Prágai Magyar Hirlap, 1937. október (16. évfolyam, 224-249 / 4370-4395. szám)
1937-10-05 / 227. (4373.) szám
dasági slamasztikából, ha kellő autoritással rendelkezne, az ország megbízna benne és akadékoskodás nélkül cselekedhetne. Franciaország még mindig a világ egyik leggazdagabb országa és gazdaságilag makk- egészséges, ebben igaza van Chautemps- nek. Elhisszük, hogy a miniszterek szivét elkeseredés fojtogatja, ha látják, mennyi lehetőség van az országban, mennyi pénz, tőke, piac, üzem és elvégzendő munka, s mégsem jutnak előbbre terveikkel, mert az ideológiai harcban felőrlődik a cselekvés. A szocialisták haragszanak a tőkére, a tőke a szocialistákra. Egyik sem akar meglhódolni. A szocialisták mindent elkövetnek, hogy gyűlölt ellenségüket, a tőkét guzsbakössék, de a jelenlegi politikai konstellációban nem elég erősek, hogy teljesen leszámoljanak a tőkével és nélküle cselekedjenek. A tőke duzzogva visszavonul, külföldre vándorol, bezárja gyárait, nem fizet adót, s e passzív rezisztencia irtózatos hatású. mert aláássa a frankot, — de a tőke sem elég erős, hogy leszámoljon a szocialistákkal, más országban mesterséges konjunktúra van, Franciaországban mesterséges dekonjunktúra: a szocialisták nem engedik, hogy a kapitalisták prosperáljanak, a kapitalizmus ennekfolytán szabotálja a szocialista közgazdaságot. Mindenütt igy lesz, ahol nincs egyenes politikai vonal, nincs döntő politikai irányzat. Ahol a szocialisták beleszólhatnak az állam ügyeibe, de ahhoz nem elég erősek már, hogy a kapitalizmus nélkül is kijöjjenek. Ahol a kapitalizmus tartja kezében a gazdasági életet, de a szocialista kormány nem engedi, hogy a gazdasági élet saját tőkés kalkulációi szerint rendezkedjék be. E felemás helyzet eredménye csak meddőség, veszekedés lehet, s az, hogy — a frank a két szék között a földre zuhan. Pedig a gazdag és egészséges országban mily könnyű volna a helyzeten segíteni! Mennyi pénz van és mennyi lehetőség! A miniszterek és a nép tudják ezt s ezért bántja őket kétszeresen tehetetlenségük. Tegyük föl, a küszöbönálló választás „fej vagy irás“ játékában a ,,fej“ jön ki, s a polgári front szabadon, biztos többséggel indulhat a munkába, s diktálhatja intézkedéseit. A duzzogó tőke abban a pillanatban bekapcsolódik a gazdasági vérkeringésbe, s minden megindul. Biztos, hogy csoda történik: a hallatlanul gazdag és életképes ország három hónap alatt a helyzet magaslatára emelkedik, a betegség elmúlik, a szervezet rendbejön, bankok, gyárak, üzemek, kereskedők, piacok, vevők, eladók, termelők, fogyasztók visszanyerik bizalmukat és készséggel sietnek az ország támogatására. Ma minden bajnak a visszavonulásuk az oka. A prosperitás nyomban elkezdődne, ha az ötmillió francia kis- és nagytőkés ismét ugyanolyan lelkesen megkezdené a „haza megmentését", mint 1926-ban, Poincaré idején, az első baloldali kartell bojkottja és csődje után. De tegyük fel, a választásokon az „irás" jön ki, a másik oldal győz határozottan. Ebben az esetben is megoldódna a gazdasági probléma, habár az átalakulás erőszakosabb volna, s könnyen vezethetne ugyanolyan nyílt szakadáshoz, mint a tiszta baloldali kormányzás és doktrinér törvénykezés Spanyolországban vezetett. Ha a baloldalnak nem kellene többé tekintettel lenni a tőkére, s elvei alapján nem a ,,magániniciativától“ várná többé a köztársaság üdvét, átalakulhatna államkapitalizmussá, mint Németország és Olaszország régen megtette, államosíthatna, ellenőrizhetné a devizaforgalmat, birtokába vehetné a tőkét, a szocializált gyárakban akár 50—60 munkaórát kérhetne hetenként a győzelem lelkesedésében minden áldozatra kész munkásságtól (mint Oroszország annakidején), racionalizálhatná az igényeket és a standardot, úgy alakíthatná a béreket, ahogy akarja, ott szedhetne pénzt, segéderőt, piacot, munkát, ahol találja, — egyszóval a szociális gazdálkodás kompromisszumot nem tiirő szigorú módján harcolhatna a krízis ellen. S mivel a francia krízis mesterséges, s kizárólag a két egyforma erős front kölcsönös megnem- értéséből és egyhelyben topogásából származik, valószínűnek látszik, hogy a szociális gazdálkodás is jobban megbirkózna a bajokkal az orosz arányú természetgazdagsággal és hallatlan tartalékokkal rendelkező országban, mint a mai szándékolt meddőség. Mást nem tehet az ország és kormánya: vár az októberi választások eredményére, hogy megindulhasson a „fej vagy Írás" útmutatása szerint az egyik vagy a másik irányban. De mi lesz, ha az eredmény ismét csak „remis" marad? T>I^íM-/V\AGtoR-H I RIíAR A legveszedelmesebb jelszó: pellffeamstslesséi TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ I. OLDALON 111 uj polgári iskola Szlovenszkán PRÁGA. — A tárcaközi bizottság határozata ezerint az iskolaügyi minisztérium Szloven- szkón 111, Kárpátalján pedig 4 körzeti polgári iskolát létesít. Ez iskolák számára iskolatanácsokat létesítenek a községek és a tantestületek képviselőiből. Az iskolatanácsoknak köteles- : écjiik az iskolák részére költségvetést összeállítani. * Ezután dr. Porubszky Géza nemzetgyűlési képviselő, római katolikus plébános lépett a szószékre s magávalragadó, lendületes zászlóavató beszédet mondott. — Különböző zászlók vannak — mondotta többek között — vannak zászlai az államoknak, az egyházaknak, az egyesületeknek és a politikai pártoknak. Minden zászló eszmék hordozója. A mi pártunk zászlajának a fehér színe a hit tisztaságát, zöld színe pedig a jövőbe vetett magyar bizodalmunkat jelenti. Nem véletlen, hogy itt Léván emeljük fel az elsők között ezt a pártzászlót. Történelmi nevezetességű helyen állunk. S eszünkbe jut az, hogy itt van a közelben a szlovákmagyar nyelvhatár, ezt a vidéket nevezik a szlovák kapunak. Mi azonban nem tekintjük ezt a helyet kapunak, amely elzár két népet egymástól. Mi kitárjuk sziveinket a szlovákot estvérek felé is s mi csak a szeretet nyitott kapuját ismerjük. A szónok ezután arra mutatott rá, hogy mily nagy hiba és tévedés az, ha valaki a vallási és a nemzeti hovátaríozandóságot össze akarja keverni, illetőleg a kettő között ellentétet akar szítani. A mi meggyőződésünk szigorúan az, hogy mindenki teljesítse kötelességét vallása szerint mint hivő és nemzetisége szerint mint polgár. A kisebbségi magyarságnak önmagáért, jogaiért, emberibb jövőjéért, felekezeti és osztálykülönbség nélkül össze kell fognia, mert csak igy biztosíthatjuk fennmaradásunkat. — Sok ellenfelünk van, egyesek nyíltak, mások titkosak. Kik a titkos és legveszedelmesebb ellenségeink? Azok, akik azt hirdetik, hogy a magyarság ügyét csak politikamentesen lehet szolgálni. Hazug és veszedelmes jelszó ez. Politikamentes senki sem lehet s politikamentességgel nem lehet dolgozni sem a kereszténységért, sem a magyarságért. A politikamentesség rugója kétféle lehet: vagy a gyávaság, vagy a haszonlesés. 1847- ben adta ki Londonban Marx és Engels a kommunista kiváltványt. ebben első helyen azt tűzték ki célul, hogy a proletárok a politikai hatalmat kaparintsák kézbe. Ma minden politika. Politika a bolsevizmus, politika a fasizmus, a nemzeti szocializmus s politika a spanyol népfront is. Ez utóbbinak gyümölcse húszezer templom lerombolása, a papok százainak legyilkolása, háromszázezer ember kivégzése. A politika a bölcsőtől a sírig elkisér bennünket. A népek boldogulása a törvényhozáson épü1 fel. Amilyen a törvényhozási, olyan az erkölcsi, a társadalmi és a gazdasági rend. Vallástalan politika mellett kutba- esik az imádság. Aki politikamentesen akarja szolgálni egyházát, az nem Krisztus szolgája. A helyeslés viharosan lelkes megnyilatkozásaival gyakran megszakított beszédét a szónok a következő szavakkal fejezte be: — Nem képviselői, hanem papi minőségemben szólok most s nem sebeket kívánok feltárni, hanem áldást adni. Papi kivánsá- gom ez: Legyen ez a zászló gyűjtő forrása nemcsak a velünk együtérző, de az ingatag és külön utakon járó magyaroknak és a velünk együttérző szlovenszkói más őslakos népeknek is. Segítse ez a zászló jobb jövőhöz mindazokat, akik kincsnek tartják a megélhetés kenyerét, de pótolhatatlan kincsnek tartják az Istent és az Istentől belénk ojtott nemzeti érzést is. Mint tábori lelkész egykor Galíciában, a Piave mentén s a Hétközség fensikján vallásfelekezeti és nemzeti különbség nélkül megáldottam a veszély előtt álló katonákat, most ís áldásomat adom a zászlóra és az alatta állókra a katolikus egyház rövid és tömör szavaival: Áldjon meg titeket a Mindenható Atya, Fiú és Szentlélek Úristen. Ámen. Antal Gyula avató beszéde A viharos éljenzés és lelkes helyeslés elükével Antal Gyula református lelkész, Léva város polgármestere ugyancsak ne- meslendületü, remekbekészült beszéddel avatta föl egyháza nevében a zászlót. ,— Ünnepi érzésekkel állok e kibontott zászló előtt, — mondotta többek között. ~ Úgy érezzük, mintha a mai napon eggyé- forrna minden gondolatunk és érzésünk. Sokan, akik az idősebb nemzedékhez tartozunk, láthattuk nem egyszer a negyvennyolcas magyar szabadságharc átlőtt, el- rongyolódott zászlóit a budapesti Nemzeti Múzeumban. Úgyszólván foszladozó rongyok ezek a zászlók, mégis sokat. tudnak mondani. Most egy uj, kibontott zászló fölavatására jöttünk össze. Drága selyem ennek a zászlónak az anyaga, de nem ez teszi értékessé, hanem az eszme és az igazság, amelynek szolgálatába állították. Gyönyörű bibliai példával jellemezte ezután a szónok a zászló eszmei jelentőségét. Erős kezek fogják — úgymond — ezt a zászlót magasra emelni, de hogy állandóan magasan lobogjon, ahoz az is szükséges, Hogy mindenki odaálljon a vezérek mellé és segítsék őket a zászlót diadalra vinni. — Ha meg akarjuk áldani — úgymond [i — ezt a zászlót, milyen érzésekkel kell vele szemben viseltetnünk? Ha hűen dobog a szív, egyértelmű az akarat, meg lesz áldva a zászló. Legyetek hűek kibontott zászlótokhoz! Ha mindnyájan, magyarok követni fogjuk, az Ur is meg fogja áldani. Seregek Ura, áldd és szenteld meg ezt a lobogót és szentelj meg bennünket, hogy egyetértésben, a testvéri egység összefogásában haladjunk. Áldd meg. Atyánk, ezt a zászlót, amit Nevedben emelünk a magasba. 1937 október 5, kedű. SSresíéty baciilttséknál. A rosszul szellőztetett füstös helyiségek, akár vendéglők, kávéházak vagy más ösz- szejöveteli helyek, találkozóhelyei egyúttal ezer és ezer bacillusnak is, amelyek itt kedvük szerint kiélhetik romboló tevékenységüket. Ezért különösen fertőzés idején ügyelnünk kell arra, hogy kerüljük a túlzsúfolt helyiségeket — olyan elv ez, amelyet ezer ember közül alig egy tart be. De foglalkozásunk is kényszerít bennünket arra, hogy emberek közé járjunk, felüljünk a zsúfolt villamosra vagy a telt vasúti kocsiba. Gyermekeinket iskolába küldjük, ahol nincsenek biztonságban a fertőzés veszélyétől. Nem zárkózhatunk el hermetikusan mindenkitől, de védhetjük magunkat Odol- lal. Odói a szájban és torokban finom anti- szeptikus réteget alkot, melyek a baktériumokat akadályozzák fejlődésükben, a nyálkahártyákat erőteljesen fertőtlenítik és a légutak felől a bacillusinváziót elhárítják. A mélyhatásu beszéd utolsó mondatait — épp úgy, mint dr. Porubszky Géza beszédének befejező részét —• fedetlen fővel, őszinte meghatódottsággal hallgatta a beláthatatlan tömeg. Majd Jaross Andor nemzetgyűlési képviselő, az egyesült párt országos elnöke lépett a szónoki emelvényre. A közönség páratlan • lelkesedéssel fogadta. Nagyjelentőségű beszédét, amelyet feszült figyelem kisért és a helyeslés viharzó megnyilatkozásai szakítottak meg, az alábbiakban ismertetjük: Jaross Andor ünnepi beszéde — Köszöntőm a zászlót — mondotta egyebek közt Jaross —, amelyet az imént szentelt meg és avatott föl a kereszténység egy-egy fölkent papja. Szavam nem akar toborzó lenni a zászló alá, mert ez a torbor- zó már 18 év óta szól, hol halkan csendül, a szív hangján, hol teljes erővel harsog, minden magyarhoz eljutóan. Az egyformán gondolkodók, egyformán beszélők és egyformán cselekedni akarók feszítőereje szökkent itt zászlóba, mint ahogy a természet májusban virágdíszbe kényszerül és kalászba torkollik a gabonaszár a nyáreleji forróságban. A lévai és lévavidéki magyarság szervezett ereje, egységes lelkisége s a kisebbségi sors tennivalóinak helyes fölismerése megkövetelték, hogy az elvégzett munka, a tömegerő és a szervezettség látható jellel kapjon bizonyítékot s ez a bizonyíték a zászló. A csehszlovákiai magyarság mindig úgy nézett Lévára és vidékére, mint egy várra, amelyben sok-sok erkölcsi érték halmozódik föl, s az elgyöngült és öhbizal- mát szomjazó magyar itt forrásvízre talál, melyből merítve, uj történeti tudatot, magyar hitet és uj munkakészséget kapott a további életutra. Úgy avatom föl legméltóbban ezt a zászlót, ha fizikailag nem látható, de a mi kisebbségi magyar lelkűnkben fölépített lévai vár- fokra gondolatban odatüzöm a zászlót, hogy( hirdetője legyen a lévai magyar léleknek s figyelmeztetője a szegény magyar életván- doroknak, hogy itt éltető forrásvíz van, amely kifogyhatatlanul feugyog és magyar életet táplál. A kisebbségi magyar kenyér szocializmusa — A zászlószentelés nemcsak külső ünnep, amelyen a napfény végigcsókolja su- gárözönével az uj zászló selymét, hanem kötelezvény is. Ez a kötelezvény nemzethüsé- günkön és hithüségünkön kívül figyelmeztet arra a társadaltmi felelősségre, amelyet szervezett nemzetközösségünk minden magyar ember életsorsával szemben vállalt és vállal. Ez azt jelenti, hogy a marxista apostolok gyűlöletet hirdető szocializmusánál egy sokkal mélyebb, sokkal alkotóbb szocializmust akarunk megvalósítani: a kisebbségi magyar kenyér szocializmusát. Tudja meg a szegény magyar ember, akit vagyontalansága és kenyértelensége a vörös bálványimádás fertőjébe rántott, hogy ez a zászló olyan szellemiség hirdetője, amely a becsületes magyar kenyérmegosztást, a munkás sorsával szembeni felelősséget gyökerezteti meg. Ez a szellemiség kötelez minden nemzetpolitikust, minden pártitagot, kötelezi egész közvéleményünket. Istenhit és neimetszeretet — Zászlónk mellett állva szándékosan domborítom ki programunk alappilléreinek egyikét. Nem hatáskeltés okából teszem ezt. Nem újoncok előtt beszélek, a kisebbségi küzdelem kipróbált, edzett veteránjai és közvetlen utódjaik állanak előttem, akik tudják, mit jelent pártunk zászlajában az egyesített fehér és zöld szín, tudják, hogy a párt programjának gerincét jelenti: a magyar füldmüvesség, mint legerősebb társadalmi osztály tiszta istenihitét és nemzetszerete- tét. Ez a programot vállalta az egész itteni magyarság, S mikor látom fölsorakozni erőnket, azt az elhatározó nagy többséget, amelyet minden magyarlakta vidéken könnyen fel tudunk mutatni, akkor végigfut emlékes etemben, mindaz, amit megkíséreltek velünk szemben, hogy sorainkat megbontsák. Akik a magyar szavazatokra pályáznak — A forradalom után az áléit ma gyár sá- got megszédftette a szociáldemokrata áradat, sokan ettől várták az uj, jobb kort* Amikor itt csalódtak, még két lépést tettek balra s Moszkva bérenceinek járszalagjára került ezer meg ezer magyar ember. Közben jöttek a csehszlovák polgári pártok is az Ő nagy ígéreteikkel. A földosztás bűvös ereje fogta meg a falvakat és terelt embereket az agrárpártba. A cseh iparospárt a magyar iparos felé vetett hálót és nem egy esett neki áldozatul. Még a cseh nemzeti szocialisták is lelket indultak halászni közénk, ma pedig újabban felekezeti jelszavak eszmeékét kívánja közénk verni tán a Micura- párt, talán egy más patrónus alatt induló mozgalom. A Magyarországról megszökött emigránsok kezes eszközei minden tervnek, amely a mi frontunk lazítását, gyengítését akarja elérni. A magyarok a magyarság egységpártjában — A magyar kisebbség mozgalma pedig föltartóztathatatlanul megfutotté* a maga útját. Akadályok, nehézségek közt nőtt ki a gyermekcipőkből, fejlődött és kiteljesedett a magyarság egységpártjává s ma büszkén hirdetjük; hogy minden magyar, aki nemcsak magyarul beszélő, hanem magyarul gondolkodó és cselekvő magyar óhajt lenni, aki egyenlő tényező akar lenni a csehek, szlovákok, németek, lengyelek, ruszinok lakta államban, aki utódjait is magyarnak akarja tudni, aki bízik a magyarság itteni jövendőjében, mert Isten-hit erősíti lelkét: az a
