Prágai Magyar Hirlap, 1937. október (16. évfolyam, 224-249 / 4370-4395. szám)

1937-10-03 / 226. (4372.) Második kiadás

,£3oq VAlNaq v = 9 sa m = Zl qmflKrpfa sí xze Spin inSasp^ag •SfBüp'B J9A0HIJI0J zi ‘ll ‘01 ‘6 9 ÍJ0A0U' >[0U9I •pZOA ^IAj}0 Jf.OIBÁS'BtUSO ZU 0í s? 6 ‘8 ‘i ‘Í&A0U OZ-J0ZS0U0Z JtuUoBlU S0Jiq £39 8 s? I ‘9 ‘5 ‘* ‘•;pA0u ioxsodu ÁSd wn£39 5 s9 t (C ‘Z ‘í iOjp[B ‘jfrifxi'Saqqa.iíiaqi jaqqnqaq oja^jSaai B lyÁ[0i[] ^oüiyzs b uuqyiq? ]íuoj v ej£ S 9 L-U j eo CO -■ ■ ■■' # to « I 5 T 31 TT m •••vao vsohíu ‘vhő ‘vao ............................. •j p)dsnd TJBA.i0q|0js9qazs jbj[ -oq;o uyzsuqo.ig :9ipz0A qqoASKiLo>&| iftA.oa snurzionoqBq jbá.oBul v xiaxajuzs unixiÁjM •'Kqoo'jmf BqsoB?5oj S0 0?9OpjO0] }IOq>BI £B^O0JBSS0UI jozsqos qoio} u ’jGqapiA eipA^; •bwo^zsoj-Satu) ipqp.ínptaqBSz gp axiaptazaánay BJSBpy -Sara qo>[o.104 pqétsBAoq [BABAuptnqpgz [ojb Áuoszog b pjB ‘19.1.9 soppK íízBi[.i9?sg; iiBq -paB^Bq qqoAjA lepso S0iiq| y •Bq^o^JB^ UBqpqoqaiq #iy]YI -Bq Sípod !)BJfA b ‘apiaSpiej pnqBjdBq b sa ^BzpqiÍS0S0q0Z9 b ‘oqqa'ju&zslupq uqnqauaui Xpéhtu: íp ‘^pqpdsnd tBijiÁu uoqqB zb 19X -Bqoqiiq B^o^zsiojSora p[B ‘[oqinjíuqq ojíqzgp uiau íoqgiuqAio^ i.iequia utas ‘iuaqsi mos b jo-pa ‘[pqsqyjy qqsQ popoAtiozs ^Bqogi •apqruex Áusqzsg.iaq qqtso -S0J oqzsnaAopzg 0-qppiA BaqiÁjq -apeina pgso.ipA TA[BJiq peqBzs ^B.ipÁy piaza ■BZS91A ipqíu BqBj'pzBq Ajpjiq Bjpg; uppiiftr •qBUBjgg *aj pppionoui jcqa ^ojb^bí b 10(599 -10 qqospq pepii? ipqB.TBA eipE^ ‘pe sí bibi Sara luo.toi b zg qa.S0o.1aq piZBA ‘ppuoqoi BC[uíuoioq qiA.00 zb BfqB.ipz apj ’UBiqiAjq 1104 -aípda sí iómo{draai upAipq; ipiazg -(Bpsgoia jpni bjba upfapi axaiaAofaq poieÁSBta y qgqapiA b qouSasÁup'jzgai *ap b qi.i9Au.oaar s ii0Al0i[j b uaza qaupAd -opiSani sí ipqpipq I.Sbii qoAiqzg b ‘po}0j\[ IIPÍO — PíöpdBjB qoSasqpdisnd ‘pSlpjg :qnl'puÁ[pip[ sp qppzaAau qBnpiAB.pijq ioq -tikb ‘pi pp dau Áuqqzsaiaq qonuBuioqJBtn b uBqpBZBzg -,\i b jbot .oB{Opny UBiAÁnoq! B 90 BíO{Bd; iqodsnd ‘zBqA.Sasaqazs daz9 b [IB p)j •qrp.ioq qBjBj sp.10 búi ;za ‘j|B b^9.001 .ibxu BIBÁ' •í9q-At?dBí b iq qip0qii0ui0 inqpóu S.o0qo[0" ASaq-.ioqoz y ‘iiba aqapiA dezg •ja pi.I0| UBtplBd 9AI0pB.Ir|p{y B BpiÁjq ynloii ^isoxava íe^i------­•qa iaSa iSoiq b gi qisoBSo áSbu naX^ -ixu ^Soq ‘uozb qa;Su0ido; SíBqos sa qBq -iuio zb azs9p qBjSnp uBj')opo[OApiozsig •qauinj qa^aqzpu ^aS-aA b qBuuy — •BdBdaaS'g paquiÁSaf—* pp;pp.iiaq y — ‘qBipuora — p[OA 91 0jnj á.öbu uazsijj — •zb poA o ASoq ‘qppaA B.isoÁuoziq aquiza glpog (ijpSe iqipr b as za qpg qnsBuiop -iiq sí qza'qppaA UBpopo[BSO qaqaiOA.o y •So.unq qnso ‘pnq as ixriBSf} f • • aCixnB[BA Cbj iiBsoÁuoziq ‘jaAppu-aq IXUBJBA ’ ptaj B 0A'|Oq XIBA 0q 0p ‘ZB BdBd-ixoj y — •BdBd.ip'Sg papitaSPj — jy — ,1.13.00 iqi]9 b xuau'sg ^BÁpni — •lIBC[9p[B ZB BApiq b jn po — ‘BdBd'IpSg Bqpuoxn — ‘lupifiq t)SOiu qaqay xuay — •BuiBinipS'g ápapipq — ^puppop ixu ‘ojq —-pBIBUt A’Soq !0IT9Oiq ípq B tJJOSOUBIBdíBJJ ^Á{0ZSaA IXUB[BA t)8q<> a-paSaAiiaj xuau 9 qiaqa.taAS b a-qa^poAaq ina ti ‘BpBqB utptp ap ‘aptA SBstsoxiBAiq b xnay quBi.irt'Siq sti BiuBiu.ipSg ‘->o.o[op b B.ifni qBpiuouqa uaqq9sa;aizspi puttn qaqaiaA.S b aSoi[b s — ^aiaSa nqpj; ^qo^BpB] pj\r — •qxnppBiBzsBZBq i'KintozB ASoqi ‘piBqo.1 qunqau ASP ap ‘iiBqppBpi zb uba PX paiaSa tq]i\r izbSi zb .qnxx?l ‘f«p — •aqod-10 B xxozsBUtaq Ofnqauaiu qpq b joqiiuiB ‘BtuBin.10.03 aqzapipq — ^zb ij\t jzi t^ — iPoSo.i.iniq, A.ooxx ;pucq -oq za zsig 'BJB Bpp[soqiBZ b ‘BZBqi inqipxr Z9p uBqzB ‘B[B BuqBZS b ag pBqnqBf roid b x^oxu orpxpazs ‘oy ‘qnt'aiaj poiSti |BS3kS -o.unq piBA sp xpraazs b axxaxOAípj JoqtiuB ‘aqpjazoq 10S0 tqijtjf b qepp Sijb sp Spur qBABdBdapSg pozoqxB[Bx ‘b.ipi[pq -0.1.1 pp Si[B ad ■piajiq xinp'Ui sp naqpuogo ^bubC ‘aqp — £1* — •Bsopsaxnajq ‘gpAp ‘isz^ jotojoh •3X}aA|aq uoí SyjjA fn , zsbae; b uoí- picii I?X ‘3I3A81 BSjyssapipz qBuyjopqy zb qiunxia ppj zso }soj\[ qzsBjjBj xoSpJiy uoqpjoyqB zb Aiájtf ‘jzseabx dpzs njoAuoAo B up woppuij •qunriBf xzoq qoSpjfA uaqqunqp zspSa ASoh ‘quniEuiux Som fpbibim bSbjia Bpyqy •uiajaip qauuaAS dpz§ uiaip pozoq qiqy ‘uiaipAjsa* sp myÁuy ‘uípdESapp zb po qBÍyx 9 aq UlflX SysSopioq sp uioiq ÍWV^ « JZ3 uioxpi Bq ‘qojniQ •bSb sopinj-ipqaj qilfBq BqqunqÉiqy ÍBppqB dpzs Agg UBqquniBApn ini y •vdoy^v •punzg -o ‘TTTA ‘bijsubim siibh ‘lapiazs pjaiuiaAS ASa BÍ’uEAiq yia ‘BÍxÍBq9 izg ( ‘lauioio souibzs qos uajsi uofpB S v. •aqpsouaiazs ‘aquioio ;b uaAp souibzs qos ‘afjpSara uBqSnsSopioq iBfdBU9A&u b ASoh 6 ‘giBqos uoASbu Spui oqSaszspSa of ‘ssug ‘Siap; nzssoq Spui ;o ua^si 9Í assaqg •BqSBZsioAuuaiu b iuoj qauqaipi qqol'Sai Iuijm ‘BÍdBU Sopjoq qos-qos sí qauiupupiiuBi uaASag •nq uapuim aApapj uadauun uaza paiM ‘nioiuozs uaASaj au ‘iquapuiiu uaASai Sja •Saui BspEj iquapuiui xodBU dpzs » Mpz3 •;»qai luau inpuouiiq ‘qunqau za dauun ASbu iiaiM *|Aípdauun-dBUAau a Sipuiui uiaiadauun s jajajaiazs uiaAizs iqau uiopuEpo ^Saui WBSSBXnui uuASoq ‘lua^aiazs ASoq ip ASoq s ;4aiuaATzs pijax XBiopuoS 9Í lAuuaui uo|'í'ba bq qainiupnpiiuBi 9! ‘pa;aiazs nipuiaqiuozso^ ‘lauiaAizs uiyuiBqiuo uoppui tűi ‘ddpqiui Ágon :qozoqiopuog ipua jyui up BidBu-i9idB\[ ‘;odBu saApaq a jyiu up uibij^a uazaqajtf ‘01NQZSÖM I3VNA3N * A [ aqBpiaz s b útig ‘saAp 8 ‘»>UJ3 JaqomxpBis » * * 5fB*IBq uiau gaui feqAgoq ‘qaujp sí isora gpui uyi g ‘jJBldBSD IBUiiBpoqBi AgBU jipípuiui ‘azsiaá •qBUjpjfoqzspqnf b ipAuBi BjpBpo zy ‘qBujpa b »UiAi3 'UBSioAg jo aijoag •Bopi luzopBAuunzs uaddp jAub:hjbs b ;io ‘BqBioiBdAuBqiBS B UBSioAg ;uauiag tr 'AupgaizsBqnf baj? ‘oiipiUBJXBiBufBS ‘Aupgazs uagi-uag; Aga jza BUonBqSajM •‘•álra * ' * '[a qaxuaui uiau ‘ofsj qoiupuipAg qos qoidB}f “’óíuppi xAuBqiBS b qaiuaui inau AgBA‘qa;uaiM :uBAuBqBpinin UBSioAg uiaqau q3}3ÍI3Ia3 ‘uBqgBzsio-uoqiuog uba Aub^ibs nfaiiPH :qBuqBuo;Eq b ipq 119ZS Ági aAjaisAgejM ‘qBuiBD SBiuiBiBq b za iiojnf aqamd ••’ÍXaguaz I9ispiis qssa zpq zspga zb ipq^X qasiaA b uiapzaqig qjoA pz'spja qBsa zg » * * zpq zspga zb x^aguaz loipspiis laquig ‘snjiizsndiaquia ‘zspAZuj Aga dÉuuapuiiM #qazn; b BipBqo s ‘uoAgiOA-uaAgaq lindag ‘jjai sí UBiiBlBqiBi Bqpu AuyqiES B zg •qauojaqaiaAg b sp qBuÁuozssB ‘qauijjpg iqauqaiaquia zb ;ioa auiai AuBqiBS b zg (;AgBA zajiA loxpq BqAgoq ‘\o aj pzpAg) • * • Ageu úagi bíbzs ‘iqau uba afaj ipH • • • luuagaui uiEq-iuBq sg ‘juiaAuai xoiqo zsng sadpq upxzB loqqy ‘saqp Bq ‘lazsAga AjaiM ‘gaui a^dai Aub^ibs Aga jogBzsio-uoqiuog •AMYMHyS űf3313H V ■pxuizg £,x -0 -inA ‘cpPIM S!JBH •BisBxnfaipia zb gipuiui jaquiui ;azaA s £bi|E iip saAga zb ‘ijunii juBiipqiq eh •lunp jio uafnaq au qauqospxo zb Agog ‘juzpAgjA aiuapuiui na5I “oAgBfM •pizsafna Ajo b+uii soiid e Agog ‘ojaqiai uBqii Aupqpu qBsa za aQ 'uoqoqBJBp AgBU-Ageu xiiia bjuij sojij uoqBjBpio xii laApxaqaí ueqBqji zy •BXfBi qBUBiiiiA Agn qssa ^osojo zb xiaiM £Bq9ur b A:gfiU uagi jBuÍBiiXBZogiop y •syaixvzooioa ívsvai XOdtfAOVH SÍM 4 — 81* ­— 414 — Sz se- a Miki e$éc? Irta: MAJTHÉNYI GYÖRGY — 419 — JÁTÉK MÓKA KI A Jó MEGFIGYELŐ ? . Az eg’érgyerekek, Pisti és Pali. xtgy érez­ték, ihogy csalódtak Miki egérben. Fogal­muk sem volt arról, hogy a filmet vetíteni szokták, csupán a kis filmkockákat látták, illetve rágták. Mondogatták is egymásnak: — Apuka mindig' túloz! Nem ért az egész semmit . . . Apuka meghallott valamit a pusmogásuk­ból és újra aiagyarázgatni kezdte nekik a •dolgot, de ők — (habár ez nagyon illetlen volt — „Hol az olló“-t kezdtek játszani a zabosláda alatt. Egérmamának, se okozott különösebb gyönyörűséget az a néhány filmkocka, amit éles fogaival kikezdett, s ámbár jóizüeknek találta őket, lefekvés­kor mégis igy álmodozott: — Amikor még kislány voltam, anyukám elvitt egy éléskamrába, ahol rudakra ag­gatva lógtak a sonkák, a szalonnaoida- lak ... Ó, be szép is volt! Ma már nincse­nek is talán olyan éléskamrák, csak vidé­ken. Nagyon boldog volnék, ha legalább egyszer életemben mutathatnék egy ilyet a fiaimnak. Egérpapának nem tetszett ez a beszéd, úgy érezte, hogy Egérmama őt okolja, amiért nem tudnak ilyen bőven ellátott kamrába bejutni. Dekát teihetett-e .szebbet, okosabbat, mint bogy a zabosláda alatt he­lyezte el a családját? A zabosláda alatt, amelyből, akár az égi harmat, záporozott rájuk a jó, kövér zab? — Mama, megint veszekedni akarsz? — vetette oda zordonan. — Gyere játszani, apuka, mert a „Hol az olló“-hoz legalább egy harmadik is kell még, — zavarták meg a gyerekek. — Hagyjatok békében, — türelmetlenke­dett Egérpapa, — mert, nyomban elutazom! Ilyen volt Egérpapa. Ha valami nem tet­szett neki, fölhúzta az orrocskáját és izibe utazni akart. Hát iszen a sok cíólgától rá­ért, az igaz. A család el volt látva, a gyere­kek nevelését a feleségére bízta, ő meg me­hetett világot látni. A kiskirály se élt job­ban nála. De most nem engedték a gyere­kek. Egyik a tokáját simogatta, a másik a bajszát cibálta: még csak haragudni se tu­dott a két haszontalanra, hiszen azt mond­ták: Ugyan mesélj akkor nekünk valamit! — És ez roppantul hizelgett őkelmének, meri jlyenkor az utazásairól mesélhetett, a maga bátorságáról, hőstetteiről és ha netán az el­beszélés hevében kiesé eltért a valóságtól és elvetette a sulykot, senkise cáfolhatta meg. Kedvtelve cincogott hát egyet, meg­sodorta a bajszát és majdnem belekezdett már. a mesébe, amikor Egérmama megszó­lalt. Isten tudja, mi lelte Egérmamát, de kö­tekedő kedvében volt. — Kérlek, — mondta hegyesen. — csak ne az.t mondd el, amikor fölmásztál a ki­rály ágyába és beleharaptál a király piros arcába, mert hollandiai sajtnak nézted: az nem veled történt meg! Egérpapa összeráncolta a homlokát, Egér­mama pedig folytatta: — Mert, amikor Lacikáéknál laktunk — tudjátok, ott, ahol alig volt ennivalónk, — akkor megettem a Lacika egyik mesés­könyvének a felét * és abban volt benne ez a mese is. Ma már nincsenek olyan piros- arcú királyok! — Mama, úgy látom, mégis csak vesze­kedni akarsz, — mondta Egérpapa, aztán fölkapta a hátizsákját és szó nélkül kisur­rant a zabosláda alól, mert nem szerette a családi jeleneteket. A két egérfi utánanézett. — Most, már se mese, se játék? — és nyomban a mamának estek, hogy játsszék velük. Hanem Egér mám a kiadott rajtuk. — Játszatok csak magatok, elég nagy az istálló, van hely ott bőven. No, igy a bét kis ipse -kiszaladt. Óvato­san jártak, mintha indiánosdit játszanának, még a szalma se rezzent meg a lábuk alatt. Megálltak egy-egy lóállásnál és megbámul­ták azokat a hatalmas oszlopokat, amelye­ken a lovak álltak. Pisti, a merészebbik, meg is próbálta, föl lelhet-e azokra szaladni, de még a lóláb közepére se érkezett, a láb lerázta magáról, mint a semmit. Jó szeren­cse, hogy a. szalmába pottyant, nem esett semmi baja. Hanem, amint az ajtó felé mentek volna, egyszerre megijedtek mindketten: az is­tálló ajtajában — teremt úgyse! — Miki egór ült. Szakasztott olyan volt, amilyen­nek a megrágott filmkockákról emlékez­tek rája. Különösen a füle! Hosszú, hegyes, fehér füle volt, mereven tartotta, ei magá­tól. De> nagyon bánatosan üldögélt, az ocla- síitő napon, a feje lekonyult, mintha csak aludna. Gondolták, mégis a közelébe men­nek, hiszen rokon, vagy mi? Dehát • tapasztalatiak kis csacsik voltai Ha többen vannak együtt leányok, fiuk, nagyon szórakoztató ez a játék, de azon­felül hasznos is, mert élesíti a megfigyelő- képességet. Minden játékos egy kis papirt és irónt tart a kezében. Az asztalra kira­kunk busz különféle tárgyat: zsebkést, tol­lat, bélyeget, zsinórt stb. Mindenki két per­cig nézheti, azután letakarjuk az asztalt. Aki a legtöbb tárgyat jegyezte meg és irta fel a maga cédulájára, az a győztes. Lehet összpontozást csinálni, vagy minden körnél dijat kitűzni. SÁNTA RÓKA. Kint a szabadban, egy meghatározott he­lyen, képzelt rókalyukban, féllábon áll egyik játékos, akire sor került. A többiek eléje állnak és sánta rókának nevezik. Erre ö féllábon igyekszik elfogni valakit. Ha .si­kerül, két sánta róka van és addig játsza­nak, inig mindenkit elfognak. HÁBORÚSDI Ha több gyerek vari együtt, igen mulat­ságos játék a háborúsdi. A társaság két tá­borra oszlik és valami látható jellel kell megkülönböztetni az ellenséges csapato­kat. A játékvezető — aki egyben biró is — labdát dob fel és ezzel folyik a játék. Aki elkaparintja a labdát, igyekszik megdobni vele egy ellenséget. Az eltalált játékos ki­áll. A játék addig tart, mig egy csapat utolsó emberét is el nem találják. A VÉDŐÜGYVÉD. A társaság tagjai sorbaülnek s minden résztvevő védőügyvédet kap a jobboldali szomszédja személyében —'s természetesen igy mindenki védőügyvédje is baloldali szomszédjának. A játékvezető kiáll és a társaság egyik tagjáról „rosszakat mond11, vádolja (kipé- cézliieti gyöngéit, hiúságát, stb.). Minden vádra csak a védő felelhet és hozhat fel mentő körülményeket A játéknak meglehe­tősen gyors tempóban kell folynia. A játékvezető megnevez valakit s már rá is olvasta a „bünt“, — már felelnie is kell a védőnek. Ha a védő nem jelentkezik azonnal, zálogot fizet, ha a vádlott szólal meg a védő helyett, az is zálogot, fizet. A játékot az teszi mulatságossá, hogy min­denki vádlott és védő is, könnyen össze­zavarja a szerepét. A játékvezetőnek is le­het védőjel % BIZTOS JEL. — Mit gondolsz, élnek emberek a csilla­gokban ? — Biztosan. Hiszen a csillagok esténkint ki vannak világítva. NEM ÉRTI. — Szervusz, barátom! Amikor utoljára láttalak, három évvel ezelőtt, sokkal ele­gánsakban voltál öltözve . . . — Érthetetlen, pedig- most is ugyanaz a ruha van rajtam. KELTSEN FEL. Egy álomszuszék gyerek egy reggel oda­szól a mindeneslánynak: — Mari, legyen szives fél nyolckor föl­kelteni. — De hiszen már háromnegyed nyolc is •elmúlt! — Igen? Altkor keltsen fel most mindjárt. ODA A PÉNZ. Egv kis gyerek méltatlankodva szól a rendőrnek: — Bácsi, kérem, miért nem ad csokoládét ez az automata? — Azért fiam, — feleli a rendőr, — mert ez — levélszekrény. MEGFEJTÉSEK A 39. szám rejtvényeinek helyes megfejtése: Keresztrejtvény: Palota, apó, Imi, Ra, alig, pára, őr, ara, éle, utasít. Paripa, apa, ló, tilt, ami, Ígéret, arat, áru, öli, és. — Se­bők Judit rejtvénye: Burok. — Nagy Ró­bert rejtvénye: Madár, város. („A“ betii he­lyett a rejtvénybe tévedésből „P“ betű ke­rült.) — Izsák Tibor rejtvénye: Miki, Néró, báró, alma, cica, Mont-Blanc. — Fiileky László rejtvénye: Folyóirat. — Klucsik Til- dus rejtvén ve: 12, 22, 32, 42; 22. 32, 42, 12; 32, 42, 12, 22; 42, 12, 22, 32. — Klucsik Til- dus rejtvénye: Ház. zab, bál, lúd, dió, óra.— Kenessey Ildikó rejtvénye: Sósperec. — Ko- váts Lenke rejtvénye: Ember, mi az, bál, ez, r. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Biró István. :: Darvas Attila, Darvas Szi­lárd, Dobos László. :: Forgáoh Ildikó, For- gácilí Klárika. :: Horváth Ferenc, Halas Kázrnér. :: Kovács Péter, Kis Ferenc. :: Láng Ede, László Dénes. :: Niszler Mag­diié. :: Roth Bözsi, Riszner Jenő, Riszner Karcsi,' Rozlosnik Bözsi. :: Sebők Éva Se­bők Juci, Szecsev Klára, Szelei Miklós. :» Tóth Jenő, Takács Sándor. :: Virágh Vilma, % * r ■M

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents