Prágai Magyar Hirlap, 1937. október (16. évfolyam, 224-249 / 4370-4395. szám)

1937-10-30 / 248. (4394.) szám

<X>l«CT-MA<ifcVR-HlKL2® 1937 október 30, szombat* A népi kulturmunka örvendetes fejlődéséről számoltak be a PRMKE közgyűlésén Huszonegy uj szervezete van a kárpátaljai magyar kulturegyesületnek ■■ ■■ Az ifjúság is bekapcsolódott az országos kulturmunkába ■■ ■■ „A magyar kultúra szolgálatában nem lehetnek generációs ellentétek“ BEREGSZÁSZ. — A kárpátaljai ma­gyar kultúráiét legfőbb szerve, a Kárpát­alja magyar vidékeit teljesen behálózó PocL karpatszkaruszi Magyar Kultur Egyesület (PRMKE) most tartotta meg negyedik évi rendes közgyűlését a beregszászi Úri Ka­szinó nagytermében. A közgyűlésen az egyesület vezetőségének tagjain kívül az itteni magyar szellemi élet irányítói és mun­kásai Kárpátalja különböző vidékeiről nagyszámban jelentek meg, részben mint helyi szervezetük küldötteiként, részben mint vendégek. A közgyűlést Székely Jó­zsef, az egyesület elnöke nyitotta meg tar­talmas beszéddel. Az ifjúság nemzeti szel­lemben való nevelése szempontjából rámu­tatott a családi nevelés feladataira. A nagy helyesléssel fogadott elnöki megnyitó után Czvank László az elmúlt évi közgyűlésen felvett jegyzőkönyvet olvasta fel, dr. Jantsky Béla pedig titkári jelenté­sét ismertette. A jelentés fejlődésről szá­molt be. Az elmúlt évben huszonegy uj szervezet alakult. Az egyes helyi szervezetek munkáját a köz­pont odaadó munkával támogatta. A köz­pont megfelelő előadási anyaggal látta el a vidéki csoportokat. Az előadások tárgya főleg történelmi és gazdasági vonatkozású volt. A Magyar Vasárnapból több mint ezer példány kelt el a tagok között. Az egyesület áldozatkész munkával járult hoz­zá a komáromi Jókai-szobor felállításához. Az egyesület a köztestületek részéről vaj­mi kevés anyagi támogatásban részesült, mindössze az országos hivatal részesítet­te ötszáz korona segélyben. Az egyes helyi szervezetek közül legtevé­kenyebben a beregszászi, munkácsi, tisza- ujlaki és técsői szervezet működött. Érté­kes munkát végzett a nagyszőllősi szerve­zet is, mig az ungvári a magas szinvonalu Jókai-emlékünnepély rendezésével tüntette ki magát. Az egyesület anyagi helyzetéről készült pénztári jelentés igen vigasztalan képet nyújt. Egy év alatt az összes bevétel 5704.15 ko­ronát tett ki, amelyből 2182 korona a Jó- kai-szoborra nyújtott adományokból tevő­dött össze. A kiadások összege 80 koroná­val kevesebb a bevételnél. csak saját erőnkben, munka- és áldozat készségünkben kereshetjük a fejlődés alapjait. Kisebbségi kultúránkat magunknak kell fel­építeni, fejleszteni és megőrizni — fejezte be a közönség lelkes tapsai közt beszámo­lóját az egyesület fáradhatatlan buzgalmu ügyvezetője. A jövő évi költségvetés, amelyet a közgyűlés egyhangúan elfogadott, 19.300 korona bevételt és 139.000 korona ki­adást irányoz elő. A 119.700 koronát ki­tevő hiányt állami és egyéb szubven­ciókból reméli az egyesület fedezni. A magyar kultúra lényét el kelt futtatni népünk legszélesebb rétegeihez Wellmann Mihály beszámolója Wellmann Mihály ügyvezető elnök az egyesület egyévi működéséről számolt be gondos alapossággal készült jelentésében. Ismertette a kárpátaljai magyarság kultu­rális tömörülésének adatait. Ezek szerint az ittélő magyarságnak több mint a fele a PRMKE égisze alatt és szellemében fejt ki kulturális tevékenységet. — A kulturális szervezkedésnek <—' mon­dotta ezután — átfogónak és egyetemes­nek kell lennie, nem elégedhetünk meg a különböző helyi kulturegyesület körül tör­ténő csoportosulással. A köztársaságban élő valamennyi nemzet megteremtette a maga egyetemes kulturszervét, a magyarság sem élhet enélkül. Beszámolója további során rámutatott a magyar iskolába nem járó magyar ifjak el­idegenedésére, akiknél hiányzik a magyar öntudatot kialakító nevelés. Ezt a hiányt a szülők mellett a PRMKE hivatott pótolni a magyar múltat, a magyar történelmet is­mertető előadásokkal. Iskolaügyi viszo­nyaink egyre kedvezőtlenebbek. Kárpátalján 5169 magyar gyermeknek nincs magyar iskolája, ezek mind szlávnyelvü és szellemű okta­tásban részesülnek. A PRMKE az iskola­sérelmeket nyilvántartja és azok orvoslá­sáért küzdeni fog s remélhető, hogy a ma­gyarságnak az állammal szemben teljesített kötelességei ellenében jogos követelései méltánylásra találnak. A magyar nők egy­re jobban kiszélesedő szervezkedésének kezdeményezése a PRMKE-től indult ki s az elért eredmény igazolja a gondolat élet­revalóságát. Egy esztendő munkájára visz- szatekintve láthatjuk, hogy A jelentések megtétele után Benda Kál­mán alelnök emelkedett szólásra és a köz­gyűlés köszönetét és háláját tolmácsolta az elnök, az ügyvezető és a tisztikar tevé­keny munkásságáért, majd pedig az egye­sület hivatását fejtegetve a magyar szelle­miség és kultúra mibenlétét határozta meg nagyszerű szabatossággal, a kérdés belső lényegéig bevilágító fénnyel. —- A magyar szellemiség — mondotta többek között — a magyar léleknek oly ki­sugárzása, amely önálló világképet ad, sa­játságos, egyedülálló világot teremt. Ez a szellemiség amellett, hogy egészen egye­dül való, mégis általánosan emberi és a be­lőle fakadó kultúra az általános emberi kul­túra szerves része, amely nélkül az színben és hangban szegényebb volna. — A magyar szellemiség a magyar lé­lekből kijegecesedett sziklán és a Szent Ist­ván alkotta pilléren nyugszik, amelynek kö­veit nyugat kultúrájának, vallásának és er­kölcsének kősziklájából faragták. A két tartóoszlopon nyugszik a magyar kultúra hatalmas építménye, amelynek tégláit a magyar szellemiség kiválasztottjai, a ma­gyar művelődés hősei és maga a magyar nép hordtak össze. A nagyszerű építmény kötőanyagát az az erő képezi, amely az alapokból, az örökkévaló pillérekből állan­dóan, megszakítás nélkül kiáramlik és a köveken át kisugározva, tündöklő fénnyel árasztja el a magyar művelődés egész terü­letét, sőt azon túl az egyetemes emberi műveltség síkja felé tör. A kettős forrásból táplálkozó, folytonosan megújuló erő tartja egybe a magyar kultúra templomának szé­les boltozatát. A szónok a továbbiakban a magyar kul­túra helyes szolgálatának kérdését vetette föl. — A kérdéssel kapcsolatban — úgymond —' rá kell mutatni azokra a törekvésekre, amelyeknek célja kultúránk alapjának eltá­volítása s helyükbe a materializmusnak, az istentelenségnek, a nemzettagadásnak dur­va köveiből való uj támaszték helyezése. Ereket a törekvéseket vissza kell utasíta­nunk. A kisértőknek pedig félreérthetetlenül tudtul kell adnunk, hogy a fölforgató törekvéseikkel szemben meg­védjiik kultúránkat, amelynek alapjait föl­cserélni nem engedjük, mert akkor a rajta nyugvó felépítmény rom­ba dőlne és maga alá temetne bennünket. — A magyar kultúra fényét és melegét el kell juttatni népünk olyan rétegeihez is, amelyek eddig nem részesültek annak áldá­saiban, annak segítségével kell kiemelnünk magárahagyottságából, elesettségéből. A magyar értelmiségnek az a legfőbb föladata, ezen a téren mulasztás vétke terheli, s ezt jóvátenni, helyrehozni legsürgősebb fölada­tunk. A magyar falu népe vár bennünket, várja a magyar szellemiség világitó fényét. A nagy hatást keltett fölszólalás végén Benda Kálmán közérdekű javaslatot ter­jesztett a közgyűlés elé. A lelkes helyesléssel elfogadott határozati javaslat kimondja, hogy a PrMKE a már eddig is működő és a jövőben fölállítandó szervezeteket ugyanabban a szellemben óhajtja kulturális élettel és tartalommal meg­tölteni, amely szellemben a PrMKE már eddig is működött. Mert ez a szellem a ma­gyar szellemiség lényegének megfelel és ez az egyesület alapszabályaiban kitűzött cél­hoz vezet. A közgyűlés utasítja a vezetősé­get, hogy ezt a szellemet továbbra is élet-. bentartsa. A gyakorlati munkaprogram Az indítványok során élénk vita alakult ki az egyesület munkájának minél hatéko­nyabbá való tétele kérdésével kapcsolatban. Az élénk érdeklődéssel kisért hozzászólások sorát dr. Hackel Sándor nyitotta meg. Fel­szólalásában a magyar kultúrában élő min­den rétegnek a közös munkára való bevo­nását javasolta, hogy ezáltal csökkenhessen kisebbségi társadalmunk széthúzása. Rácz Pál megvalósithatatlannak tartja bizonyos rétegekkel az együttműködést. A PrMKE célja és föladata a magyar nemzeti szellemű műveltség terjesztése és ma sokan vannak olyanok, akiknek ez nem kell, azért nem hisz az ilyen elemek­kel való közös munkálkodás lehetőségé­ben, A PrMKE-nek a nemzeti szellemű kultúrát kell átültetnie társadalmunkba, főleg a felnőtt uj nemzedékbe. Ezt kell eljuttatnia a magyar falu népéhez, hogy annak magyarsága fönnmaradjon. Dr. Siménfalvy Árpád a magyar öntudat kialakításában látja a legfőbb kulturfölada- tot. A magyar kulturközösséghez való tar­tozás tudatát kell szerinte elsősorban meg­erősíteni. A nemzeti öntudat ápolása az eredmé­nyes kulturmunka előfeltétele. Meg kell ismertetni népünkkel a magyar történel­met, a magyar irodalmat és a magyar iro­dalomtörténetet. Ezt a munkát rendszere­sen, több évre fölosztva kell elvégezni. A nemzeti szellemű rendszeres tanítás ered­ménye lesz majd a nemzeti öntudat föléle­dése és ezzel a magyarság megerősödése. Orosz György elismeréssel adózott Benda Kálmánnak a magyar szellemiség és kultúra fogalmának alapos meghatározásáért. A ma­gyar irodalomnak a falu népével való meg­ismertetése kérdésével kapcsolatban rámu­tatott arra, hogy a falu népe nem ismeri ál­talánosan még Petőfi Sándor költeményeit sem. A kulturális együttműködést a maga részéről kivihetőnek tartja és e téren a kö­zeledést kezdeményező lépések megtételére hívta föl az elnökséget. Az ifjúság hitvallása Czvank László a fiatal magyar generáció munkakészségét tolmácsolta. A magyar kultúra szolgálatában nem le­hetnek generációs ellentétek — jelentette ki —, a magyar ifjúság Széchenyi szellemé­ben, Szekfü tanításai alapján, Makkai „Magunk revíziója" cimü munkájának megállapításai nyomán józan realitással vállalja a ráeső föladatok megoldását, hogy itt betöltse hivatását, amelyet a nép­ért való munkában jelölt meg. Az értelmiségnek ápolnia és nevelnie kell a magyar öntudatot úgy önmagában, mint másokban és ha öntudatunk erős lesz, akkor senki sem fog félni, hogy történelmi köte­lességének eleget tegyen. Mindenkinek, aki magyar, álljon jobboldalon vagy baloldalon, a magyar kultúráért együtt kell dolgoznia, mert ez a magyar kisebbség érdeke. A hitvallásszerü, bátor és őszinte kijelen­tések mély benyomást keltették a hallgató­ságban és az ifjúi tűz hevétől lángoló fiatal tanárt lelkesen megéljenezték. Joanovits Aurél a magyar iskolák kedve­zőtlen állapotáról és a magyar tanulók ne­héz helyzetéről szólott, kérve az egyesület közbelépését és a kérdés fölkarolását. Az élénk és sok kezdeményező gondolatot fölvető hozzászólások után Wellman Mi-; hály fölolvasta a szlovenszkói testvéregye* sülét intézőbizottságának Schubert Tódor* Révay István és dr. Staudt Gábor által alá­irt üdvözlő táviratát, valamint Szombathy Viktornak, a SzMKE főtitkárának köszön-, tó levelét. Az üdvözlésekért a közgyűlés táviratilag mondott köszönetét. A közgyűlés üdvözölte és jókívánságaival halmozta el Székely József elnököt ez évben elért 80-ik születése napja alkalmából. Ifj. Zapf László titkárnak pedig doktorrá történt fölavatása alkalmából fejezte ki őszinte szerencsekivá- natait. A közgyűlés egyhangúlag hozott határo­zattal fejezte ki köszönetét az országos vá­lasztmánynak és a beregszászi járás választ­mányának a jövő évi költségvetésükben biz­tosított anyagi támogatásért. Végül pedig a választmányban megüresedett négy helyet töltötte be a közgyűlés Fábián Béla (Tisza- ujlak), Lux Ernő (Nagyszőllős), Szuara Róbert (Beregszász) és Gável megválasztá­sával. Az emelkedett szellemű közgyűlés ezzel véget is ért. Az elhangzott jelentések tevé­keny munkáról, a hozzászólások pedig az éledő érdeklődés és munkavagy biztató meg­erősödéséről nyújtottak örvendetes bizony­ságot. Dr. H. K. ¥issiavonu9 Palesztina angol főbiztosa LONDON. —-Sir Arthur Wauchope, Palesz­tina főbiztosa visszalépett állásától. Ormsby Gore gyarmatügyi miniszter egy parlamenti in­terpellációra válaszolva kijelentette, hogy a fő­biztos, — aki szeptemberben elhagyta Paleszti­nát és Angliába utazott üdülés céljából, — noha visszatér november elején állomáshelyére, ez év végénél tovább nem tölti be hivatalát. Waucho­pe a jövő év elején nyugalomba vonul. Minden valószinüség szerint Sir John Anderson lesz az utóda. ffUé imák & tctfiok? „MI A PROVOKÁCIÓ?” A Poledni List „Mi a provokáció”? címen a kö­vetkezőket Írja: „Ha kettőn ugyanazt csinálják, azért az még­sem ugyanaz. Vasárnap ugyanis már érvényben volt a népgyüléseket betiltó kormányrendelet, de ez a szociáldemokratákra természetesen nem vo­natkozott. A szociáldemokraták Kremsierben nyu­godtan gvüléseztek és ezen a nyilvános gyűlésen még hozzá, felszólalt a kormánynak az a tagja, aki a tilalmat kiadta: dr. Dérer miniszter. De ez ugylátszik demokratikus dolog és nem telhetünk róla, hogy ehhez a demokráciához mi nem értünk. Az már a mi hibánk, iha azt gondoljuk, —_ ugy­látszik teljesen jogtalanul — hogy a törvények és rendeletek a demokráciában mindenkire egy­formán vonatkoznak. Ezen a gyűlésen — mint említettük — felszólalt dr. Dérer miniszter, aki többek közt azt mondoltta, hogy nem hisz a köz­társaság német lakosságának irredentizmusában. A „Venkov” ezt az álláspontot ugyancsak ma­gáénak vallja, ide azért nagyon kikapott a szo­ciáldemokrata Pravo Ládáitól, amely szószerint azt írja: „Mindenekelőtt rendkívül figyelmet érdemel, hogy az agrárpárt hivatalos lapja még ma is hivatkozik arra, amit régen és állítólag mindig állított, hogy a szudétanémet párt nem irre­denta párt. Ez a teplitzi események titán egye­nesen kihívás.” Most aztán már valóban nem tudjuk, mi a provo­káció! Ha azt dr. Dérer miniszter mondja, akkor nyilván nem lehet provokáció. Amennyiben azon­ban a „Venkov” mondja ugyanazt, akkor már az provokáció. Ez már oíyan kalamitás, hogy ebből igazán nem okoskodik ki senki” — fejezi be cik­két a Poledni List. A „LEGNAGYOBB” KORMÁNYTÖBBSÉG Ugyancsak a Poledni List Írja: A legutóbbi politikai esmények közül a legjelentősebb a mi­niszterelnök rózsahegyi látogatása volt. A szlo­vák Hodza volt e leghivatottabb személy arra, hogy a szlovák ellenzék vezérének székhelyén a külföldinek címzett beszédében kijelentse: az ál­lam lakosságának csupán egy ötödét teszik ki a németek. Ezzel a kijelentésével mindennemű re­ményeknek és számitgatásoknak elejét vette. Az a szívélyes hangulat, amellyel Hodzát Rózsahe­gyen fogadták, jelentősen különbözik a nyitrai eseményektől. Nem lehet csodálkozni tehát, ha ezt a rózsahegyi megnyilatkozást a jubileumi évi konszolidációs "törekvések nyitányának tekintik. Hodza egyengeti a szlovák néppárt útját a kor­mányba, ami magában véve állami szempontból igen örvendetes. Ez volna különben is az egyetlen módja anak, hogy a mai nemzeti egyesülést is bevonják a kormányba. Amennyiben ez sikerül, úgy a legnagyobb kormánytöbbség létesülne, amely valaha is volt a csehszlovák köztársa­ságban. A jelenlegi 173 tagot számláló kormány- többség ugyanis 209 fővel szaporodna és ezzel meghaladná a kétharmad többséget. Ha az el­lenzékből leszámítjuk a kommunistákat, fasisztá­kat, és -a nemzeti liga képviselőit, úgy mindössze 54 "képviselő marad meg ellenzéknek. A nemzeti egyesülés kormánybalépése nem lep meg senkit, mert a párt erre már évek óta törekszik. Minél előbb kerül erre sor, annál jobb, mert egy uj választás esetén annyira összezsugorodna.' ez a párt, hogy megszűnne az érdeklődés irányában. Ezekiután a cseh nemzeti liga maradna az egye­düli államalkotó ellenzéki párt, ami által csak megnövekedne felelőssége. A nemzeti liga legjobb utón vaiij hogy nagy mozgalommá váljék.

Next

/
Thumbnails
Contents