Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)
1937-11-21 / 266. (4412.) szám
1937 november 21, vasárnap. mr iüi Budapesti tevéi (Ző.) BUDAPEST. — Az utolsó napok során a magyar szellemi élet két képviselőjének: Szent-Györgyi Albertnek és vitéz Málnási Ödönnek megnyilatkozásában volt szerencsénk gyönyörködni. Az első a Nobel- díjjal örvendeztette meg nemzetét, dicsőségét és a világ elismerését árasztva magára és hazájára; — a másik kéthónapi fogházra szóló Ítélettel vonta magára és a bírósági tárgyalás során sokat vitatott könyvére a közvélemény figyelmét Szent-Györgyi esetében a tudomány ült diadalt, vitéz Málná- siéban a tudománytalanságot érte a büntetés súlya. De nem az a célunk, hogy párhuzamot vonjunk a két eset között, hanem az, hogy a Csehszlovákiában élő magyarságot ; tárgyilagosan tájékoztassuk a Málnási-ügy- ről. Félő ugyanis, hogy a csehszlovákiai ma- J gyarságnak az a része, amely mesterségesen szított tűz lángjánál lát meg minden ma- i gyarországi eseményt, a Málnási-itélet kap- j ] csán is a hamis és megtévesztő híradások és | következtetések útvesztőjébe téved. Ezt i akarjuk megelőzni, — ha ugyan már el nem i késtünk vele. De azt valljuk, hogy a fölvilá- i gositó munka sohasem érkezhetik későn. ] Tehát... . 1 Vitéz Málnási Ödönt, az egri érseki tani-,; tóképző tanárát a bíróság kéthónapi fog-1 há~ büntetéssel sújtotta, mert könyvével,'! „Magyarország őszinte történetéivel vé- 1 tett a magyar nemzet megbecsülése el- 1 len. Arról most ne essék szó, hogy,! Málnásit a könyvében predomináló ^ 1 pártnézőpontok miatt a sajtó egyrésze ; a magyar nemzeti szocializmus tör- < ténetirójává kiáltotta ki. Ez nem fontos, < már csak azért sem, mert — szerény néze- ! tünk szerint ^ ez a megállapítás nem is l helytálló, de meg úgy véljük, hogy minden I történetiró, hogy csak az újabb kor íróinál i maradjunk — Szalay Lászlótól Szekfü Gyű- i Iáig — az egyetemes nemzet nézőpontjából i kell, hogy nézze és lássa az eseményeket és i ebből a nézőpontból konstruálja az össze- 5 függéseket. Különben erre a „párttörténet- 3 írói" vádra a cikk folyamán még lesz alkal- 1 műnk visszatérni. < Málnási könyvének a címe: „Magyaror- 1 szág őszinte története". Már a cim maga is : pleonazmus. Mert milyen legyen egy történelmi mü, ha nem őszinte? Hiszen már Ta- 1 ciius is megmondotta, hogy a történetírónak „sine ira et stúdió" kell a munkájához látnia. : De mindentől eltekintve — ha valaha egy műre nem illett az „őszinte" megjelölés, akkor a Málnási könyve az. Éppen ellenkezően, a műnek legnagyobb hibája, majdnem azt lehetne mondani: bűne, hogy nem őszinte. Nem a javítás céljának őszinteségét vonjuk itt kétségbe — elvégre senki nem láthat bt a szerző leikébe —, hanem a beállítás őszinteségében kételkedünk. És ebben kell keresnünk annak az okát is, hogy a mü a magyar közvéleményben olyan nagy recen- zust váltott ki, hogy végre a független bíróságnak kellett igazságot szolgáltatnia a megsértett nemzetnek. Málnásinak különben is nem ez az első müve, amely kihívta maga ellen a bírálatot. Irt ő a Csáky-család megbízásából egy monográfiát gróf Csáky Imre bíborosról. Ez a munkája már öt esztendővel ezelőtt magára vonta a szakkörök figyelmét ugyanazok? miatt az elvek miatt, amelyeknek hangoztatásával könyvét megírta és amelyek pontosan fellelhetők most vitatott müvében is. A másik írása, amely súlyos és hangos récén- zust keltett a hírlapi kritika körében, Ver- bőczyről szóló és a „Szép Szó"-b3n megjelent történeti jellemrajza volt. Akkor, amikor a nemzeti szocializmussal homlokegyenest ellenkező táborban jelentkezett Málnási, amikór a Jászi Oszkár által hirdetett történelmi materializmus és a radikális baloldal elveinek szószólójává szegődött, — akkor senkinek sem jutott eszébe, hogy a reakció, vagy hogy mai terminológiával éljünk: a nyilasok történetírójának bélyegét süsse Málnási homlokára. Csak most, amikor, talán helytelenül, a totalitás álláspontjára helyezkedett, csak most éri őt az a „megtiszteltetés", hogy a nyilasok táborába utasítják,! — elismerjük, a jogosság látszatával. Ami-j kor Verbőczyről szóló munkája megjelent,! Bajcsy Zsilinszky Endre volt az, aki eléggé élesen mutatott rá a jellemrajznak a szertelenségeire. Most is, hogy a „Magyarország őszinte! története" megjelent, nem a jobboldali publicisztika volt az, amelyik a reklám dobját verte. A „Népszaváéban, tehát a történelmi materializmus orgánumában, jelent meg az első cikk, amely bejósolta, hogy a könyv nagy recenzust fog kelteni azokban a körökben, amelyek nem hajlandók eltűrni, hogy a történelmi osztályok érdemeit a sárba tapossák. Egy vitézi címmel ékesített iró számára semmiesetre sem lehet kellemes, hogy a szociáldemokrata párt hivatalos lapja ilyen elismerő kritikát gyakorol egy történeti mü fölött, amelyről írója azt hirdeti, hogy a magyar nemzet „őszinte" története. És ha az ember elolvassa a mü előszavát és a könyvet kisérő reklám-irást, önkéntelenül az a meggyőződés érlelődik meg benne, hogy maga a szerző sem volt tisztában müve romboló hatásával. „Dr. vitéz Málnási Ödön történetíró — igy szól a reklám — öt ország hetvenkét levéltárának átkutatásával fölépített ötvennégy történeti müvet és tizenhárom rádióelőadásának tartalmát szintetizálta" munkájában, amely... — az ember nem tudja, sírjon vagy nevessen-e — „a Szent István-évhez valóságos nemzeti lelkigyakorlatot nyújt." No, szép kis lelkigyakorlat az, amit a könyv elolvasása jelent! Bizonyos és ezt senki sem taqadhatja, a szerző rengeteg adatot halmoz föl könyvében és az adatok önmagukban talán megbízhatok is. De az adatok kiválasztása és fölhasználása terén súlyos bűn terheli a lelkét, mert ebben a tekintetben határozottan ártó tendenciát kell látnunk. Minden ember és igy minden nemzet életében van fény és árny és minden attól függ, hogyan csoportosítjuk az adatokat. Egy ezeréves nemzet történetében előfordulhattak, aminthogy elő is fordultak, tévedések. Nézzék meg a hatalmas Anglia történetét, vagy a francia történelmet, — mennyi tévedés és tévelygés riasztja ott a kutatót? Hiszen az adatoknak olyan csoportosítása révén, amint azt Mái- násinál tapasztaljuk, a történelem minden nagy és fölemelő eseményét, egy nemzet históriájának minden dicsfénnyel övezett alakját meg lehet fosztani attól a csodálattól, attól a legendás hírtől, amely egy egész nemzet lelkét betölti. Málnási könyve sohasem kapta volna meg azt a nyilvánosságot, ha nem jön segítségére annak az oldalnak a reklámja, amely most, hogy elitélték, a másik oldalnak ajándékozza az irót és munkáját. Máínásiról annakidején Bónis György a „Századokéban megállapította, hogy „fogyatékos a szakértelme és az értékelés terén hiányzik a töríéAosta hercege Olasz-Keletafrika alklrálya Mussolini átvette a oyermatDayi tniirszt#rium ve esését tárcái egyébként újból szaporodtak, amennyiben a Duce átvette a gyarmatügyi minisztérium vezetését. Az érték- és devizaügyi államtitkárságot minisztériummá alakították át és Guamieri a3államtitkárt miniszterré nevezték ki. Rlcci testnevelésagyi aláram- titkárt a korporációs minisztérium államtitkárává léptette elő az uralkodó. HELSINKI. — Moszkvai jelentések szerint Tupolevet, Szovjetoroszország leghíresebb repülőtervezőjét halálraitélték és agyonlőtték, Tu- polev 15 év alatt negyven orosz repülőgéptípust konstruált és ő volt a szovjet központi aerodinamikai intézetének vezetője és a fiatal konstruktőrök oktatója. Azzal vádolták, hogy legutóbbi repülőgéptípusai nem voltak tökéletesek és igy ő volt az oka annak is, hogy LevanjcvKivégezték a szovlet leghíresebb repiilőgéptervezilét? sky a mosrkva—newyorki repülés alkalmával az Északi Sark környékén lezuhant és elveszett. Ez a kudarc mélyen lehangolta az oroszokat és Tupolevet, a repülőgép tervezőjét tették felelőssé. Néhány nap előtt lezuhant Csalov, a moszk- va—alaszkai repülés hőse is, amikor kipróbálta Tupolev legújabb konstrukciójú gépét. Ez az újabb baleset Tupolev letartóztatásához és elítéléséhez vezetett. A szenzációs hirt Moszkvából egyelőre nem erősítették meg. ÓVD ATT AT. A\ AC-4? AT> t t>T, AT> 365 boldog nap az évbenminden nap örömet, szórakozást és tanítást nyújt önnek gazdag választékban és eredet! szépségben a tökéletes Telefunken rendszerű rádiókészülék. Válasszon karácsonyi ajándékul a mindig értékes: g -:|jj^ 3 elektroncsöves a tökéletes [j | gyasztás. a bevált ésmo- \\ ^ sóv • szabólvczdernlll kiáll!- int P[F’_ —■ |f ható flziolc g kus tott Suprihet j» jjf*-■T1 |iil hangerö-visszaK£ 2700.- 7 adás," - „varázsHummis^; Viw;i,,u.kU f. Wm % ' ská'a - legnaiu ^»^ÍaiKiiSj«jjg!SjjgSS MJm siíBiiiiSjsjjg;* jj jjí gyobb teljes dinae v*. IMpllpSSiiglillljg£ - mikus hangszóró anagySupsr L (j» abigllllSüllllllii ^ ffiíigiljjli I l * szabályozható nvnden ujdon- I^HiIBtejjllÉSlsiilli ^Mgjjgigj||jgjjSj)| & fiziológ kus hang- Sággal felsze- lllliBiigiggB^Mda erő-visszaadás retfv*,1(n i*jf ‘Ni;"-u!'[ - 8ki szt kushanKc 3s03.- ,-y |||j golás - tökéletes 150.000 Kc*t sorsolnak ki mindazon előfizetők között, akik a „Milliomodik rádióelőfizető" sorsjegyakcióban egy rádiókészüléket vá* sárolnak. Felvilágosítással az összes rádiókereskedők szolgáinak. „gonosztevőt és malefikust" lát, aki szerint ez az osztály „irtózik az igazságtól, tobzó- dik a jobbágygyülöletben, amelynek a kevés reform is sok és megbuktat minden haladást". Hát ezt talán mégsem lehet igy általánosságban elmondani arról a nemességről, amely a századok folyamán — ha jól fölfogott önzésből is — oly sok és nagy szolgálatot tett a nemzetnek és annyi vért és életet áldozott az országért és amelyik 1848- bán önként szabadította föl a jobbágyságot, lemondva ezzel sokszázados kiváltságairól. Azt mondani, hogy „csak ez az osztály" felelős Világosért és Trianonért, olyan gyűlöletet lihegő túlzás, amelyre — úgy hisszük — kár sok szót vesztegetni. Málnási, a történeti kritika megállapítása szerint — a liberális világnézeten és a történelmi materializmuson fölépült szemlélet késői képviselője a magyar történetírásban, aki a magyar földesúriéi már a 15. században követeli a jobbágyfelszabadítást, amely Nyugaton csak az 1791-i francia forradalom nyomán történt meg. Viszont a jobbágyságnak a társadalomra gyakorolt nagy hatását ő maga sem tudja elhihetővé tenni. Önként fölvetődik ezek után az a kérdés, hogy ilyen liberális történelemszemlélet mellett mit keres Málnási a nemzeti szocialisták táborában és hogyan egyezteti össze ezt a szemléletet a totalitás követelésével? De erre megfelelni nem a mi föladatunk. Mi csak azt érezzük és azt hirdetjük, hogy ma nem ilyen történetírókra van szükség, akik — talán akaratuk ellenére — az egyik vagy a másik szélsőséges irányzattal lépnek szövetségre, hanem olyanokra, akik — Szekfü Gyula szavai szerint — „szent komolysággal vizsgálják a nemzet fogalmi körét és ami abban valódi, azt teszik történelmi szemléletük alapjául. A történelmet nem egy liberális eszme alapján, hanem a szellemiség és az erkölcs tükrözésében kell vizsgálni. A magyar történetíró normája a Széchenyi-féle nacionalizmus, amely nem a nemzet egyes részeiben keresi a nemzeti gondolatot, hanem mindenkor az egészre tör és az egész nemzeti életet szemléli". Aki elolvasta Málnási könyvét, annak a megítélésére bízzuk, hogy az iró ezen az utón járt-e? neti szemlélete". Különösen jogtörténeti né-l zőpontból szembeötlők a tévedései, amikor jj például azt mondja, hogy „a koronázás nem j nás, mint a rendi kiváltságoknak ünnepiesj elismerése". Történeti szemlélete f-^dig azért | elhibázott és azért nem irhát „őszinte" íör-g ténetet, mert alapérzése a nemesség ellen ér- s zet gyűlölete, amely minden müvében egy-1 Eormán jelentkezik és amely elhomályosítja j tisztánlátását. Hogyan irhát valaki „őszinte" jj történetet, aki a nemesség tagjaiban csupa RÓMA. — Mussolini előterjesztésére a király Aosta hercegét Olasz-Keletafrika alkirályává nevezte ki. A herceg december elején érkezik meg Addis- Abebába, hogy átvegj'e hivatalát. Mussolini á iratot Intézett Graziam marsallhoz és köszönetét fejezi ki a Keletafrikában tett szolgálataiért. Mussolini miniszteri ■ ff 'ff1 Jfl| ■ meggyógyítja méteiykóros 90 H ssP K ,1a juhait és szarvasmarháit. KEBA1 elhajtja a malacot gilisztáit, ap mm mm kapható minden qyóqyszertArban. “tUft megeözi. meggyógyítja az állatok csontbetegségst
