Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)

1937-11-28 / 272. (4418.) szám

UOT3A íreqXnrpjB f:6 naqpoiad *81 ppn?I qjpos •cin b ;BdBSo-B5j;njiB)B^[ y *3S9zoqjpiu9SnjEpqBi 3BdBsajp8oqBdp}i b sp B'qmp’jB^ V

BqBiBZ We xx ‘HOCINYS NV9Hfl :*3ío*fBg

ss tmqf$pzs40áp§0fi jjods mazsdau Ijoqjnj y

.........................11...

•q

aujaquiajypeui

qfygeditóaqinzs b nasouofqq ap ‘3EÍBJ Auyq -pu íjofySBdBd B qospp^jazspuugq qqasepr -Sai b [a qpqzaAou 3jpqnS9S sauija 3 jp nqojsBS -búi b 3jpzg *qunjauisi uBsouyiBJip 3aA’iauiB ‘bjbíjoj b bjjb qauspzjp sp qauSpssara^jp uaqura mau^Bsa B jBqofpSBdBd b Bj)Bmif Bspqozs spip UBqSBSBsayj. b ASoq ‘ua^Sps-X9M 'UBqj9zoqzsnquiBq B qps3I93 UBqpSpsBS -JE3 qoíegEded b 3pqBZsíp zb ASoq ‘qaúnof -azsso lojiXupiojjpui jfBfJBA y 'iBsspraASá HP nBqAuozsiA sogBsjpjttq sí nasouosaioq UBqpipui JBpBXD SBSjyj 3pq B zg 'inpAiíij

.Saui’ ;aq3j” UEqpSpsBSapx ^bíjba sp qofpS -Edéd B 3JBS3 jsppqqnu^nASa S3uq33jp 93Bq -Soj zoqpqBAJep y *3ajas zspSa zb bzssia jp3 joqqB ‘3?spjuei3f qsuipq b 03333150x3 -Sara sí zb Bq ‘jjeso sp jq qauapjnq 30 311 d-Eső qjspui Aga upqzB joqqy 'uiajapazsaA

sauiu Ágoq Sjijuaief mán sp qaujp3 mau bzpsia qrauipq gjuiB ‘gfppB ajAiaq B bjjb

bzssia qaiup3 mau JoqqB ‘ludasam 3aq$ íinjaqis qauiqBjBA bh 'qrzspí AgEA qizoq -fPldBj jJOdosD qisBiu b ’3iuib ‘qBUzpAgiA gipuiui qiaJQ •qasaiuiapi? sp qeso3BA9 Ajini Agoq ‘sojBinuiBg *sí iBJJVpBimziA qqo^gaj

B uianBq ‘uBqgBsjBjBq9f qanip iBqqiBuoq -oj qESOUiaiq 'qaAnpi s’bsjki sí qBAJBp y •buioa qajzsaAazsso uoAupurqpsz jjodoj e Ijozoq spuiAga ^oAjbajejj b Agoq ‘iquas «;X?I niasBqos Spin ;zb ap <XBiB|q b a;o), qpfloqBJia sp ^SBspzspiBq sjoAg b qizsaA aqózij qoAjBAJBq y 'spzjazsqpiBjdB; sozoqi ‘jBZsppBA sozoq b go[op Jíoqozsgam íreqpg -bjia qu jepem y ’qizsipi iniozeSi sfjaAgij -Sara qqefn jpssin 3oaog b jzg 'qauraajax 330 aüazsAga IBSJB3 ajjiq b sp jpznq qpsz Aga }jo;uoiq BgjozsqBJ Aga JoqraiB ‘jibsjbx íjisajjp qnqiAga Agoq ‘upApuoin ‘ajqaqaJaA B uozoqjBAiq uaddaqBpípd ‘jjojOTa ibaaj

jazaifípBUUBq qoupzs gojog [gpj Agg

>jOjDj|D zd uosDUiX6a >)0U04|6as udX6o|^

—.—

•B3spp{p tnan ‘qripA

jozsqoa t[nS3Í.f8q Bq ‘SipgupAiq UB^Bjop *uo.őio9ui y ’iyqBCBzs B trazssaja au tq iquas ^o^-yyuBAiq uBUBiop'aoggaui Agoq ‘sí ízb bC -^BqiinuBpgara S9 zoqt(B{9z'pjBA inau ‘■ruin.paoj Xtaq zaqaajsi ‘íogpzsjo zb u? [Bq joqiiuiB Agoq ‘p0ges[9j 'BCqBqpinrBQg'auj joqqg —

:qBoA^Jiq v

noiK sannazg B^puoui ;zne .§9ni woznao-nqp Joqmny q9'píppxiq b piicaqB;ii[ wodBq ;báüb.ib qpgz Aga 3.13111 ^ajaqipjQ sí noi]^ samazg 99 xiBqgyzs.io zb uiqjö 310a ‘o^j

J3BISZBJBA B

Ipnsunniasgöixr sa xxQ^gain ^joa 330[azb 3nrtrr ‘uba Agn uapj'Uiira íqiA[0| zia uiauBq ‘usz S'9 aoq maii UBqqqA^oj ‘uBqqoqB^Bd b ‘[03 soaiu apai ircqqB3n>q y — itfpgjozs b ^93333 -u&[a[ 99 qa;3o[ st aq xpra ipuozs 951030. zb S9 iqqo3 b s oazsBgou.qBn 91a bz q'pg :b3 -pnóra UBSopioq 390^ qoqpfaj b 330A 311 araiq tiazspga ap qoiBfszyjBA b B{|pmsoBzsstA sa as^isirauiasgaui Agoq ‘BÍppra b bojoa 3303 za ‘síiiagi ‘BoaB zb 330g0AgB.ua} qButAjipjrq y

J;qaAia33

a íz jioAtob qo,i as sm 03ABZS3033 }aAj -pqqB'U ‘dB3BqoqqBu b 99 qiiAgoguB 3a[ 9pas

— m —

•ntOTpnro^ ‘q -o *AI ‘iptreg s?3pin?d •Bqiumizpuuqg^} {uiojpuiog B aJffAQf qnrinuBjgaW

4B[pn} 9 Ji’Bsa )zb Ágon ‘aqzspq íAubs ajinre }jaw •pjjqspi AgBA ‘soqop up} AgBy ‘soajo ‘raau zb Bq AgBA ‘9JJSJ3A ‘raan spin bh 89111 qui}i9iaq }JpZB ;aqag qnaiua.Agpzs íjaq mau }za 3Q ^uaxfaíSani ;pq qn}pn} mafq

•josansa B 33191a s; Agn <8; Agj 3J3ZB naqojad qipoiÉq y *33Ozsns0BZSS{A 9333^ ‘Xjozspni ;Buijpq uaqajad napom *33J9;a 3x33910 oioAn b jpp^ naqoaad qipojBq b niofnm e piajv ‘ajps^pjpq Au9A3[aJ V

pn gani qnnjpiaj jnzsson *sp3fBd iobT iawq qnntgog

‘XYKIOVl ZSV1YA

•^rajzg ‘*3 *o *AI ‘Bqiguy sopqBX

•uassaAau iqnapuini Agofj <nadpzs }zb uipuiputsoga^ ‘auuaj zspq jaqmapq y *ans3aj qqo; gprn Bq piaw

•pq qos-qos gpni 3] nofijnH VdBifX »! I9ÍPBJBW •ooABq B qun}Bgzpqupzs ‘uoAgen ziq |in qun[njg

•jp3Bq B Jpqaj bízsjx ‘jpin 3;ozoq }agapiq qos *9q 9sja zb 333saag ‘9ÖB19X « treA m

QJV15X V

•prapzs ‘‘3 *o *AI ‘BqiSuy sopqB'X

•39qauaj qpsz b Bfgpj au fH j^ga BÁ'unso b 3aqqo; Ágon ‘jpraojp qBupqndy Ézzoqo sí iazza s *3?[?3[bí AgBU sp jsaiji qauqaJaga zb B[;i[iq s 3pfppzBg saApaq S9 9f Bfipg]0zs űanq bdíd iuijo^ b s qgqqpAga spin sp ipqqBJBpsnn ‘loq[33 ssijj 9f B jqau py ‘ipqiuiuios BjfBsa uian gap} qupqnAue zb sj uaJazg mpupB nias 3J9gpi;A y *Bgpjp nBAjo ‘saApaq ubAio ‘qupaja siq BgpjQ soAubjb Aga qunqau ubA

*MMYOIO IWHOM IW V

•offaiSO W? ex ‘aqnpj} qoppg

q93 B 33| Agoq ‘Jpq ‘J?M ‘gojpq nfjBA uogp soAgBj ^jpAu b ioq ‘qBnzopouqy ‘qBJBpBin b qBUzpj-qBnzy *3jp3Bq b LqjüqBiag pq jpqaj dpzs b 33O0nH ® B3zpjgaw ‘pdBipx b 33SWzs8qag

131 V NVA XXI

•psojBO ‘s»A9 XX ‘B3JI»33 519P9H

•qospjsod nq qaozsaj s í]nB3iuB3 3aq9 3aqag *qoqniB[Bg B qBU3[Bg 6] xonzsEq Xxagani gpsdpzg

•q03pjn joqnapnm inaxntqax sa;aui3i[a^ tqo3pqnj jpqaj úpzg <pq b 3uiin ‘B3Z8Í3 60u{S3

•jpnAgBA {3 B39g?H faanaApaq qoAnpaj y ‘qoqniBiEg siq piiazs nadpqiaf gpsuB[3B3Jy

HOSWVIVO H3H3d V

•praizg ‘eoAp xi ‘^qjszoa IBzsaAQ

■;ais qqpA03 up3zy nadazs luozsgqga^

*33J3AU3q 33[3ZS Agg gipuira tqau qunpy

•aqAnam y BSpsppnix |a| nossnf Agog ‘aqAnpgazs qizoqpprai npgznq ubAjo

•bAozsub; soAguoJ Agg BAXZSBqB UBA EqpqBAu y •Bqsonij snpioq Agg naxpq napuiui qupzzoqim jpp

MHwa3AosnaioM v

•pratzg ‘'3 ‘0 *n ‘aqíP9H sapqBX

qpuisa sí 31UI OBAgfx uipaiqn3 up zb Agog ‘3pfB3fB Kq3jiBq y raoijAuiq dBU uapum

•niogpsgTA up zb zg ‘uiguigjg np zb zg ‘uioqxnBiBg srg jpqa|9q Aga raaqan uba

rtoamnvo sím n? zv

ívsyai MOUVAOVN sím-zst —

— 473 —

A faZtyfy&ftdolattan

Irta: CSERMELY GYULA

Szemes Mién, a község* 1 legötletesebb legénye, legutóbb olvasott egy országról, mely valalhol az Óperenciás nagy tenger mellékén terül el s amely, mint az olvasmánya mondta, arról nevezetne, hogy ott minden kutban tej bugyog viz (helyett 8 minden folyóban, patakban olvasztott zsir és jó bor folyik.

— Megnézem azt az országot — gondolta Szemes Mic-u magában. — Hátiba hasznát látnám én vagy a ezülőfalmn? Ha ott minden kutban tej bugyog, akkor nincs szükségük tehenekre, tehát olcsó pénzen ösz- ezevásárolhatnám az ott található valamennyi Riskát — s ha minden patakban olvasztott zsir folyik, akkor hízókra, sertésekre sincs szükségük, tehát összevásárolhatnám potom áron mind a disznókat is. Olcsó bort is hozhatnék abból az országból.

Szemes Miout nem hagyta hókén a gondolat, hogy ő is gazdag lehet, faluját is gazdaggá teheti, ha körülnéz egy kicsit abban a Boravam-Tejevan országban és mert Szemes Mimi nem volt a hosszas tétovázás embere, egy szép napon fogta magát, vállra akasztotta tarisznyáját, kezébe vette falujáró botját és nekivágott annak az iránynak, ahol a térkép szerint az Operenciás- temgert tudta.

Meg is találta azt a különös országot, át is lépte a határát, de szántóföldek helyett csak kietlen pusztaságot látott és rétek helyett csak kiaszott avart. Legelésző szarvasmarhát sem látott, juhot, bárányt, más állatot sem, de egy patakban, amelyen átment, igenis jó bor folydogált viz helyett é6 az odavaló Tiszában olrvasztott zsir hömpölygőit lefelé.

Áz emberek pedig, akikkel találkozott, mind rettenetesen kövérek voltak, ami jólétre, gazdagságra mutatott, de cipőjük, ruhájuk szánalmasan rongyos volt, ami viszont nagy szegénységet árult ©1.

Szemes Miou nem értette a dolgot és szóba állt néhány emberrel:

— Mi történt ebben az országban, atyámfiái? A kutakban tej, a patakokban, folyókban viz helyett finom bor és zsir van, mégis mindenütt rettenetes pusztaság, ti meg úgy jártok, szegények, mint a koldusok.

— Szomorú története van ennek — felelték sóhajtva az emberek. — Most két éve a rossz termés miatt nagy éhinsóg fenyegette az országot és erre a mi királyunk, aki ért valamit a va'ázsláshoz, nagyon jót alkart a népének és varázsigét mormolva

% *

így kiáltott fel meggondolatlanul: — óh, bár az én országomban a kutakban nem viz, hanem édes tej bugyogna és a patakokban, folyókban olvasztott zsir és bor folyna viz helyett. "És attól az órától fogva tejjel, zsirral és borral folyó Kanaán lett a mi országunk, de kenyerünk nincs, cipőre való bőrünk nincs és ruhára való gyapjúnk, vagy vászonnak való kenderünk sincsen. Mert hogy vizünk nincs, eső sem esik egy csepp sem, mesterségesen öntözni sem tudunk, tehát vetni és aratni sem lehetett, ökreink pedig minid éhen vesztek, mert nem termett takarmány egy szál sem...

— S hogy mitől híztunk el olyan nagyon? Hát képzeld el, kedves idegen — folytatták —, ha valaki már két év óta csak tejet iszik és zsírt eszik, hogy mekkora hájtömeget szed magára!

— S most mit csinál a királyotok? — kérdezte Szemes Micu kíváncsian. — Hagyja, hogy elpusztuljon az országa?

— Dehogy is — felelték az emberek. •— Éjjel-nappal azon töri a fejét, hogyan csinálja vissza a .varázslatot, de eddig, fájdalom, nem sikerült. Elfelejtette a módját, hogyan lehetne visszacsinálni a varázslatot.

— Hátha nekem sikerül?! — nevetett

fel Szemes Micu, akinek eszébe jutott egy gyermekkori játéka. Volt egy kutyája, azt Szultánnak hívták; ha azt mondta neki: Szultán, gyere ide, akkor Szultán odament hozzá, ha meg megfordítva mondta, visszájáról ejtve ki minden szót: Nátlusz,

eregy edi, akkor Szultán megint elment.

Szemes Micu gondolta: Egy próba nem

fog megártani s hátha éppen ezzel sikerül visszacsinálni a varázslatot? Bekéredzkedett a királyhoz és azt mondta neki:

— Felséges király ur, én nem kivánok jutalmat, de megpróbálom és visszacsinálom a varázslatot. Felséges királyom nemde azt mondta: „Bár az én országomban a kutakban nem viz, hanem édes tej bugyogna és a patakokban, folyókban olvasztót zsir és bor folyna viz helyett.”

—- Igen, így kivántárni, mert jót akartam a népemmel — felelte a király. — Most belátom, milyen meggondolatlant kívántam, de elfelejtettem a mólját, amivel vissza lehetne csinálni az egészet.

— Hát csak mondja utánam felséged, ahogy leírom erre a táblára: „Ráb za né nabmogászro a nabkatuk mén ziv, menah

— 483

BOSZORKÁNYOS MUTATVÁNYOK

ÜGYESKEDÉS SZAMOKKAL.

írj fel egy háromjegyű számot. (Én nem (látom, nem tudom, mit Írsz.) Most ind alája fordított sorrendben ugyanezt a háromjegyűt. Megvan? No, most vond ki a nagyobbikből a kisebbiket! (Még mindig nem iátok, nem tudok semmit abból, amit ott a papiron művelsz!)

Ha mest megmondod a kapott kivonat utolsó számjegyét, én megmondom az első két számjegyet!

Magyarázat: Ha egy háromjegyű számból (például 532) kivonjuk a fonditottját (235-öt),. mindig olyan számot nyerünk, amelyben a középső jegy 9-es, a a két szélső összege szintén 9. Tehát könnyű a trükk! (Például 532 — 235 = 297. Ha megmondják, hogy az utolsó számjegy 7, akkor tudom, hogy az első csak 2-es, a középső csak 9-es lehet.)

HÓKA

KÉRDÉS.

— Néni kérem, a ribizlin nincsenek pety- tyek ?

— Nincsenek.

— Akkor biztosan egy katicabogarat ettem meg.

GYUSZI ÉS A POSTÁS

Gyuszi azt mondja a postásnak, aki levelet hozott:

— Postás bácsi, hány levelet hordott széjjel ma?

— Nyolcvanat, fiacskám.

— És mindegyiket külön-külön el kellett vinni a címzettnek?

— Persze.

— Jaj, postás bácsi, hát miért fárad annyit?

— Mert muszáj, fiacskám.

— Dehogy muszáj. Miért nem adja fel a leveleket postán?

NEM KELL A PECSENYE.

A róka és a farkas korgó gyomorral mentek a gazdaság felé. A kerítés előtt azzal búcsúzott a róka a farkastól, hogy azonnal hozza a finom pecsenyét . . .

A libák lármájára észrevették az elbizakodott rókát és mig alaposakat sóztak a hátára, ezt kiáltották:

— Kell pecsenye? Nesze pecsenye!

A csuful elvert róka nehezen szabadult meg. Ahogy kiért a farkashoz, azt kérdezte:

— Kell pecsenye?

— Abból, amit kaptál — mondta a farkas, — nem kérek . . ,

VERSENY.

Két kis kakas versengett egymással. Bírónak meg'hivták az érceshangu kakast, hogy ítéletet mondjon, ki kukorékol szebben, a fehér, vagy a fekete kakas? ........- •

A fekete kakas szakadatlanul hirdette a hajnalt, akár kellett, akár nem. Végül is rekedten kukorékolt. A fehér kakas csak néha eresztette meg a hangját.

A fekete kakas boldogan lépett a bíróhoz:

— Ugy-e, szebben kukorékoltam?

— Többet kukorékoltál, fiacskám, —1 mondta a nagy kakas —, de nem szebben ...

KOR-REJTVÉNY

Pali bácsit születésnapján három unokaöccse, Pista, Béla és Sanyi felkereste és sok szerencsét kívántak neki. Uzsonna közben Pista megkérdezte bácsikáját, hogy tulajdonképpen hány éves?

— Most 44 éves vagyok — felelte Pali bácsi, aztán tréfásan hozzátette. — Ti pe- dig együttvéve vagytok 36 éves. Na, nem tesz semmit, pár év múlva a ti korotok összege együttvéve éppen egyenlő lesz az én korommal.

Hány év múlva lesz ez?

MEGFEJTÉSEK

A 47. sz. rejtvényeinek helyes megfejtése:

Keresztrejtvény: Hordóba-, óle, luk, dob, idő, atr, há, adó, tói, repkény. — Hóvihar,

ol, redő, ólba, a király, dádé, trón, óp, té.

— Borbély Károly reitvénye: Kávé, ökör, Duna, Ödön, sürü, Elek, kefe. — Kisfaludy öcs} sarok rejtvénye: Tisza, ivás, sár, zs, a.

— Borbély Károly láncrejtvónye: Kér, raj,

jég, gém, méh, hal, luk, kar. — Nagy Olivér betürejtvénye: Páronkint. — Szipina Mihály rejtvénye: Jeromos, Alibaba, nyikkan, ordítok, számtan, bizalom, abmorog, Cecília, sötsüze, iszákos, János bácsi.

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Alagi József, Albrecht Eszti, :: Biró István, Benkó Ferenc, Bencze Károly, Bulla Kató. :: Darvas Szilárd, Dobos László, :: Fazekas János, Forgách Ildikó, Forgách Klárika, Fekete János, :: Gajdos Dodó, Gúnya Mihály, Gergely Ferenc, :: Horváth Ferenc, Halas Kázrnér, Halász István, :: Jelűnek Olika, :: Kovács Péter, Kis Ferenc, Kerekes Péter, Kuklis Imre, :: Láng Ede, László Dénes, Litassy Zoltán, :: Martos Béla, Molnár Teréz, :: Roth Bözsi, Riszner Karcsi. Riszner Jenő, Rozlosnik Bözsi, :: Sós Sándor, Sebők Évi, Sebők Juci, Sebők Palkó, Szecsey Klára, Szelei Miklós, :: Tóth Jenő, Takács Sándor. Török István, :: Világi József, Virágh Vilma.

r