Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)
1937-11-07 / 254. (4400.) szám
T>l^<£M.MAtAARHlRLfl& 1937 november 7, vasárnap. * tREOITt DIANA SÓSBORSZESzr használok! CSAK VALÓDI DIANA SÓSBORSZESZT FOGADJON EL! A költségvetési bizottság sóba nem látott sietséggel kénytelen letárgyalni a költségvetést Pletykák Bechyne agrárizálódásáról - Újjászervezik a nemzeti tanácsot - Hrabárt még nem nyugdíjazzák zetére nézve tudni kell, hogy a népszövet- ( ség által garantált kisebbségi jogok illették nieg,. mint például a kisantantállamok ki- * sebbségeit, de a népszövetség garanciája Lengyelországgal szemben mégis hatályta-i lanabb volt, mert Lengyelország Genfbenl deklarálta, hogy — bár kisebbségeinek jog-l állományát továbbra is elismeri és épségben tartja, — de a népszövetség felügyeleti jogát J illetően nem fog együttműködni a népszó- 1 vétséggel. Más szóval érvénytelennek nyíl- 1 vánitotta a népszövetségi ellenőrzést. A < népszövetség ezt a nyilatkozatot tétlen zsebrevágta, napirendre tért a fait accompli fölött. Erre való tekintettel tehát a lengyel- országi németek helyzetében a német—len- j gyei megegyezés szintén kedvezőbb helyze- ^ tét fog eredményezni, mert az eddigi, igazán ^ akadémiai értékű népszövetségi garancia helyett a németországi reciprocitás sokkal reálisabb és hatékonyabb garanciája biztosítja majd a sorsát. Az olasz—jugoszláv és a német—'lengyel lüsebbségi megegyezés rendkívül tanulságos példát nyújt egész Európának. Középeurópa két legnagyobb állama nem csinált presztízs- . ügyet a kisebbségi megkötések vállalásából, ; A kisantantnak például sokáig az volt az ’ álláspontja, hogy a kisebbségi kérdésnek — mint kizárólagos belügynek — a Magyar- ; országgal való együttes szabályozása a kis- ■ antantállamok szuverénitását érintené. Em- ■ lékezetes az a román válasz, amelyet Beth- ; len István kapott, amikor a kisebbségi kérdés kétoldalú rendezését javasolta. A román állam felségjogai nem engedik, hogy az erdélyi magyar kisebbségről Magyarországgal tárgyaljon, — hangzott akkor a válasz. Szerencsére ez is már a múlté, a kisantant : engedett merev álláspontjából és Sinajában meg Genfben már igenis tárgyalt Magyar- j országgal a kisebbségi kérdésről. A német— lengyel kétoldalú megegyezés egyszersmin- denkorra megcáfolta a román álláspontot. j A német—lengyel megegyezés nagyjában) a nemzetközi kisebbségvédelem genfi fogalmazásának keretei közt mozog, de van egy pontja, éppen az erőszakos elnemzetlenités tilalmát kimondó első pont, amely Európa- szerte és nálunk is különös figyelemre tarthat igényt. Ez a pont nevezetesen megtilt mindennemű erőszakos asszimilációt, megtiltja azt, hogy valakinek a saját nemzetiségéhez való tartozását bárki kérdésesnek vehesse, vagy pedig hogy a nemzetiségéhez való jelentkezését megakadályozhassa, különösen pedig a nemzetiségi fiatalokra nemi szabad semmiféle nyomást gyakorolni a cél-1 tói, hogy őket saját nemzetiségüktől elide- genitsék. Ez a pont azzal, hogy részletezi az elnemzetlenités egyes formáit, pluszt jelent az általános kisebbségvédelmi rendelkezésekhez képest. Az erőszakos elnemzetlenités tilalma ugyanis a csehszlovák' alkotmányban is benne van, de , sajnos, eddig nincs törvény, amely fölsorolná az eseteket, amelyek az erőszakos elnemzetlenités fogalma alá esnek. A német—lengyel nyilatkozat szerint az erőszakos elnemzetlenités cselekményét követné el az a népszámláló biztos, aki valakinek a nemzetiségét nem úgy írná be, ahogy az illető maga bediktálja. De ugyanazt követné el az a járási főnök is, aki föllebbviteli fokon az illetőnek a nemzetiségét a saját mérlegelése szerint állapítaná meg. Ugyanúgy^őszakos elnemzetle- nitést követne el az a német tanfelügyelő is, aki a lengyel gyermeket német iskolába (t. j.) PRÁGA. — A jövő évi állami költségvetéssel kapcsolatos gondok eloszlatásához a múlt hét csak nagyon csekély mértékben járult hozzá. Mert a hangsúly nem is azon van, hogy a minisztertanács jóvá- hagyta-e már a kiadási s majd egy hét múlva a bevételi tételeket, majd pedig a pénzügyi törvény és a fedezeti törvények javaslatát, hanem sokkal inkább azon, hogy az adóalany miképpen tud majd eleget tenni az uj törvényeknek. És éppen erre vezethető vissza az a tény, hogy éppen az államünnep hetében súlyos belső kormányválság volt, amelyet sikerült szépen leplezni, de amelyet a képviselőház csütörtöki ülésén a folyosókon székébencilcitt kénytelen munkBjst elvegezni; xnmt az eddig soha nem volt. A képviselőházi költségvetési bizottság rendelkezésére szabályként 'legalább egy hónap állott, most alig nyolc-tiz nap. A munka csak úgy lesz elvégezhető, ha a kormánypárti tagok a vitában egyáltalán nem, vagy csak nagyon gyéren vesznek résizt. Ugyanígy a plénumbain is. Már most beszélik, hogy a miniszterek a felhozandó panaszokra válaszaikat majd Írásban ígérik megadni. A fedezeti javaslatok miatt a koalíciós pártokban nagy a lehangoltság. A koalíciós pártok elnökeinek, klubelnökeinek és mindenféle egyéb alakulatainak tanácskozásai egymást követik, anélkül, hogy érdemben .valami előresavtu/fengés, gyomorégés hosszában tárgyaltak. E legújabb kormány- válság közvetlen előidézője a takarékossági bizottság állásfoglalása volt, mely váltig ragaszkodott ahhoz, hogy a kormány előbb vessen számot a bevételi lehetőségekkel s azokhoz szabja a kiadásokat. A nehézségeket végül is úgy hidalták át, hogy a kormány hozzájárult a takarékossági bizottság követelte törlésekhez. Vagyis a kormány határozottan meghátrált a parlamenti bizottság előtt, különösen hogy a takarékossági bizottság határozott alakban adta tudomására a kormánynak, hogy a parlament a jövőben nem hajlandó megszavazni a költségvetést, ha az oly hiányos alapossággal készül, mint az 1938. évre szóló. Ezért kellett a minisztertanácsnak három- izben is foglalkoznia a jövő évi költségvetéssel s a kérdés ma is csak annyiban tekinthető elintézettnek, hogy az 10.150 milliónyi kiegyensúlyozott költségvetési tervezet még teljesen nyitva hagyja az úgynevezett rendkívüli kiadásokat s amelyek a jövő hetekben még igen sok gondot adnak a kormánynak és a parlamentnek is. A lövő hetek parlamenti programlát nagyjából már ismertettük és fölösleges volna ismétlésekbe bocsátkoznunk. Tény, hogy ha Mikulás-napra a képviselőház el akar készülni a föladattal — a képviselőházi bizottság oly rövid idő haladás is volna: a fedezeti javaslatokat meg kell szavazni, ez alól kibúvó nincs és az egyetlen vigasztalás, hogy a jövő évben választásokat nem írnak ki. A királyi vadászatról is sok szó esett a parlament egynapos ülésekor a folyosókon. A kisantant-politika leglelkesebb hívei is némán vállukat vonták, mikor kérdést intéztünk hozzájuk, hogy miért nem jön már Pál régensherceg is Csehszlovákiába vadászni. Károly király már másodízben járt a köztársaságban s ha nem volna nemzeti gyász, nem kétséges, hogy fogadtatása újabb nagy diplomáciai és nemzetközi esemény lett volna, mint tavaly október végén. A jugoszláv kormányzóherceg tavaszra ígérkezett, nem jött, őszre ígérkezett, de most sem jött. A kormány és többsége közötti viszony lehűlése következtében a felhatalmazási törvény megújításáról is kevés szó esik, illetve azt hallani, hogy a nemzetgyűlés semmi szín alatt sem újítja meg a felhatalmazást. Ámde a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a nemzetgyűlés még ebben az évben, a tiz-tizenkét fedezeti javaslaton s a költség- vetésen kívül még mintegy huszonöt egyéb törvényjavaslatot is kénytelen volna elintézni. Ez megint csak úgy volna lehetséges, hogy a meghosszabbításra váró kormányrendeletek hatályát most már törvényekkel meghosszabbítják, de az érdemi intézkedéseikhez nem nyúlnak, mert mihelyt egyetlen javaslaton egyetlen szó változást eszközölnének, akkor nyomban változtatni kellene a többi kormányrendeleten is és akkor [vegehossza nem volna a Kompromisszumokra irányuló tárgyalásoknak. Változások a miniszteri tárcákban? Bechyné miniszter négyhetes szabadságra távozott s ennek kapcsán különféle kombinációk láttak napvilágot. A való helyzet az, hogy Bechyné —■ bár a pártlap még-nagyon védi —- ma távolról sem foglalt el pártjában olyan szilárd állást, mint néhány év előtt. Az ok egyszerű, í Maradékhírtokos-fia kedvéért — azt mondják — agrárpárt! politikát üz. |A cseh szociáldemokrata pártnak egyelőre gondot okoz az uj vezér kérdése. Necas miniszter — aki barátságos, őszinte fellépésével tagadhatatlanul nagy baráti körre tett szert— a párt nézete szerint nem alkalmas Bechyné örökének betöltésére, amikor a koalíciós pártok versenyében a nyíltság és őszinteség nem bizonyul a legerősebb fegyvernek. — Ezen kívül beszélik, hogy az iparospárt még Najman miniszter vezetésével szavazza meg a fedezeti javaslatokat, de hogy ennek megtörténte után Najman felváltása egészen rövid idő kérdése. E fejezetben még meg kell említenünk, hogy beavatottak nézete szerint Kroifta külügyminiszternek keddi külügyi beszámolója egyúttal hattyúdala lesz. No de ezt is már többször mondták. Lehet, hogy addig megalkotják a miniszterek nyugdíjtörvényét, amiről alább még lesz néhány szavunk. Előbb még ki kell térnünk az úgynevezett .italná át, amikor a gyermek szülei a lengyel nyelvű iskolázást kívánják, A németlengyel egyezmény eme pontja csak a világ legegyszerűbb, legtermészetesebb emberi jogát foglalta szavakba, de azáltal, hogy ezt a magától értetődő dolgot mégis igy leszegezte, nagy tettet tartalmaz, mert mint pre- :edens erkölcsi jogot ad a világ minden nemzetiségének, hogy az erőszakos elnemzetlenités fogalmának hasonló részletezését és precizirozását követelje. Különösen fontos ez a fogalomtisztázás minálunk, ahol a népszámlálás nemcsak egy egyszerű statisztikai művelet, hanem a kisebbség számára jogforrást, vagy helyesebben jogelvesztés lehetőségét is jelenti, mert hiszen ha a kisebbség birósági járásonként bizonyos arányszámot el nem ér, elveszti nyelvhasználati jogainak egész állományát. Ilyen jogrendi helyzetben egyenesen alkotmányos biztosítékot kell nyújtani a kisebbségnek a népszámláló biztosok esetleges önkényessége ellen. Ez a törvényes garancia pedig abban kell hogy álljon, hogy sem a népszámláló biztosnak, sem senki másnak ne legyen joga és hatalma sem ikétségbevonni, sem megmásítani bárkinek a nemzetiségi bevallását. A nemzetiséghez való tartozás szabad bevallása olyan jog kell hogy legyen, mint a vallásfelekezethez való tartozás joga. A lelkiismereti szabadság szent joga. Hogy valaki milyen valláshoz és milyen nemzetiséghez tartozik, azt a világon senki más ne bírálja fölül, csak az illetőnek a saját lelkiismerete. Biztosítani kell a nemzeti kisebbségek lelkiismereti szabadságát, a német-lengyel precedens azt példázza, hogy ezt minden nehézség nélkül meg is lehet valósítani. Ha ezt a pontot két olyan állam adja a kisebbségei számára, amelyeket mint a diktatúra államait szokás emlegetni, mennél inkább teljesíthetik ezt a humanista követelést az olyan államok, amelyek a demokrácia és a humanizmus országainak hirdetik magukat. mWJjff Védjeir. Ha gyomrát elrontotta, vagy túlterhelte és megiszik reggel fél pohár IgmáncBit, délben már Élvezetes jő étvággyal ebédelhet. Az Igmándi keserüvlz mindenütt kapható, nemcsak nagy, de kis üvegekben is. népfrontcsoport ui erőre kapására. Noha a cseh nemzeti szocialista és a cseh szociáldemokrata párt sajtója s különösen e sajtó két- vezére, Jise és Stivin úgy egymás hajában van, hogy szinte elválaszthatatlanok egymástól, addig a közélet egy másik terén azt látjuk, hogy mégis csak akadnak erős, hatalmas kezek, amelyek az egymás hajában lévőket kibékítik — magasabb célok érdekében. A csehszlovák nemzeti tanácsot újraszervezik. A szocialista csoportok s a cseh néppártiak máris bejelentették, hogy ismét belépnek a nemzeti tanácsba, oda, ahonnan 1935 decemberében, az elnökválasztáskor kiléptek. E nagyjelentőségű csehszlovák nemzeti eseményt a cseh sajtó még csak méltatásra sem érdemesítette, ami csak úgy érthető, ha tudjuk, hogy az agyonhallgatás is felsőbb érdekből történt. Egyelőre tudomásul kell vennünk a tényt, hogy a szocialista elem a csehszlovák nemzeti tanácsban ismét erősbödik s ezt aligha képes majd Beran agrárpárti elnöksége ellensúlyozni. Mert olyan intézkedés történt, hogy a nemzeti tanács uj elnökéül — Némec helyett — Beran agrárpártelnököt tegyék meg. Minisztereknek nyugdíj? Meglehetős megdöbbenést keltett egy jólértesült cseh lap ama cinizmusa, mellyel bejelentette, hogy illetékes körök a miniszteri nyugdíjtörvény tervezetével -foglalkoznak. E tervet eddig csak a Národni Osvobozeni merte dicsérni, a legtöbb lap elhallgatta a dolgot s a Stribrny-féle Poledni List irta meg, hogy ily törvény tervét adóemelések idején emlegetni nem erkölcsös dolog. Nem is valószínű,- hogy e tervből belátható időn belül valami megfogható dolog legyen, ellenben megtörtént a baj, hogy a „jólértesült“ lap jólértesültségét megtoldotta aizzal, hogy a miniszteri nyugdíjtörvény a kárpátaljai kormányzóra is vonatkozik — majdan. Illetve még ez sem volna baj. A baj ott kezdődik, hogy e jólértesültségeket Mlcoch volt miniszter olmützi lapja összezavarta s pénteki számában azt irta, hogy Hrabár kormányzót nyugdíjazzák január elsejével. A dolgok s tények összezavarását elősegítette az a körülmény, hogy egy összehasonlító közjogász rájött a következő érdekességre: A kárpátaljai kormányzóról a békeszerződés azt mondotta, hogy „a ruszin terület kormányzóját a csehszlovák köztársaság elnöke nevezi ki s az felelős a ruszin országgyűlésnek". Az 1920. évi alkotmánytörvényben ezt találjuk: „Kárpátalja élén áll a csehszlovák köztársaság elnöke álbal a kormány indítványára kinevezett kormányzó* aki a kárpátaljai szojmnak is felelős.*4 Az idei, e kárpátaljai autonómiáról szóló 172, számú törvény viszont már azt mondja, hogy „a kormányzót ... az elnök nevezi ki ÉS HÍVJA VISSZA.44 Vagyis eddig az illetékesek ugy( fogták fel a dolgot, hogy a kormányzót éiefr*
