Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)
1937-11-06 / 253. (4399.) szám
A fogházban felakasztotta magát Rutha, a uudétanémet párt külügyi referense Hetekkel ezelőtt tartóztatták le kőzerkö'csbe ütköző bűncselekmény gyanúja miatt Szája be volt tömve, lábai összekötözve, amikor rátaláltak PRÁGA. — Megdöbbentő fordulat következett be mára virradó éjszaka a néhány hét óta letartóztatásban lévő Heinz Ruíha szudétanémetpárti politikus ügyében. Heinz Rutha, akit — mint ismeretes — a 129. paragrafusba ütköző bűncselekmény gyanúja miatt letartóztattak és aki azóta a böhmisch- Ieipai fogházban ült, mára virradó éjszaka cellájában fölakasztotta magát és meghalt. Első jelentés az öngyilkosságról Rutha a hivatalos jelentés szerint előre készült az öngyilkosságra. Minthogy egész éjszaka állandó felügyelet alatt állott és az egyes zárkák őrei a lesőnyiláson keresztül folyton szemmel tarthatták a foglyokat, Rutha, hogy félrevezesse az őrt, ágyán a takarót úgy formálta, mint hogyha aludna, sőt — hogy teljessé tegye az illúziót — házi cipőit a takaró végébe állította olymódon, mintha a takaró alatt a lábak lennének. A felügyelő csak akkor fedezte föl az öngyilkosságot, amikor reggel félhétkor belépett a cellába, hogy Ruthának reggelit vigyen. Minthogy Ruíha az ajtó nyílására nem ébredt föl, az őr odalépett az ágyhoz és csak amikor a takarót fölemelte, vette észre, hogy a fogoly nincs az ágyban. A szoba sarkában lévő illemhelyfülkében találta meg azután Ruthát fölakasztva. Tettének végrehajtásához Ruíha alsónadrágjának zsinórját használta föl. A zsebkendőjét a szájába gyömöszölte, minden valószínűség szerint azért, hogy a hörgéssel ne tegye figyelmessé az őrt és ilyen módon meg ne akadályozzák tettének végrehajtásában. A cellában a vizsgálóbiróhoz intézett levelet találtak. Hit mond a hivatalos jelentés? Egy kis színház (s. L) KASSA. — Nemrégiben közölte lapunk, hogy a magyar színészeket ezen a télen már hiába várjuk Kassára. A város számára megszervezték az önálló szlovák szintársulatot, amely a kassai kőszinházat a főidény hét hónapjára lefoglalja. Beszámoltunk arról, hogy a szezon elején nagyon gyér volt a színház látogatottsága a közel nyolcvanezer lakosú városban, ugyanakkor pedig a magyar társulat zsúfolt házak előtt játszott az alig kilencezer lakosú Rimaszombatban. A közelmúltban Kassán is igen nagy tömegeket vonzott a magyar színjátszás, pedig nem is a kényelmes nagy színházban és nem is hivatásos színészek játszottak, hanem csak műkedvelők az egyik magyar kulturegyesület termében. Azt hisz- szük, a szlovák színtársulat igazgatója meg volna elégedve, ha általában oly nagyszámú közönség látogatná színházát, mint amekkora a Katolikus Legényegylet műkedvelő előadásaira gyűlt egybe. A szlovák színigazgató azonban, ugylát- szik, nincs megelégedve. Az anyagi eredménnyel semmiesetre sem. Erre vall az, hogy már a -múlt hónap második felében előleget kért a városi tanácstól a jövő évi szubvencióra. Azzal indokolta kérelmét, hogy különben nem tudja fűteni és világítani a színházat. Pedig hát az államtól is kap némi szubvenciót a kassai szlovák szín- társulat: kereken egy milliót! Nyilvánvaló, hogy ez a millió nem elég, ha már az idény elején megtörténik az az eddig példátlan eset, hogy a jövő évi szubvenciót előre kérik ki a várostól a fűtés és világítás fedezésére. Nem érdekel bennünket, hol dugult be hirtelen a milliós pénzforrás, az ellenben igen, hogy a városi tanács — ha nem is készpénzben, de hitel formájában — teljesítette a kérelmet és igy a közmüvek biztosítják a színház fűtését és világítását. A közmüvek biztosítják, a közönség nem. Annak is megvan az oka, ugyebár, hogy miért nem. A magyar közönséget nem lehet beszoktatni a szlovák színházba azzal az egyszerű ténnyel, hogy nincs magyar színház. A szlovák közönségnél könnyebben sikerülne ez az igyekezet, ha az előadások valóban kifogástalanok volnának, illetve legalább is azon a nívón volnának, amilyent a hányt-vetett, falvakban küzködő magyar színtársulat tud nyújtani. A szlovák színigazgató állítása szerint a színház ma már jobban megy, mint kezdetben, mert hiszen olcsó bérletkedvezmények, munkás- és katona-előadások és a társadalmi és hivatalos beszervezés teszik ezt lehetővé. Azt azonban az igazgató ur is kénytelen volt elismerni, hogy a társulat túlnyomórészt nem szlovák színészekből áll. Ez aztán az oka annak, hogy — mint más megbízható forrásból értesülünk — a szlovák közönség jórésze is mellőzi a színházat, éppen az a közönség, amely teljes árakat szokott fizetni a jegyekért. így hát érthető, hogy, a deficit egyenes arányban nő az idény előrehaladásával, még akkor is, ha ma már többen járnak színházba, mint kezdetben. Nem a mi feladatunk volna, hanem a szlovák kultúra érdekeit védő szlovák laptársainké, hogy felhívják az illetékesek figyelmét arra a makacs kitartásra, amellyel a szlovák színtársulat elhanyagolja igazi kulturfeldatát. Tudni kell ugyanis, a szlovák színtársulat ebben az évben mindössze három hónapot fog eltölteni vidéki vendégszerepléssel, három hónap jut azoknak a kisebb várfoknak és nagyközségeknek^, ameA hivatalos jelentés a következőképpen számol be Rutha öngyilkosságáról: —■ Heinrich Rutha egyedül volt a cellában. A szolgálatot teljesítő fogházőr reggel fél hétkor megállapította, hogy Rutha még nem kelt föl s ezért belépett a cellába, hogy felkeltse a reggelihez. Odalépett az ágyhoz és ekkor megállapította, hogy az ágytakaró úgy volt megigazítva, hogy az ellenőrzésnél a figyelőnyiláson keresztül olyan benyomást keltsen, mintha a fogoly az ágyban aludna. Rutha az ágytakaró ilyen módon való elrendezésénél1 fölhasználta papucsait is, hogy ezzel az előreálló lábak látszatát keltse. A fegyőr csak ezután pillantotta meg Ruthát, aki az illemhely-fülkében lyeknek lakossága valóban túlnyomó részben szlovák és igy méltán igényt támaszthat a szlovák szinikultura élvezésére. Több mint negyven ilyen állomáshelye van a szlovák társulatnak, amelyeket három hónap alatt kell bejárnia, tehát egy-egy szlo- váktöbbségü városra alig két előadás jut. A kuíturkötelesség emez egyoldalú felfogása bizonyos bürokratikus intézkedésekre ve- zerhető vissza hivatalosan. A magyarázat az, hogy -— mint megírtuk — az önálló kassai szlovák színtársulat megszervezésével olyan szerződést kaptak a társulat tagjai, hogy a rendes gázsi ellenében csak Kassán kötelesek játszani. Abban a pillanatban, hogy kimozdulnak Kassáról, külön napidij és külön lakásköltség jár az útiköltségen kívül minden egyes színésznek, zenésznek, műszaki alkalmazottnak és segédszemélynek. A társulat százharmincnégy tagból áll (a kitűnő előadásokat produkáló magyar társulat nem egészen negyven tagból), igy hát állítólag a tetemes költség- többlet a legfőbb akadálya annak, hogy a társulat kimenjen vidékre és teljesíthesse igazi kulturhivatását a szlovák városokban. volt fölakasztva. Rutha harisnyakötőire akasztotta föl magát. Szájába be volt gyömöszölve zsebkendője, a lábai pedig a nyakkendőjével voltak összekötve. Azonnal előhívták a fogházorvost, aki megállapította, hogy öngyilkosság történt. A halál az orvos véleménye szerint éjféltájban következett be. A cella átkutatásánál megtalálták a könyvet, amelyet Rutha olvasott és ebbe október 29-iki keltezéssel temetését és vagyonát illetően bejegyezte utolsó kívánságát. A hivatalos jelentés még megállapítja, hogy a Rutha és társai ellen emelt vádak ügyében a legnagyobb körültekintéssel és gyorsasággal folyik a vizsgálat, ami abból Az önálló kassai társulat megszervezése, a tagok szerződésének módja nyilván azt a célt szolgálta, hogy a csehszlovák színészet az idény legnagyobb részét Kassán töltse. Teljesen háttérbe szorul a kisebb szlovák városok kulturigénye, viszont előtérbe nyomul az a kérdés: vájjon a szervezés egész módja, a bürokratikus rendezése a kelet- szlovenszkói szlovák színjátszás szempontjából nem negatív célt szolgál-e? Tudjuk jól, hogy az elmúlt években a magyar színtársulat, legsikeresebb működési helye Kassa volt, több ennél: az anyagi és erkölcsi tőkegyűjtésnek főállomása. Itt szedte össze magát anyagilag az igazgató, hogy a vidéken töltött hónapok deficitjét ellensúlyozhassa, itt szedték össze magukat a szinészék, hogy az igazi forró színházi esték, a városi hozzáértő magyarság zsúfolt padsorai előtt aratott sikerekkel a lelkűkben folytathassák vándorlásukat a kisebbségi nemzet napszámosai. A téli idény —- az eddigi intézkedés szerint — immár nem jut ki nekik Kassán, héthónapos téli faluzással kell rászolgálniok a szinikultura éltető levegőjére, a nagyobb városnyujtóttá sike-re-k-re is megállapítható, hogy az államügyészség már a közeli napokban elkészült volna a vádirattal. Annak ellenére, hogy a böh- misch-leipai államügyészség és a kerületi bíróság elnöksége megállapította, hogy a fogházi hatóságokat nem terheli felelősség az ügyben, mégis a prágai igazságügyminisztériumnak két hivatalnoka utazott le Böhmísch-Leipába az öngyilkosság körülményeinek kivizsgálása céljából. Ki volt Heinz Hullta? Heinz Rutha 1897 április 20-án született. Fiatal kora óta tevékeny részt vett a német ifjúsági mozgalmakban és a tornaszövetség működésében. Ebből az időből származik barátsága Heinleinnal. A világháborút mint tartalékos tiszt küzdötte végig. Az összeomlás után bútorgyárat alapitott. Amikor Henlein 1933 októberében fölhívást tett közzé a szudétanémet hazai front megalakítására, Rutha legszűkebb munkatársai köréhez tartozott. A szudétanémetpárti tagság! igazolványa a 2-es számot viseli. A párt megalapítása óta Ruíha a vezérkarhoz tartozott, később kivált a vezérkarból és úgyszólván egész idejét a wartenbergi munkatábor szervezésére fordította. A munkatábort Rutha letartóztatásával kapcsolatban a hatóságok föloszlatták. Amikor a parlamenti választásokat kiírták, Rutha — éppen úgy, mint Henlein — elutasította a választási küzdelemben való részvételt és nem vállalt mandátumot. Amikor az 1935 május 19-i választások után a szudétanémet párt politikai vezetőségét újjászervezték, ismét belépett a párt vezérkarába és azóta a szudétanémet mozés fejlődési lehetőségekre. És mindez miért? Azért, mert a szlovák színtársulat helytelenül fogja fel igazi kulturhivatását? Vagy csak egy elhamarkodott, végig nem gondolt bürokratikus szer* vezés hibájából? Mert azt el sem tudjuk képzelni, hogy a szlovák társulat azért tart ki Kassán makacsul hét hónapig, hogy a magyar színészek az eddigi néhány hétre se juthassanak be a téli szezonban Kassára. Ezt a feltevést képtelennek tartjuk és reméljük, hogy e furcsa látszat rövidesen el fog oszlani. A helyes választ a kétkedő kérdésekre mindenesetre rövidesen megkapja a kassai magyarság a legilletékesebb helyről, az országos hivatal kassai kirendeltségének vezetőjétől. A Szinpártoló Egyesület küldöttsége e napokban fogja felkeresni dr. Bláha főtanácsost, hogy intézkedését kérje a kassai színi idény igazságos és méltányos beosztására. A feleletre méltán vagyunk kiváncsiak éppen e napokban, amikor a köztársaság elnöke újból a csehszlovák politika egyik főprogrampontjának jelölte meg a nemzetiségi béke megteremtését. Ma: Nagy rádió .melléklet * 18 oldal. Ara Ké 1.20 Mm 1 xvi. évf. 253. (4399) szám • Szombat • 1937 november 6 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség: Prága II., Panská fV,re 76kLaVOnta 2f-Kt',^?lfwIdre:iéV,eontJ*45Í A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság *Ucel2, U. emelet. • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • ö Prága II., Panská ulice 12, III. emelet R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politihai napilapja • • TELEFON: 303-11. » • Egyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.— Ké. r r SŰRGÖNYCIM HÍRLAP, PRAHR.
