Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)

1937-11-12 / 258. (4404.) szám

1 'pi^agaiM-mAarh! klar 1937 novmbcr 12, péntek. odol ajrt és a 5^ ke l lem ellen szájíz! S&A/Ani* ODOL eltávolítja az áfelmaradókokaf, meg- gáfolja az erjedési , folyamatot a szájban j ésvódiaíogakaf. £sí& °P?L a karos baktériumok uK keletkezését az alvás f-r—~Yíj előtt és óvja a szájat | valamint a torkot az ziíivabb megegyezést. Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik a köztársaságban e külpo­litikai rugalmasságot követeljük, nagy cseh és szlovák pártok is belátták már az irány- változás szükségességét. A merev elzárkó­zás meddő és drága, tulnagy terheket ró a lakosságra, más megoldást kell keresni a kibontakozáshoz, mint a csökönyös farkas- szemnézést. Szerintünk e külpolitikai expo­zék elsősorban azért pesszimisták és szo­morúak, mert nem akarják megtalálni a sze­lepeket, amelyeken át a feles gőz kiáradhat s az enyhülés bekövetkezhet. Végtelenül érdekes és meglepő, hogy a mai expozé egyetlen része, amely bizakodó, kiegyensúlyozott és a kibékülés ajándéká­val kívánja meglepni a köztársaság népét a magyar-csehszlovák viszony javulá­sára vonatkozik. Jóformán ez az egyetlen pozitívum és haladás az expozé egyébként rideg és lemondó pesszimizmusában. Nem furcsa, hogy ma éppen abban a külpolitikai kérdésben észlelhető javulás, amely Benes idejében gyakran az egyetlen beteg és ren­dezetlen tételnek számított? Gondolkodóba ejthet ez a változás s főleg azt igazolja, hogy a ,,legelmérgesedettebb helyzetben", az ,,ősellentétben" is lehetséges a kibonta­kozás, ha valaki jóakaratot mutat és ko­moly lépést tesz a kompromisszum felé. A legfontosabb mondat, amit Krofta a ma­gyar-csehszlovák viszonyról mond, a kö­vetkező: ,,a megegyezést mindkét helyen üdvözölnék s tény, hogy mindkét helyen hajlandók kölcsönös koncessziókkal köze­ledni feléje". Kíváncsian várjuk, hogy mik azok a komoly koncessziók, amiket Cseh­szlovákia e fontos megegyezés érdekében ajánl. A magyar kívánságok lényeges ré­szét eddig a kisantant nem volt hajlandó teljesíteni. A „koncessziók" kizárólag a ki­sebbségi helyzet megjavítására vonatkoz­nak s ha a köztársaság ezen a téren tény­leg hajlandó lényeges és messzemenő enge­dékenységet mutatni, akkor elképzelhető a bejósolt megegyezés, másképp nem. Krofta szavai Magyarországról az expozéban oly feltűnően jóindulatuak, szinte barátkozók, annyira elismerik Magyarország nagyará­nyú előzékenységét s oly köszönettel nyug­tázzák a megegyezés magyarországi „han­gulati előkészítését", hogy szinte remélni merészeljük, hogy Csehszlovákia ugyan­olyan megértő gesztusokat kíván tenni Ma­gyarország felé, mint Budapest tett s haj­landó tényleg egy általános megegyezés formájában közelebb hozni a két országot. Vagy az expozé e szakasza is csak ugyanolyan hangulatkeltő és a jövőben nem igazolódó bejelentés, mint régebben az olasz-kisantant megegyezés, vagy az osz- trák-kisantant közeledés kilátásba helyezé­se és előlegezett ünneplése volt? Csak arra szolgál, hogy a nagy pesszimizmust egy optimista reménysugárral ellensúlyozza? Ma még nem beszélhetünk róla. A legközelebbi Krofta-expozé fogja megmutatni, hogy mi lett a tervekből s realitássá tudott-e érni a ma még ködös, tuláltalános és haladást alig mutató közeledéses hang". Nem tehetünk róla, de óvatossá tett a kérdés irtózatos hu­zavonája. Hónapokig semmi sem történik e téren s bármily lelkesen üdvözöltük annak­idején a magyar-csehszlovák közeledésről szóló első híreket, most mégis meg akarjuk várni az eredményt és szeretnénk egyszer már közelebbi tényeket is hallani e miszti­kus tárgyalásokról. Krofta beszéde TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON Fegyverkezés és gyarmati kérdés A nagyhatalmak közti bizonytalan helyzet lázas fegyverkezésre vezetett, amiben a kis államok is követik a nagyok példáját. A fegyverkezési probléma egyúttal a nyersanyagkérdést is fölvetette, ez pedig magával hozta a gyarmati kérdést. Németország hivatalos tényezői többizben hangsúlyozták, hogy Németország kitart gyarmati követelései mellett. A gyarmatok kérdésének ujjászabályozása még sok ideig fogja foglalkoztatni a nemzetközi politikát, de ezek a kérdések Csehszlovákiát közvet­lenül nem érdeklik. Csehszlovákia és Magyarország — ELKOBOZTÁK A NÁRODNIE NOVI- NYT. A Národnie Noviny csütörtöki számát a pozsonyi államügyészség rendeletére elkobozták. — AZ ELSŐ HÓ MAGYARORSZÁGON. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Nagykanizsán ma délelőtt megindult a havazás. Mintegy félóra hosszat sűrű pelyhekben hullt a hó A havazást azonban havaseső váltotta fel. Ez volt az első ez éwé^k hóesés Magyarorszá­gon. A kisantant oldalán a miniszter szerint lé­nyeges haladást jelent az, hogy közben a három állam közös igyekezettel sokat tett hadseregének tökéletesítése és egységes föl- fegyverzése tekintetében. Magyarországgal kapcsolatban a külügy­miniszter utal májusi beszédére, amelyben jelezte, hogy a horizonton számos jel mutat­kozik, amely az általános javulás lehetősége mellett szól. — Megelégedéssel mondhatom — foly­tatja a miniszter —, hogy azóta ezek a kilá­tások még növekedtek. Ez visszatükröződik a magyar sajtó mérsékeltebb hangjában, amelyet a mi ügyeinkről való jelentéseiben és cikkeiben használ, továbbá az egyre na­gyobb számban jelentkező és nem kisjclen- tőségü jóindulatú megnyilatkozásokban is, éspedig úgy a mi oldalunkon, mint a magya­rok oldalán. De a magyar fegyverkezési jog- egyenlőség kérdésében folyó legutóbbi tár­gyalások is arról tanúskodnak, hogy úgy a magyar kormány, mint a kisantant kölcsö-1 nős megértésre vágyik és igy megerősítést | nyert a legutóbbi expozémban kifejezett ama reményem, hogy Magyarország ma, amikor maga is átérti a középeurópai államok békés együttműködésének szükségességét és elő­nyét, ahelyett, hogy egyoldalúan mondaná föl a trianoni békeszerződés katonai rendel­kezéseit, inkább előnyben részesíti e kérdés megoldásában az érdekelt államokkal való megegyezést, amihez a kisantantállamok ki is fejezték készségüket. E megbeszélések, amelyeket a kisantant állandó tanácsának sinajai ülésezésekor Bárdossy bukaresti ma­gyar követ és a népszövetség szeptemberi közgyűlése alkalmával Kánya Kálmáii kül­ügyminiszter urak velünk folytattak, meg­mutatták, hogy ezt a megegyezést mindkét oldal üdvözölné és hogy a megvalósítása ér­dekében mindkét fél kész a kölcsönös kon­cessziókra. Azonban abban is egy vélemé­nyen volt mindkét fél, hogy a megegyezés kielégítő s mindkét fél számára elfogadható megvalósítása felé türelemmel és előrelátás­sal, elsietés nélkül és az itt-oít keletkező ne­hézségek iránt megfelelő belátással kell el­járni. Természetesen helytelen lenne fölten­ni, hogy a szóbanforgó megegyezés egy csa­pásra minden akadályt elháríthatna, amely az igazi barátságos együttműködésnek ed­dig útjában állott és áll. Ez a megegyezés azonban bizonyára lényegesen hozzájárulna a kölcsönös viszonyunkat zavaró különféle árnyékok szétoszlatásához és a jövőbeli együttműködésünk megkönnyítéséhez. Válasz Kányának Széli magyar belügyminiszter ur október 15- én tett nyilatkozata, mely szerint a magyar ki­sebbségi politikának az az alapelve_, hogy a sa­ját kisebbségeivel szemben legalábbis olyan jó- akaratulag járjon d, ahogy Magyarország sze­retné, hogy azok az államok bánjanak a ma­gyar kisebbségekkel, ahol magyarok élnek, szin-l íén olyan természetű, hogy csak elősegitheti a| megnyugtató hatást. Ugyanezt kell mondanunk | Kánya külügyminiszter ur november 9-Sld meg­nyilatkozásáról is. A szomszédos együtt­működés előfeltételei — Nemrégiben kereskedelmi pótszerződést kötöttünk Magyarországgal, gazdasági életünk hivatalos szervei, valamint a pénzügyi és ipari vállalatok képviselői jó és rendszeres kapcso­latban állanak a magyar reprezentánsokkal. Mindez feljogosít arra a reményre, hogy a köl­csönösségnek és az egymás jobb megismerésé­nek bázisán fokozatosan megteremtjük a szom­szédi együttműködés szükséges előfeltételeit. Az egymás kölcsönös megismerése az egymás köl­csönös elismerését is feltételezi, — ebben a te­kintetben a kölcsönös megbecsülés és megértés utján további haladást jelentenek az olyan meg­nyilatkozások is, mint például miniszterelnö­künk tiszteletnyilvánitása volt Jókai, a magyar irodalmi géniusz előtt, vagy amilyenek a ma­gyar hangok voltak a felszabadító elnök el­hunyta alkalmával. Egyéb áramok A külügyminiszter Ausztriával kapcsolatban kiemeli, hogy a két állam vezető államférfiai már évek óta személyi érintkezésben vannak és barátságos megértés érvényesül mindkét olda­lon a két államot érintő közös kérdésekben. A francia-csehszlovák viszonyra vonatko­zóan megcáfolja azokat a híreket, hogy párisi tartózkodása alkalmával a csehszlovák-francia szövetségi szerződés kiegészítését szorgalmazta volna. Ez szerinte fölösleges, mert a mostani szerződés teljesen kielégitiő. Anglia tovább is érdeklődik a középeurópai viszonyok iránt. A csehszlovákiai dolgokat Angliában, úgymond, tárgyilagosan ítélik meg s még ott sem sértik Csehszlovákiát, ahol bírá­latot gyakorolnak vele szemben. A Szovjet és Csehsz'ovákia A Szovjetunió a miniszter szerint Csehszlo­vákiával szemben szigorúan betartja a más ál­lam belső dolgaiba való be nem avatkozás el­vét s ezért a két állam kapcsolataiban nincse­nek nézeteltérések, amilyenek az ideológiai el­térésből keletkezhetnének. S a népszövetség ke­retei közt fennálló kölcsönös megsegítés! szö­vetség, amelynek deffenziv jellege nyilvánvaló, csak annak a ténynek a kifejezését jelenti, hogy a szovjetnagyhatalommal Csehszlovákiának csak egyetlenegy közös nagy érdeke van: minden há­borús veszély elhárítása, állami függetlenségé­nek és az uj európai rendszernek megőrzése. Olaszország különféle alkalmakkor, igy a kis- antanttanács szinajai tanácskozása alkalmával is kifejezte azt, hogy támogatja a dunavölgyi megnyugvásra irányuló törekvéseket. E téren mi annál inkább készek vagyunk az együttműkö­désre, folytatta a külügyminiszter, mert az olasz érdekeket a dunai térben mindig elismertük és elismerjük. Lengyelországról semmi ui — Lengyelországgal való viszonyunkról — mondotta Krofta — semmi újat nem mondha­tok. Ha mélyebb ellentétók nem is jöttek köz­be, de azt sem mondhatom, hogy a legutóbbi expozé óta a helyzet javult volna. Krofta, — hogy nálunk már minden tökéle­tes, de büszkék vagyunk arra, hogy a kisebb­ségi kérdésben valamennyi állam közül a leg- emherségesebb és igazságosabb megoldást ta­láltuk meg. Ha Németország ezt a tényt méltatni tudná, ak­kut a csehszlovákiai német kisebbség ügye nem zavarhatná a Csehszlovákia és Németország közti jóviszonyt. De a mostani kapcsolatokban nincs semmi, amiben Németország ellene irá­nyuló megnyilatkozást találhatna. A pápai nuncfus és a modus vívendi végrehajtása A külügyminiszter végül a Vatikánnal való viszonyt ismertette. Az egyházmegyék határait szabályozó pápai bulla jelentőségét a politikai szempontokon kívül abban látja, hogy Szloven- szkó a történelem folyamán elsőizben kap érsek­séget és hogy a görögkatolikusok a jövőben nem lesznek a római katolikus egyházfejedelmeknek alávetve, hanem saját érsekük lesz. Richter pápai nuncius, akire a Szentszék rá­bízta a bulla végrehajtását, három héttel ez­előtt egy jegyzéket nyújtott át a külügymi­nisztériumnak, amely a pápai bulla végrehaj­tását tartalmazó dekrétum tervét tartalmazza, A modus vivendi második szakasza az egy­házmegyék belső határainak revízióját, a szlo- venszkói és kárpátaljai egyházmegyék dotá­cióját fogja tartalmazni az e területen levő egyházi vagyon felosztásával, A kormány a dotáció kérdésében a római kú­riának a kölcsönös követelésekre vonatkozó vé­leménynyilvánítását várja. A külügyminiszter végül kereskedelempoliti­kai kérdésekkel foglalkozott. Olaszország tiltakozása Prágában PRÁGA. — Fscendis olasz követ szerdán meglátogatta Krofta külügyminisztert és til­takozott az ellen, hogy a kommunista kép­viselők a képviselőház keddi ülésén közbe­szólásaikban megsértették Mussolini olasz miniszterelnököt. A külügyminiszter az eset miatt sajnálkozását fejezte ki. A Csehszlo­vák Sajtóiroda a dologgal kapcsolatban megjegyzi, hogy a képviselőház alelnőke az elnöki székből nem hallotta a sértő kifejezé­seket s ezért nem tudta rendreutasitani a helyszínen a tüntető kommunistákat. lord Halífax Hitlerhez utazik LONDON. — Lapjelentések szerint az angol1 kormány elhatározta, hogy lord Ha­lifaxot, a koronatanács lordelnökét külön megbízással Berlinbe küldi, hogy közvetle­nül és személyesen tárgyaljon Hitlerrel1 a külpolitikai aktuális kérdéseiről, főleg a né­met-angol viszonyról. Halifax természete­sen más illetékes kormánykörökkel is tár­gyalni fog Berlinben. A jogcimet Halifax kiküldésére az adta, hogy a lord a királyi fővadászmester s ilyen minőségben a ber­lini vadászkiállitás megtekintésére utazik. Miniszterelnöki fizetést kap Prága főpolgármestere Németország csehszlovákellenes politikája Tavaszi expozéjában Krofta a hivatalos né­met tényezők megnyilatkozásai alapján azt ál­lította, hogy Németország politikája nem tar­talmaz elvben csehszlovákellenes irányzatot, mint ahogy Csehszlovákia számára is. idegen a németellenes politika gondolata. örülne, ha ezt a tételét most is hasonló ha­tározottsággal ismételhetné. Sajnos, vissza kell emlékeznie arra a német- országi sajtóhadjáratra, amely a teplici esetet követte. Ilyen incidensek másutt is megtörtén­nek sokkal súlyosabb formában, de ezt az ese­tet ürügyül használták fel arra, hogy Csehszlo­vákiát olyan vádakkal illessék, amelyek vagy egészen igaztalanok, vagy legalábbis nagyon el­ferdítettek voltak. Ezenfelül Csehszlovákiát fenyegették és azt sejttették, hogy Németország a maga hatalmi fölényét felhasználja, hogy nyomást gyakoroljon Cseh­szlovákia kisebbségi politikájára. Világos, hogy Csehszlovákia ezt nem viselhette el szó nélkül s ezért erélyesen visszakellett uta­sítani azt a német álláspontot, hogy a berlini csehszlovák követnek a tiltakozása nem lett volna indokolt. Ezt azért sajnálja, mert mindez nem segíti elő a Németországgal való jó viszonyt. Politikamentes kisebbségi politika A miniszter kijelenti, hogy a kormány a külső fenyegetések vagy sértegetések tekintetbe véte­le nélkül folytatni fogja kisebbségi politikáját. A köztársasági elnök és a miniszterelnök cél­jának tűzte ki, hogy a kisebbségi kérdést Masaryk óhaja szerint csak technikai-jogi kérdéssé tegyék, amely mentes legyen minden politikai jellegtől. Nem állítjuk^ — mondja PRÁGA. — A Polední List cikket ir ar­ról, hogy a jövő évre előirányzott költség- vetésben félmillió koronával felemelték a prágai városházi tisztviselők fizetését. A lap közli, hogy a prágai főpolgármester fN zetése évi 114.000 koronáról 140.000 koro-i nára emelkedett, holott a csehszlovák mi­niszterek évi fizetése 90.000, a miniszterel­nöké pedig 131.600 korona. így hát a prá­gai főpolgármester fizetése meghaladja a miniszterelnöki fizetést. — Az alpolgármes­terek évi tiszteletdiját 42.000 koronáról 60.000 koronára emelték. A Polední List ezeket az adatokat Jóst, nemzeti egyesülés párti városházi képviselő információja alapján közli. A spanyol monarchisiák veiére Alfonz exkirállyal tárgyal RÓMA. — Franco tábornok eddig ellenőriz­hetetlen jelentések szerint Rómába küldte Anto- nio Goicoecheát, a spanyol monarchisták vezé­rét hogy tárgyaljon Alfonz exkirállyal a spa­nyol nacionalisták ügyeiről. Franco Alfonz vé­leményére kiváncsi és tanácsot kér az exkjrály- tól arra vonatkozóan, hogy miként küszöbölje ki az ellentétet a nacionalista táborban lévő mo­narchisták és a köztársaságiak között. A mo- narchista vezér a tárgyalás után azonnal vissza­repült Salamancába. Újságíróknak kijelentette, hogy tárgyalásai alatt nem került szóba a spa­nyolországi restauráció kérdése.

Next

/
Thumbnails
Contents