Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)

1937-11-07 / 254. (4400.) szám

8

a kéziratokat visszakérni. Ezt a közeljövőben meg is teszem. Nekem a kiadásból nem származik semmilyen előnyöm, csupán a tudományos kutatás érdekében cselekszem.

—■ A magyar anyag — folytatja tovább Bartók — egy pár év alatt elkészül. Kodállyal most végezzük a hengerek revízióját, utána kezdődik a sajtó alá rendezés. De ez csak a magyar anyag. Hol van a többi? A körülöttünk élő népek zenéjének ugyanilyen feldolgozása? Ennek még nyoma sincs.

Két óra volt, amikor beléptem Bartók dolgozószobájába és amikor a szlovák népzene ügyéről folytatott beszélgetésünket befejeztük, már öt óra felé járt az idő.

Bartók közelében nem érzi az ember, hogy idő is van. Az az ember, aki egy szebb és művészibb jövőért úgy tud rajon- gani, mint Bartók, az már barátságot kötött a halhatatlansággal. És amikor búcsúzóul felém nyújtotta ■ kezét, úgy -éreztem, hogy ez a délután, melyet Bartók közelében töltöttem, ismét egy szép élménnyel gazdagította napjaimat és a népzene ügyének pedig ismét értékes fényforrásaira találtam. És amikor a Magyar Akadémia kapuján kiléptem, Molnár Antal megállapítása jutott eszembe: ,,Bartók Béla legtöbb erővel és eredetiséggel rakta le az uj zenekultúra időálló alappilléreit/4

MANGA JÁNOS.

Sdoveit&Mi mozaik

Irta: Hantos László

Társadalmi Élet

# A nagyölvedí SzKIE emlék ünnepélyt tartott boldogult Sziklay Vilmos kántor-tanitó emlékére, aki harminc évig működött Nagy ölveden. Az ünnepélyt Mácsady István nyitotta meg, utána Sziklay tanítványai emlékeztek meg lélekemelő szavakkal a kiváló tanítóról és ismertették életét. A műsor keretében leleplezték Sziklay Vilmos fényképét, amelyet az iskola folyosóján helyeztek el. A 'tanítványok énekkara a megboldogult kedvenc nótáit adta elő. Végül az ünneplő közönség kivonult a temetőbe, ahol Spatay Ernő kegyeletes szavak kíséretében megkoszorúzta Sziklay Vilmos sírját. A temetőben Baka István beszélt még. Az ünnepély rendezésében a helybeli tüzoltótestület is résztvett.

A fülek! Katolikus Olvasókör az elesett hősök emlékére kegyeletes műsorral ünnepélyt rendezett. A magasztos ünepély rendezője Szilágyi T. Bernét volt, akinek lelkes segítői voltak: Kellner Emi, Pásztori Manci, Slosziár Pál, Gyuris József, Leskó János, Együd József, Telek József és Tóth Tibi. Az estnek nagy sikere volt.

# A losonci „Jó Szív” jótékonvcélu asztaltársaság székhelyét novembertől kezdve a vasúti vendéglő helyiségébe tette át. Az uj helyiségbe való átköltözést az egyesület tagíétszárnának megnövekedése tette szükségessé. Az uj helyiséget december 5-én avatják fel ünnepélyes keretek között.

Súlyos börtönbüntetések katonai árulásért

PRÁGA. — Hivatalosan jelentik: A prágai kerületi büntetőbíróság katonai árul'ási ügyekkel foglalkozó tanácsa november 5-én a rendtörvény 6. paragrafusának 2. szakasza értelmében katonai árulás bünteííéért Krauss Ernst 21 éves német birodalmi állampolgárt, selbi (Németország) születési textilmüszerészt 18 évi súlyos börtönre, Brandl Vilmos 21 esztendős aschi textilmüszerészt 15 évi súlyos börtönre ítélte a megfelelő szigorításokkal, 5000 korona pénzbüntetéssel súlyosbítva. Mindkét esetben kimondották a polgári jogok elvesztését. Krauss Ernstet a büntetés kitöltése után kiutasítják a csehszlovák köztársaság területéről, Mindkét elitéit elfogadta a büntetést és annak kitöltését azonnal megkezdte.

Revolveres támadás a kassai Furcsa-erdőben

KASSA. — (Szerkesztőségünk telefonijelentése.) Ma különös feljelentés érkezett a kassai rendőrségre. Tegnap estefelé a Furcsa-erdőben sétált egy fiatal pár. A sűrűből hirtelen egy harmincöt év körüli, bricseszbe öltözött férfi ugrott elő s vadul kiáltozni kezdett a fiatal párra. Kezében kést tartott, neki támadt a fiataloknak és futásra akarta kényszeríteni a fiatalembert. Amikor ez védeni akarta a leányt, az ismeretlen férfi revolvert rántott elő, úgyhogy a fiatalember kénytelen volt eltávozni. Az ismeretlen ekkor erőszakot követett el a leány ellen. A rendőrség nyomozást indított az ismeretlen támadó ellen, ^

Verőfényes őszi időben csatangolunk Szlo- venszkó tájain. A vonat és autó ablakából és gyalog menetelve érezzük a föld lihegését, be- szivjuk az őszi párát és figyelünk. Figyeljük a magyar életet, a magyar szivek dobogását, a magyar sorsot, mindent. Hiszen a magyar élet minden megnyilvánulása érdekel bennünket. Rohanó léptekkel loholunk, itt-ott megállunk, a szívre tesszük vizsgáló kezünket, kopogtatjuk a tüdőt, hogy dobog-e még a szív, lélekzik-e még a magyarság tüdeje, gyógyító irt keresünk minden fájdalomra, minden sebre. Javítani szeretnénk a magyar sorson, törődünk a magyar lelkekkel, friss életerőt igyekszünk csepegtetni a magyar szivekbe.

Rohanunk.de itt-ott meg is állunk. A vizsgálat, a szívre és a tüdőre helyezett kopogtató, kereső kéz igen sokhelyütt bajt, betegséget lát vagy sejt, a szemek észreveszik a kulturális, gazdasági és szociális bajokat, melyeken lehet, sőt kell is segítenünk. Ahol kell, ott kézbe kell vennünk az operációs kést, hogy a látható fekélyt, vagy a belső és észrevehető betegség csiráját kivágjuk. De nagy részben elegendő egy kis gyógyír is, hogy a sebek behegedjenek és uj élet induljon a beteg testből.

Tomboló tapsorkánban találjuk magunkat Komáromban, Egy fehérreverendás pap szaval, ontja magából a krisztusi szeretetet, minden megállása után lélekébresztő tapsdübörgés. Mécs László járt lelkeket ébreszteni a nyugati tájakon, szeretet önteni, bátorságot csepegtetni a magyar lelkekbe. Utána a fehér asztal mellett folyt tovább a szó Szlovenszkóról, rólunk magyarokról. Fehér- és fékétereverendás barátok, hivatásuk magaslatán álló tanítók meleg szeretete sugárzik körülöttünk, nem érezzük már azt a félszegséget, amit valamikor tíz esztendővel ezelőtt a villanycsengő éles berregésére az iskolapadokban éreztünk. Szeretetet lélekzik körülöttünk minden, A morálist, amit az iskola padjaiban kaptunk és magunkba leheltünk, Komárom mindig azt juttatja az eszünkbe, valahányszor a ftúróktól feldúlt kövezetén járunk.

Már áll a Jókal-szobor talapzata. Egyszerű betűkkel csak ennyi van rajta: Jókai. Valahogy most látjuk igazán, hogy a nagy mesemondó érc- alakjának nem lesz ezen a helyen olyan impozáns háttere és távlata, amint azt magunkban elképzeltük, A kultúrpalota szűk udvara, az előtte álló hatalmas Szent András-templom kissé nyomasztóan hat egy monumentális szobor elképzelésében. A komáromiak jobban szerették volna, ha a nemrég kiépített és parkírozott Széna-téren állana a szobor. Maga a város is támogatta a tervet. Csendes nagy tér, amely méltó keretet nyújtott volna ércalakjának.

Továbbállunk. Kocsival, gyalog, autóval bolyongunk az őszi magyar tájakon. Serény munka, szorgalmas őszi készülődések mindenfelé. Készülődés a jövő évi aratásra, vetés, magvetés, melyből rozsdás vörös szinü igénytelen csira dugja ki fejét a napvilágra, hogy életet, napsugarat lásson. Kérges magyar tenyereket szorongatunk, de a kérgen át is érezzük a szivek dobogását, a bizalmat, amivel körülvesznek bennünket. Gond, baj árad a szavakból, de ezt magunk is látjuk, sejtettük is. A falu magyarsága szomorúan bólint szociális kiszolgáltatottságára. A szervezetlenséget könnyű lelkiismeretű emberek használják ki.

A kultúra nyomait is figyeltük. A mozaikdarabokat egy képbe igyekeztünk formálni magunkban, de olyan zavaros, futurisztikus kép állott elő, hogy borzadva összerázkódtunk. Minden mozaikdarab külön képet mutatott. Az egyik fehéren, kékes színekkel rózsafüzéres embereket ábrázolt. A másik egy operettjelenetet. A harmadik vörös és ha van: ultravörös színekben egy munkást ábrázolt, a negyedik egy bibliai! farizeust, mert ilyenek is vannak kulturéletünk- ben. Az ötödik egy magányos embert, egy szellemi emigránst, aki utálkodva elfordul minden többi mozaikdarabtól. A hatodik egy széttártkaru embert, aki krisztusi jóakarattal ezeket mondja: Jöjjetek hozzám mindnyájan! Erre a kis mozaikra a fariezeus-darab gúnyos mosollyal tekint, neki

nem kell egység, neki csak rendbontás, magyar bomlás kell. A szintézist harsogó ember nem hátrál, tovább alkuszik, hátha lehetne valamit összehozni ezekből a cserepekből. Nehezen. A farizeus-cserép, ez a mozaikdarab azon lesz mindig^ hogy az Összeillesztő embert gátolja lagasztgaíE munkájában. Bomlasztani fogja a színek tömörülését, az együttes hatást, amit az egységes mozaik-kép: kulíuréletünk megkívánna. Mert nem egy, hanem, sajnos, igen sok ilyen fariezus- ii mozaikdarabunk van a szlovenszkói életben. y Gazdasági életünk egyik legkiválóbb egyéni- segével is tárgyaltunk. Igyekeztünk összerakos- gatni magunkban, egymás közt a mozaikdarabo- kát és megállapítottuk, hogy ugyanúgy, mint a e gazdasági életben, a kulturális életben is rendre- és fegyelemre volna szükség. így lehet csak ered- menyeket elérni. Ez a jóakaratu magyar gazda- i, sági vezető csak annyit mondott, hogy nekünk a is Kulturverbandra volna szükségünk, amely egy a kalap alá fogja valamennyi, inkább igy mondjuk: t túlszaporodott egyesületünket. Mert egyesület

sok van, de munka annál kevesebb. A szintetikus -j kulturmunkában a morális alapnak kell érvényeit sülnie. A morális alap pedig eleve kizárja a bőm*- lasztó farizeusokat. A kisebbségi munka hivatás,- nem pedig pénzért is megvásárolható fércelés. Az i aranyak elhomályosítják a hivatástudatot, mint- az uccai leányban az anya szent hivatását.- j így fest valahogy a mi szlovenszkói kultur* képünk. A mozaikból kihagytuk a neveket, csu- , pán a felismerés lehetőségeit adtuk meg. A mo- , | zaik-cserepekből ki kell hánynunk a szemét- t í dombra azokat a darabokat, melyek az egységes ' | szinhatást, a magyar kultúra, de tovább a gaz* 1 dasági és társadalmi élet egységét és oszíhataí- I lanságát gátolják extrasz-ineikkel. Vásári, vásá- rolt, átfestett színek ezek, melyekben első pilla- i natra feltűnik a szin hamis volta és a kép dilet- i fcáns mivolta,

' *

t ] Tovább visszük vánáorbotunkat. Ez a bot ' nem varázsvessző, hanem tapintó, sarat és pisz- i j kot találó yándorbot, amely a magyar életutat i 1 keresi.

1937 november 7, vasárnap.

„CSAK CCLIPSEI

AKARUNK

éé

Kapható minden szaküzletben, vagy a vezérképviselőnélj

D. ihfyd, Bratistava

Masaryhovo 6 és Ventur-u. 12.

Wtilimák a túfiék?

A HENLEIN-SAJTÓ A RUTHA-ÜGYRŐL

A prágai Die Zeit a „Sudetendeutsche Presse- briefe" nyomán -a következőket Írja:

„A Rutha-eset" tragikus befejezést nyert. A kurta hírek, amelyeknek eddig birtokában vagyunk, csupán arról számolnak be, hogy azt a férfiút, akinek nagy politikai feladatai voltak s aki életcéljának tekintette ezeknek a feladatoknak elvégzését, összekötözött lábakkal, használt zsebkendővel szájában felakasztva találták cellájában. Mindazok számára, akik Ruthát személyesen ismerték, örökre érthetetlen lesz, hogy éppen ő, aki még előző napon nagy bizakodással ítélte meg helyzetét, olyan módját találta az öngyilkosságnak, amely sem jelleméből, sem temperamentumából nem fakadhatott.

Elképzelhetetlen, hogy 6, aki még nemrégiben a szudétanémet párt rendkívüli megbízottjának rangjában szudétanémetség sorskérdéseiről a külföld vezető férfiaival tanácskozott, zárkájának sötétjében halálthozó hurkot kötött és piszkos kendövei betömte száját csak azért, hogy elvesse magától azt az életet, amelynek értelméért és tartalmáért a legutolsó napig küzdött. Bűnösségének kérdése az ellene emelt vád szempontjából háttérbeszorul a halál rettentő módjával szemben. Mert, ha mint ember tényleg vétkezett is, vagy sem, azért halt olyan halált, mert egy tragédiának esett áldozatuk amelyben nem annyira az általános emberi, mindinkább a politikai szempontok játszották a főszerepet. Mily rettentően hathatott a halott lelkére annak felismerése, hogy a vizsgálati fogság cellájának ajtóbecsapódása egyben politikusi pályájának végét jelenthette, Guzsbakötöttségének tudatában mekkora keserűség tölthette el azokkal szemben, akikről tudta, hogy nem az erkölcs megmentése a céljuk, hanem éppen az ő személyének a politikai életből való eltávolítása. És hogy mindemellett cs elsősorban saját nemzetiségéhez tartozó emberekre kellett gondolnia, ez volt nyilván a legkeserübb ürömesepp szenvedésének poharában. Rutha Henrik halott. — De él az a munka, amelyet a szudétanémetség számára végzett. Ha, mint ember vétkezett is —- és ezt még most sem tudjuk hinni <—• mint szudéta- uémet megtette kötelességét." , ,

I román nemzeti paroszfpári Sega letartóztatását hevete’i

KOLOZSVÁR. —- Román politikai körökben nagy feltűnést keltett a „Patria" című lapnak legutóbbi cikke, amelyben Goga Oktavián letartóztatását követeli. A lap a román nemzeti paraszípárt hivatalos lapja. Cikkében rámutat arra, hogy egy egyszerű földművest, ha ittas állapotban is meggondolatlan kijelentésre ragadtatja el magát az államhatalommal szemben, szigorúan megbüntetnek. Goga Oktavián a lap szerint pártjának legutóbbi gyűlésén nyíltan forradalommal fenyegetőzött arra az esetre, ha Romániában a nemzeti parasztpárt jön e uralomra. Ezért szükséges, hogy Gogávnl szemben épp úgy járjanak el,' mint más iz- gatókkal szemben.

— A REFORMÁTUS M AGYAR ISTEN - TISZTELET PRÁGÁBAN ismét a megszokott időben, délelőtt 10 órakor lesz a német evangélikus iskola (II., Opatovicka-ul. és v Jichab h sarokj második emeletén levő Gemeindesaalbon,