Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)

1937-11-27 / 271. (4417.) szám

1937 november 27, szombat. 'PRXGAI HIRLAP Hfr©lg <ii mm ni i^i—mi liiiiiM ifnwfTT™1" November Szombat j Felkérjük tisztelt előfizetőinket, akik lapun' kát házhoz való kézbesítéssel kapják, hogy az előfizetés dijat kizárólag kiadóhivata­lunk által kiállított elismervény ellenében fizessék ki megbízottunknak, o> Jlima­A homokszedftk még fújnak egyet, Aztán fúrikot, kapát, letesznek, Lelörölgetik verejtéküket S egy éjszakára Elmúlnak tőkik a gond-keresztek. A csorda bambán ballag a sárban, Mert minden csorda egyformán lomha, Cr.ik olykor bődül némelyik egyet S a kaput nézi, Hogy hová térjen éji álomra. Egy asszony Ide-oda kapkodva Űzi a tyúkját: aludni kéne És még fele sincs a kakasülőn... És jajveszékel: — Hová lettek a fészkes fenébe...! S már este van. A palánk mellől Fojtott kuncogás morzsái halinak .., (Valami cseléd... de hagyjuk őket.) S a füzfaárnyak Kísérteties hosszúra nyúlnak. Aztán a csend a víz partjára ül. És a házakra borul a béke. Csak az én házam ablaka bámul Vizsga szemekkel A csiüagtalan messzi sötétbe.,. TELEK A. SÁNDOR. A magyarság kulturális követelései az iskolaügyi kormányzattal szemben Esterházy János kulturális beszéde a költségvetési bizottságban ■ Mit mondott a köztársasági elnök február tS-ika végrehajtásának nehézségeiről? Válasz Franké miniszter nyilatkozatára — MASARYK-SZOBOR nagyszombatban. Nagyszombatból jelentik: Az összes nagyszom­bat) csehszlovák kulturegyesületek e n.vpokban közös ülést tartottak ée elhatározták, hogy szob­rot- állítanak Masaryk első elnöknek. A szobrot a Steíani’k-uton — ahol a Troavka patak folyik — állítják föl.- APPONYI ALBERT SZOBROT KAP JÁSZBERÉNYBEN. Jászberényből jelentik: A város vezetősége elhatározta, hogy gróf Apponyi Albertnek, aki több, mint ötven évig képviselte a várost az országgyű­lésen, szobrot emel. A szobrot a városnak azon a pontján helyezik el, ahol a hires Ap- ponyi-szószék állott, amelyről a nagy ma­gyar államférfi választóihoz programadó és beszámoló beszédeit intézte, — TEMPLOMSZENTELÉS. Léváról je­lentik: Ünnepélyes keretek között szentelték föl a garam szent gy öt gyi római katolikus templo­mot. amelyet kibővítettek és renováltak. A templomszentelésre érkező egyházi előkelősége­ket lovasbandérium, diszkapu és magyar ruhás gyermekek sorfala fogadta. Béres József egyliáz- gondncak az egyházközség nevében mondott üdvözlő szarvaikat. A föLszentelést Ravasz Is#* ván őbarsi esperes-plébános végezte, az ünnepé­lyes szentmisét pedig Jurka József zsembéri esperes-plébános celebrálta nagy papi segédlet­tel. Az alkalmi szentbeszédet Vibor Gábor vá­rad! plébános, szentszék! tanácsos mondotta. Az istentisztelet keretében Lányi Baba Cserey Babi 'kíséretével énekszámokat adott elő. — Szépen szerepelt a szentgyörgyi római katolikus vegyeskar is Cserey Pál kántortanitó vezetésé­vel. A templom kibővítése és renováltatása körül nagy érdemeket szerzett Jurka József esperes-plébános, érdemeit a templom falában elhelyezett márványtáblával is megörökítették. AZ ERDÉLYI MAGYAR ÍRÓK kassai irodalmi estje vasárnap féíkilenc órakor f a Schalkház-szálló nagytermében. —~ JUBILEUM. Rozsnyóról jelentik: Ádám Gyula, rozsnyói jőhirü templomfestő a közel­jövőben tölti be 75. életévét. A Katolikus Le­gényegylet ebből az alkalomból megfesteti Ádám Gyula arcképét. Ádám Gyula évek óta tölti be az egylet elnöki tisztségét. Az arcképet' az egy­let székházban nagy ünnepség keretében fog­ják leleplezni. — MITTUCH JÓZSEF HETVEN ÉVES. Nyitráról jelentik-: Míttuch József nyugalmazott espere-splébános, pápai kamarás, nyitrai író, aki több irodalmi egyesület tagja, most ülte születé­sének hetvenedik évfordulóját. Ebből az alka­lomból barátai és tisztelői nagy számban keres­ték fel a közszeretetnek s közbecsülésnek örven­dő lelkipásztort. PRÁGA. — Jelentettük, hogy Esterházy János nemzetgyűlési képviselő, az egyesült párt országos elnöke a képviselőház költség- vetési bizottságának ülésén hatalmas beszéd­ben ismertette a magyar kisebbség iskola- ügyi panaszait és követeléseit. A beszédet általános kulturális jelentőségére való tekin­tettel teljes terjedelmében közöljük. A beszéd bevezető része a következőké­pen hangzott: Mi történi 1936 november éta? — A tavalyi novemberi költségvetési vita alkalmával pártunk törvényhozói —- s köz­tük magam is —» részletesen mutattunk rá a csehszlovákiai magyar kisebbség égető problémáira, az állami közigazgatás velünk szemben elkövetett sorozatos hibáira, konk­rét sérelmeinkre, a költségvetésben a ma­gyarság teljes mellőzésére, s kértük mind­ezeknek az indokolt és jogos panaszoknak az orvoslását. — Azóta ismét elmúlt egy esztendő és a valóságban nem történt semmi. A magjrarság helyzete ahelyett, hogy ja­vult volna, határozottan rosszabbodott, amit az alábbiakban tényekkel fogok iga­zolni.-— Tavaly fölhozott kívánságaink egyike sem talált meghallgatásra, s tulajdonképen elegendő lenne a múlt évi költségvetési vita alkalmával elmondott beszédeinket megis­mételni és mindazt a sok méltánytalanságot, ami azóta velünk történt, hozzáadni. Korn>ánym1latfcozat3k — A kormánykörök a kisebbségi pana­szok elszabotálására most egy uj metódust találtak ki. Megfelelő intézkedések és tettek helyett szó- és nyilatkozatáradattal igyek­szenek megtéveszteni a kisebbségek sorsa iránt érdeklődő, de a való helyzetről tájéko­zatlan külföldi közvéleményt, s a.z itthonlévő kisebbségeket az ígéretek fokozott hangoz­tatásával vezetik az orruknál fogva. Ennek a taktikának a mestere a jelenlegi miniszter- elnök ur, aki újabban középeurcpai koncep­cióival igyekszik elterelni a figyelmet a ren­dezetlen kisebbségi kérdésről. — Ezeknek a nyilatkozatoknak egy szem­pontból mégis volt értékük reánk nézve, hogy tudniillik maguk a felelős kormány- tényezők állapították meg, hogy a kisebb­ségi kérdés rendezésre szorul, s ezzel igazolták a mi eddigi ellenzéki politikánk jogosságát. Maga a miniszterelnök ur ismerte el egy márciusi nyilatkozatában, hogy a magyarok helyzete még a németekénél is rosszabb a kc:-társaságban, amennyiben „a magyarságnak a közigazgatás olyan dolgokat nem nyújtott, amelyeket a né­meteknek már megadott". — Való igaz és minden ellenkező hí­reszteléssel és állítással szemben mint tényt állapítjuk meg, hogy a csehszlovákiai nem- z- i kisebbségek sorsa minden demokráciá­ra és egyenjogúságra való hivatkozás da­cára nem irigylésreméltó, mert mi itt egy irányunkban barátságtalanul hangolt cseh­szlovák közvéleménnyel állunk szemben, amelynek irányelve a kisebbségek amugyis szűkre korlátozott jogainak elszabotálása. Ez törekvése ma a magyar területeken hivatalos- kodó csehszlovák nemzetiségű tanerők, jegy­zők, fináncok, csendőrök jelentős ré­szének, s újabban a római katolikus papság egy részének is. Ezirányu működésűket za­vartalanul folytathatják, mert magának a magyar kisebbségnek nincs módja ezt megakadályozni, s ezek a magyarságtól teljesen idegen em­berek még elismerést és dicséretet kapnak ilyirányu tevékenységükért fölöttes hatósá­guktól. A köztársasági elnök nyilatkozata —’ Hogy ez igy van és nem a levegőből beszélek, azt elismerte maga a köztársasági elnök ur ez év májusában Böhmisch Kru­mauban a németek előtt tett nyilatkozatá­ban, ahol egyebek között á következőket mondotta: „Vannak, akik nem hisznek nekünk, s azt mondják, hogy itt csak puszta ígéretek hangzanak el. Nem hisznek egy kisebbségi program megvalósításának a lehetőségében főleg a bürokrácia és különösen az alacso­nyabb hivatali szervek ellenállása miatt, mert úgy vélik, hogy ezek az alacsonyabb szervek az ilyen politikát el fogják szabo­tálni. Nem tagadom, hogy vannak és lesz­nek nehézségek." — Ez természetes következménye annak, hogy a nemzetiségek által lakott területek el vannak árasztva türelmetlen és velünk szem­ben elfogult cseh és szlovák tisztviselőkkel. — Helyesen látja a köztársasági elnök ur, hogy 19 év folytonos csalódásai, a sok be nem. tartott ígéret és egyre súlyosbodó hely­zetünk szkeptikusokká neveltek bennünket, úgyhogy már csak tetteknek van súlya és értéke előttünk, de szavakban és ígéretek­ben nem hiszünk többé senkinek. — Amig nem változik meg elsősorban az állami igazgatásban a velünk szemben alkalmazott szabotáló rendszer és intéz­ményesen nincsenek biztosítva a békeszer­ződésben és az alkotmánytörvccyben le­fektetett jogaink, mindaddig folytatni fog­juk ellenzéki politikánkat és nem szűnünk meg informálni helyzetünk­ről az európai közvéleményt, s azokat a kö­röket, amelyek a jelenlegi visszás állapotok előidézői voltak és akiknek elsősorban a kötelességük a hibákat jóvátenni. Komensky elve az anyanyelvi oktatásiéi — Amikor a kormány felelős tényezői és propagandaszervei a kisebbségi kérdésről a külföldet tájékoztatják, nem hunyhatunk szemet olyan beállítások és kijelentések fö­lött, amelyek helyzetünkről, sorsunkról hely­telen képet nyújtanak, s följogosítva érez­zük magunkat a való helyzet föltárására. — Ez nem államellenesség, nem irreden­tizmus, amint azt a kormánysajtó egy része be szokta állítani, hanem természetes jogunk, amellyel a jövőben is élni kívánunk. — A sok eset közül most csupán egyet hozok föl. — Ez év júliusában Párisban nemzetközi pedagógiai kongresszus volt, amelyen dr. Franké iskolaügyi miniszter az erre az alka­lomra elkészített előadását dr. Osusky, Csehszlovákia franciaországi követe olvas­ta föl. — Ebben az előadásban a Ceské Slovo julius 27-i számának tudósítása szerint a kö-S : éS'Tof a*ó.l|f vetkező részt találjuk: „A nemzeti kisebbségeknek Csehszlovák kiában Masaryk humanista és demokratikus elvei alapján oly számban vannak sajátnyel- vü iskoláik, hogy gyermekeik anyanyelvű* kön művelődhetnek. A csehszlovák köztér* saság, mint demokratikus állam teljesen ma* gáévá tette azt a Komensky-elvet, hogy minden gyermeknek az elemi iskolában anyanyelvén kell tanulnia. A nemzeti kisebbségeknek Csehszlovákiá­ban népiskolákon kívül vannak még közép- és szakiskoláik, s a német kisebbségnek van főiskolája is." —- Most csupán a magyar kisebbség ré­széről adom meg a miniszter urnák a tárgyi­lagos választ. 15 aser magyar gysripek májaséivá iskoSáiáan ~* Annak az állításnak, hogy a magyar kisebbségnek van elegendő számú saját- nyelvű iskolája és gyermekei anyanyelvea tanulhatnak, ellentmondanak a következő tények: 1. Az állami statisztikai hivatal közlemé­nyének 40—45. számában ki van mutatva, hogy Szlovenszkón és Kárpátalján 15.000 magyar nemzetiségű gyermek jár rrásnyel­vű iskolába, amelyet egész nyugodtan ldke- rekithetünk 20,000-re, úgyhogy a magyar iskolaköteles gyermekek majdnem 20 száza­léka jár másnyelvü elemi és polgári iskolába* Hogy mely iskolába járnak ezek a gyerme­kek, arra a Slovenská Liga adhatja meg a feleletet, amelynek szinmagyar községekben fölállított csebszlováknyelvü iskoláiban a tanulók 80—90 százaléka magyar nemzeti­ségű, akiket a propaganda, Ígéretek, fenye­getések és ajándékozások eszközeivel tobo­roznak oda. Néni msgyarsselvü vaüésok'atás 2. Az iskolaügyi referátus egy tavalyról keltezett rendeletével megtiltotta, hogy az államnyelvü felekezeti — és termászefesn egyben községi és állami — népiskolákban a hitoktatók a magyar nemzetiségű gyerme­keket a vallástanra anjmnyelvükön tanítsák. Szomorú, hogy az egjdiázi hatóságok sem gondoskodtak eddig e gyermekek anyanyel­vű hitoktatásáról, ami pedig kötelességük lenne. A gyermekek iskolához köüüsége 3. Az ez év februárjában a parlament ál­tal megszavazott úgynevezett lex-Uhlir egyenesen lehetetlenné teszi a kisebbségek­hez tartozó gyermekek számára a magán­úton való tanulást oly területeken, ahol nincs kisebbségi nyelvű iskola, s belekényszeríti a gyermekeket idegennyelvü iskolába, 4. Az uj polgári iskolai körzetek fölállítá­sával a gyermekek iskoláztatása körzetek­hez van kötve, s más körzetekbe csak kivé­teles engedéllyel vehetők föl. Amely körzet­ben tehát csak államnyelvü polgári iskola van, ott a magyar gyermekek az államnyel­vü polgári iskolába vannak kényszerítve, ha a polgári iskolát akarják végezni. Ha már most tekintetbe vesszük, hogy a magyar többségű határmenti községek egész sorá­ban, mint például Galántán, Dunaszerdahe- lyen, Párkányban, Szepsiben, Csapon, Tor­naiján csak államnyelvü polgári iskolák van­nak, amelyek most körzetiekké alakulnak, könnyen elképzelhetjük, hogy mit je­lent ez a helyzet, ha még hozzá­vesszük, hogy ezen iskolák tanerői, igaz­gatói, tanfelügyelői többnyire lelkes cseh­szlovákok, akiknek legfőbb törekvése ezek­nek az iskoláikat látogató magyar gyerme­keknek a szlovákosiíása. A tanulás itt csak másodlagos, mert hiszen ezekkel a gye­rekekkel a tanerők alig tudják magukat megértetni. 5. Amig az állam korlátlanul állíthat isko­lákat, — a Slovenská Liga egymásután szer­vezi a mng3/ar községekben az államnyelvü! iskolákat, — s még a német Kulíurverband- nak is megvan a lehetősége, hogy óvodákat és népiskolákat tarthasson fönn, — a szlo- venszkói és kárpátaljai magyarságnak erre nincs meg a lehetősége, jóllehet az alkct- mányíörvény kimondja, hogy a kisebbségek saját költségükön iskolákat állíthatnak és tarthatnak fönn. Az erre vonatkozó törvény ugyanis Sziovenszkóra és Kárpátaljára nincs kiterjesztve, csupán a történelmi or­szágokra érvénj^es és igy az iskolaengedé­lyezés az iskolai állami hatóságok jogkörébe tartozik, amelyek a kérdést rideg bürokra­tizmussal kezelik és minden magyar iskola­ügyben a legnagyobb nehézségeket okozzák* amire nézve teljesen helytálló a köztársasági elnök ur föntebb idézett nyilatkozata, (Folytatjuk) 5

Next

/
Thumbnails
Contents