Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)
1937-11-19 / 264. (4410.) szám
Külügyi vita a külügyi és k bizottságban Sziillü és Jaress líraija a csehszlovák külpolitikát A kisebbségi kérdés mint „beteges tünet" - Megértést 3 szomszédokkal! - 1 sindétanécnet párt a moszkvai kapcsoltok föladását és berüni külpolitikai orientációt javasol - Nemzetvédelmi vita PRÁGA* — A külügyi bizottság csütörtökön reggel féltíz órakor megnyitott ülésén vitatta meg dr* Krofta külügyminiszter múlt héten tartott expozéját. A vita első szónoka dr, Szüllő Szüllő Géza beszéde Beszéde elején Szüllő éles szavakkal bírálta azt, hogy a külügyi bizottsággal egyidejűleg a költségvetési bizottság is kül- ügyeket tárgyal. Az ilyen rendszer szerinte a parlamentarizmus megcsúfolása. Beszédét ezután a következőkép folytatta: — Arról akarok beszélni, amiről a miniszter ur nem beszélt. — Ez az az atmoszféra, amely olyan pszichózist teremtett ebben a köztársaságban, hogy az adózó polgárok teherbiróképességét nem véve számba, olyan nagyarányú fegyverkezési tempót indított meg, amely a régi, militaristának kikiabált Németországban hallatlan és lehetetlen volt. Az állami költségvetésnek egyharmadré- sze nem egyéb, mint fegyverekre való kiadás. Az ilyen mértékű kiadás már nem a jól fölfogott védelemnek, de a rosszul fölfogott félelemnek a politikájából eredhet. A külügyminiszter optimizmusa ■—< Ha végignézünk a köztársaság husz- esztendős külügyi beszédein, akkor ismételnem kell azt, amit már többször mondottam, hogy a külügyminiszterek optimizmusa indokolatlan. Ez a kicsiny köztársaság hosszú ideig egyik sikert a másik után aratta. Azt hitte, hogy ezt azért aratja, mert a diplomáciája és az állam kormányzása helyes, — pedig nem ezért aratta a sikereket, de azért, mert az ellenfeleknek a játéka volt helytelen. A szerencse elkábitja a játékost, a jó kártyákat a maga érdeGéza képviselő, az egyesült párt parlamenti klubjának elnöke volt. Beszédét szlovákul mondotta el. mének tekinti, de a szerencse sem állandó s ezt igazolja a mostani helyzet Az Önmérséklet, mint legtöbb államférfiul erény — A történetfilozófia régen megállapitot- tc azt, hogy egy államférfi nagyságának mértéke az, . hogy hogyan tudja magát nem a levere- tésben, de a sikerben mérsékelni. Bismarck Sadova után mérsékelni tudta magát, Napóleon Ausíerlitz után nem tudta magát mérsékelni. Bismarck világbirodalmat tudott ezzel megteremteni, Napóleon egy világbirodalmat veszített akkor el. A franca hegemónia — Az 1918. évi békekötésnél kell keresnünk a mai bajok okát. Az akkori kormányállam legerősebb belső pillére: a nemzetiségek ktbíisiiése Ma a köztársaság vezetői természetesen érzik azt. hogy az a ház, amelyet ők nagynehezen föl tudtak építeni, repedéseket mutat. Mint okos és építeni tudó mérnökök, elkövetnek mindent, hogy az épületnek a stabilitását megmentsék. A kérdés csak az, hogy vájjon földrengés okozza-e ezeket a repedéseket, vagy pedig a cement szolidságának a hiánya, amellyel az épületet fölemelték. Sohasem tagadtam, s ma is elismerem, hogy áll a tétel: si vis pacem, para bellum. Az erős fegyverkezés a legjobb védelem, de tudok erősebb védelmet is ennél az építkezésben: hogy nem kivül állított falakkal, de belső pillérekkel lehet a legerőférfiakról maga Lloyd George mondotta — s ezt ismételem -—, hogy neki a békeszerződéseknél a szerepe nagyon nehéz volt, mert egyik kompanistája azt hitte magáról, hogy ő Julius Caesar — ez Clémenceau volt — a másik meg azt hitte magáról, hogy ő Jézus Krisztus, — ez Wilson volt. Clémenceau keresztül tudta vinni azt az akaratát, amit hirdetett, hogy: miután a világorr 40 millió francia van és 60 millió német, 20 millióval több a német a kelleténél, tehát ezeket meg kell semmisíteni. Itt volt a baj, hogy az utódállamok belementek Franciaországnak ebbe a politikájába és amikor Franciaországban a túlzott nacionalizmust fölváltotta a latin zseni mérséklése, akkor az utódállamok nem tudtak megállni és tovább folytatták azt a politikát, amelyet Franciaországban még Barthou képviselt utoljára: amely a németek ellen, az egész világ ellen a francia hegemóniának a megteremtését akarta keresztülvinni. sebbé tenni az épületet. Pillér alatt értem az állam épületében az állam különböző nemzetiségeinek a megbékélését s a fajok egymásközti viszonyának a konszolidációját. Ennek a belső konszolidációnak a hiánya okozza azt, hogy túlzott mértékben erőt vett ezen államon a védelmi vágy. Pedig én azt hiszem, hogy erre ilyen mértékben szükség nem lenne. A kisantant és a népszövetség — Jóleső mérsékletet látok a miniszter ur szavaiban, amikor a kisantantról beszél. FOLYTATÁS A 2. OLDAL KÖZEPÉN Kisebbségi kvóta (d) — Dr. Hodza Milán második! kormánya júliusban lépett hivatalba, de eddig adósunk volt a parlamenti programadással. A kormánynyilatkozatot végre tegnap kaptuk meg Hodza miniszter- elnök költségvetési beszédében. Ez a beszéd nemcsak azért érdemel különösebb figyelmet, mert a második Hodza-kormány első programadó parlamenti megnyilatkozása, hanem azért is, mert a miniszterelnöki expozé túlnyomó részben nemzetiségi témákkal foglalkozott. Nem volt még csehszlovák miniszterelnöki beszéd, amely a nemzetiségi kérdésnek ennyi sok figyelmet szentelt volna. Ez a tény már maga nagyon beszédesen szemlélteti, milyen elsőrendű államproblémává nőtt a kisebbségi kérdés és milyen fontos helyet foglal el a kormány legfőbb gondjainak sorában. Pedig a hivatalos csehszlovák politika szószólói mint a nemzeti állam eszméjének vallói közel két évtizeden át hirdették Európa fülébe, hogy Csehszlovákiában nincs nemzetiségi kérdés, mert az államalapításkor hozott törvényekkel egy- szersmigdenkorra elintézést nyert s ma már 'csak közigazgatási-problémává süllyedt. Ám ez a ráolvasási módszer sem a kisebbségekkel, sem másokkal nem tudta mégsem elhi-a tetni, hogy nincs kisebbségi kérdés, mert a| nemzetiségi probléma ime mégis itt van, el-1 intézésre vár, a miniszterelnök beszédének | legnagyobb részében vele foglalkozik. Hód-1 za beszéde valóban gyakorlati illusztrálása f volt a köztársasági elnök egyik legutóbbi kijelentésének, hogy ma Csehszlovákiának legfontosabb gondja az, hogy miképen biztosítsa a legnagyobb kisebbségének, a németségnek az államéletben való aránylagos részesedését. Ha az államfő ilyet mond, ez azt bizonyítja, hogy ma már az állam legfe- lelősebb tényezői is belátták, hogy a kisebbségi kérdés elintézetlensége úgy a belső, mint a nemzetközi konszolidáció szempontjából hátrányos s az elintézése elsőrendű államszükségletté vált. A további vita már csak a megoldás mikéntjére vonatkozhatik. Hodza beszédéből is ez a belátás csendül ki alaphangként s természetszerűen amellett a megoldási módszer mellett igyekszik hangulatot kelteni, amelyet a kormány egyoldalúan, a nemzetiségek többségének meghallgatása nélkül akar megvalósítani. De e módszernek van egy alaptétele, melyet a kormánytöbbség már a kisebbségektől vett át. Ez az aránylagossági elv. A közkedvezményben való aránylagos részesedés elve voltaképen a legelemibb erkölcsi szabálya a nemzeti igazságosságnak, úgy is mondhatnék, ez az erkölcsi alapja az állam és a kisebbségek kölcsönösségi viszonyának. A kisebbségek lojalitással tartoznak az államnak s ez a lojalitás az aránylagos teherviselésben jut kifejezésre, ugyanakkor azonban az állam is tartozik lojalitással nemzetiségeinek, ez pedig a közkedvezményekben való aránylagos részesedésben kell, hogy nyilvánuljon. Ezt az elvet országos viszonylatban már február 18-án elismerte a kormány s még szabatosabban kihangsúlyozta a köztársasági elnök október 28-i beszédében. Az aránylagossági elvet tehát a kormány nemcsak, hogy elismeri, hanem nemzetiségi politikájának gyakorlati alapelvévé tette meg. A kérdés most már az, hogy ezt ■3Z ünnepélyesen megigért kisebbségi kvótát a gyakorlatban is végrehajtja-e vagy nem. A miniszterelnök fölvázolta, hogy a gyakorlatban mennyiben közeledik a kormányzat a a kijáró kisebbségi kvótához. E ponton a miniszterelnök azt állította, hogy az aránylagossági elvnek minden téren való könyörtelen végrehajtására a német kisebbség itt-ott ráfizetne s bizonyára tiltakozna is ellene. Lehetséges, hogy a németeknél a kisebbségi számaránynál kedvezőbb állapotot találunk a főiskolák s a német bírák és tanárok alkalmazása terén, de ami a magyarságot illeti, a magyar kisebbség egész egyeteme nevében kijelenthetjük, hogy nincsen az állami és közéletnek egyetlenegy tere, ahol a magyarság ne kívánhatná az aránylagossági elv legkönyörtelenebb alkalmazását. Mert ez a „könyörtelenség" mindenütt csak a magyarság javára módosítaná az eddigi nemzetiségi aránytalanságot. Talán még a bírói státusban is, ahol az újabb fölvételek kedvezőtlenül módosították a magyarság eddig aránylag kedvező arányát. Az aránylagossági elv „könyörtelen" alkalmazása például 15 ezer magyarnak adna helyet a közalkalmazásban, a nem magyar iskolában tanuló 15 ezer magyar gyermek közül legalább tízezernek adna magyar iskoláztatást, középiskoláink számát megkétszerezné, polgári iskoláink számát megsokszorozná, szakiskolák tömegét kapnék, — egyszóval a magyarság egyhangúlag követeli a kisebbségi kvóta „könyörtelen" végrehajtását. Csak egy kikötésünk van a kisebbségi kvóta megállapítását illetően. Azt kívánjuk,. Előfizetési éri évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága 11., Panski évre 76, havonta 26 Kt., külföldre; évente 450, A SzloVeTlSzkÓi és TUSZiriSzkÓi TtiaQUQrság «Meel2, 11. emelel • Kiadóhivatal: félévié 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • ® Prága II., Panská ulice 12, 111. emelet. t\ képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. pOiÍtÍKCLÍ TICLüÍLCíöÍQ, • * TELEFON: 303-11. ® • Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- K 6 A SÜRGÖNYÖM HÍRLAP, PRflHft.
