Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)

1937-11-10 / 256. (4402.) szám

4 Csc&aiUá ojum^vfaii facikáía Irtai NEHÉZ FERENC i. Bizony mondom nektek, atyámfiai, olyan dolgot nem cselekedett még senkisem a magyar kultúráért, mint aminőt Csabajkó János!... Figyeljetek csak rám s okuljatok belőle. ★ Történt, hogy a kisfalunkba valamelyik szeptem­beri délutánon visszaszökött a tavasz. Visszaszökött s mire észrevettük volna magunkat, a házak előtti kertekben már virágba-borulva mosolyogtak ránk a rózsafák. S a faluvégről lélekszakadva futott hozzánk Kovács Esztike, hogy őnáluk pedig árva-egyszál hó­fehér fürtben nyilatkozott meg a vén akácuk örömei... Nála is volt Kovács Esztikénél az az árva-egyszál akácfürt s ott illatozott boldogan a pipacs-piros selyempruszlikján. — Nem fész, hogy elhervad? — kérdeztük tőle. — De nem ám! A szivem melegíti... —• S meddig tartogatod? Olyan piros lett az arca, mint a selyempruszlikja. Aztán felnézett ránk s mosolygott, mint a hátunk mögött a hónaposrózsák: — Szüret után lesz az esküvőm. Elteszem ezt menyasszonyi bukrétának!... S azzal elfutott. Mint ahogy jött. Mint ahogy a tavasz szokott végigosonni a kisfalunk uccáján... II. Csabajkó János ott állott a mocsi puszta közepén, az alatt a ménkü-csapott, üszkös jegenye alatt s az akácfürtöt próbálgatta Esztike bajába. Esztike haja olyan volt a ragyogó napsütésben, akárcsak a szín- arany ... —• Illik hát a hajamba, János? — nézett fel a nagy, bamaképü legényre. — Illik... — felelte az komolyan s az Úristen szeme mosolyogva pihent meg kérges, otromba *— nagy kezén, amely olyan megható gyöngédséggel tudta babrálni azt a pirinyóka hófehér virágot... — Ez lesz az én menyasszonyi koszorúm!... —• mondta halkan Kovács Esztike és János karja ekkor lecsúszott a vállára. Nem kevésbé gyöngéden s nem kevesebb szelídség­gel vonta magához az a behemót, nagy fiú azt a pöttöm, remegő kisleányt, mint imént azt az árva- egyszál hófehér akácvirágot... A nyáj ott legelészett nem messze. Mert Csabajkó János juhászbojtár volt. A Szekér nagyságos urék birkáit őrizte, akikhez Szent Mihálykor lesz öt éve, hogy beszegődött. Az alatt az idő alatt soha, de so­ha nem volt panasz Csabajkó Jánosra s ime, mikor aratáskor elhatározta végre, hogy oltódhoz vezeti Ko­vács Esztikét, a nagyságos ur megengedte neki, hogy a legszebb bárányt kiválassza magának a nyájból. Mert azt adja neki lakodalomra!... Csabajkó János ki is választotta a bárányt s azóta magának őrizte. Csilingelő kokas-harangot akasztott a nyakába s ott legeltette mindig a legselymesebb fűben. Déli verőn pedig odahevertette maga mellé a tulipános szűrére ... Most is ott heverészett a bari a lábuk előtt A nap­ragyogás őt is betakarta s csakugyan: most olyan volt az ő szőre is, mint az Esztike haja. Mint a loccsantott arany!... Esztike odakuporodott melléje és cirógatni kezdte. János pedig megelégedett szivvel mosolygott le két boldogságára... — Hát ez mi? — kérdezte hirtelen a kislány, mert a bari mellett felfedezett valamit. — Könyv... — felelte János s a mosoly tovább ott élt az ajkán.-- Milyen könyv? — Petőfi... — Hü, de szép! Piros-táblás ... — Belül még szebb. Nyissad ki csak... Esztike kinyitotta. S betűzni kezdte: — János-vi-téz — ... Csabajkó János arca komollyá vált. S az egész mocsi pusztát megvette a komolyság ... — János-vi-téz — ... ismételte maga elé csöndesen Kovács Esztike, János pedig lassan odatérdelt a háta mögé. — Olyan szép ez az írás, aranyom, hogy talán a raenyország se szebb! S mióta elolvastam, szebbnek látom ezt a nyomorúságos juhász-életem is!... — Igazán, János? — nézett fel rá hittel a szemében Esztike. — Igazán! — felelte a fiú és a hangja olyan szilárd volt, mint a Szekér nagyságos ur kőfala. — Meg is köszönöm majd szivemből a magyar kultúrának. — Kicsodának?! — bámult el Esztike. János magyarázott: — Tudod, ezt a könyvet a tanitó ur adta. Hogy olvassam el, ráérek... Kérdezem tőle, mondok: mibe kóstál? Aszongya erre, hogy semmibe se, mer ezt a magyar kultúra küldi... — Tulkura?... — Nem: kultúra!..< *— Ki lehet az? — Nem tudom, de valami rettentő gazdag ur lehet, annyi bizonyos!... Kovács Esztike beleforgatott a kezében való piros- táblás könyvbe s mialatt az aranyszőrü szelíden dörzsölődott hozzá bokorugrő karton-szoknyájához, még egyszer azt mondta, de olyan halkan ám, mint mikor esti-harangszókor imádságot kezd eb - Já-nos-vi-téz!.. ♦ És Petőfi lelke mosolygott ekkor a mocsi puszta felett. III. Ezen a napon, amelyiken visszaszökött hozzánk a tavasz (vasárnapi nap volt különben) — tartottuk első idei összejövetelünket a Kulfcur-egyesületben. Hat órára tüztük ki a kezdést, de már öt óra felé beszédes csoportok ballagtak az Öreg-uccai helyiség irányába... Úgy félhat óra tájban pedig feltűnt a faluvégen Csabajkó János. Már behajtotta a birkákat s most a mátkájával ké­szült egy kis vasárnapi korzóra... Kiléptem eléjük: PRÁGA. — A minisztertanács mai üléséről a Csehszlovák Sajtóiroda a következő jelentést adta ki: A minisztertanács november 9-én, ked­den délben tartott ülésén tudomásul vették mind­azokról a törvényjavaslatokról szóló jelentést, amelyek a jövőévi állami költségvetésben mutat­kozó hiány fedezetére szolgálnak. A miniszter- tanács elfogadta a következő kormányjavaslato­kat, amelyeket a nemzetgyűlés elé terjesztenek: a nemzetvédelmi illetékre és a rendkívüli nye­reség megadóztatására vonatkozó törvényjavasla­tot; továbbá a jövedelmi és tantiémadó átmeneti pótlékára vonatkozó törvény hatályának meg­POZSONY, — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) A szlovák diákok akciója, amely „Szlovenszkón szlovákul" jelszóval indult meg a cseh nyelvvel szem­ben, éles sajtóháborura vezetett Pozsonyban. A cseh­szlovák lapokban egyes egyetemi tanároktól cikkek jelentek meg. Tegnap viszont Peska egyetemi tanár, ,,A nyelvkérdés Szlovenszkón" címmel előadást tar­tott a Komensky-egyetem aulájában. A helyiség zsú­folásig megtelt érdeklődő közönséggel $ a légkör any- nyira feszült volt, hogy a rendőrség kénytelen volt az ajtókat lezáratni. Az ideges hangulat elérte csúcspontját, amikor a rendőrség megtiltotta a tervezett vita megtartását és csak Írásbeli kérdések feltevését engedélyezte, A szlovák diákság elveszítette türelmét és az egye­— Ha van kedve, János, meglátogathat bennün­ket ... Habozva tekintgélt a lehajtott — fejű kicsike párjá­ra: mindjárt kitaláltam a gondolatát.- Egész bátran behozhatja Esztikét is. A magyar kultúra igaz szeretettel fogad mindenkit... Úgy kapta fel a fejét a kislány, mint a cseresznye- fán alvó rigómadár, amelyiknek hajnalkacagása szúr hirtelen a szeme közé... S nem mondom: János is meglepődött kicsikét... Bejöttek... Lassan jöttek, félve, s olyan nyitva volt a szemük, mint a menyország kapuja. És ahogy körülnéztek, körül — leskelődtek a teremben, a tekintetükben ott dobogott gyönyörűséget —- sejtő óhitattal a szivük s ott remegett a lelkűk... Leültek. János erős karja ott simult az Esztike gyönge válán s a kislány parányi keze odaszorult a fiú jegenyefa-kemény derekához ... És megkezdődött a gyűlés ... Az őszbe — szökött tavaszi nap utolsó sugarával búcsút intett az ablakon át, egy pillanatra ott csillo­gott még az elnöki asztal fölött s a tavaszraébredt magyar szivek őszt-felelő megnyilatkozással csüng­tek a szavakon, amelyek templomba-méltó csendülés­sel ott csengtek körülöttük: ^- ... Igen, a magyar kultúra egy roppant gazdag ur! Bőkezűen szórja ajándékait és nekünk csupán el kell fogadnunk azokat! Ne féljetek hát az ajándékok­tól, mert azok által timagatok is igen-igen gazdagok lesztek!... És még sokmindenről volt szó. Kisfalunk is szóbajött .amelyek földjére a magyar [hosszabbítását célzó törvényjavaslatot, a mester­séges édesítő anyagok állami monopóliumának szabályozására vonatkozó törvényjavaslatot; a limonádé, ásványvíz és szódavizadóra vonatkozó törvényjavaslatot; a söradóra vonatkozó törvény- javaslatot; a boradóra vonatkozó törvényjavasla­I tot (időbeli megkötéssel); a gumiárukra vonatkozó törvényjavaslatot; a mesterséges ételzsirokra vo­natkozó törvényjavaslatot; a játékkártya lebé­lyegzésére vonatkozó eddigi előírások módosítá­sát célzó törvényjavaslatot és végül az építkezési törvény alapján nyújtott állami támogatás visz- szatéritésére vonatkozó törvényjavaslatot. tem aulájából négyes sorokban vonult végig a városon, A felsőbíróság mihálykapui épületén elhelyezett Stur- emlékmü előtt az egyik diák beszédet mondott. A rendőrség gumibotokkal kergette szét a tömeget. Ek­kor a diákok egyik része a Hviezdosláv-szobor elé vonult, egy másik csoport pedig az egyetem felé igyekezett. Közben „Na Slovensku po slovensky" jelszavukat kiáltozták és a pozsonyi egyetemre szlovák tanárok kinevezését követelték, A rendőrség a késő éjjeli órákban helyreállította a rendet. Értesülésünk szerint Hirschbaum szlovák diákvezér a tüntetések során megsebesült. Megbukó!! a felhőkarcoló A párisi épitész-világkongresszus érdekes állásfoglalása BUDAPEST. — Érdekes előadásban számolt be Kaffka Péter műszaki tanácsos a Magyar Mérnök és Épitészeg.yletbem a párisi XV. la­kás- és városépítési nemzetközi kongresszuson szerzett tapasztalatairól. Kaffka Pétert a magyar mérnökegyesület és a Közmunkatanács küldte ki a párisi kongresszusra, amelynek egyetlen magyar résztvevője volt. . A műszaki tanácsos részletesen ismertette előadásában a rendkívüli érdekes párisi kongxesz- .szust, amelynek anyagát két részre osztották fel. Az első részben a modem lakótelepek ház­típusait igyekeztek’ megállapítani. A kongresszu­son a világ összes épitiésztekintélyei resztvettek hatvan nemzet képviseletében. Semmilyen „elő­re megfontoltság" nem volt ezen a kongresszu­son, — állapította meg előadásában Kaffka Pé­ter — mindannyian úgy találtuk helyesnek, he minden résztvevő elmondja véleményét és a vé­leménykülönbség ékből a kifejlődő viták során döntjük el, hogy a legújabb építészeti elvek sze­rint milyen tipusu házak a legalkalmasabbak a modern lakótelepek felépítésénél. — A kongresszus úgy döntött hosszas vita után, hogy a legcélszerűbb a háromemeletes házak építése. Rendkívül nagy jelentőséggel bir a kongresszus­nak ez a döntése, mert meghatározza legalább öt [évié a világ összes uj lakótelepeinek jellegiét. Mi fidehaza már régen rájöttünk arra, amit Páris- [ban csak most láttak be a kongresszus többi résztvevői, hogy * a felhőkarcoló építkezésnek egyáltalán nincsen jövője az uj lakótelepeknél és egyetlen élet­képes forma az alacsony építkezés. — Mint az iskolában, úgy adták fel a kon­gresszuson is a résztvevő szakértőknek a leckét: adott területen egy bizonyosiszámu embert ho­gyan lehet a legcélszerűbben elhelyezni? — A „dolgozatokból" állapították aztán meg, hogy a háromemeletes háztípus a legpraktiku­sabb. Rengeteg híve van azonban még mindig a felhőkarcoló építkezésnek és hogy mégsem a fel­hőkarcoló-párt győzött a kongresszuson, abban egy Paris melletti uj lakótelepnek van a legdön­tőbb része. A le bourgeü repülőtér mellett a kö­zelmúltban egy felhőkarcoló lakótelepet építet­tek. Olcsó és praktikus építkezésinek hitték eze­ket a keskeny, magas házakat. Ezek a felhőkarcolóházak ma már siralmas állapotban vannak és senki sem lakik bennük. Az emberek ellenállhatatlan ellenszenvvel vi­seltetnek a lift iránt 'és ma már annyira nem akad lakója ezeknek a házaknak, hogy a tulajdonosok legszívesebben leromboltatnák, ha ez nem lenne túlságosan drá­ga mulatság. így azonban lassan pusztulni hagy­ják. i im»wi im— Tis ni adóiavaslat Gumibottal verte szét a rendőrség a pozsonyi szlovák diákok tüntetését A diákok a szlovák tanítási nyelv bevezetését követelik a pozsonyi egyetemen 1937 november 10, szerda. 1IIII III IMII ■111—m—■IMISII I ~ kultúra néhány gyönyörű virága egyenest is rászórta az illatát.... Valamikor le-leruccant hozzánk Komáromból Jókai Mór s öreg Dunától-csókolt partjain megpihent egy* szer ama Petőfi Sándor is, aki Orlay Petrics Soma pajtásával errefelé hajókázott régi-régi diákvakációk idején... Aztán vége lett a gyűlésnek s ki-kl hazafelé tar­tott ... Csabajkó János ott várt az uccán s a sötétben úgy csillogtak a szemei, mint a repülő szentjánosbogarak. Azt mondta: — Az Isten áldja meg, hogy beeresztett!... Aztán köszöntek s megindultak a tavaszt-slratŐ buzáskörtefák alatt. Karonfogva... Utánuk ballagtam s még hallottam, ahogy Esztike azt kérdezte: — Te János, osztán melyik volt az az illető? — Kicsoda? — Hát az a ... tulkura ...? János óriásit kacagott, olyat, hogy a szél is megállt futtában az öreg-uccán. S láttam, ahogy jóerősen magához szorítja Kovács Esztikét, sőt ugyanekkor a maga barna fejét odaböccenti huncutul a kislány szőke fejéhez. Miközben azt mondja: — Te kis majom, te!... IV. Hát igy történt, Instállom. Két héttel később, mikor az Egyesület megkezdte a kulturház-alapra való gyűjtést, Csabajkó János is csak Beállít ám az irodába. Beállít, de szólni nem mer... — Na, János? Mi újság a mocsi pusztán? —• Elhervadt az ezerjófü... —- dörmögte és láttam rajta, hogy valami nagyot akar, de tán inába szállt a bátorsága... — Ki vele, János! —- biztattam, — Megedződtünk mi már a csapásokra... Lekonyitotta a fejét s a kalapját babrálta: — Hát... én is szeretnék, izé ... adakozni!... Kigyult valami a lelkem mélyén s bevilágitotta Csabajkó János drága testvéremet is!... Homályosuló szemmel mondtam: — Lehet, János, lehet!... —' Csakhogy... — folytatta akadozva — nincsen nekem pénzem... Olyan szegény vagyok én, tessék- elhinni, mint... mint az én édes-druszám, Kukorica János!... A könny kibuggyant a szememből. Megfogtam Csabajkó János vállát és azt mondtam neki: — Maga adta a legtöbbet, János! A szivét adta a magyar kultúrának... — Mást is adnék, ha elfogadnák pénz helyett — mondta fölvetett fejjel s már hátra is lépett. Kinyi­totta az ajtót s nagyot kiáltott: , — Eszti! Gyertek csak be!... És belépett Kovács Esztike. Szőke hájéban tiszta pántlika volt, az arcán rózsabimbók himbálődztak által s az ölében egy kisbáránykát tartott. A nyitva- hagyott ajtón utánuk-surranó napsugárban olyan volt a szőre, akárcsak az arany... — Ezt az aranyszőrüt adom a kulturházra! —- né­zett rám Csabajkó János tiszta tekintettel. — Ha el­fogadják ... A szivem már a torkomban dobogott: — De János... hiszen ez a lakodalmi ajándék! Oda se neki, instállom! Jegy-gyürüt is adott az Isten Esztikének aranykalász csillogó szárából, meny­asszonyi koszorút is őszi akácvirágból... Majd csak jut valami falatnak is a lakodalomra! Nem igaz, szentem? — De igaz! — felelte ragyogó arccal a kislány s hozzátette szerelmesen: — Sőt azt is megígérte János, hogy a mézeshetek alatt pedig fölolvassa nekem a János vitézt. A „Tündérország" felé kétszer is!... Megöleltem a két gyönyörű embert s olyan büszke voltam magyar mivoltomra, hogy alig fért meg ben­nem a szivem. Kikötöttük a barikát az asztalom lábá­hoz s kikisértem őket... Ekkor visszafordult Csabajkó János és még ennyit mondott: — Aztán, ha beirja az adományt, az enyim mellé a Kovács Eszter nevét is odaírja ám! Mer az arany­szőrü kettőnkér van!... Én mondom, atyámfiai, ilyen boldog sose voltam életemben. I , A belga király olasz királyleányt vesz feleségül? BRÜSSZEL. — A belga fővárosban az a hir ter­jedt el, hogy Lipót király, akinek felesége néhány évvel ezelőtt Svájcban autószerencsétlenségnél életét veszítette, rövidesen újból megnősül. A hírek szerint Lipót király Mária olasz királyi hercegnőt veszi fele­ségül, akivel november 16-án kezdődő angliai utján fog találkozni. Mint ismeretes, 1930-ban Umberto olasz trónörökös a belga király húgát, Mária Jósé hercegnőt vette feleségül, az olasz és a belga dinasztia között tehát kettős sógorság készül. A párisi Jour azt Írja, hogy erről a küszöbön álló eljegyzésről esett szó azon a találkozáson Is, amely néhány nappal ezelőtt a belga miniszterelnök és a brüsszeli olasz nagykövet között folyt le. VÍZUMOT (magyart, lengyelt, bolgárt) igen t. Előfizetőinknek és Olvasóinknak gyor- san és megbízhatóan megszerez pozsonyi kiadó­hivatalunk: Bratislava, Lazaret-ucca 45. Tele­fon 41-70. Ilyen útlevelek meghosszabbítását is vállaljuk. A több) országba szóló vízumot és meghosszabbítást prágai kiadóhivatalunk esz­közli: Praha II., Paaská ul 12. EH,

Next

/
Thumbnails
Contents