egy előre elkészített zsákba, kivitte a Miava folyóhoz és a zsákot beledobta a vízbe. A főtárgyalásra negyven tanú vau beidézve. Pivákné is és Pivák ismerősei előtt többizbe-n A magyar munkaadókhoz! Az egyesült párt pozsonyi sajtóosztálya közli: A magyarság súlyos gazdasági helyzete szükségessé teszi a legnagyobbmérvü magyar összefogást az élet minden megnyilatkozásában, elsősorban azonban a szolgálati helyek betöltésénél. Sokezernyi magyar munkás, magyar alkalmazott áll ma kenyér nélkül, akiknek legtöbbje családos is. Nem lehet összetett kezekkel nézni a munkanélküliek sorsát, mert a magyar ezre^ kenyértelensége mélyen kihat a munkanélküli magyar családapák gyermekeinek jövőjére, neveltetésére és magyarnak való magatartására is. Felkérjük a magyar munkaadókat, földbirtokosokat és bérlőket, hogy minden olyan esetben, amikor megbízható alkalmazottakra van szükségük, — megfelelő elő- vagy szakképzettség megjelölésével — forduljanak bizalommal Pozsonyban az egyesült párt főtitkárságához, vidéken pedig a titkárságokhoz. Rendelkezésre állnak: földmunkások, béresek és egyéb gazdasági alkalmazottak, vas- és fémmunkások, gépészek és gépkocsivezetők, tisztviselők, irodai alkalmazottak, KOMÁROM. — A Jókai Egyesület kul- turliázának udvarán felállítandó Jókai-szo- bor ünnepélyes- leleplezése november 28-án, vasárnap délelőtt fog végbemenni, A prágai Anizs-cég már elkészült a szobor öntési munkálataival s a szobrot a napokban Komáromba szállítják, hogy a felállitási munkálatokat megkezdjék. A több napot igénybevevő munka befejezése után lehetőKASSA. w (Szerkesztőségünktől.)1 A kassai színházról irt minapi vezércikkünk nagy visszhangot keltett a szlovák sajtóban. A Kassán megjelenő „Novosti" a Hodza miniszterelnökhöz közelálló lap fölhasználja az alkalmat, hogy erélyes kritikát gyakoroljon a szlovák színház vezetése fölött, viszont az „A—Zet“ szlovenszkói kiadása, mint várható volt, a szlovák szinház mellett foglalt állást és ,,Újabb támadás a kassai szinház ellen" cimü, föltűnően közölt cikkében a legképtelenebb módon igyekszik állításainkat niegdönteni. Lehetetlen a cikk minden ferdítésére és valótlan adatára kitérni, csak egy-két belső ellentmondást vélünk szükségesnek kipécézni, megmutatandó, hogy milyen fölületes, az ügyhöz egészen méltatlan, frivol módon igyekszik a cikk a magyar kultúra legelemibb jogát elsinkófálni. Az ,,A—Zet“ cikke szerint nem igaz az, hogy a szlovák szinház kiszorította a magyar színészetet a téli szezonból, nézete szerint itt csupán „a magyar szezon eltolásáról van szó". Megvigasztalja amúgy sem aggódó olvasóit, hogy a magyaroknak ezentúl teljes háromhavi szezonjuk lesz — nyáron, vagyis abban a meleg időszakban, amelyben a legtöbb szinház nem is tartja érdemesnek, hogy nyitva tartsa kapuit. A derék cikkíró még ezt a nyári három hónapot is sokalja, mert hiszen ,,a népszámlálás szerint Kassán a magyarok száma kevesebb, mint húsz százalék, mégis a színházi évad harminc százalékát bírják". Ezzel a statisztikai csodabogárral hozakodik elő a derék baloldali újságíró, pedig a demokrácia iskolájában megtanulhatta volna, hogy a nemzeti kultúrának és művészetnek egészen más érvényesülési alapjai vannak, mint a népszámlálás adatai. Meg sem említi a hatalmas különbséget, amely színházi szempontból a téli és nyári hónapok között van, azt azonban fölhánytorgatja, hogy nemcsak a szlovák szinház gyéren látogatott, hanem előfordult ez az elmúlt magyar szezonban is. Úgy van, előfordult, hogy a legszörnyübb júniusi kánikulában a magyar színtársulat valóban nem tarthatott egyszer előadást a gyér látogatottság miatt, de hiszen éppen ezért követeljük a kánikulai hetek helyett a normális téli szezon kijáró idejét a magyar társulat számára. Ha a forró évadbeli csekély érdeklődésre hivatkozva állapítja me-g enyhe fii-, vé válik a leleplezési ünnepély megtartása. Az impozánsnak ígérkező ünnepségen az ünnepi beszédet dr. Jankovics Marcell, az ismert kitűnő szónok, a SzMKE illusztris elnöke, a Jókai Egyesület tiszteletbeli tagja fogja mondani, majd az egyesület nevében a szobrot dr. Szijj Ferenc elnök veszi át, a Dalegyesület pedig két miidalt ad elő. Ezután a megjelent képviseletek és intézmények mekoszoruzzák a szobrot. nízmussal, hogy ,,a háromhavi magyar szezon Kassán tökéletesen elégséges, sőt «— úgy látszik — hosszabb is, mint amit az itteni magyarság kibír" — akkor mit mondjunk mi a szlovák színházról, amely a legalkalmasabb téli hónapokban játszik a leg- gyérebb nézőközönség előtt? Ha tőlünk rossz néven veszi, úgy átengedjük a „Novosti"-nak azt a megállapítást, hogy a turócszentmártoni deklaráció emléknapján mindössze harmincán voltak a nézőtéren. A ,,Novosti"-nak engedjük át a művészi kritika gyakorlását is, amely arra a konklúzióra jut, hogy ,.lehetetlen állapot, hogy valaki drága pénzért művészet helyett csak morális pofonokat adjon Szlovenszkó- nak". Vagy idézzünk még a „Novosti“-ból? Tessék: „Ezzel szemben a szinház művészi nívójáról beszélni nehéz, mivel Drasár — nyilván takarékossági okokból — nagyob- bára olyan színészeket szerződtetett, akiknek művészi képességeiről csak nagy adag szkepticizmussal lehet nyilatkozni." Ezzel az Idézettel csak azért szolgálunk, mert az „A—Zet" cikkírója különbnek véli a szlovák szinház nívóját a magyar színtársulat nívójánál. Nézetünk szerint ez nem nemzetiségi kérdés, hanem művészeti kérdés és csak örülni tudnánk, ha nívó tekintetében nemes versengésre kelhetne a szlovák és a magyar színtársulat. A magunk részéről a legteljesebb mértékben megőriznők a kritika pártatlanságát mindkét rész felé, sajnos, azonban nincsen módunk az összehasonlításra. Nem lehet szó nemes versenyről, mert a téli szezont a szlovák színtársulat foglalta le magának Kassán és egyfolytában való héthavi szereplésével — ezt az egyszerű tényt semmilyen csavarással sem lehet megmásítani — igenis kiszorította a magyar színészetet a kassai téli szezonból. Éppen ez az, amibe nem nyugodhatunk bele, éppen ennek megváltoztatását követeljük! Hogy pedig rámutassunk az „A—Zet" tárgyi adatainak megbízhatóságára, idézzük azt a kijelentését, hogy a kassai szlovák társulat nem 130, hanem csak 80 tagból áll. Mi ugyanis 130-at irtunk. Nos, valóban helyre kell igazítanunk ezt az adatot, amelyet a kerek szám végett irtunk le. Nem 130,hanem 134! A cikkíró ur megkérdezheti Devinsky igazgató úrtól. Nekünk is ő mondta. Nem is egyszer* (s, i.) MINT HAJDAN ÚGY MA ‘ F E L D l M U IHATÁtl A N A A rimaszombati Hubay-emléhesi Farkas Márta forró sikere RIMASZOMBAT. — Zenei életünk tragikus hirtelenséggel elhunyt nagy vezéralakjának, Hubay Jenőnek emlékezetére impozáns méretű és magas művészi színvonalú emlékünnepélyt rendezett a volt megyeháza nagytermében a rimaszombati közművelődési bizottság Farkas Márta hege- dümüvésznőnek, Hubay európai hirü tanítványának, valamint Lackner László zenetanárnak és a Rimaszombati Magyar Dalegylet férfikarának közreműködésével. Az emlékestélyt a kivételes művészi eseményeknek kijáró nagy érdeklődés előzte meg s ennek megfelelően a kibocsátott ötszáz jegy elővételben elkelt, amire a rimaszombati hangversenyrendezések történetében hosszú évek óta nem volt példa. A rendkívüli. nagy érdeklődést Farkas Márta vendégszereplése váltotta ki, akinek mostani második rimaszombati hangversenye elé szokatlanul felfokozott várakozásokkal tekintett a város és a környék zenebarát közönsége. Az estélyt Lackner László zeneiskolai tanár, az ismert zenepedagógus előadása vezette be, aki Hubay művészetéről irt pompás tanulmányát olvasta föl; közvetlenül ezután, Farkas Márta lépett a közönség elé. Percekig tartó, zugó tapssal fogadták. Előbb a Hándel—Hubay Larghetto-t játszotta el, majd Hubay Nocturná-ját, Sere- nade-ját és ötödik csárdajelenetét, szünet után pedig még egy sereg Hubay-müvet. (Arioso, Zefir, Változatok egy magyar témára, Arab parasztdal, Bölcsődal, Poéme hongrois I. és VI.) Lackner László tanár gazdag színezésű, melegtónusu és partnerének stílusához alkalmazkodó zongorakisé- rete mellett. Farkas Márta külső hatásokat nem erőltető, fölényes technikát és egészen kivételes zenei intelligenciát eláruló játékával valósággal lenyűgözte a közönséget. Minden egyes müsorszáma zajos tapsokat váltott ki. Előadóstilusát a tehetség, tudás, komoly készültség, közlői érzés, női gyengédség, lelki finomság és választékos ízlés csodálatos harmóniája jellemzi, amely fölényes biztonsággal párosul. A nagytermet zsúfolásig megtöltő közönség a hangver- seny befejeztével sem mozdult helyéről, hanem zugó tapsok között ünnepelte tovább a művésznőt s egyre újrázásokat követelt. Farkas Márta az ovációk elükével Schubert Méhecskéjét és Hubay Helyre Katiját muzsikálta még el a lelkes és hálás közönségnek. Az estély műsorán nagyszerűen szerepelt még a Rimaszombati Magyar Dalegylet férfikara is, id. Halász József karnagy vezényletével Hubaynak a Budai Dalárda részére irt örökbecsű két kurucdalával (Alvó tábor, Dunántúl). A dalárda közremüködé- se nagymértékben hozzájárult az estély hatalmas sikerének fokozásához, amelynek megrendezésével a rimaszombati magyar* ság méltóképpen rótta le kegyeletét a halhatatlan mester emlékével szemben. A rendezésért a közművelődési bizottság agilis elnökét, Havas Vilmos tanárt és lel- kés rendező gárdáját illeti elismerés. (bgy.) (*) A pozsonyi Toldy Kör Gyónl-estje. A pozsonyi Toldy Kör november 21-én, vasárnap este 6 órakor Gyóni Géza emlékestét rendez a kereskedelmi testület nagytermében (Goethe-ucca 15). Gyóni Géza, a világháború nagy magyar költője valamikor a pozsonyi Híradó munkatársa volt és a Toldy Körben is értékes működést fejtett ki. Az estnek külön érdekessége lesz dr. Förster Viktor polgármesterhelyettes előadása, aki a költő orosz hadifogságban töltött éveiről személyes élmények alapján fog beszámolni és több ismeretlen részletet közöl majd Gyóni tragikus életének utolsó szakaszáról. Gyóni költészetét Környei Elek méltatja, Nógrády Ferenc és Szécsényi József Gyóni-verseket szaval, V. Berényi Margit pedig tongoraszámmal szerepel. Az est fxáflt általános az érdeklődés. Egy kis müvihar a kassai sziniszezón körül
