Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)
1937-11-07 / 254. (4400.) szám
1937 november 7, VftS&rnap. 17 'KyCGAl/AAGtMiHI RLAI> Magyar nevelés — magyar műveltség Makkai Sándor könyvéből és könyvéhez L, Minden nemzet számára első ügy a nevelés, egyúttal műveltsége. Esetünkben, a magyarság tekintetében hasonlóképpen igaz, hogy nincsen nagyobb és jelentősebb kérdésünk, mint nevelésünké és vele összefüggőn műveltségűnké. Fokozott figyelemmel fordulunk igy minden irásmühöz, amely nevelésünk és műveltségünk helyzetéről, tennivalóiról szól- De ha a magyarság egyik első embere nyilatkozik meg, mint ebben az esetben: Makkai egyetemi tanár, a volt erdélyi református püspök, fokozott figyelmünk nemcsak a tárgynak és műnek, hanem a szerző kiemelkedő szerepét is jelzi. A mai magyar közélet, irodalom, szellemiség első vonalába tartozik Makkai s keresztyén küldetéshite miatt mély, megragadó igazságokat tudat nemzetével. Jól tudjuk, ezen a tavaszon mennyi tiltakozást és igenlést kavart fel, amikor a pécsi „Láthatárában közölt tanulmányában kijelentette, hogy a mai nemzeti gondolat .kisebbségi nemzetrészeink számára a megmaradást lehetetlenné teszi. Makkainak volt bátorsága kimondania a félelmetes, gyűlölt „nem-lehet“-et. Ez a cimben- jelzett müve válasz a vitához és azonnal megjegyzem: nyugtató s elégséges válasz. 2. szellemi kultúráját. Nem más nemzet módján, szolgai másolással, hanem sajátosságunk szerint. 3. Makkai ebben a müvében érinti a kisebbségi élettel szemben írott „nem-léhet‘‘-álljtását. Könyve második részében, a magyar kisebbségi műveltséggel kapcsolatban, azt állapítja meg és el kell fogadnunk, hogy kisebbségi műveltségünk nem függetlenülhet a magyarországi műveltségtől, mert egy a magyar szellem és egy a magyar kultúra, azaz ennek a különállóan sajátos nemzeti szellemnek megvalósulása. Már pedig a különálló kisebbségi magyar műveltség különálló magyar géniusz igazolása, tehát elszakadás az egy szellemiségtől. Hangsúlyozom, hogy ezt Makkai írja és annyira meggyőzően fejti ki, hogy el kell fogadnunk. A másik ok, amely a kisebbségi élet és műveltségűnk feletti ítélet, hogy hiányzik belőle a kisebbségi magyar műveltséget lehetővé, fejlődővé tevő alakulás. Szó- ról-szóra idézem fejtegetéseit. Mert igy világosabban tűnik fel, hogy mit akar mondani Makkai: „Sajnos, a kisebbségi magyar műveltség: csiga ház nélkül. Az a védőpáncélja hiányzik, amit az állam ad rá a saját kultúrájára. Ez teszi ma a kisebbségi „kategóriát" jelen formájában, magasabb emberi szempontból Európa számára erkölcsi lehetetlenséggé, melyért el nem hordozhatja a történelmi felelősséget." Arra céloz Makkai, hogy a kisebbségek élete ma nem biztosított kellőképpen és Európa nagy kérdése sajátmágával szemben ez az ügy. De ismerjük és kibővitjük: nekünk kisebbségi magyaroknak, vagy bármely kisebbségnek bárhol, teljesen hiányzik az állami „védőpáncél". Kultúránk védtelen, kiszolgáltatott, mint minden kisebbségi műveltség. Sajnos, a jogbölcseleti és müveltségbdrálati megállapítás a könyörtelenül közeledő veszedelemre mutat, amely ismert és félt mindannyiunk előtt. A könyvből való idézet után mégis van számunkra szükséges szabadulás. A szabadulás a kisebbségi politika uj, védő értelmű átalakítása. Azt akarom ezzel mondani, hogy kisebbségi politikánk legyen a magyar műveltség védtelen testén páncél. At kell szövegezni a munkatervet és benne ez a sajátos, védő, megtartó szerep legyen az első. A kultúrpolitika, a magyar műveltség munkálása, építése, megtartsa legyen a befelé ható törekvés és kifelé politikánk egészét még a mainál is jobban határozza meg kisebbségi nemzeti nevelésünk és vele együtt művelődésünk védelme. A politikának szoros kapcsolatban kell lennie művelődésünkkel, a jövővel. Ezzel a pár idevetett gondolattal csak nagy vonalakban • szeretném feltüntetni, hogy mi a legfontosabb tennivaló kétévtizedes kisebbségi életünk tanúságaként. Reménykedem és tudom,, hogy számosán reménykedünk, ha politikánk hatékonyabban foglalkozik művelődési ügyeinkkel, ha a kisebbségi magyar műveltség védelmét tűzi ki céljául és átfogja a kisebbségi magyarság egészét. Mert ma már egyre jobban érezzük, hogy a kisebbségi műveltséget megtartani politikai védő segítség nélkül: lehetetlenség. , ; 4. Ennyit kell tudnunk Makkai Sándor könyvéből és ennyit szabad hozzátennünk ehhez az Íráshoz, amelynek nincsen kimondott politikai célja, de annál inkább van nevelői célzata. A nemzeti egység bölcselője s nevelője, elsőrendű bölcselő s nevelő Makkai Sándor, müve pedig nekünk, kisebbségi magyaroknak itten és határokon túl élő többségi testvéreinknek az ön- eszmélés eszköze s indítója. Aki közülünk elolvassa a .Magyar nevelés — magyar müveltség"- et, öntudatosan látja múltúnk örökségét, benne ért élveinket s érti a mai helyzet parancsát. Makkai szerepe ezzel a különösen-korszerü művel igy teljesül elsővé, igazán vezérivé s mi pedig: a ráhallgatók és megértői a magyar nevelés, egyúttal műveltségűnk képviselői lehetünk, ha nemzeti sajátosságunk szerint tudjuk megvalósítani az „örök humánum" egész elvét. Egyedül ez helyzetünkből, szellemiségünkből következő hivatásunk és Makkai érdeme, hogy ezt tudatosította velünk! NARANCSIK IMRE. A műkedvelő színjátszás visszanyeri történelmi szerepét a hivatásos magyar színészet nélkül maradt Kassán A dilettáns színjáték óriási szerepe az egyetemes művészetben ■ Királyok és főpapok mint mükedvelőszinészek ■ A hivatásos színművészet alapiskolája Miről ir Makkai? Müve első részében a nevelői gondolkodás útjait rajzolja meg. A nevelés tényezőit csoportosítja remek rendszerbe s foglalkozik a nevelőhatalom, a nevelői munka s az uj nevelői munka parancsolataival. Müve máso- sodik és nagyobbik részében a nemzeti műveltség alapvonalait húzza meg. A műveltség fogalmával, értékével, képviselőjével, a szervezésével, örökhagyóival, talajával foglalkozik. Javító céllal az utolsóelőtti fejezetben a magyar végletek káros formáit ismerteti s befejezésül az európai magyarság kívánalmait sorolja fel. Számunkra gyakorlatiassága, a magyar múlt értése s értékelése miatt kedves Makkai könyve, amelyben mintát álHt a mai magyar elé. Nemzeti műveltségünk örökhagyóit ugyanis öt müveltségtipusban mutatja^ Az őt öröíkhagyő közül első: Bethlen „Gábor, az Önnevelő, második: Zrínyi Miklós, az ébresztő, harmadik: Széchényi István, a sorshordozó, negyedik: Wesselényi Miklós, végül ötödik: Mikó Imre, a kisebbségi. Ebben az öt magyar műveltség-képviselőben a magyar nevelés, valamint műveltség élet- téválását szemléli Makkai, akik kezesség számunkra, hogy a múlt mintája szerint újra lehet szó és kell lennie a mai, korszerű magyar nevelésről és nyomában nemzeti műveltségünkről. Mind az öt müveltségtipusban harmadfél évszázad alatt az európai nemzeti magyarság sajátos nemzeti lelkisége bontakozik és jelentkezik. Személyiségük, munkájuk, eredményeik a nemzet egyetemességét érintik és zálog minden nemze- ties gondolkodású egyénünk előtt, hogy a magyarságnak éppen nevelése s műveltsége révén is van európai küldetése. Makkai keresi az európai magyarság jellemzőit és a hozzákapcsolódó feltétlen nemzeti feladatainkat. Úgy találja, hogy a mai magyarság küldetése Középeurópában, de egész Európát érintően egy lehet: nemzeti humanizmus. A szellem egységét, tisztaságát, szabadságát hirdetnie kell, képviselnie a mai magyarságnak. Hogyan hirdesse, hogyan képviselheti?- Csak a nevelése s a műveltsége alakjában. Idéznem kell a könyvből, hogy nemes lelkiségét, az Evangélium követelményét megérthessük. A záró részből ezeket jegyezzük meg: „Nincs szükségünk Európa bűneire, igazságtalanságaira, szeszélyeire, képmutatására, felfuvalkodottsá- gára. Saját magyar jellemünk és szellemiségünk kifejtésére van szükségünk az európai kultúra valódi és örök értékeinek érvényesítése által. A mi emberi feladatunk: embernek lenni —.magyarul. Ez többé nem ő, hanem mi. Az önértékek nem Európáé, hanem az egyetemes magyar szellemé. Nem a magáét adta nekünk, hanem a sajátjává tett abszólutumot. Ha ezt a mi sajátunkká tettük, európai, de -magyar műveltséget teremtettünk, melyben a mi nemzeti szellemünk éli s valósítja meg az egyetemes szellemiséget." A magyar feladat: a megmaradás. Megmaradás csak annyiban képzelhető el, ha a nemzet teljesíti sajátos, Makkai által helyesen megállapított nevelési s temek nyomában járó művelődési küldetését. Hivatásunk pedig, hogy magyar módra képviseljük, nemzeti sajátosságunk szerint, tehát népi-nemzeti szellemiségünk, erköLcsiségünk, Tépi törvényünk értelmében Európa igazi, tehát KASSA. — Kasba közönsége egészen tavaszig nélkülözni kénytelen a magyar 'színtársulat, előadásait és igy érthető, hogy a műkedvelő egyesületek kettőzött szorgalommal igyekeznek némileg pótolni a hiányt és lázas buzgalommal próbálják az előadásira szánt darabokat. Igyekezetük nemcsak szorosan vett kultúróéit szolgál, hanem nemzetivé is válik. A lázas készülődés é? az eddigi nagysikerű előadások láttára önkéntelenül eszünkbe jut . . > , • -v!" a dilettáns színjátszás mindenkori nagy jelentősége. . Ha végigtekintünk a színjátszás különböző, korszakain . az ókor látnokától 'kezdve napjainkig, látni fogjuk, mily sokféle célt szolgált és mindig eredményesen. És rá kell jönnünk arra, hogy a színművészet kifejlődésében éppen a dilettáns színjátszásnak volt döntő és uralkodó szerepe. A vallás szolgálatában A színjátszás gyökerében vallásos funkció volt. A primitív embert az egymással örök harcban álló szellemekben és azok külön viliágában való hite késztette a színjátszásra. Az ősi képzeletvilág a kiindulópontja minden színjátszásnak. E képzelet- világnak voltak látnokai, akik szellemi küzdelmeiket kivetítették a külső világba és igy kezdődött a színészi alakítás. Az ősi időben a látnok játszotta a nagy drama- tikus játék valamennyi szerepét: a jó szellemét és a gonosz démonét, az istenséget és az állatokat. Ennek a dramatibus játéknak lélektani alapja az, hogy az ember mint Istenének tükörképe a szel- lemvilág na.gv küz delmének szín helye. Az ók ori látnok megragadta a dolgok különálló lelkét és átvitte saját testébe: lejátszotta, vagyis a külső világba kivetítette szellemének harcát az istenség győzelméért, ami egészében vallásos funkció. Bíboros mint „műkedvelő** Napjainkban talán mit sem tartanak egymástól távolabb állónak, mint az egyházi méltóságot és a színpadom való aktív szereplést. Holott az ókorban a papok voltak az első színészek, akik oltár előtt adták elő Dionysos földi életét. Sőt később a keresztény időkben is papok voltak az első dilettáns színészek és csak jóval későbben a városok polgárai. Körülbelül a tizenhetedik . század végére tehető a változás, amikor a vallásos játékokat is polgárokból, hivatalnokokból alakult dilettáns szinéezcsoportok adták elő. V. Miklós pápa saját körének színházat rendezett be. melynek előadásai olyan lelkesedést váltottak ki, hogy királyi hercegek tartották kitüntetésnek, ha szerepet kaphattak a műsorban. II. Pál pápa pedig a római karnevál idején 1467- ben jótékony célra versenyfutást rendezett. A XVII. században az egyik római bíboros palotájában rendezett szintelőadáson maga a bíboros játszotta az egyik főszerepet-. Angliában is egyházi vonatkozásnak voltak az első szinielőadások. Dilettánsok adtak elő kezdetben bibliai tárgyai, később világi darabokat. Az előadások sokszor komoly, sokszor mulatságos bonyodalmak előidézői. Í631 szeptember 27-én John Williams, Lincoln püspöke a Szentivánéji álmot adatja elő színházában. Minthogy az előadás vasárnapra esett, az összes szereplőket pénzbírságra Ítélték ünnepgyalázás miatt. A rendezőnek pedig, ki a szamár szerepét játszotta, egy napig a püspöki ház portásfülkéjében botra feszítve kellett ülnie. Még pedig jelmezben, fején a szamárfejjel, előtte egy küíeg széna és mellette a felírás: „íme emberek, én játszottam el ezt a szamarat — ember voltam és szamárrá al- jasitottam magamat.” íme, a színjátszásnak mindig voltak tövisei •is. de hogy mily nagy fontosságot tulajdonítottak neki, bizonyltja az a feljegyzés, amely szerint 1598-ban a freiburgi tanács elhatározta, hogy toronyba záratja „Keresztelő Szent János” elő- adásának szereplőit, há elkésnek. Ez a fajta kihágás tehát előfordult a régi időkben is. Menynyivel ényhébb azónban ma a legszigorúbb büntetés is 'ugyanezen vétségért. ■-Németországban- 'is a zárdákból’ indult ki a színjátszás. Később a híres bőjtutói színjátékok, amelyek Hans Sachs idejében érték el fénykorukat, a dilettáns szín játszás legnevezetesebb megnyilatkozásai. Oroszországban pedig Nagy Péter cár a papi szemináriumok szabályzatában elrendeli, hogy a növendékek erkölcsdrámákat tanuljanak be s azokat nyilvánosan adják elő. Oktató előadások Sok vitára adtak okot a tanitószándéku szín- előadások. Ebben a kérdésben a vélemények nagyon különbözők voltak, minthogy napjainkban is azok. Mont-aigne ajánlja, Goethe viszont hangsúlyozza, hogy a gyermekek nevelésének egyenesen veszélyes, mert rászoktatja őket a fintorokra. S talán Goethének bizonyos mértékben igaza is volt. Egyetemek számára a legveszélyesebb szórakozásnak tartja. Természetesen a viták eldöntetlenek maradtak. Fejedelmeknek, nemes uraknak saját színjátszóik voltak, akik főleg énekes és táncos darabokat mutattak be. Az első udvari színház, a Th'éatro Olympico müso-rán Pármában csupa fejedelmi és nemesi sarj neve olvasható a szereplők között. Nemzeti játékok 1721 ben előkelő németek a dilettáns játékokat nemzeti játékká alakítják. A példát követik a lengyelek és franciák is. Jómódú fiatal polgárok a párisi csarnokokban nyilvános emelvényeken tartanak előadásokat. 1748-ban ezek az előadások a kormány propaganda-szinjátékaivá lesznek, melyekkel a közvéleményt igyekszik a maga javára és érdekeinek megfelelően irányítani. Amint látjuk, a színjátszás sokféle célt szolgált. Vallási, nemzeti, gyermek- és népnevelő célokat és még sokféle célt, éppen azért, mert az emberi lélekben van az eredője. A fejedelmi dilettánsok közül XIV. Lajos volt legszenvedélyesebb színész. Oly buzgalommal vetette bele magát a színjátékba, hogy például a „Tihetis és.Peleus menyegzője” cimii darabban öt szerepet játszott. A király volt — Appoló. Mars, egy dryad, egy furia és egy udvari ember. Hetenkint három előadást rendezett és majdnem mindegyiken szerepelt. Mária Antoinette és Jozefine császárnö is lelkes dilettáns színjátszók és díszlettervezők voltak. Szászország marsallja a táborba, Napóleon Egyiptomba is magával vitte színjátszóit és a női szerepeket katonák és 'hajóinasok játszották. A hadilogolyszinház Külön kell megemlíteni a hadifogoly színházat, amelynek önálló irodalma alakult ki. A női szerepeket is fogoly tisztek játszották. Igen sok érdekes előadásról számolnak be a naplók és regények. Jellemző eset például: az olasz hadifogságban lévő tisztek a város mulatójából kölcsönöztek jelmezt kabaréelőadásukra, s mikor a csipkéé, habos női holmik megérkeztek, addig kapkodták ki egymás kezeiből, míg valamennyi darabokra szakadt. Filléreiket adták össze, hogy a tulajdonost kárpótolják. Az előadásokra irt darabokat kötetekbe gyűjtötték össze és igy' lett a hadifogolytáborok dilettánsadnak külön színpadi irodalma, A régi ismert nagyságok közül nagy színházszervező és műkedvelő Színia* volt Voltaire, aki, ha este fellépett, egész nap jelmezben járt, hogy megszokja és természetesen alakítsa szerepét. A kis körsétával, amit a dilettáns szinészet kőiül rendeztünk, talán még nagyobb önbizalomra buzdíthatjuk a mai műkedvelőiket, akik valóban nemes hivatást töltenek be a magyar kultúra szolgálatában. Talán még érdemes felhívni a figyelmet azokra a ma is élő nagy színészekre, akik éppen a dilettáns színjátszásnak köszönhetik színészi képességeik öntüdatraébredését. És a nagyközönség is a dilettáns színjátszásnak köszönheti e színészek mai csiszolt, ragyogó alakításait. Fogadjuk tehát kettőzött szeretettel és elismeréssel a kulturegyesületek színjátszóinak előadásait, mert minél erősebb a dilettáns színészet, annál nagyobb és értékesebb a nemzet egyetemes színjátszó kultúrája. MEZÖSSY MARIA. Pályázafok, ösztöndíjak Az aranyosmaróti országos kórház igazgató-főorvosi állására. Határidő: november 30. A besztercebányai városi közkórháznál segédorvosi állásra. Határidő: november 10. A turócszentm ártani országos kórháznál segédorvosi állásra. Határidő: november 20. A kispalugyai országos kórháznál két segédorvosi állásra. Határidő: november 20. Mijava község szám felügyelői állásra. Határidő: november 15. A tohonyái körjegyzőség (vágujhelyi járás) irodai segéderői állásra. Határidő: november 30. A csapi körjegyzőség irodai segéderői állásra. Határidő: november 20. A tótmegyeri jegyzőség két irodai segéderői állásra. Határidő: november 30. A ti bal körjegyzőség (szobránci járás) irodai segéderői állásra. Határidő: nov. 10. A zólvomlipcsei állami fiúnevelő intézet segédápoló — lakatosi állásra. Határidő: november 15. # Szloveuszkó országrész a földműves! főiskolák gazdasági osztálya hallgatói részére ösztöndíjat nyújt. Határidő: 1937 december 1. Szlovenszkó országrész a mezőgazdasági főiskolák hallgatói részére ösztöndíjat nyújt. Határidő: 1938 január 31. Szlovenszkó országrész a földmüvesisko- lák tanulói részére ösztöndíjat nyújt. Ha- táridő: 1937 december 15. Közelebbi felvilágosítást az egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt. központja (Ventur-u. 15) és a pozsonyi (Köztársaság-tér 12, II.) és a rima- szombati magyar Jogvédő Iroda nyújt.
