Prágai Magyar Hirlap, 1937. október (16. évfolyam, 224-249 / 4370-4395. szám)

1937-10-22 / 242. (4388.) szám

1 I XVI. évf. 242. (4388) szám • P&ntelS ■ 1937 október 22 ................. El őfizetési ár: évente 309, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • fi képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská a 1 i c e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • ® TELEFON: 303-11. ® ® SÜRGÖNYCIM- HÍRLAP, PRAHA. 1 duce lesviabb sakkhuzása (sp) — Két esemény váratlanul uj távla­tot adott a spanyol eseményeknek. Az egyik Aszturia összeroppanása, a másik Olaszor­szág nem várt londoni békegesztusa. Franco csapatai csütörtökön bevonultak Gijonba és nem férhet többé kétség ahoz, hogy a nem­zetiek néhány hét alatt végleg likvidálják az északi harcteret és csaknem százezerfőnyi északi seregüket fölszabadítják. Hét hóna­pig tartott, amig Mola tábornok hires nyi­latkozata („elhatároztam, hogy véget vetek az északi háborúnak") valóra vált s a nem­zetiek először arattak döntőbb jelentőségű győzelmet a Madrid elleni fölvonulás óta. A terület, amit San-Sebastiantól Gijonig elfog­laltak, nem nagy, de annál értékesebb. Baszkföld és Aszturia együtt nem is akkora, mint Belgium, de lakosságának száma spa­nyol viszonylatban jelentős. Több, mint két­millió ember, lakja ezt az országrészt, a spa­nyol nehézipar hazáját, a szén és a vas bi­rodalmát. Az északi rész elfoglalásával a materiális fölény végleg Franco oldalára billent. Nem csak azért, mert legjobb kato­náit; a hirfes navarraiakat,. akik úgy tudnak harcolni a hegyi terepen, mint senki más, átvetheti Aragóniába,, s végre megvalósul­hat a nemzetiek terve: az összefüggő harc­téren -való harcolás. A siker más szempont­ból még jelentősebb. Erkölcsileg, mert ami­lyen fölemelő és propagativ hatást gyakorol a spanyol nemzetiekre, ugyanolyan lesújtó a kormánytábor népére, amelyet lélektani­lag befolyásol a tudat, hogy Franco most egész erejével Valencia ellen fordul, s ho­gyan győzzön a kormány most, ha eddig nem tudott, amig Franco legjobb serege másutt volt elfoglalva? De a legfontosabb az anyagi támasz, amit a meghódított terület a nemzetieknek ad. Most már elég vasa, szene, érce, gyára, munkása, nagyüzeme van a nemzetieknek, hogy néhány német szakember vezetésével önmaga lássa el csapatait hadianyaggal. Iparilag és nyersanyagok tekintetében az el­foglalt terület fölbecsülhetetlen értékű. Ka- talóniában is vannak gyárak, de nincs nyersanyag, s ha a tengeri és a pireneusi határok ellenőrzését megszigorítják, a gyá­rakban — amelyek egyébként sem igen al­kalmasak a hadianyag gyártására, mert in­kább textil- és könnyűipari üzemek, mig a nehézipar csaknem teljesen Bilbao és Ovie- do környékén van a hozzávaló nyersanyag­gal együtt — nem lesz mit gyártani. A kül­földi hatalmak, főleg Anglia, ezenkívül kénytelenek most Francoékkal csínján bán­ni, mert spanyolországi érdekeltségeik (gon­doljunk a világrangu Bilbaói Bankra!) Franco kezén vannak, s e záloggal a nem­zetiek sok mindent elérhetnek Londonban vagy Párisban. Az északspanyol helyzet megváltozásának hatása máris észreve­hető a világpolitikában. Mindezt fontolóra kell vennünk, ha meg akarjuk érteni Olaszország váratlan londoni engedékenységének okait. Az önkéntes-kér­dés nem fontos többé, sőt az önkéntesek visszahívásával Olaszország jobban szolgál­hatja Franco érdekeit, mint anélkül. Emlé­kezzünk arra, hogy a nemzetiek voltak az elsők, akik felajánlották, hogy hazaküldik az olaszokat. Valenciának sokkal kedve­zőbb lett volna, ha az 50—'60.000 olasz a ASZTURIAI FRONT. - Gijon városa csütörtök délelőtt megadta magát a nemzeti csapatoknak, FRANCIA-SPANYOL HATÁR, - A vittoriai nemzeti rádió csütörtökön délben egy órakor közölte, hogy Franco csapatai félórával előbb bevonultak Gijonba. A vito- riai rádió ezt a jelentést a luarcoi rádiótól kapta, amely ma délelőttig az aszturiaiak szolgálatában állt, de amint a nemzetiek el­foglalták a rádió épületét, természetesen azonnal a nemzetiek híreit közvetítette. Dél­után 2 óra 15 perckor a sansebastiani rádió hivatalosan is közölte Gijon bevételét, A meglepetésszerü siker annak a döntő támadásnak eredménye, amelyet a Franco- csapatok csütörtökön hajnalban kezdtek a város ellen. A gijoni menekültek ugyanis ér­tesítették a nemzetieket, hogy Belamino Tomas, az aszturiai kormány feje kedden este elvesztette az uralmat a város fölött és a baloldali radikális elemek rabolni, foszto­gatni és gyújtogatni kezdtek Gijonban. A döntő előtörést gépesített osztagok hajtot­ták végre, amelyek Villa Viciozától egy óra alatt eljutottak konnány-Aszturia főváro­sáig. A Gijonba bevonuló nemzeti csapatok a várost csaknem üresen találták. A néhány lakó elbeszélte, hogy az elmúlt éjszaka való­VALENCIA, — A vizsgálóbíró határo­zata értelmében letartóztatták Asencio tá­bornokot, a valenciai hadügyminiszlé.ium volt államtitkárát, mert azzal vádolják, h:gy o felelős Malaga eíestéért, Aeencioval; együtt Garrera tábornokot, a' hadügymi- j misztérium vezérkari főnökét és Mónié tá- ■ bornokot, a volt déli front parancsnokát is letartóztatták, A valenciai minisztertanács szerdán 18 órától 23 óráig ülésezett, A hivatalos jelen­tés megállapítja, hogy a miniszterek íog'al- koztak az északi helyzettel és a repülő áma- dásoknak kitett polgári lakosság elszállítá­sának lehetőségével. Azonkívül a minisz­tertanács katonai reformokat határozott el és át akarja szervezni az egész valenciai hadsereget, Menekülés BAYONNE. — Csütörtökön reggel Biar- ritzba négy spanyol kormányrepülőgép ér­kezeit Gijonból s később még két repülő­gép szállt le Breton környékén. A gépek között több bombavető és vadászrepülőgép volt, A pilótákat lefegyverezték és őrizetbe vették. A gépek Gijont a valenciai kormány utasítására hagyták el, mert Valencia attól tart, hogy a gijoni repülőtér Francoék bom­bázása következtében a közeli napokban hasznavehetetlenné válik. A pilóták megcá­folták azt a hirt, hogy Gijon lángokban áll és a városban anarchia tört ki. 32 falu elfoglalása SALAMANCA. — Franco tábornok harctéri jelentése szerint a nemzeti oszta­gok az asturiai front keleti szakaszán 23 községet megszálltak. Szerdán Franco had­ereje 12 kilométerrel nyomult elő ezen a vi-' déken, A leoni fronton a nemzetiek kilenc községet foglaltak el. fronton marad, de a pireneusi határokat megnyitják és a francia hadianyag kellő mennyiségben elárasztja a kormányhadsere­get. Mert mi fog most történni? Ötvenezer olasz elmegy Francotól. A nemzetiek nem érzik meg, mert kárpótolva vannak az észa­kon felszabadult százezres hadsereggel és a valenciaiaktól is eltávozik az a harmincezer önkéntes, aki eddig a kormány legelszán­tabb katonája volt s főleg csaknem vala­mennyi tisztje, repülője, mérnöke, orvosa. Franco elég szakemberrel rendelkezik a külföldiek nélkül is, mert a spanyol közép- osztály mellette van, Valencia a belga, orosz és francia tisztek nélkül kellemetlen helyzetbe kerül, mert ismét elveszti vezető emberéit s csak a kiképzetlen tömegek ma­radnak oldalán. A spanyolországi nemzet­közi . bizottságban, amely Valenciát fogja ellenőrizni, csupa a helyzettel ismerős olasz, német, portugál lesz s nem fogja engedni, hogy a kormány fondorlatos módszerekkel akár csak egy orosz katonai technikust- vaqy tisztet megtartson. De még ha nem is volna igy, mit jelent 50.000 katona abban a háborúban, ahol Franco oldalán már 400.000 ember harcol s az olaszok csak azért szerepeltek az előtérben Bilbaonál és Santandernél, hogy visszafizessék a guada- lajárai kölcsönt és kielégítsék a duce kato­nai ambicióit. Mert 50.000-nél nincs több olasz Spanyolországban, ezt a londoni bi­zottság is megállapította már, amely az ide­genlégiót természetesen nem tekinti vissza­hívandó önkéntesseregnek. Viszont, mit ér el Franco az olaszok ha­zaszállításával? Elsősorban azt, hogy elis­merik hadviselő félnek, azaz hadihajóinak megadják a jogot, hogy blokád alá vehesse a valenciai partokat. Hajói most felszaba­dulnak az északi tengerrész ellenőrzése alól és elég erősek, hogy elzárják a kormányki­kötőket és egyetlen gram lőszert vagy élel­miszert se engedjenek Spanyolországba. Megtehetik: joguk lesz hozzá. Másodsorban az történik, hogy a pireneusi ellenőrzés is­mét megszilárdul: német, olasz és portugál biztosok lepik el a határösvényeket s gon­doskodnak arról, hogy egyetlen gombostű se jusson Katalóniába. Franconak nincs mit félnie a blokádtól: az ország nagyobb fele az övé, a lakosság nagyobb százaléka is s e nép jól elosztva, nem nagy városokba tömve, hanem a gazdag vidéken él, ki­egyensúlyozott, rendezett országban (emlé­kezzünk Motta svájci szövetségi elnök sza­vaira a nemzeti- és a kormány-Spanyolor- szág állapotainak összehasonlításáról), nyu­godt, friss élettel, nála vannak a gyárak, a nyersanyagok s külföldi segítség nélkül is kétszerannyi hadiszert gyárthat, mint amennyire szüksége van. Nem fél az ellen­őrzéstől, — viszont hiába lesz meg Valen­ciának majd a blokádjoga, nem gyakorolhat­ja, mert nincsenek hadihajói. Olaszország tehát jól tudta, mit tesz, ami­kor Londonban engedett az önkéntes-kér­désben. Semmit sem kockáztatott s a nyu­gati népek előtt mégis úgy szerepel, mint a béke megmentője s Franciaország és Anglia keblére öleli a nagylelkű békebarátot. A világ tapsol Grandinak, a nyugati paktum terve ismét szilárd körvonalakat kap, Cor- bin az olasz-francia rokonságot ünnepli, Edén gratulál, mert Olaszország „a presz­tízsszempontot fel tudta áldozni a béke ol­tárára és bebizonyitotta föltétien és nemes békeszeretetét." Londonban és Párisban nem beszélnek többé a háborús veszélyről és nem gyanusitgatják Itáliát. A hangulat máról-holnapra a másik végletbe csapott át: a népek könnyes szemmel magasztalják Rómát és fellélegezve élvezik a békét, amit Olaszországtól kaptak. Az olasz fasizmus nagy, pozitív és döntő bizonyítékot tett békekészsége mellett, mondják, többé senki sem vádolhatja, az angol ellenhang elnémult, „Chamberlain ujjong" — írja az egyik lon­doni lap. — Mussolini ismét óriási diplo­máciai győzelmet aratott a kel’ő pillanat­ban tett ügyes sakkhuzással, egyetlen éj-, szaka alatt megnyerte céljainak a nyugati közvéleményt s ő lett a „béke megmentő­je". Elképzelhetjük, hogy sokat kap majd érte. A londoni diplomatákkal pedig ismét úgy játszott, ahogy akart s váratlan lépé­Aszturia összeomlása A ncmzcfleü tlíoílallffi (ilfoiU Valencia tetartéststja tehetetlen tábornokáig « Akik Malaga előliéért felelősek - I bomlás jelei iinbak-keresés vő Aviles nevű kis kikötőbe menekültek. Jelenleg ez az egyetlen kikötő, amellyel az északspanyol parton még rendelkeznek. Az aszturiai vezérek kedden mindenféle jármü­vei pánikszerűen hagyták el Gijont, de nem biztos, hogy a nemzetiek blokádja miatt Avi- lesből a tengeren elmenekülhetnek. ságos inferno volt. A lakosság a fosztogatók elől a hegyekbe menekült. Időközben a nem­zeti csapatok Gijonban átvették az összes hivatalt. A nemzetiek főosztaga csütörtökön este vagy pénteken reggel vonul be a vá­rosba. A köztársaságiak a Gijontól nyugatra lé-

Next

/
Thumbnails
Contents