Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)
1937-11-14 / 260. (4406.) szám
17 1937 november 14, vasárnap. A „Paris Soir“ fantasztikus szenzációja Három évvel ezelőtt állítólag meggyilkolták a Mata Hari-iigy nyomozásvezetőjét Ladoux ezredes halála ■ A gyilkos fénykép ■ Egy özvegy és egy újság* iró hajszája a titokzatos „berlini nő“ után ■ A párisi rendőrség hallgat PARIS. — (MTP) A Parts Soir munkatársa ilapjában olyan szenzációt hozott nyilvánosságra, aminek hefláthatatilan következményei lehetnek, amennyiben az újságíró állításait valóban be tudja igazolni. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy Ladoux ezredest,- a francia vezérkar híres második irodájának főnökét — aki éveken át, a legkritikusabb időben vezetője volt a francia kémközpontnak s tulajdonképpeni megalapítója az egész francia hírszerző szolgálatnak, — .meggyilkolták. Az újságíró megállapításait az állítólag meggyilkolt katonatiszt özvegyének vádjaira alapítja. Felbuhhan a titokzatos bsrlini no Ladoux ezredes, aki éveken át volt a Deuxié- me Bureau vezetője, amikor visszalépett állásától, átvette az újonnan szervezett állami „Office de Tiurisme" vezetését és 1935 április 20-án Cannesban meghalt. Halálát egy kis orrseb okozta, amelyből vér- mérgezés lett. A hálál annyirla gyötrélmes körülmények között ■következett be, hogy senkinek mégcsak eszébe sem jutott felvetni a kérdést: nem esett-e bűnös kezeknek áldozatul Ladoux ezredes? Maga az özvegy sem gyanakodott, később azonban olyan dokumentumok kerültek a kezébe s olyan, szerinte megcáfolhatatlan gyanuokcknak jött a nyomára, hogy kutatni kezdte férje halálának körülményeit. Az özvegy megállapította, hogy 1932 végén yagy 1933 elején férje meghívást kapott egy párisi újságíró- ; barátja révén egy híres, Berlinben élő kémnő- ; tői, aki vele közösen akarta megírná emlékiratait. A terv tetszett az ezredesnek s fel is vette a kapcsolatot a nővel, aki azonban nem'jöhetett Franciaországba s ezért azt javasolta, hogy találkozzanak Svájcban. Ladoux azonban, mielőtt elutazott volna, tanácsot kért egy barátjától, aki még mindig a második irodában teljesített aktív szolgálatot s mert ez a barát a leghatározottabban lebeszélte a>z ezredest a találkozásról, ő nem is utazott s a levelezés közte és a berlini asszony között eredménytelenül lezárult. Néhány hónappal később a titokzatos berlini nőtől kapott az ezredes két nagyobb fényképet. Ladoux, aki erősen rövidlátó volt, többször hosszasan szemlélte a képet, amely egy vastag szürke karton- lapra volt ragasztva. A rövidlátó ezredes egészen a kép fölé hajolva nézte a fényképet, röviddel ezután megbetegedett s hamarosan meg Is halt. Ladoux ezredes munkája Az özvegynek az a gyanúja támadt, hogy a kép alá ragasztott kartcnlap meg volt mérgezve vagy bacillusokkal volt bekenve. A képet tehát átadta az egyik párisi rendőrtisztnek, akivel elhunyt férje szoros baráti kapcsolatot tartott fenn. A rendőrség a lengagyobb titokban indított nyomozást, de mert ettől kezdve az özvegy kérdéseire nem kapott választ, a különben is leromlott idegállapotu asszony elsietett több párisi lap szerkesztőségébe, az újságírók megindították az ügy felderítésére a nyomozást, de ők sem tudtak a rendőrségtől felvilágosítást kapni. Az újságírók tehát más irányba kezdtek tapogatózni. ! ■! ■■ Tény az, hogy Ladoux ezredes alapította meg, helyesebben tette naggyá a francia kémelhári- tó irodát 1915-ben, amikor az ezredes az iroda élére került, jelentéktelen s egészen kezdetleges eszközökkel dolgozó intézmény volt, amlynek az egész büdzséje alig haladta meg a 4000 frankot. Ladoux ezredes átszervezte az irodát s csakhamar komoly eredményeket ért el. ö fedezte fel Marthe Richard nevű francia kémnőt, aki Valóságos mestermüveket hajtott végre. Ladoux ezredesnek része volt a világháború két leghíresebb kémpörében; a Bolo Pasa- és a Mata Hari-ügy az 6 kezén ment keresztül. 1917-ben ő maga is gyanúba keveredett, a gyanú olyan súlyos volt, hogy le is tartóztatták s csak tizhónapi (kínos fogság után tudta elérni rehabilitálását. Még évekig posztján maradt ezután, de már keserűséggel eltelve s az első alkalommal, amikor ezt feltűnés nélküli megtehette, megvált a terhes állástól. Ladoux ezredes azonban sok mindent tudott, ami bizonyos köröknek nagyon kellemetlen lehetett s amire csak Ladoux hirtelen halála boríthatott .volna őrök fátylat. MUe. Docteur szerepe A Paris Soir megállapította, hogy Ladouxnak sok olyan dokumentum volt a birtokában, amelyeknek szinte történelmi jelentőségük van, de amelyeket az ezredes a szolgálati titoktartás kötelezettsége miatt nem hozhatott nyilvánosságra. Ez a megállapítás azonban nem állja meg egészen a helyét, ment egy teljesen felderített s elintézett kémügyben, pláne évek múltán, amikor már a viszonyok is teljesen megváltoztak, nem kötelez többé senkit a titoktartás. S különben is BUDAPEST. — (Szerkesztőségünktől.) Október végén a budapesti IV. kerületi evangélikus leánygimnázium tanárainak és növendékeinek küldöttsége érdekes emlékkönyvet nyújtott át a Magyar Nemzeti Múzeumnak megőrzés végett. Ezt az emlékkönyvet 94 lapból fűzték össze. Valameny- nyi kartonlapot az intézet növendékei magyaros motivumu festéssel díszítették, minden egyes lapon egy név szerepel s alatta az összegyűjtött életrajzi adatok. A 94 név mindegyike szenvedő magyar ember volt. Eszményükért, hitükért, a nemzetük boldogitására irányuló törekvéseikért Bécs súlyos fogságra ítéltette őket és az Inn folyó mellett a Császár- hegyen épült Kufstein várában kellett évek hosszú során át gyötrődniük. II. József kora óta a königgrátzi csatáig ide küldte a politikai foglyok nagyrészét az államhatalom és a Staatsverbrechereknek minősített magyarok a vártorony celláiban várták szabadulásuk napját. A múlt esztendő nyarán az evangélikus leánygimnázium két tanára ausztriai ütjük során megtekintette Kufstein várát is. Megnézték a szenvedések tornyát, kegyeletes szívvel álltak meg a cellákban, amelyekben egykor Wesselényi Miklós, Kazinczy Ferenc, Szentjóbi Szabó László, Bacsányi János, Verseghy Ferenc, Teleki Blanka grófnő, Leövey Klára, Haubner Máté és soksok társuk szenvedett. Megnézték a múzeumot is és magyar szivüket mélyen bántotta, hogy Kufsteinban a magyar szenvedés tradícióját egyedül — Rózsa Sándor, a betyár képviseli. A romantika a fogházban és a fogházi múzeumban is virít, a múzeumban ott van a hírhedt haramia életnagysága subás képe, ott vannak a róla szóló kivágott újságcikkek, azok a munkák, amiket Rózsa Sándor szalmából, kenyérbélből készített. Ekkor támadt a két tanárban a nemes gondolat, hogy emléktáblával kell megjelölni a császártornyot, márványlappal, amely az idők végezetéig megörökítse az eszméikért fogságot szenvedett magyarok nevét. Amikor hazatértek, tanártársaik elé terjesztették eszméjüket és a tanártestület nagy lelkesedéssel alakította meg a saját Ladoux ezredes a párisi Argó-kiadónál három könyvet is kiadott élményeiről s a leghíresebb esetek ezekben a könyvekben pontosan le vannak írva. Más öka lehetett tehát az ezredesnek, amiért a kezei között lévő dokumentumokat nem akarta vagy nem merte nyilvánosságra hozni. Az újságíró most az özvegy vádjának alapján meg akarja találni azt a nőt, akitől a titokzatos kép érkezett Berlinből. Az özvegy állítása szerint a férj. nevet nem említett, csak annyit mondott, hogy „egy ismert német kémnő“-tről van szó. Minthogy a világháború alatt az ezredes működési köre csak Franciaországra terjedt ki, tehát nem lehet másról szó, csak olyasvalakiről, aki a világháború alatt Franciaországban fejtett ki tevékenységet Ilyen kettő van. Legalábbis „ismert". Az egyik közülük a hamburgi Anne- maríe Lesser, aki 1934-ben tízévi reménytelen kezeltetés után meghalt az egyik zürichi elmekebelében az emléktábla-bizottságot, amely azonnal megkezdette a munkálatokat. Először is össze kellett gyűjteni a történelmi adatokat. * * * Ennek a munkának nagy nehézségei voltak, mert a bécsi igazságügyi palota fel- gyujtásakor elpusztultak azok az iratok is, amelyek az összes kufsteini „Staatsverbre- cher"-ek ügyeire vonatkoznak. így részben már megjelent történelmi munkákból, részben a kufsteini vár levéltárából, amely 25 magyar fogolyra tartalmazott pontos adatokat, részben pedig a mártirságot szenvedettek családjaitól szerezték be az adatokat. így gyűlt lassanként egybe 94 név. Az intézet növendékei, a lelkes magyar! leánykák is nagy szeretettel állottak a szép és nemes eszme szolgálatába. Az intézet kebelében hat év óta működik a „SzEMBE", szép magyarsággal beszélők egyesülete, ez az egyesület irányította és vezette a növendékek mozgalmát. A pénzalapot nagyrészt az intézet teremtette elő és csak kis részben járultak hozzá külső tényezők, elsősorban a rabságot szenvedettek leszármazottjai. A „SzEMBE" rendezéseinek jövedelméből gyűlt össze az az alap, melyből elő lehetett állítani a hatalmas, két és féj méter hosszú, másfél méter széles emléktáblát, amelyen magyar- és németnyelvű felírás hirdeti a mártírok emlékezetét és az egybegyüjtött 94 rabságot szenvedett nevét. Az intézeti bizottság pedig ezalatt megjárta a bürokrácia útját és megszerzett mindenféle jóváhagyást ahhoz, hogy az emléktáblát a kufsteini Császártoronyban elhelyezhesse. így indult ennek az esztendőnek julius havában egy 42 tagú zarándokcsapat útra és julius 10-én megható ünnepség keretében elhelyezték a Császártorony előcsarnokában az emléktáblát. Bár lengyel és olasz mártírjai is voltak a kufsteini vártoronynak, egyedül a magyar foglyok emlékezetét örökíti most meg ez a tábla az előcsarnok falán, a* tiroliak zöld fenyőkoszoruja díszíti az emléktáblát. rajta az az áxvalányhajból, gigyógyin tézetb en. A másik, aiki Annemaríe Lesser vezetése alatt dolgozott a világháború idején Antwerpenben s aki később elfoglalta Lesser helyét. Ezt a nőt a kémek között csak Mlle. Docteumck hívták. Egyedül ő lehetne az, aki az állítólagos halál tokozó képet küldte az ezredesnek. Mindez azonban nem túlságosan valószínű. Ugylátszik, hogy az egész csalk egy egzaltált özvegy fantáziájában született meg s egy élelmes juságiró szenzációt csinált belőle. Nem valószínű, hogy tizenöt évvel a háború befejezése után régi s értéküket veszített titkokért valakit eltegyenek láb alól... pacsból és búzavirágból összeállított cső-, kor, amit a zarándokcsoport vitt magával... Négyszázötvenkét lépcső visz fel a várba, ennyit számolt meg Kazinczy társa, Szulyovszky Menyhért, Zemplén-megye diétái követe, A vár ma is ép, ma is lakott, a város szegény lakóit költöztették belé és itt van elhelyezve a börtönmuzeum is, amelynek igazgatója, Wagner Károly készséggel vette gondozásába a magyarok emléktábláját. A magasra nyúló Császártól rony közepén egy hatalmas terméskő-oszlop nyúlik a magasba, amelyet három ember sem ölelhet körül, ez tartja a tetőt. Csigalépcső vezet fölfelé, elég nehezen járható falépcsők ezek s a legfelső emeleten az oszlop körül nyilnak a cellák, amelyeke nek egyikében, a kettősben, „Prometheus barlangijában Kazinczy szenvedett és amelynek vasajtára elszállításakor ezeket a betűket karcolta be: Franz Kazinczy Hungarus a VI. Jul 1799 ad 30 Junii 1800, A cellák most is olyanok, mint Kazinczy korában voltak. Apró, rozsdás vaskályhák bennük. Minden két rekesznek van egy pitvara. A rekesz alacsony, az ablak nagyocska s párkányát elérheti a térd. Az ablak falában nemcsak vasrúd, hanem drótból font rostély is. A cella ajtaja és a parányi kemence egészen elfogják a négy fal egyikét. Az ajtót belülről vaspléh borítja s azon egy ablaknyilás, ezen nyújtották be az ételt. Az ajtót hetenként csak egyszer nyitották meg, szombatonként, amikor a zord Cservenka Ignác, a 70 éves sánta várparancsnok kíséretében belépett a borbély, hogy a foglyokat megborotválja. Ott a cellában a kő is, hogy a renitens foglyot ahhoz bilincseljék. De a cella ablakából gyönyörű kilátás nyílik. Előttük meredezik a Kaiserberg, alattuk a külvároska és az országút, amelyen élet zajlik. A Kaiserbergen fenyőerdő, a kálvária, amely az Isten-ember szenvedésére emlékeztet és egy mélyedésben egy remetealak, — Gyönyörű lakás — sóhajt fel Kazinczy —, de csak szabadnak. Itt éltek a „szomorú hazában" hetven esztendő magyar mártírjai. Kazinczy egyszer nyershagymát hozatott fel. „Hagyma, te az én hazámban teremtél" — kiáltott fel könnyezve és azóta ereklyeként őrizte. Most már emléktábla jelzi azt a helyet, hol száz magyar mártír szenvedett. De büszke érzéssel említjük meg, hogy Csehszlovákia magyar ifjúsága volt az első, amely a brünni Spielbergben, ahol Kazinczy 2387 napos fogságának legborzalmasabb óráit szenvedte, emléktáblával örör kitette meg a várfogságot szenvedett magyarok raártiriumát.., Kufsteinben emléktábla, a budapesti Nemzeti Múzeumban művészi emíékaíbum örökíti meg a kufsteini Császártorony mártírjainak emlékezetét
