Prágai Magyar Hirlap, 1937. október (16. évfolyam, 224-249 / 4370-4395. szám)

1937-10-13 / 234. (4380.) szám

BBEHMBmBSiBSBSraBBfflBEaBaasaiBBi 4 1937 október 13, szerda. HireR A nemzetközi fürdőszövetség székhelye: Budapest BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk tele­fonjelentése.) Az első nemzetközi fürdőügyi kongresszus hétfő délutáni ülésén Budapest állandó székhellyel megalakították a nem­zetközi fürdőszövetséget.- MAGYAR EVANGÉLIKUS LEL­KÉSZAVATÁS. Pozsonyi szerkesztősé­günk jelenti: Vasárnap délelőtt a pozsonyi magyar evangélikus templom szép egyházi ünnepély színhelye volt. Két fiatal teoló­gust: Endreffy Zoltánt és Biszkup Sándort avatták fel lelkészekké. A felavatást az egyik jelölt édesatyja s egyúttal a másik jelölt nagybátyja, Endreffy János felsőszeli evangélikus lelkész végezte Okályi Adolf­nak és Rátz Vilmosnak a pozsonyi német­magyar evangélikus egyházközség lelké­szeinek segédletével és az egyházközség énekkarának közreműködésével. Megható volt az a tény. hogy egy lelkészapa avatta fiát lelkésszé, bocsátotta el Krisztus szolgá­jának. Könnyekkel telt meg a hívek szeme, amikor az apa fiának lelki utravalót adott az élet nehéz küzdelmeihez. Mélyhatásu avató beszédében Endreffy János arra is felhivta a két uj magyar lelkészt, hogy min­denkor hűek maradjanak a tiszta evangé­liumhoz és a magyar nemzethez, továbbá türelmesek legyenek mindenkihez felekezet- re való tekintet nélkül, akik a keresztény­séget viselik és Krisztus igaz követői. Jól­lehet az idő rövidsége miatt nem lehetett az egyházközségben kellőképpen kihirdetni az avatást, ennek ellenére a kis templom — a pozsonyiak előtt is közszeretetben álló Endreffy-családra való tekintettel teljesen megtelt, sőt a közönség körében más fele- kezetüeket is láttunk. —■ Értesülésünk sze­rint Biszkup Sándor mint káplán Ungvár- ra, Endreffy Zoltán pedig tanulmányai kiegészítése céljából egyelőre egy évre meghívásra Finnországba utazik. — UJ TITKOS TANÁCSOSOK MAGYAR- ORSZÁGON. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Horthy Miklós kormányzó titkos ta­nácsossá nevezte ki Wulff Olaf nyugállományú folyamőrségi vezérfőkapitányt, továbbá norvalli Kőnek Emil nyugállományú altengernagyot, Werth Henrik nyugállományú altábornagyot és vitéz Siposs Árpád nyugállományú gyalogsági tábornokot. Mind a négy uj titkos tanácsos hosz- szu és érdemekben gazdag katonai szolgálat után nyerte el a legmagasabb kitüntetést. — SzMKE-TITKÁRSÁG LÉVÁN. Léváról jelentik: A SzMKE Léván körzeti titkárságot létesített, amelynek vezetésével Darkó Istvánt, az ismert írót bízták meg. Az uj titkár már meg is kezdte lévai működését. A titkárság hatás­köre kiterjed az egész Garamvölgye vidékére. A titkári iroda Masaryk-u. 10. szám alatt (dr. Frommer-ház) van. SzMKE-ügyekben a Ga- ramvölgyében ide kell fordulni. — FELAVATTÁK AZ EGERSZEGI SZÖ­VETKEZETI HÁZAT. Nyitráról jelentik: Lé­lekemelő ünnepség keretében avatták fel vasár­nap a nyitraegerszegi hitel- és fogyasztási szö­vetkezet hatalmas palotáját, mely Dombay Ede nyitrai építész tervei alapján épült fel. A fel- avatási ünnepségen többek között megjelentek Petrásek Ágoston nemzetgyűlési képviselő, a község plébánosa, a központi szövetkezet, a Hanza és a Nupod kiküldöttei, továbbá Vára- dy Béla plébános, Rol'fes Bernát, az egyesült párt nyitrai körzeti elnöke, Mihalik János párt­főtitkár és a sajtó képviselői. Az ünnepség előtt Petrásek Ágoston a temetőben gyászbeszédet tartott Vida János, az 1912-ben tragikus módon elhunyt egerszegi plébános sírjánál, aki — mint ismeretes — megalapítója volt a szövetkezet­nek. A felavatási ünnepségen a helybeli vegyes­kar Lencz György kántortanitó vezényletével néhány dalt énekelt, Petrásek Ágoston képvi­selő mondott nagyhatású ünnepi beszédet, majd a szövetkezetek kiküldöttei mondottak üdvözlő szavakat, Várady Béla plébános és Somos Pé­ter igazgató-tanitó ünnepi beszédében a szö­vetkezeti eszme fontosságát méltatta. Az ünnep­ség befejezéseképpen a kulturházban gyűlt ösz- sze a közönség. Itt a vegyeskar Szőke József­nek, a SzMKE nyitrai karnagyának vezénylete mellett énekelt, majd itt is több ünnepi beszéd hangzott el. — ELKOBOZTÁK A SLOVÁKOT. Pozsonyból jelentik: A Slovák vasárnapi számát az államügyészség elkobozta. A kob- zásra ,,Tom Svejk bácsi Szlovenszkón" cí­mű cikk adott okot, amelyből a cenzor csu­pán a címet hagyta meg. —• Elkobozták a Slovák keddi számát is. A^enzor három he­lyen is törölt cikkrészeket a lapban* Újból kísért a tátrai „nemzeti park"terve Az iskolaügyi minisztériumban az előkészítő bizottság ülésezett ■ A tervezett rendszabályok megakadályoznák a Tátra további fejlődését PRÁGA. — Az iskolaügyi minisztériumban dr. Slávik György varsói követ elnöklésével I ülésezett a nemzeti park létesítését előkészítő bizottság. A bizottság foglalkozol a Magas Tátra nemzeti parkká való átalakításának gaz­dasági, idegenforgalmi és turisztikai előfeltételei­vel, elvetette a Poprádi tóhoz építendő magaslati autóút tervét és elhatározta, hogy sürgetni fogja I a Csorbái tótól Liptóujvárra vezető országút kiépítését. Végül foglalkozott a bizottság a tát­rai községek rendezésének kérdésével is. A Táftra-érdekeltségek álláspontja A bizottságnak e határozatával kapcsolatiban tátrai munkatársaink a következőket írja: A Magas Tátrának nemzeti parkká valá átala­kítását már több mint egy évtizede szorgalmaz­zák. A tátrai körök a legélesebben ellenzik a tervet, mert annak megvalósítása fontos gazda­sági és idegenforgalmi érdekek súlyos sérelmé­vel járna. A terv szerint ugyanis a turisztikát és az építési lehetőségeket bizonyos korlátok közé szorítanák, igy például a tátrai körút fölötti te­rületeken nem szabadna épületeket emelni és nem lehetne nagyobb közlekedés és kocsiforga- lom lebonyolítására alkalmas utakat építeni. Er­re vall az a kívánság is, amely ellenzi a Poprádi tóhoz vezető autó útnak — az első tátrai alpin autóstirádának — a megépítését. Nem kell bő­vebben fejetegeíni, mennyire megakasztaná a Magas Tátra továb­bi fejlődését, ha ezek a tervek valósággá vál­nának. Elég, ha rámutatunk arra, hogy minden turista­út a tátrai körút fölött vonul el és minden turista- menház ezen a területen áll, mert hiszen a tulaj­donképpeni hegység a tátrai körút felett, 1000 méter magasságon felül terül el. A turisztika teljes megbénítását jelentené, ha további menházakat nem lenne szabad építeni és a Tátrának az autóforgalom számára való és régen kívánt megnyitását tenné lehetetlenné, ha a tátrai körút felett elterülő hegységben nem szabadna kocsnorgalomra is alkalmas uta­kat építeni. Ugylátszik, az említett bizottság a helyzet isme­rete nélkül hozta meg ezúttal is határozatát, mert ha érdeklődött volna a Tátravidék kívánságai és érdekei iránt, akkor tudnia kellene, hogy a tátravidéki közgazdasági szövetség (NÁRUS) is, amelynek vezetése pedig szlovákok és csehek kezében van, újabb menházak építését és autó­utak létesítését követeli a hegységben, még pe-. dig az utóbbiakat nem csupán a Poprádi tóhoz, hanem a Zöld tóhoz, a tarajkai völgybe, a Kop- rova völgyébe s a felkai völgybe is. Másik hátránya a nemzeti parknak az lenne, hogy lehetetlenné tenné — az említett bizottság tervei szerint —- a Tátrában a legeltetést, az erdőkivágást és egyéb olyan gazdasági ténykedéseket, amelyek­kel a tátrai területtulajdonos táíraalji községek most rendelkeznek. Ez nem jelentene kevesebbet, mint ezeknek a köz­ségeknek szinte teljes anyagi tönkretételét, mert az a s gondolat, hogy számukra a Tátra helyett Liptóban j adjanak legelőterületeket rendelkezésre, teljességgel | keresztülvihetetlen. Nem hisszük, hogy a fauna és a| flóra védelme, amelyre a nemzeti park létesítésével | kapcsolatban hivatkoznak, olyan súlyos gazdasági É hátrányokkal felérne, mint a tátrai idegenforgalom és | turisztika megbénítása és számos tátraalji község gaz- tj daságí életének megbénítása. Már pedig, ha a Magas « Tátrát nemzeti parkká nyilvánítják és pedig a terve- I zett formában, akkor annak ezek lennének a velejáró | következményei. A faimának és a flórának a védelmére a Magas | Tátrában vannak más eszközök is, ezeket most is a szigorúan alkalmazzák, további védelemre nem | szorulnak, < mert a tátrai érdekeltségek — már csak idegenforgal- | mi és érdekességi szempontból is — maguk is örköd- 1 nek azon, hogy a növényzet és az állatvilág károso- J dást ne szenvedjen- A tátrai körök meg vannak győ­ződve róla, hogy a nemzeti parkkal való kísérletezé­sek most sem fognak célhoz vezetni — mint már tiz éve nem vezetnek célhoz — és hogy az illetékes kor­mánykörök a gazdasági szempontokat előbbre fogják helyezni a nemzeti parkért rajongók minden célszerű­séget és praktikus hasznot nélkülöző tervezgetéseinél. , Ami a határozatnak azt a részét illeti, hogy a Csor­bái tótól Liptóujvárra vezető országutat ki kell épí­teni, ez mutat rá arra a háttérre is, amely a nemzeti parkért lelkesedőket irányítja. Ez a kívánság ugyanis nemcsak útépítési, hanem gazdasági természetű is. Senkinek észrevétele a Tátrába vezető útvonalak ki­építése ellen nem lehet, éppen ennek az egy útnak a nevezett bizottság részéről való sürgetése azonban abból a kívánságból ered, hogy a tátrai forgalmat Poprád ■ felől elirányitsák Liptó felé. Ennek a kí­vánalomnak is azonban szelíd vágyakozásnak kell maradnia, mert teljesülésének a geográfiai helyzet áll az útjában. A Magas Tátrának Poprád a természetes kapuja, ezen nem változtathatnak nemzetiségi szempontok. Ha meg is épül majd az országút Liptóujvárról a Csorbái tó felé, akkor ez — a természetes adottságok­nál fogva — nem jelenthet majd mást, mint azt, hogy a Tátra felé utazó autók az eddiginél jobb országúton érhetik majd el a Magas Tátrát. A vasúti forgalom legjelentékenyebb részének Poprádig kell ezután is a Tátra vendégeit vinnie, mert Liptóujvár sohasem válhat a Tátra vasúti állomásává, mintahogy Csorba állomás is éppen csak a Csorba! tóhoz utazó vendégek kiszállóhelye. Az erőlködés te­hát, amely a tátrai forgalmat Liptó felé akarja irányí­tani, hiábavaló. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a vasutügyi minisztérium a jövő évben átépíti és meg­nagyobbítja a poprádi vasúti állomást és hogy a Poprád-dobsinai vasútvonalat is — PoprádróL fogják kiépíteni. Végül: A tátrai községek „rendezésére" nincsen semmi ok, azok önmaguk rendezték magukat. Nincs már tátraalji német község, amelynek ne lenne víz­vezetéke és csatornázása, valamint villanyvilágítása és amely ne tenne meg minden szükséges egészség- ügyi intézkedést. Ha pedig ez a tervezett „rendezés ‘ egy tátrai község vagy tátrai járás létesítésére vonat­koznék, úgy bizonyos, hogy ezzel az egyszer már el­temetett, de kivihetetlennek látszó tervvel szemben éppenugy fel fog támadni a tátrai érdekeltségek ellent- állésa, mint a nemzeti park most újból feléleszteni szándékolt gondolatával szemben. A „lépcsőházi k megszólalt a Vetgo-ugyhen Dr, Lochmattn szerint a meggyilkolt előélete nem lehet mentőkörülménye a gyilkosságnak NEUTITSCHEIN. — A Velgo-ügy tárgya­lásának hatodik napján már érezni lehet, hogy az összes érdekelteken erőt vesz a fáradtság. Velgoné védője és a magánvádló között egyre sűrűbben kerül sor éles szóváltásra, mintha Velgoné is elveszítette volna biztonságát, ami­vel a tárgyalás megkezdése óta úgyszólván fö­lényesen uralta a tárgyalótermet. Az utolsó napok tanúvallomásai semmivel sem járultak hozzá a gyilkosság lelki rejtélyének tisztázásá­hoz és az újonnan felvonultatott tanuk vallo­másából is annak a megrendítő házassági tra­gédiának képe bontakozik ki, amit már az es­küdtek minden apró részletében alaposan is­mernek. Míg a tárgyalást vezető tanácselnök minden tanúvallomást engedélyezett, addig a védelem újabb javaslatait tanuk kihallgatására most már elveti a bíróság, nyilvánvalóan azért, hogy ne húzódjon a végtelenbe a tárgyalás. Velgoné bűne és Velgo élete A mai tárgyaláson a rendőrségi jegyzőköny­veket és Velgo levelezésének egy részét olvasták föl. A jegyzőkönyvekből kiderül, hogy Velgo Mária 1935 szeptember 25-én Tesár kapitányhoz utazott, amivel kapcsolatban a védő megállapítja, hogy ez olyan időpontban történt, amikor közte és Velgo között megint egyszer elhidegült a viszony. Dr. Lochmann :Szóval olyankor, amikor Velgo tanácos meghódításán fáradozott. Vádlott (ingerülten): Nem én akartam őt meghódítani, hanem ő engem. Dr. Lochmann erre hivatkozik Velgo Máriá­nak egy levelére, amelyet 1935 szeptemberében irt és amelyben arról panaszkodik, hogy Velgo tanácsos elhidegül tőle és nem nevezi többé „drá­ga egyetlenének". Velgoinié védője javaslatot tesz egy briinmi ügyvéd és Velgo korlátolt elméjű nővére kihall­gatására, azonkívül kéri a bnünni vízmüvek egyik gépészének kihallgatását, aki egy anonim levél szerint látta Velgo tanácsost a sobésici er­dőben egy fiatalkorai istkolásleánnyal. Dr, Lochmann figyelmezteti a bíróságot arra, hogy a legfelső bíróság döntése szerint nem veheti a meggyilkolt rossz jellemét enyhítő kö­rülménynek, vagy az „ellenállhatatlan kény­szer" okának, mert ebben az esetben az Ítéletet újból megsem­misítenék. Az elnök dr. Lochmann kijelentésére azt vá­laszolta, hogy a bíróság csak azért engedett szé­leskörű bizonyítást Velgo életmódjára vonatko-| zólag, mert módot akart adni a vádlottnak, nem- g hogy tettét valamilyen kényszerhelyzettel indo-jj kolja, hanem hogy az objektivitás nevében min-ö den oldalról megvilágítsa azt a viszonyt, amely | közte és a meggyilkolt között volt és ezáltal aj bíróság az esküdtek figyelmét fölhívja azokra az | enyhítő körülményekre, amelyeket az ítélet meg­hozatalánál mérlegelni kell. A lépcsőházi tanú Ezután rövid tanácskozásra vonul vissza a bíróság és a további tanuk kihallgatására vo­natkozó javaslatot elutasita, mert már eléggé tisz­tázottnak látja dr. Velgo életére vonatkozó ada­tokat. A tegnap kihallgatott Rybák ezredes ma újabb nyi­latkozattal egészíti ki tegnapi vallomását. Az öreg Havlik figyelmeztette leányát a házasságkötés előtt a korkülönbségre, ami közte és dr. Velgo között van, amire Velgoné cinikusan ezt felelte: „Vegye ki a madzagot az alsónadrágjából és kösse föl magát rá.“ Végül is tanú a következő szavakkal búcsúzik: „Sokáig tankodtam afölött, hogy ezekre a körül­ményekre fölhívjam a hatóságok figyelmét, miután szerecsém van személyes és társadalmi kapcsolatot fenntartani a brünni rendőrelnökkel, de a feleségem végül is lebeszélt erről." A következő tanú Mária Pernicová, Rybák ezredes 32 éves szolgálója, akinek lépcső­házi beszélgetései alapján tette meg tegnap délután az ezredes két óra hosszat tartó tanúvallomását. A tanú kijelenti, hogy a vádlottat gyermekkora óta ismeri és különböző ügyeiről több Ízben beszélt Havliknével mángorlás közben. Velgoné anyja elme­sélte a cselédlánynak, hogy leánya Velgo tanácsossal jár és mintegy két év óta minden héten meglátogatja a lakásán is. A tanú az elnöknek arra a kérdésére, hogy van-e tudomása arról, hogy Velgonéhez fiatal­emberek jártak volna, kijelenti, hogy erről nem tud semmi bizonyosat. — Én nem láttam őt soha senkivel — mondja a tanú — de egy szolgálólány a második emeletről mondta nekem egyszer, hogy látta Velgonét egy fia­tal katonatiszttel. — Lapzártakor a tárgyalás folyik. GÖRING SÓGORA MEGHALT. ~ ring sógorát, dr. Riegiele ügyvédet halálos sze­rencsétlenség érte. Dr. Riegele nagy hegymászó volt és a német 100. számiu hegyi ezredben tisz­ti rangot töltött be. A halálos szerencsétlenség katonai gyakorlat alkalmával történt. Egy me­redek szakadék fölött vezető utón szembejövő öszvéreknek akart kitérni s közben lezuhant. falusi úuuu (k&nti Búcsú volt a Csallóközben, Lakszállason. Az ilyen búcsú hetedhétfalura szól, különösen ak­kor, ha regrutabállal kapcsolatos. El is jöttek a búcsúra a turiszakállasi, ekecsi, ekeíi, bogyai, szilasi, megyeri legények 8 nagy nótázás, tán­colás között mulatozának. Volt minden: bor és sör, — sajnos, ezt a bort csak csallóközi ember bírja meginni, mert ilyen tarkaszinü savanya lőre alig terem másütt s hozzá büszkék is a borra a termelő-gazdák, — volt szép lány, aki­vel táncolni lehet s volt cigány is. A szakállasi | cigányokról bátran elmondható, hogy a nyári I vályogvetést a regrutabálkor cserélik fel a zengő hegedűvel, de azért meg van elégedve ve­lük mindenki, különösen a fiatalság. Éjfél is elmúlt már, amikor a hangulat igen magasra hágott s egy ekecsi legény hazafelé indult. Erősen a pohár fenekére nézett s nem találta a biciklijét. Ellopták. Ahogy homályos szemekkel keresi, nekivágódik egy helybeli le­génynek. Abban is volt már bor s pofonteremti a vendéget. Ez védekezni akar s nekiesik a szomszédjának. A szomszéd is üt egyet rajta. Hull az ütés a szegény áldozat fejére, mint a záporeső, ide-oda dobálják a szegény legényt a nagy verekedésben, aztán egymásnak esnek, — úgy jó a vér, ha pezseg, — s ugyancsak püfölik egymást. Ekkor léptek a porondra a cigányok. Tudni kell ezekről, hogy igen verekedős fajta s külö­nösen akkor verekszik, ha a társaság nem fizet. Hajnal lévén, a mulató ifjúság elmuzsikálta a pénzét, többje nem volt már s a cigány sem ke­reshetett tovább. Nekiestek a cigányok a sötét­ben tehát a muzsikáltató uraknak. A legények feje nehéz volt, a cigányoké azonban józan, kar­juk friss, munkálkodott a kezük, mint a csép- hadaró. A legények verték az ekecsit, a legé­nyeket a cigányok. „Szép“ munka volt. Végre teherautó érkezett s az ekecsit feldob­ták a teherautóra, menjen haza édes szüléjé­hez. Mire a legény Ekecsre ért, megkerült a kér­déses bicikli is: a szomszéd korcsma ajtajában találták meg. Jel volt ez a legényeknek, hogy a maguk kerekei után nézzenek s nagy lett az elbusulásuk, amikor azt látták, hogy biciklijük­nek vagy a pumpája, vagy a csengője, vágj' a lámpája veszett el a nagy dulakodásban. Le­szerelték. A regrutákat felszerelik, a bicikliket leszerelik. így lett reggel. A bosszú azonban nem alszik. A legények vártak négy napot és sürgősen elverték a cigá­nyokat. Ezúttal a cigányok kaptak ki: ráadá­sul, mert szépen húzták a búcsún a nótákat. Úgy szép az élet, ha forog. Most a cigányok vártak az alkalomra. Közben azonban a legények berukkoltak katonának s a kölcsönt függőben hagyták. Aztán kigyult egy szalmakazal s leégett tövig. Mennyire van ez összefüggésben a búcsúval: senki sem tudja. A mérkőzés jelenleg azonban: eldöntetlen. (sz) — NYITRAI SZERKESZTŐSÉGÜNK uj helyi­ségbe költözött. Cime: Nyitra, Csines 28. Teld- ion 23-77, Bár csak néhány métert esett, sérülése mégis ha­lálos volt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents