Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)

1937-11-04 / 251. (4397.) szám

A német gyarmatkérdés

(*) Jellemző Németország világpolitikai helyzetére, hogy gyarmati követelései fölött máris hajbakaptalc az angolok és az olaszok, még mielőtt ők maguk prezentálták volna a spanyol polgárháború és a földközi-tengeri statusquo számláját. Mert, hogy elsősorban erről van szó s nem arról, hogy Németország újabb elégtételt kapjon a versaillesi békeszerződésekkel szemben, a vak is látja. Németország segítsége nélkül Olaszország nem tudta volna ennyire megerősíteni földközi-tengeri pozícióját, sem az abesszin, sem a spanyol vállalkozás nem sikerült volna, ma nem gyakorolhatna ellenőrzést Anglia és Franciaország legfontosabb földközi-tengeri kereskedelmi és hadiutjai fölött s nem diktálhatná a nagyhatalmak középeurópai politikáját. Mussolini nagy külpolitikai sikereit a hitlerizmus uralomrajutása óta érte el, aránylag kis áldozatokkal s fölényes biztonsággal. Ezt a szimultán játékot, amit Mussolini folytat most a nagyhatalmakkal, utoljára Bismarck mutatta 'be Európának. Annyi bizonyos, hogy kevés ilyen vakmerőén nagyvonalú, pompásan átgondolt és merész diplomáciai játékot látott a világ. Ennék a játéknak egyik izgalmas fordulója következik most a német gyarmatokkal. Mussolini — miután a németek segítségével megerősítette földközi-tengeri hatalmát, a spanyol félszigeten túlsúlyba lendült, ad acta tétette a nagyhatalmakkal az abesz- szin kérdést, harcképtelenné taktikázta a népszövetséget, megtépázta Anglia presztízsét s a francia néphangulat ellenére kinyomta a hatalomból Léon Blumékat, — most Angliával akarja megfizettetni a német támogatást. A távolkeleti háború kapóra jön most az olaszoknak s ha most nem sikerül Brüsszelben gyorsan és kielégítően véget vetni a japán-kinai verekedésnek, nem kétséges, hogy Mussolini megint győztesen áll fel a sakktábla mellől.

Anglia álláspontja ebben a kérdésben — mint a Times sorozatos cikkeiből kitűnik — az, hogy a német gyarmatokról lehet beszélni, de semmiesetre sem olyan alapon, ahogyan Olaszország ajánlja. Anglia hajlandó saját gyarmatbirtokainak egy részéről lemondani Németország javára, de csak azzal a föltétellel, hogyha a többi érdekelt hatalom is követi példáját. Az olasz követelés viszont szemmelláthatóan az, hogy Anglia és Franciaország adják vissza a volt német gyarmatokat és pedig nem közvetlen angolnémet és francia-német megegyezés fejé-; ben, hanem nyílt gyarmati ikonferencián, a világpolitikai helyzet nyomására, mintegy beismeréséül annak, hogy Németországgal Versaillesben igazságtalanság történt. A német gyarmatok visszaadása elől Anglia soha nem zárkózott el mereven, legalábbis elméletben nem. Az angolok nemcsak világnézeti, hanem üzleti és politikai dolgokban sem gondolkoznak dogmatikusan. De természetesen ilyen lépésre csak abban az esetben szánná el magát Anglia, hogyha a gyarmatok visszaadása fejében megegyezést köthetne Németországgal és a birodalmat megnyerné saját politikája számára. Ez a törekvése a francia külpolitikának is. Viszont nagyon érthető okokból Olaszország nem akarja, hogy a német gyarmatkérdés, amely mély árkot vont a nyugati nagyhatalmak és Németország közé, ilyen módon tűnjön el a nemzetközi problémák

Míg Brüsszel a távolkeleti békéről tanácskozik — Tokio berendezkedik a hosszú háborúra

Kedvezőtlen előjelek közön kezdte meg tanácskozásait a kilenchatalmi konferencia •• Norman Davis a tanácskozások középpontjában >•

BRÜSSZEL. ~~ Szerdán délelőtt 11 órakor nyitotta meg Spaak belga külügyminiszter a kilenchatalmi konferenciát, A belga fővárosra ma reggel óta sürü novemberi köd borul. A kora reggeli órákban három-négyszáz főnyi tömeg verődött össze, hogy a konferenciára érkező államférfiakat üdvözölje. A tömeg különösen Edent és Norman Davist, az amerikai küldötteket ünnepelte. A kongresszus megnyitása után Spaak külügyminiszter a belga nép nevében üdvözölte a konferencia résztvevőit. A konferencia, amely a történelmi nevezetességű Palais des Akademies márványtermében ülésezik, a távolkeleti konfliktus kérdésében akar közvetíteni Jlsipán és Kina között.

Békefelhivás Japánhoz

Már kedden élénk diplomáciai eszmecserék előzték meg a konferencia össze- ülését. A tárgyalások középpontjában áll Norman Davis, az amerikai kiküldött, aki állítólag Roosevelttől messzemenő felhatalmazást kapott. A diszebéden, amelyet Norman Davis Edén tiszteletére adott, háromórás tanácskozás folyamán megállapították a közös angol-amerikai magatartás irányelveit. A kilenchatalmi konferencia első lépése az lesz, hogy a két szembenálló félhez közös felhívást intéz a béke érdekében. Később Litvinov befolyására arra határozták el magukat az érdekelt államférfiak, hogy egyedül Japánhoz intézik a felhívást és még egyszer meghívják a tokiói kormányt a konferencián való részvételre. Tegnap délután Norman Davis fogadta a kínai delegációt, amely Wellington Koo vezetése alatt öt nagykövetből áll. Mig

Norman Davis a kínaiakkal tárgyalt a Hotel Metropolban, Edén Delbos-val folytatott megbeszélést Astoria-szállóbeli lakásán.

A kilenchatalmi konferencia résztvevői annakidején Washingtonban szerződést írtak alá, amelyben kötelezték magukat Kina szuverenitásának, függetlenségének és területi integritásának biztosítására. A jelenlegi konferencián nemcsak a kilenc úgynevezett csendesóceáni nagyhatalom ve3z részt, hanem további tiz állam.

Olasz különvélemény a brüsszeli konferencián

BRÜSSZEL. — A kilenchatalmi konferencia főtitkárává a belga delegáció titkárát, Delvaux de Fenffet választották meg. A konferencia elhatározta, hogy a plenáris ülések nyilvánosak, a bizottsági ülések titkosak lesznek. Ezután sor került az általános vitára, amelynek első szónoka Norman Davis amerikai kiküldött volt. Normán Davis hivatkozott arra, hogy ax 1922- ben Washingtonban aláirt kilenchatalmi egyezménynek az volt a célja, hogy biztosítsa a békét a Távolkeleten. A Kínában folyó ellenségeskedés veszélyezteti idegen állampolgárok életét és érdekeit, lehetetlenné teszi a szabad áruforgalmat és nyugtalanságot idéz elő a népek között.

— Nem a csodavárás vezetett ide bennünket — mondotta a szónok. — Közös célunk a béke megteremtése. Meg vagyunk győződve arról, hogy Kina és Japán között lehetséges az együttműködés és ez az együttműködés barátságos és kölcsönös bizalom jegyében a jövőben is elképzelhető. Ez a világ valamennyi népének érdeke.

Norman Davis után Edén emelkedett szólásra, ő is csatlakozott az amerikai kiküldött szavaihoz, kijelentette, hogy a béke megóvása alapvető érdeke minden államnak. Beszéde végén sajnálkozását fejezte ki Japán távolléte miatt. Utána Delbos francia külügyminiszter beszélt. Delbos hangoztatta, hogy Franciaország 1922-ben vállalt kötelezettségek mellett hűen kitart. Ezután

szavait Japánhoz és Kínához intézte.

— Ha sikerül — mondotta — és én remélem, hogy sikerülni fog a távolkeleti háborút megfékezni, nemcsak számos emberéletet mentünk meg, hanem olyan példát szolgáltatunk a világnak, amelynek gyümölcsei más téren is élvezhetők lesznek.

Aldrovandi olasz kiküldött beszélt ezután és kijelentette, hogy az egyetlen hasznos megoldás az lenne, ha a két felet felszólítanák a közvetlen tárgyalásra.

Előkészületek a hosstu háborúra

Ugyanakkor, amikor Brüsszelben megkezdődtek a távolkeleti háború békés elsimításának diplomáciai tárgyalásai, a tokiói kormány olyan lépéseket tett, amelyekből arra lehet következtetni, hogy hosszú háborúra kíván berendezkedni. A kormány ugyanis a vezérkar nyomására elhatározta úgynevezett nagy főhadiszállás berendezését, amelynek az a célja, hogy egyesítse az összes fegyvernemeket közös vezetés alatt. A terv, amely a vezérkarból származik, Konoe miniszterelnök elé került, aki a kormány jóváhagyását is kikérte a terv megvalósításához. A legutóbbi háborúban nem volt szükség úgynevezett nagy főhadiszállás berendezésére. A flotta- és hadseregparancsnokság közös szervben való egyesítése csak terveszerü hoszsorából. Előállhatna ugyanis az a helyzet, hogy Olaszország — amely eddig Mussolini zseniális és merész sakknuzásaival hatalmas hasznot húzott Németország elszigeteltségéből — maga kerülne elszigetelt helyzetbe s eddig elért eredményeiről le kellene mondania. A játszma mindenesetre arra megy, hogy sikerül-e megakadályozni a gyarmatkérdés olyan rendezését, amely Németországot az angol-francia érdekszférába terelné és sikerül-e kikényszeríteni a nagyhatalmakból a német gyarmatok visszaadását anélkül, hogy ennek fejében Németország eddigi politikájával szakítana. Anglia és Franciaország ugyanis csakis a népszövetségen keresztül hajlandó tárgyalni a .gyarmatokról, arra . a jogi alapra helyezkedve, hogy a volt német gyarmatok valójában a népszövetség birtokállományához. tartoznak s az érdekelt hatalmak estik mintegy haszonélvezetre kapták a népszövetségtől. A népszövetség megkerülésével tehát a kérdés nem oldható meg. Igaz, hogy Japán is ilyen alapon kapott részt a német gyarmatokból s amikor kilépett a népszövetségből, eszeágában sem volt visz- szaadni a „haszonélvezetbe" kapott birtokokat s nem vitás, hogyha történetesen a népszövetség nem Franciaország és Anglia érdekeinek lenne elsősorban az exponense,

ők sem kötnék magukat ilyen mereven a kérdés jogi részéhez, de ebben a pillanatban számot kell vetni azzal, hogy a német gyarmatprobléma újabb próbatétele lesz a népszövetségnek. S ha kiállja, csak olyan áron, mint az eddigi próbatételeket, lemond a döntésről és átadja a kérdést külön bizottságnak.

Nagy kérdés persze, hogy az adott világpolitikai helyzetben lehet-e még egy külön bizottságot kreálni, lehet-e még egy nemzetközi probléma felgöngyölítésére vállalkozni,' lehet-e az érdekellentétek nyílt kiexponálásával újabb súlyos vitaanyagot feltárni? Ebben a pillanatban két bizottság bajlódik a világ két súlyos, véres gondjával s láttuk, mennyi ellentmondást, menynyi keserűséget, mennyi zűrzavart keltett működésűk. Az egyik a benemavatkozási bizottság, amely több mint egy esztendeje bajlódik a spanyol polgárháborúval, a másik a kilenchatalmi konferencia, amely éppen most kezdte meg működését, hogy rendet teremtsen a Távolkeleten. Nem valószínű, hogy a nagyhatalmak addig, amíg a spanyol kérdés és a távolkeleti konfliktus el nincs simítva, napirendre tűzik a német gyarmati kérdést. Bennünket a német gyarmatprobléma főleg abból a szempontból érdekel, hogy milyen befolyással

lesz Középeurópára. Nem titok, hogy a birodalom külpolitikája két közvetlen célkitűzésre irányul: az egyik a középeurópai hegemónia megszerzése, a másik a gyarmatkérdés. Nem lehetetlen, hogy a német gyarmatkérdést a középeurópai probléma egyre komolyabbá váló időszerűsége tűzte napirendre. A nagyhatalmak, különösen Anglia, rendezni akarják a vitás középeurópai kérdéseket s pedig minden jel szerint úgy, hogyha Németország természetes érdekei nem is szenvednek kárt, detf befolyása az angolok és franciák által támogatott középeurópai koncepcióban csökkenni fog. Ezen a téren összetalálkoznak az olasz és a német érdekek. Németország ugyanis az angolok középeurópai terveivel szemben veti föl a gyarmatkérdést. Az angol törekvések sakkbantartására. Mindenesetre kö- zépeufópai szempontból sorsdöntő fontossága lehet a német gyarmatkérdés letár- gyalásának, mert nem tudhatjuk, hogy azokban a követelésekben, amelyeket Németország a gyarmati problémába csomagolva a nagyhatalmak elé helyez, mi vonatkozik ránk, középeurópaiakra s ha a nagyhatalmak kielégítik a németek gyarmati követeléseinek leglábbis egy részét, az árát az egyességnek legvégül is r.em velünk fizettetik-e meg?

(4397) szám • Csütörtök • 1937 november 4

Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség-. Prága 11., Panská

évre 76. havonta 26 K6., külföldre: évente 450, A SzloV6TlSzhÓÍ 6S rtLSZÍTlSz1cöÍ TflGSUCLTSáS ■Ilcel2, U. emelet • Kiadóhivatal:

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • ® Prágí IL Panská ullce 12, III. emelet

fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. DOLltlkcd TíCLpÍlcLT)lQ ® * TELEFON: 303-11. • •

Egyes szám ára 1.20 K2, vasárnap 2.— Ki. SŰRGÖNYC1M: HÍRLAP, PRflHfl.