Prágai Magyar Hirlap, 1937. október (16. évfolyam, 224-249 / 4370-4395. szám)

1937-10-17 / 238. (4384.) szám

Mai számunk a Képes Héttel 24 oldal — Ara 2Ke ^ Ma: Kis Magyarok lapja Előfizetés! ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ké„ külföldre: évente 450, A p^/oiriűnc^í’/ir ao ríjQvjriG'risni TTtnOlinT^nO ulice 12, II. emelet. © Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt. • H SZLOVeTlSZKOleS rUSZUlSZKOl TTlClgyarSag Préga n panská u,ice J2 emelet> Fí képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. DOUtlküi TICLPÍÍCLüÍQ • • TELEFON: 303-11. © ö E^jres szám ára 1.30 Ki, vasárnap 2.— Ki. r H SÜRGÖNYCIM HÍRLAP, PRfiHR. ANGLIA, A BÉKE BARÁTJA Irta: S z v a i k ó Pál Churchill egyike Anglia legjobb közírói­nak. Mint politikus, az ókonzervatív vezér talán tultemperamentumos, s csak olyankor van rá szükség, ha a hagyományos angol kunktátori politikát fölválthatja már a cse­lekvés (barátja, Kitchener lord volt hozzá hasonló), de amíg megállapítani kell, jól­látni és leszögezeni a tényeket, Churchill szavai pompásan eltalálják az angol közvé­leményt, tökéletesebben, mint Lloyd George szellemességekért sokat föláldozó, csípős v/elszi humora. Nos, Churchill, a vad és temperamentumos, legújabb cikkében leszö­gezi, hogy a háborútól nagyon messze va­gyunk. Akkor teszi ezt, amikor az ijesztge­tésre berendezett sajtó a modern sokszoro­sító technika teljes fölkészültségében kiált „Hannibál ante portas“-t, s jóformán a má­sodperceket méri a világkonfliktus kitörése előtt. Akkor teszi, amikor a londoni semle- gességi bizottság „utolsó ülésére" jön ösz- sze, s ha nem sikerül néhány nap alatt meg­egyezni, Franciaország nyíltan Valencia mellé áll, ami azt jelenti, hogy Olaszország megtízszerezi a Franco-támogatást, a be­avatkozás teljes lesz, Spanyolországban egy­re nagyobb francia kontingensek ütköz­nek össze az egyre nagyobb olasz kontin­gensekkel, a két román testvér vitája a har­madik román testvér, a spanyol miatt egyre elkeseredettebb lesz és átcsap a pireneusi határokon, mire beavatkozik Németország, Anglia, Japán, Oroszország és ki tudja, ki még, s a sok elszigetelt magánháborut a diplomáciai tökély szép, felsőbb egységbe egyesíti: a világháborúba. A rémlátás ma olyan általános és erős, mint bármily emberi előítélet. Csak Anglia marad hűvös és hajtogatja Chamberlaintől Edenen át Churchillig: nem lesz háború. Akik azt óhajtják, hogy Anglia végre meg­elégelje Olaszország kihívásait és az asz­talra csapjon, hogy Mussolinivel együtt minden fasizmus megverten hátráljon, meg­rökönyödve látják, hogy a britek ismét visz- szavonulnak. Most vonulnak vissza, amikor úgy látszott, hogy elérkezett a „döntő pil­lanat" és a nyugati hatalmak fölállították a vagy-vagy-ot: Mussolini vagy elhagyja Francot, vagy a két nyugati nagyhatalom­mal gyűlik meg a baja. Lám, az angolok igyekeznek megint kitérni a döntés elől. Diplomáciailag a duce megint győzött egyet: a spanyol kérdésben nem háromha­talmi konferencia ülésezik, mint a francia- angol jegyzék kívánta, hanem a londoni semlegességi bizottság, mint az elutasító olasz válaszjegyzék óhajtotta. A londoni bi­zottság tárgyalását pedig úgy lehet huzni, mint a legbonyolultabb örökösödési port. Miért irtózik Anglia a döntéstől? Miért nem „csap az asztalra és fékezi meg Olasz­országot", hiszen hatalma volna hozzá? Miért enge'1'. hogy Mussolini lépésről-lé- pésre előnyomuljon? Az első ok: Anglia tényleg békét akar. A gazdag ember béké­jét, aki tud áldozatot hozni a békéért, illetve megvásárolhatja a rendet és a nyugalmat. Az ellenerők kristályosodása angol szem­pontból nem veszélyes, még akkor sem, ha esetleg gyarmatokat ad vissza Németor­szágnak. A fasiszta hatalmak előtörései egyelőre olyanoknak ártanak közvetlenül,! akiknél Anglia nem bánja, ha gyöngülnek. De nem kerül sorra végre Anglia, ha a „di­namikusak" végeztek másokkal és megerő­södnek? — Nem erősödnek meg, —■ vála­szolja mosolyogva a brit, és sokak előtt ért­hetetlen magatartásának talán éppen ez a különös meggyőződés a titka. Az angol vé­lemény szerint a dinamikus hatalmak sikerei nem jelentik e hatalmak megerősödését, sőt: gyöngülésüket jelentik. Anglia úgy nézi Olaszországot, mint a páholyban ülő a ver­senyfutót: hiába győz a hosszú, nehéz futá­sokban az, aki állandóan és jól fut, az irtó­zatos* küzdelemben kimerül és nem válik ve­szélyessé a hatalmas, gazdag és kipihent angol számára, sőt, minél többet fut és győz, annál fáradtabb lesz és annál inkább szorul Anglia támogatására. Teljes tévedés, hogy az olaszokat akkor kell leinteni, amikor még nem nagyok és nem fejezték be fölszerelé­süket. Hiba volna, mert Anglia friss és nagypotenciáju hatalmat találna maga előtt, amely bizonyára hatalmas erőfeszítésekre képes. Hagyni kell, amig az ország elérke­EssanjMBasmamBimsBxsmiBBxssaama Összeüli a londoni bizottság Olaszország hajlandó visszahívni a spanyolországi önkénteseket — ha Francot hadviselő félnek ismerik el ■ • ■ Grandi beszéde Róma visszautasítja a vádakat és eiienvádakat emel Edén bízik a nyugodt megoldásban LONDON. — A spanyol benemavatko­zási bizottság délelőtt 11 órakor kezdte meg munkáját és 12 óra 30 perckor befe­jezte tanácskozását. Lord Plymouth Anglia, Corbin nagykövet Franciaország álláspont­ját képviselte, majd a német és az olasz nagykövet nyilatkozott. A benemavatkozási bizottság legközelebbi ülését hir szerint a jövő hét elején tartja meg. Grandi beszéde RÓMA. — A Stefani-ügynökség részle­tesen közli annak a beszédnek a szövegét, amelyet Grandi szombaton délben a londo­ni benemavatkozási bizottságban mondott, A beszéd fontosabb részeiben Grandi min­denekelőtt megállapította, hogy a római kormány, mind legutóbbi jegyzékében is hangsúlyozta, jóakarattal foglalkozik azok­kal az eszközökkel, amelyek biztosítani tudják a spanyol benemavatkozási politika sikerét. Megegyező véleményen van az an­gol és a francia kormánnyal, amikor a be­nemavatkozási bizottságot alkalmasnak tartja az önkéntesek visszahívására irányu­ló, két hónappal ezelőtt megszakadt tár­gyalások folytatására. A fasiszta kormány abban is osztja Anglia és Franciaország vé­leményét, hogy az ügy sürgős, de utal Olaszország, Németország és Portugália júliusi állásfoglalására s arra, hogy a tár­gyalásokat más hatalmak magatartása tette lehetetlenné. Az ölsz kormány éppen ezért elutasítja azt a vádat, hogy a halogatásért Olaszország felelős. Olaszország lojálisán csatlakozott ahoz a tervhez, amely a semlegesség ellenőrzését és az önkéntesek visszahívását óhajtja megva­lósítani. A római kormány ma is vallja a júliusi nézeteit s hajlandó azoknak a rend­szabályoknak a megvalósításánál együttmű­ködni, amelyeket mindkét spanyol küzdő fél elfogad. A „szimbolikus gesztus** — Ma föl vagyok hatalmazva annak köz­lésére — folytatta Grandi —, hogy a fa­siszta Olaszország elfogadja azt a javasla­tot, amely a küzdő felek mindegyikénél bi­zonyos számú önkéntes visszahívására vo­natkozik. A számnak egyformának kell len­nie. Természetesen Olaszország ezt a javas­latot csak akkor fogadja el, ha mindazok a föltételek teljesednek, amelyeket a terv ma­ga is körvonalaz. A fasiszta kormány java­solja, hogy szólítsák föl a spanyol küzdő feleket céljaik és terveik ismertetésére. — Ismétlem azonban, hogy van két más kér­dés is, amelyeket a fasiszta kormány sürgősen megoldandónak tart. Elsősorban arról van szó, hogy mindkét spanyol küzdő fél hadviselési jo­gát el kell ismerni, mert enélkül ebben a kon­fliktusban lehetetlen komoly semlegességről be­szélni. Másodszor az ellenőrzésről van szó, ame­lyet szigorúbban kell folytatni, ha azt kívánjuk, hogy az ellenőrzés tényleg hathatós legyen és az önkéntesek ne térhessenek vissza Spanyolor­szágba. — A legközelebbi ülésen beszélni fogok e kér­dés részleteiről s egyelőre csak utalok a Föld­közi-tengeri állapotokra, ahol kereskedelmi ha­jók bizonyos hatalmak zászlaja alatt a legcsu- fabb csempészést űzték és hadiszereket szállí­tottak. A lehető legerélyesebben tiltakozom to­vábbá azok ellen, akik a londoni benemavatko­zási bizottságot meg akarják torpedózni, mert látják, hogy a bizottságot nem változtathatták a valenciai kormányt támogató nemzetközi ak­ció eszközévé, A fasiszta kormány ismételten hangsúlyozza, hogy Olaszország a legőszintéb­ben hajlandó az együttműködésre a konferencia keretein belül. Visszautasítja azt a vádat, hogy a londoni bizottság képtelen a megfelelő meg­oldást megtalálni a spanyol ügy elintézésénél. Franciaország és Anglia az önkéntesek azonnali visszahívását követeli LONDON. — Corbin francia nagykövet a következőkben vázolta Franciaország ál­láspontját a benemavatkozási konferencián: A francia kormány a következő tételek azonnali vitáját kívánja: az önkéntesek azonnali visszahívása, bizonyos jog meg­adása a hadviselő feleknek abban az eset­ben, ha a bizottság megállapította, hogy az önkéntesek visszahívása megnyugtató mó­don történik, olyan rendszabályok fogana­tosítása, amelyek lehetedenné teszik az ön­kéntesek további küldését. Az ellenőrzési tervet a Dulm-Hemming-javaslat alapján kell kidolgozni. Ha a föníi javaslatok nem valósulhatnak meg, akkor Franciaország fenntartja magának a cselekvési szabadság jogát. Lord Plymouth kijelentette, hogy Nagy- británnia teljes mértékben támogatja a fran­cia javaslatokat. A bizottság üléseit kedd délután 16 órára] elnapolták. A delegátusok remélik, hogy ad­dig megkapják azokat az utasításokat, ame­lyek alapján folytathatják a tárgyalásokat. A keddi ülésen Edén külügyminiszter elnö­köl. A technikai albizottság megkezdte a Dulm—Hemming-javaslat vitáját. A német és az orosz álláspont Ribbentrop nagykövet a német kormány nevében kijelentette, hogy hajlandó tárgya­lási alapnak tekinteni a brit tervezetet. Majszki szovjetnagykövet bejelentette, hogy beszámol kormányának az angol terv­ről, de kifejezte azt a nézetét, hogy a be- nemavatkozás lehetetlenné vált és az egyet- lén megoldás az, ha a valenciai kormánynak fegyvereket szállítanak. Majszki után a bel­ga és a svéd követ nyilatkozott. FOLYTATÁS A 2. OLDAL KÖZEPÉN

Next

/
Thumbnails
Contents