Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)
1937-11-21 / 266. (4412.) szám
1937 november 21 vasárnap. Aranybibor színekben pompázó, haldokló erdők alatt robogunk Murány felé. A murányi fensik sziklái ezüsttel szegik le a tarka hegyoldalakat. Legmagasabban trónol a legendás szírt: Széchy Mária, a „Márssal társalkodó murányi Vénus" várának romjaival. Az ég olyan könnyű sóhaj-kék, amilyen színe a szelíd, méla- bus godolatoknak volna, ha szinekbe öltöznének. A lehotai oldalvölgyből tarka kis emberfolyam kígyózik a völgy közepén méltóságteljesen emelkedő kegyúri templom felé: kis nebulók és copfoskák, a muránylehotai iskola növendékei jönnek az ünnepi misére, melyen a templom patrónusa: a volt bolgár cár, Ferdinánd is részt fog venni. — Ha ez a templom nem egy völgyelés fenekén épült volna, egyike lenne egész Gö- mör legimpozánsabb templomainak. Még igy Is: szemben állva a főkapuval, érezzük, milyen lélekemelő tud lenni a gótika, mégha nem is ka- tedrálisokat épit történelmi gócpontokban. A felszökkenő karcsú formák magukkal szívják a tekintetet, fel, fel, mindig magasabbra, egészen az oromkeresztig s onnan már csak egy sóhaj az égig: az Istenhez. A falon pedig háborús idők emlékei: katonafegyvergolyók nyomai; vértele- nül vérző sebek a templom kőtestén ... A gyönyörű Istenháza most messze környék híveit öleli magába, hatalmas csucsivei alá. Sűrűn teli a padsorok a hosszú templomhajóban. A kórusról egyetlen pillantás átfogja az egészet. A helybeli iskolásgyerekeket most helyezi el mon- signore Láng József, Murány plébánosa a szentély két oldalán, sűrű sorokban. Beérkeznek a lehotaiak is. Ők a padsorok két szakasza között kapnak helyet, jobbról és balról. Egyre jönnek a hívek, már alig van szabad hely. Csak jobbra legelői üres két pad, a legelső könyöklője bíbor bársonnyal van borítva, az az ősz kegyur helye, mögötte tisztviselői és kísérete szoktak ülni. A gondos monsignore megigazítja még a futószőnyeget is, nehogy a várt magas vendég megbotoljék, feje fölött csendesen forog a nagy gótikus csillár, melyet még reggel törölgetteik meg s azóta imbolyog időtlen időkhöz mért lassúsággal. A kórus is megtelt, itt van a gyermek-kar, az orgonát már fújtatják, nagyokat szusszan a hatalmas gép-tüdő. Minden rendben. Izgatott csend, csak a közeledő tél jele: a folytonos köhécselés hallatszik ödalentről. A monsignore ornátust ölt és minist- ránsai kíséretében kimegy a főkapu elé a kegyui fogadtatására. A végsőkig feszült várakozást valahogyan meg lehet érezni a hideg csendben Is.. Senki sem fordul hátra, mégis minden figyelem a'kapu felé irányul most. A fújtató idegesen szuszog, már tultelt, a hatalmas ónsipokban fel- bugni vágyó akkordok türelmetlenkednek. Egyszerre megkondulnak a szépszavu harangok. Valami megfoghatatlan zizegés hallatszik a templom-űrben, mindenki mozgolódik. Diadalmasan felzug az orgona. A kórus alatt előtűnik a monsignore aranydus ornátusa, majd megjelenik Ferdinánd excár tiszteletparancsoló, nemes alakja, hófehér haja s a képeslapokból is jólismert markáns arcéle. Egészen feketében van, halványkrém glaszékeztyüvel, ugyanilyen ga- masnival: egy megelevenedett látomás a nagy Világégés előtti időkből. Tartása térdfájdalmai dacára is impozáns, nyájasan néz jobbra-balra, ismerősöket keres s ahol talál, oda szívélyesen mosolyog. — Egészen előr re megy, mélyen térdet hajt az oltár előtt, keresztet vet s a monsignore vezetése mellett helyet foglal. Mögötte kísérete egész padsort megtölt. Megkezdődik a szentmise. Az excár és kísérete az introitust állva hallgatja végig s csak azután ülnek le valamennyien. Most már a hívek is minden figyelmükkel a szertartást követik, a szenzáció ellobbant, az Isten színe előtt cár és halinás öreg szlovák egyformák. Milyen megható egy ilyen tömeget felülről figyelni! Milyen kedves itt mindjárt alattunk egy öreg, őszfejü, friss halinás szlovák atyuska, előtte szélesre nyitott kopott, maszatos imakönyve s a felnyitott imakönyvben egy kis fiúcska fényképe: biztosan valami nagyon kedves unokája lehet, hová is tehetné jobb helyre a fényképét, mint az imakönyvébe? — Amott távolabb egy nenőke előtt rózsafüzére van kirakva a padra s egy nagyon ütött-kopott szemüveg tokja. Olyan barna a tok, mint a mezei rög, mint maga a föld, melyből vétettünk s mellyé leszünk... Az egyik padsoron végig vannak rakva az iskolás fiúcskák kalapjai, sapkái, mintha gombák telepedtek volna oda. Maguk a nebulók nehezen győzik az istenes fegyelmet, izegnek-mozognak, nyughatatlan tagjaik szünetlen foglalkoztatást kívánnak. Bafa-csizmácskát látok az egyik lábán, de az bizony mezitlábra van huzva s mikor térdelni kell, sajoghat erősen, mert a legényke nagyon emelgeti a térdeit a hideg kövekről. — Egy kis szöszke annyira elbámészkodik a kórusra, hogy szomszédjai rántják helyre, mikor le kell térdepelni. A monsignore János Evangéliumából olvassa fel az ünnepi textust és felolvasás után odajárul a nagy, kapcsos bibliával az excár elé s a volt uralkodó áhitatos csókkal illeti a Szentirást. Szép orgonakisérettel felcsendül a gyermek- kórus. Az üde, tiszta gyermekhangok édesen szárnyalnak a hatalmas csucsivek alatt s mintha jokonságuk adott volna bátorságot a templomba tévedt kis madárnak is, mely eddig rémülten ide-oda csapongóit, — most szép egyenest oda röppent az oltár legmagasabb gótikus csucs- diszére s megült békén, mintha fészket talált volna. Csak Ferdinánd cár észre ne vegye, mert — ez tavaly is megtörtént s az ősz madárbarát rosszalásának adott kifejezést és szigorú parancsot adott, hogy a kis madarat azonnal eresszék ki a templom-rabságból. Aranyos csengéssel szólalnak meg az oltárcsengők az Urfelmutatáshoz, az egész hivő sereg mély áhítattal leborul, az excár is leveszi fejéről a kis fekete bársonysapkát, mellyel a meghűlés ellen védekezik, ősz feje úgy világit a misztikus félhomályban, mintha egy pátriárka borulna a templompadra, hogy ott népe üdvéért könyörögjön. Ferdinánd — népe üdvét már fiatál, tetterős kezekbe adta, szivében két hü élettárs utáni gyászát hordozza s egy magános öregség látomásait. Lehúzott redőnyü, elzsaluzott, hallgatag kastélyai álmodnak a világban s az ősz monarcha hol egyiket, hol másikat látogatja meg. Mégis vlamennyi között legkedvesebb számára a murányi vadászkastély, melyet egy párisi kiállításon vett s darabokra szedve hozatott át ide s itt újra összerakatta. Pátriárka fejére azokon a mestermüvü színes ablakokon át szűrődik most a fény, melyeket ő ajándékozott murányi kedves templomának. Egyik ablakon, a jobbfelőlin az ő javakorabeli portréját égette színes üvegbe a mester. A büszke fő, a vértbe öltözött daliás férfialak a színes ablakon, az érett férfikor boldog napjairól beszél. És az ősz fej onnan a bíboros pádból felpillant néha századokra halhatatlanná tett ifjú mására. Vájjon mit érez? Mi megy végbe egy ilyen bezárt, magános, idegenben borongó szívben? Csak az Isten tudja. Az, Aki előtt a volt cár is leborult s most bizonyosan szeretteire gondolva fohászkodik Hozzá. Kint két hatalmas Mercedes-Benz várakozik, utrakészen. ' Még pár elintézni valója van a T>RXGAi-MA&kA.n_-HlKLaP Nagyurnak s aztán elutazik az annyira szeretett Murányból. A Mercedes elegáns porszürke ajtaján a bolgár cári koronás monogram miniatűr remekben. Á reflektorok mögött csehszlovák és bolgár lobogócskák. A kilométerszámláló rengeteget mutat. A sebességmutató gyakran ugrik a százhuszasra, — mint mondják, — de annyi kilométer között vájjon akad-e csak egy boldog, emberileg boldog kilométer is? ... Vagy csak Ahasverus sorsa jutott annak, aki valaha egy fiatal, rokonszenves nép sorsát intézte szerető atyai kézzel? NYIRESI-TICHY KÁLMÁN, Lebontják a híres pozsonyi várromod ? Egy darab világtörténelem tűnik el az ezeréves faiakkal •• Érdekességek a vár múltjából ■> Ahol árpádházi Szent Erzsébet tartotta eljegyzését ■ ■ POZSONY, — (Pozsonyi szerkesztőségünktől.) A híres pozsonyi vár felett — úgy látszik — megkondult a lélekharang. Nemrég — a múlt hét végén — hivatalos bizottság járt a várrom környékén és megállapította, hogy az életveszélyes, omladé- kony és — megérett a kibontásra. A várrom éktvesziélyességét megállapító bizottság tagjai voltak: az országos hivatal részéről Dousa mérnök, a városi építési ügyosztály részéről pedig Turecky mérnök, végül a rendőrség részéről dr. Lastovka. A pozsonyi német lapok — a Pressburger Zeitung és a Grenzbote — cikkekben foglalkoztak a várrom lebontásának kérdésével és egyértelmüleg állapították meg fájdalmas lokálpatriotizmussal, hogy Pozsonynak ezt a régi, tradicionális múltú történelmi emlékét esetleg lebontják. Pozsony jellegét a várrom adta meg. El sem lehet képzelni Pozsonyt a romantikus, magasságban lebegő várrom nélkül és ha mégis csákány alá kerül, ezt minden őspozsonyi csak fájdalmas rezignációval veheti tudomásul. Valósággal a szivekbe markol a hir: lebontják a várromot!... Az emberek hihetetlennek tartják, de megszoktuk már, hogy a hihetetlen is valóra válhat... Arról, hir szerint, nincs szó, hogy az országos1 hivatal palotája kerülne a várrom helyére, mert ez túlságosan költséges építkezés lenne, azonkívül a feleknek szinte hozzáférhetetlen messzeségben volna a város belsejétől. *' A vár múltja? Annyit összeírtak erről a most szomorúan aktuális témáról, hogy egész kötetekre terjedő adat áll rendelkezésünkre. Mi most csak Kemény Lajos nemrég megjelent könyve alapján böngésztünk ki néhány érdekesebb adatot: Nemcsak a város irattárában talált okiratok, hanem a vár hatalmas alapfalai is bizonyítják annak ezer évet meghaladó keletkezését. A magyalok bejövetelekor, a IX. század végén már kővárat és templomot találtak itt és mint a krónikák állítják, a szláv lakóhelyeket egyáltalán nem pusztították el, sőt fenntartani igyekeztek. A pozsonyi vár tehát, némely átalakítástól eltekintve, nagyjában eredeti alakját tartotta meg. A legrégibb reánk maradt ábrázolás 1358-ból való és a bécsi képes krónikában jelent meg. Eszerint a vár egy német lovagvár jellegzetes alakját mutatja. A sarkain némileg előugró tornyok fedezik a bástyákat, amelyekből hatalmas erkélyes torony emelkedett ki. Ez az úgynevezett fő- vagy őrtorony. Németül Bergfriede, franciául donjon. A falak és tornyok lőrésekkel voltak ellátva. A Korvin-kapu és más magyar emlékek A régi időben a várnák két feljárata volt. Az egyiket később a város Hunyady János kormányzó engedelmével befalaztatta. A másik feljáró a díszes, csúcsíves Korvin-kapunál a máig is fennmaradt Várlépcső a gyalogosok számára épült. Ez a Petőfi-uccad meredek kocsifeljáróval találkozik. A századok folyamán aztán a várat számos ízben bővitették, átépítették, erősítették. Az első erődítésről az 1245. évből maradt fenn okirat. Eszerint a vár egyik tornyát röviddel a tatárjárás után építették Modh (Mocs) fiai IV. Béla király e szolgálatért Nyék (Neku) faluval ajándékozta meg őket. Modh pozsonyi vár- ispán volt. Családi nevéről Dunamocs község van elnevezve. írott források szerint Zsigmond király is a vár erődítésével foglalkozott. Ebből az időből való a 66 méter mélységű 1.75 átmérőjű sziklába vájt várkut, amelyet Rozgonyi .István várkapitány építtetett a várbörtönben elhunyt Pankucher András 2000 forintnyi hagyatékából. Most a várrommal együtt ezt a kutat is be fogják tömni. Mátyás király is nagyobb építkezéseket folytatott a váron. A csúcsíves diszkaput ma is Korvin-kapunak hívják. A műemlék emlékeztet a prágai tornyokra. (Lőportorony, Prachárna.) A Habsburgok alatt Ezután már csak a Habsburg-királyok törődnek a várral. így 1552-ben I. Ferdinánd rendeli el az átépitését. Fia, Miksa is folytatta az építést. Ekkor nemcsak a várkápolnát, hanem a lakosztályokat is fejedelmi pompával rendezték be. 1567-ben János Frigyes szász herceget, a luthe- ranizmus törhetetlen védelmezőjét birodalmi átokkal sújtva nejével és fiaival a császár foglyaként a pozsonyi várba zárták. Hogy ez nem volt valami szigorú tömlöc, abból is kitűnik, hogy a fejedelmi foglyok számára a császár külön lakosztályt rendeztetefct be, A XVI. század háborúi nagyon megviselték a várpalotát, amely egyik kézről a másikra jutott. Bocskay, Bethlen hadinépe alig kímélte. 60 év után alig maradt Ferdinánd és Miksa művészi díszeiből valami. Ezért 1630-ban az ország rendjei törvényeikben rendelték el a várlak alapos átépitését és rendbehozását. Ezzel a munkával Pálffy Pált bízták meg, aki uradalmi tisztjei segítségével személyesen vezette az évékig tartó építkezés munkáját. Az építkezést 1635 szeptember 12-én kezdték meg és 1646 május 11-én fejezték be. Az építési költség 198.143 forint 78% dénárra rúgott. Ebből Pálffy 57.727 forint 78% dénárt a sajátjából előlegezett, miután a kamara pénztára csak 140 ezer 415 írt. 59 dénár felett rendelkezett. Királyok szállása Pálffy építménye kerek száz évig szolgált királyi szállásul. Mária Terézia azután a várnak újabb bővítését rendelte el, mert az udvartartás fénye több és tágasabb diszhelyiséget tett szükségessé. A főépület átalakítása 1760—1765 között történt, mig a város felé néző uj Mária Terezia-traktus építése a 60-as évek második felére esik. Az építőmester Römisch Ferenc Károly pozsonyi kőművesmester volt, aki e munkájáért a „kamarai építőmesteri" címet kapta. Különös gondja volt a vallásos királynőnek, hogy a kápolna megfelelő fényben ragyogjon. A főépület és udvara alatt terjedelmes pincék voltak, amelyekben 4000 akó bor fért eh A régi kutat rossz vize -miatt használaton kivüí helyezték, de helyette egy nagy ciszterna épült Kempelen Farkas udvari tanácsosnak, a híres sakk-gép feltalálójának tervei szerint. A ciszternát mesterséges, vizemelő gépezet táplálta jó vízzel a váraljai útról a régi arzenál (ma katonai sütöde) mellett épült kerekes- kutból. A várépület költsége 1,300.000 forintra rúgott. Szent Erzsébet emléke Reánk magyarokra fontos dátum a várrom történetéből, hogy 1207 táján itt született árpádházi Szent Erzsébet, akinek eljegyzése 1211-ben is it volt Lajos thüringiai gróffal, akinek atyja fényes küldöttséget menesztett Pozsonyba a — négyéves menyasszonyért. Endre király és neje, merániai Gerturd — a szülők — fényes egyházi ünnepséget rendeztek a thüringiai vendégek tiszteletére. A Wartburgba költöző gyermeket arany- és ezüsthimzésü selyembe öltözve, tömör ezüst bölcsőbe fektették és dús kelengyével, 13 szekérrel eresztették útnak. És Erzsébet sohasem látta többé Pozsonyt... 1780-ban a várban felhalmozott műkincsek a bécsi császári gyűjteményekbe kerültek. A vár kiürült, sőt a korona elvitele után a koronaőrséget is megszüntették. A pozsonyi vér Kisfaludy versében II. József 1783-ban az országos- papnöveldét helyezte el a várban. A kispapok kebelében erős nemzeti mozgalom indult meg a császár ger- manizáló törekvései ellen és Kisfaludy híres „Hattyúdalában" meg is énekli őket imigyent „Pozsonyvárban hangzott csak még A magyar nyelv tömegben Az ottlakó, ottanuló Fiatal Papseregben. Pozsonyvár, te roppant Pap-kas. Hol, mint méhek által máz, Úgy gyűlt* s érett a* tudomány Majd szerte hordatni kész ..." A vár termeit még egyszer és utoljára 1790- ben díszítették királyi bíborral. II. Lipót koronázását nagy pompával ünnepelték még meg. A király maga a primáspalotában szállt meg, de az országgyűlés és az ünnepségek a várban folytak le. Ott volt a koronázási diszebéd is. Lipót rövid uralkodása után a vár üresen állt 1802-ig, amikor is Ferenc császár egy 16 századból álló gyalogezred számára alakította át. Az 1809-iki francia ostrom alatt (Napóleon alatt) a bombák megkímélték a várat, amely 1811 május 30-án tüzkatasztrófa áldozata lett. Azóta romhalmaz R—y J—5, ünnepi mise Murányban Egy ősz uralkodó arcképe őszi keretben f A 1 ff gyorsan segít o végtagok es az . Mai izülerí fájdalmaknál, fejfájásnál fflO és meghü éseknél. Legyen bizawgffl lommal aTogal iránt.Egy kísérlet f£| meggyőzi.Szám alanor osielis í** k. fia mérés. Az összes gvógyszeriá- ■Jj W* rakbanüül2‘-és?T50á.ban'<apható sfeLJttL ifori,— ---------——____
