Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)
1937-11-18 / 263. (4409.) szám
kai fog bírni a közigazgatás minden ágára nézve, úgyhogy biztosítsa, siettesse és egységesítse ennek a vidéknek mindenoldalú fejlődését. A kormány hajlandó képviseltetni magát egy olyan tanulmányi bizottságban, amelyben Németországgal együtt tanulmányozná a Duna—Odera-csatorna föltételeit. A német álláspont Hodza mindsztereinötk beszéde után nyomban megindult a vita. Dr. Rosche szudétanémet szerint a németek és csehek viszonya ma nemzedékprobléma is. Mig a cseh politikusok legnagyobb része a régi nemzedékhez tartozik, addig a németeknél már az uj nemzedék vette át a politikai vezetést. Kell azonban, hogy az öreg nemzedék megértse a fiatalokat és nem szabad megfeledkezni arról, hogy ma más viszonyok között élünk, mint busz év előtt, amikor a németek objektum voltak; ma a németség politikai alannyá vált. Ha a németekkel való megbékélés akarata komoly, ha e köztársaságban komolyam meg akarják oldani a német kérdést, úgy nem szabad különbséget tenni kormánypárt és ellenzék között, mert a mai kormánypárti ismét lehet ellenzéki. Hodza miniszterelnök a köztársaságnak békéjét úgy szerezheti meg, ha megszerzi a határvidék németségét és ez lesz a legjobb állam- védelem minden oldal felé. Külföldi utazásaink nem irányulnak az álam ellen, hanem a rendszer ellen. A csehszlovákiai németeknek megadatott ugyan az állam fogalma, de nem a „hon" fogalma. Azon államokhoz, amelyeknek nemzetiségi kisebbségeik élnek Csehszlovákiában, mint németele, magyarok, lengyelek, csak úgy javíthatók a kapcsolatok, ha a csehszlovák kormány megjavítja e nemzetekhez való viszonyát. A németek autonómiakövetelésére .kimondott kategorikus „soha'-xa azt válaszoljuk, hogy ne1937 november 18, csütörtök. LONDON. — ül. Lipót király — mint jelentettük — háromnapos hivatalos állami látogatásra fényes kísérettel az angol fővárosba érkezett. A belga uralkodót Spaak külügyminiszter is elkísérte. Londonban nagyarányú ünnepi programot dolgoztak ki Lipót oítartózkodására és a királyi család a legnagyobb pompával fogadja Lipótot. A gőzöst, amelyen a belga uralkodó érkezett, a csatorna közepén angol torpedóüldöző flotilla fogadta, majd Dower fölött kilenc angol hadirepülőgép jelent meg, amikor .a hajó befutott a kikötőbe. Londonban a Victoria-állomáson VI. künk nem beszélhetnek így az autonómiáról akkor, amikor a ruszinoknak is megadják azt. Beuer kommunista szerint az áMamvédelem kérdése úgy oldható meg a legsikeresebben, ha a nemzetiségi kérdést kielégítő módon oldják meg. Jaksch német szociáldemokrata szerint a cseheknek s a németeknek, másrészt a szlovákoknak és magyaroknak arra a meggyőződésre kell György király tábornagyi egyenruhában fogadta III. Lipótot és a hivatalos állami hintón utazott vele a városba, miközben óriási embertömeg lelkesen üdvözölte az uccán és a Buckingham-palota előtt a vendéget. A pályaudvaron a királyon kívül a kenti herceg és Chamberlain miniszterelnök is megjelent. Lipót király, aki a háború alatt Rendes széklet W*}’jrifi!1 juifcniok, hogy ebben az államban mindenki számára van hely s mindenki érvényesülhet. A nyelvjogi gyakorlat kezd liberálisabban fejlődni, de még mindig 40 ezerrel kevesebb a német anyanyelvű közhivatalnok száma, mint amennyinek lenni kellene a február 18.-i megegyezés szerint. Majd Esterházy János képviselő szólalt fel s beszédében az alábbiakat mondotta. Esterházy válaszol Hódiénak — A költségvetés tárgyalásának legérdekesebb etapja határozottan a miniszterelnök ur expozéja szokott lenni. Érdeklődéssel vártuk azt, de nem tagadom, bizonyos fokú csalódást éreztem akkor, amikor a miniszterelnök ur mondanivalóját nem a plé- num előtt, hanem csak a bizottságnak mondotta el. De csalódást okozott a miniszter- elnök ur megnyilatkozása más tekintetekben is. Nem mondhatnám azt, hogy hosszú parlamenti múltra tekintenék vissza, de az alatt a három év alatt, amióta törvényhozó vagyok, ilyen semmitmondó, üres miniszterelnöki megnyilatkozást nem hallottam. A miniszterelnök ur beszéde elején ismertette Csehszlovákia gazdasági helyzetét és igyekezett ennek rózsás helyzetéről a bizottság tagjait meggyőzni. Lég el: csorbán kijelentette azt, hogy a tavalyi devalváció teljes sikerrel járt s hogy ezzel kapcsolatban áremelkedéseit nem álltak elő, sem gazdasági, sem ipari téren. Mi, akik nem az íróasztal mellől figyeljük a gazdasági helyzetnek fejlődését vagy visszaesését, ezt nem tudjuk megérteni, mert éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk a mindennapi életben. Megemlékezett a miniszterelnök ur arról is, hogy az utóbbi esztendőben erősen hanyatlott a munkanélküliek száma. Ezt sem tudjuk fenntartás nélkül elfogadni különösen szlovenszkói és kárpátaljai viszonylatban, ahol egyáltalán nem tapasztaljuk a munkanélküliség csökkenését. —- A gazdasági helyzetről többet szólni nem akarok, mert alkalmunk lesz ezt a kérdést alaposan megvitatni a bizottság további ülésein. Térjünk tehát át az expozé politikai részére, különösen pedig a nemzeti kisebbségeket illető kérdésekre. A kisebbségi helyzet — Mielőtt ennek a kérdésnek taglalásába kezdenék, nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy ne idézzem Masaryk Tamás elhunyt elnök Becsben 1892 julius 6-án elmondott beszédének egy részét. „Mi Csehországban addig nem fogunk megnyugodni, amig az az érzésünk lesz, hogy minket csak megtűrnek. Minél műveltebb lesz népünk, annál inkább fogja érezni az idegen* uralmat és idegen uralomnak kell neveznem azt a kormányt, amely a szükséges megértés nélkül áll szemben egy nép szellemi áramlatával." Ezt a mondást előre kellett bo- csátanom, hogy megértse a kormány, de a többségi pártok is, hogy mi, itt élő magyarok most ugyanolyan helyzetben vagyunk, mint amilyenben akkoriban voltak a csehek, amikor Masaryk elnök ezt a beszédét elmondta. A szivar kisebbségi kérdés-— Teljes két éve annak, hogy Hodza miniszterelnök ur átvette a kormányzatot. Azóta többször volt alkalmunk hallani kijelentéseket részéről, hogy a kisebbségek helyzete meg fog javulni, de valójában, sajnos, ilyen irányban kézzelfogható intézkedés nem történt. Legutóbb divattá vált az, hogy a kormány és az ahhoz közelálló tényezők hivatkoznak az 1937 február 18-i megegyezésre, amely megegyezés — ha ugyan annak nevezhető — csak a német kisebbséget elégíthetné ki. Nem hallgathatom el azt, hogy a mai kormánynyilatkozatnak legbántóbb része az volt, hogy a miniszterelnök ur a kisebbségi kérdésekkel1 kapcsolatban állandóan a német kérdést hangoztatta és a végén két mondattal intézte el a magyarokat. Nem irigylem német testvéreimtől azt, hogy a miniszterelnök ur az ő kérdésükkel alaposan foglalkozik, de sajnálom, hogy ugyanakkor nem foglalkozott bővebben a magyar kérdéssel. — A miniszterelnök urnák ez az eljárása önkéntelenül azt az érzést kelti fel bennünk, hogy a német kérdéssel azért foglalkozik részletesebben, mert a szudétanéme- fck háía mögött hatalmasabb Németország áll, mint amilyen Magyarország. Addig ebben a köztársaságban belső nyugalom nem lesz, amig a kisebbségi kérdést teljesen és radikálisan nem fogják megoldani. A megoldásra pedig az állam szempontjából1 sürgős szükség van. Mataryk szavai a sovinizmusról Ezzel kapcsolatban megint csak az elhunyt Masaryk elnök 1892 január 25-én mondott beszédének egy részét kell felelevenítenem, amely a következőképpen szól: „Egy állam nagyságát ma már nem földrajzilag, hanem kulturális szempontból mérik. Ezért az állam szükséges egységét ne egy nyelvben keressük, mert egy nyelv még nem teheti az államot naggyá, erőssé és egységessé." A kisebbségi kérdés megoldása — véleményem szerint —• elsősorban a mai rezsimnek sovinizmusán múlik, amiről pedig Masaryk elnök 1908 december 9- én a következőképpen nyilatkozott: „A sovinizmus már magában véve jellem- telen. A sovinisztának kapóra jön minden gazember, aki hajlandó népét elárulni. A soviniszta mindig csak a faj tisztaságát, a gondolkodásmód tisztaságát követeli, de elfogadja a legelvíelenebb individuumokat is, ha azok elárulják saját fajukat/* — Érek ötök értékű nyilatkozatok és-, ha a csehszlovák kormány és a többségi pártok komolyan gondolnak Masaryk Tamás tanításai szerint kormányozni, úgy e rég elhangzott kijelentéseit szívleljék meg és javítsanak a kisebbség helyzetén. A Dunamedeitce problémája •— Hodza miniszterelnök ur politikai agilitása ismert. De ép úgy, mint ahogy Szüllő képviselő- társam kifejtette nézetét az úgynevezett Hodza- tervvel. kapcsolatban, amelynek tartalmát talán még Hodza sem ismeri, —■ épugy kifogásolom én a túlzott politikai agilitását, amikor állandóan a Dunamedence kérdésének megoldását hirdeti akkor, amikor a gondjaira bízott országnak nemzetiségei között nem tud rendet teremteni, illetve jogos követelményeikhez őket juttatni. A miniszterelnök urnák ez az eljárása erősen hasonlít egy tanulóhoz, aki — mielőtt még a zongorán a skálákat el tudná játszani, — igyekszik a Geschichten aus dem Wienerwald című valcert eljátszani. Prága és Budapest — A miniszterelnök ur megemlékezett arról, hogy tavalyhoz viszonyítva Csehszlovákia és Magyarország között a helyzet erősen megjavult. Az idők folyamán mi is olvastunk sinajai megbeszélésekről, valamint genfi tárgyalásokról, olvastuk Krofta külügyminiszter ur expozéját, valamint azt, amit Kánya külügyminiszter ur is mondott, s ezekből tényleg kiolvashattuk azt, hogy a feszültség valamelyest engedett. Annál érthetetlenebb volt részünkre Hodza miniszterelnök urnák Csernován mondott beszéde, amely — nézetem szerint — nem alkalmas az általa hirdetett barátságos légkör kimélyitésére. De nem alkalmas a jóviszony kimélyitésére az a szükkebliiség sem, amivel a miniszter- elnök ur mai expozéjában rólunk magyarokról megemlékezett. — A miniszterelnök ur a magyar kérdés érintésénél legelőször is egy mondatban elintézte az iskolaügyet, mondván, hogy Szlo- venszkón és Kárpátalján 14 százaléknyi iskola magyar és ezzel az egész hiány alig három százalék volna. Kérdem a miniszterelnök urat és a statisztikai hivatal vezetőjét, merne-e az 1930. évi népszámlálás tisztaságára mérget venni? Erre a kérdésre különben bővebben ki fogok térni az iskolaügyi tárca vitájánál. A magyar taaHóüépzfi és a pozsonyi egyetemi tanszék — Megígérte a miniszterelnök ur a magyar tanítóképző fölállítását, valamint a pozsonyi egyetem magyar tanszékének betöltését. — Ez a két pont is benne van a rég előterjesztett iskolai követeléseinkben, — ha tényleg valóra válik az ígéret, úgy ezt köszönettel tudomásul vesszük azzal, hogy két égő sérelemmel kevesebbünk van a kultusz- tárca szaldóján. Ki intézi el az állampolgársági kérdést! — Ugyancsak megemlékezett a miniszter- elnök ur az állampolgársági kérdésről és kijelentette azt, hogy rövidesen ez a kérdés is kedvezően el lesz intézve. Ezt már évek óta halljuk, úgyhogy azt mondhatnám, hogy ha idővel el lesz intézve ez a kérdés, ez nem lesz a kormánynak az érdeme, hanem egyszerűen az Úristené, aki lassan magához szólítja a sokat szenvedett, állampolgárság nélkül tengődő, ma már többnyire öreg embereket, A nyelvkérdés rendelése — Parlamenti klubunk 1936 szeptember havában emlékirattal fordult a miniszterelnök úrhoz, kérve a nyelvkérdés végleges rendezését, amire ugyancsak szeptember hó folyamán választ kapott klubunk elnöke, hogy a kérdést vizsgálat tárgyává fogják tenni és a sérelmek rövidesen orvoslást fognak nyerni. A mai napon a miniszterelnök ur ezt az ígéretét megismételte, de nem tudom —< mert nem lehetett szavaiból kivenni —, hogy történt-e valami intézkedés ebben a kérdésben vagy sem. — Ha a csehszlovák kormány tényleg óhajtja a Magyarországgal való békés légkör megteremtését, a miniszterelnök urnák bővebben kellett volna a mi helyzetünkkel foglalkoznia és főleg a rég elhangzott sok ígéretnek testet kellett volna öltenie, mert ez a legbiztosabb módja a két ország közötti jóviszony megteremtésének. A magunk részéről pedig teljes határozottsággal kijelenthetjük, hogy az ígéretekből és nyilatkozatokból elegünk van. Mi nem kívánunk mást, mint tetteket. Olyan nyilatkozatok, amelyeket tettek nem követnek, eredményezik a kormánnyal szemben való bizalmatlanságunkat. A helyzet kulcsa a kormány, de leg- főképen a miniszterelnök ur kezében van* Ha azt akarja, hogy a magyarok a kormánnyal szemben ne viselkedjenek teljes bizalmatlansággal, akkor teljesítsék az általuk jól ismert magyar követeléseket, amelyek" nem kívánnak mást, mint azt, amí a békeszerződésekben és az alkotmánytörvényben részünkre biztosítva van. Mindaddig, amig ezt nem fogjuk elérni, ne csodálkozzanak azon, hogy magatartásunk úgy, mint a múltban is, a kormánnyal szemben való bizalmatlanság, ami nem engedi meg, hogy a költségvetést megszavazzuk. Esterházy után Polac'h cseh szociáldemokrata, majd Slusny szlovák népárti beszélt. A vita a késő esti órákig tartott. Az első három fejezet részletes vitáját előreláthatólag szerdán éjjel befejezik s csütörtökön reggel a külügyi és hadügyi tárcák tárgyalására térnek áf\ Angliában nevelkedett, folyékonyan beszél ingóiul és igy elbeszélgethetett a tiszteletre megjelent előkelőségekkel. Kedden este VI. György a belga király iszteletére a Buckingham-palotában ünnepi ebédet adott, amelyre 180 személyt hívtak neg. Pohárköszöntőjében György király a rét ország közös érdekeiről és eszményeiről neszéit, mig Lipót válaszában ünnepelte a rét állam közötti ősi jó viszonyt. Anglia segítséget ígért Belgiumnak és a király kife- ezte azt a reménységét, hogy kis országa ismét számíthat az angol támogatásra, ha újból szerencsétlenség éri a történelemben. 'PKCGAItMAGífeARHÍRLAP A londoni belga hirályíáiogaiás Két fiatal király tárgyal a világ sorsáról Három ünnepnap — Az uralkodók pcftárkSszSmSi
