Prágai Magyar Hirlap, 1937. október (16. évfolyam, 224-249 / 4370-4395. szám)

1937-10-02 / 225. (4371.) szám

Magyar-kisantant közeledés (*) Tegyük félre az illúziókat és vegyük alaposan szemügyre a magyar—kisantant közeledés kérdését. Nézzünk szemükbe az akadályoknak. Mit ér a folytonos vágyálom- kergetés, mutatós, de megvalósíthatatlan célkitűzések csillogtatása? Nem kétséges, hogy valamiféle közeledésre e téren szükség van, de nem kétséges az sem, hogy ebből sohasem lesz szerelmi házasság, az érzelmek elfojtása mellett az érdekek parancsára jön létre a frigy, — ha létrejön, minden oldalról elvek fönntartásával és tompított, de soha egészen meg nem szűnő kölcsönös bizalmat­lansággal. Ezek után pedig nézzük, mi a mai helyzet? A mai helyzet az, hogy bizonyos világpo­litikai erők befolyására először Szinajában, majd pedig Genfben összeültek az érdekelt államférfiak, kölcsönösen leszögezték állás­pontjukat, megállapodtak abban a minimum­ban, amin alul, s abban a maximumban, amin fölül nem lehet egyezkedni s aztán megint szétszéledtek. Türelem kell, mondta Buda­pest. Minden jó mederben halad, mondta a kisantant. Tudjuk, hogy türelem kell, ki tudná nálunk jobban, s elhisszük, hogy min­den jó mederben halad s egyelőre beérjük annyival is. Megtanultunk nagyon szerény­nek lenni és bizakodásunk is egyre szordi- nósabb, őszintén irigyeljük a hangos hídve­rőket, akik az óvatos diplomáciai tapogató­zások első hírére örömtüzeket gyújtottak. Mi már sok örömtüzet láttunk kigyulladni s gyorsan kihamvadni ezen a tájon, kicsit te­hát óvatosabbak és főleg halkabbak va­gyunk az ünnepléseknél. Egyelőre szorongó szívvel figyeljük, hogy mikor fog Genf, Szi- naja, Belgrád, Prága vagy Budapest pon­tokba szedett konkrétumokkal szólni hoz­zánk, mikor teszik le a kormányok elé a vég­leges, visszavonhatatlan s mind a négy ál­lam egész nemzetközi presztízsével garantált kisebbségi megállapodást, amelyben muta­tós általánosságok helyett egyszerű, de meg­markolható, praktikus eredmények lesznek összegyűjtve. Erre várunk tisztelettel és bi­zakodással, de nem tagadjuk: némi tartóz­kodással. Mert... Hogy egyébről ne is beszéljünk: itt van Románia esete. Nem titok s nem mi sugjuk meg a közönségnek, hanem a félhivatalos csehszlovák sajtó is megírta, hogy egyelőre Románia ellenállásán hiúsult meg az egyez­kedés. Románia állítólag nem akar hallani Magyarország kisebbségi követeléseiről. El­vi okokból, mondják ők. A kisebbségek dol­gával ne bajlódjék a szomszéd állam, még akkor sem, hogyha nemzettestvérek sorsáról van szó, mindenki söpörjön saját háza előtt s ne üsse orrát a szomszéd háztartásának gondjaiba. Lehet, hogy ez a merev elvi ál­láspont a román választások lezajlása után majd revízió alá kerül s az uj román kor­mány hajlandó lesz tárgyalni Magyaror­szággal kisebbségi kérdések rendezéséről, jogokról s főleg: a jogok respektálásáról, — egyelőre azonban sziklafalként mered a ro­mán álláspont a tárgyalások folytatása elé. S hogy e sziklafalon nem lehet semmiféle ügyes jogi formulával vagy diplomáciai for­téllyal átjutni, mindenki tudja, aki kicsit is tisztában van a kisebbségi kérdések termé­szetével. Mindenesetre jellemző és tanulsá­FOLYTATÁS A 2. OLD. I. HASÁBJÁN Újabb haladék Háromhatalmi konferencia dönt a spanyolországi önkéntesek visszahívásáról Genf a benemavatkozási politika beszüntetésével fenyegetőzik - Edén az angol király vendége - Délafrika Versailles ellen ­Megnyitlak a pireneusi határokat ? LONDON. — A csütörtöki genfi határozatok után világos, hogy Olaszország, Franciaország és Anglia tervezett háromhatalmi spanyolországi konferenciája nem fog oly simán lebonyolódhat­ni, mint a párisi „második nyoni egyezmény" után várni lehetett volna. A népszövetség Ang­lia javaslatára kimondotta, hogy mindaddig fel­függeszti a spanyol kérdésben való döntést, amíg a háromhatalmi konferencia be nem fejezi mun­káit, de ha a nagyhatalmak nem tudnak ered­ményt elérni és nem határoznak a spanyolországi önkéntesek visszavonásáról, akkor Anglia össze­hivatja a népszövetségi tanácsot és olyan intéz­kedéseket foganatosít, amelyek eleget tesznek a valenciai kormány kívánságának. Állítólag erre vonatkozóan Franciaország és Anglia már ígé­retet is tett a valenciai kormánynak. Ha a há­romhatalmi konferencia nem ér célt, a hatalmak szakítanak a benemavatkozási politikával és Franciaország megnyitja a pirreneusi határokat. Edén külügyminiszter csütörtökön este rövid szabadságra elhagyta Londont, A külügyminisz­ter egy hétig a király vendége lesz a balmorali kastélyban. Elutazása előtt hosszan tartóan tár­gyalt Chamberlain miniszterelnökkel. A, Daily Telegraph úgy tudja, hogy a miniszterelnök min­den tekintetben helyesli Éden jelenlegi külpoliti­káját és a két államférfit! között nincs ellentét, A News Chronide szerint Anglia abban az esetben, ha az érdekelt hatalmak visszavonják spanyolországi önkénteseiket, hajlandó mind a két spanyol kormányt küzdő félnek elismerni. Ha azonban Olaszország nem jelenik meg a há­romhatalmi. konferencián vagy pedig nem vállal kötelezettségeket, akkor Anglia nyomást gyako­rol a francia kormányra, hogy Franciaország nyissa meg a pirreneusi határokat és lássa d megfdelő hadianyaggal a valenciai hadsereget. Ez a politika természetesen nagy veszélyt jden- tene, mert végetvefcne, a benemavatkozási rend­szernek s könnyen általános európai kirobba­náshoz vezethetne. Olaszország engedményei A francia és az angol sajtó egyébként rend­kívül részletesen foglalkozik az uj európai hely­zettel, amely a második nyoni döntés és a genfi határozat után ismét kényessé vált. Most min­den Olaszország taktikájától függ: vájjon haj­landó-e eleget tenni az angol-francia kívánsá­goknak és a háromhatalmi konferencián bele­egyezni a spanyolországi önkéntesek visszahívá­sába, vagy pedig kitart eredeti álláspontja mel­lett, uj csapato'kat szállít Spanyolországba és ezzd végleg szétrobbantja a benemavatkozási politikát s azt idézi dő, hogy a pirreneusi hatá­rok megnyitása után minden európai nagyhata­lom tetszése szerint segíteni fogja a spanyol küzdő fdelket és a spanyol kérdés miatt esetleg egymással is összekülönbözik, A francia sajtó attól fél, hogy Mussolini is­mét dtaktikázza a megegyezést, Az általában olasz dólgoíkban jól értesült Jour azt hangoztat­ja, hogy Olaszország hajlandó bizonyos enged­ményeket tenni az önkéntesek kérdésében. Ter­mészetesen a duce csak akkor vonja vissza va­lamennyi önknétesét, ha a spanyol polgárháború befejeződik. Előbb Itália mindössze szimbolikus gesztusra hajlandó s esetleg néhány zászlóaljat visszarendel a spanyol félszigetről, hogy ezzd dősegitse a spanyol nemzeti kormány azonnali elismerését. Uj csapatokat a duce nem küld Olaszországba, de ez a legnagyobb engedmény, amit a tervezett háromhatalmi konferencián te­het. A spanyol határozat szenzációi GENF. — A népszövetség hatodik bizott­sága rendkívül heves vita után csütörtökön este elfogadta a módosított spanyol határo­zatot. A vita megmutatta, hogy Európa hely­zete mennyire kritikus s mennyire ellent­mondanak egymásnak a nézetek. A három­napos munkával kidolgozott kompromisszu­mot 52 államból 46 fogadta el, míg hat ál­lam tartózkodott a szavazástól. Ha csak egy állam „nem“-mel szavazott volna, a határo­zatot a bizottság nem fogadhatta volna el. A szavazástól tartózkodó hat állam a követ­kező: Írország, Ausztria, Magyarország, Portugália, Bulgária és Délafrika. Különö­sen Írország és Délafrika magatartása szen­záció s azok a beszédek, amelyekkel a két állam delegátusai megindokolták állásfogla­lásukat, rendkívül nagy föltünést keltettek népszövetségi körökben. De Valera váratlanul hevesen tiltakozott a határozati javaslat hetedik pontja ellen, amely kilátásba helyezi a benemavatkozási politika megszüntetését. Az ir miniszterelnök szerint ez a pont nyílt háborús fenyegetés és háborúba kergeti a kontinenst. Az osztrák és a magyar delegátus különösen a határozat negyedik cikkelye ellen tiltakozott, amely nem mondja ki nyíltan, hogy mind a két spa­nyol párt oldalán külföldiek harcolnak s csak a nemzetieket rójja meg. „A legközelebbi háború Versailles gyermeke lesz" Délafrika magatartására rendkívül jellem­ző az a beszéd, amelyet a genfi szavazással csaknem egyidejűleg Hertzog tábornok, dél­afrikai miniszterelnök mondott Pretoriában. A miniszterelnök szokatlan éllel kritizálta a versailíesi szerződést, amelyet a nemzetközi bizalmatlanság és a versenyfegyverkezés okának nevez. — 1919 pszihózisa oly erős maradt — mondotta Hertzog —, hogy minden nemzet­közi eseménynél szembeállítja egymással a győzőket és a legyőzőiteket. Ilyesmi ritkán fordult elő az újkor történelmében. Egyetlen 1919-es győztes sem tud megszabadulni at­tól az illúziótól, hogy a békeszerződések még 1937-ben is jogot adnak neki a legyő­zőitek alázatos meghódolását követelni és a szerződések betűinek megvalósítását kívánni. Az európai népek nem gondolhatnak e szerződésre anélkül, hogy undort ne érez- zenek. Nyilvánvaló, hogy a legközelebbi európai háború a versailíesi szerződés gyer­meke lesz, ha az emberek magatartása alapvetően nem változik meg. Hertzog tábornok ezután a népszövet­ségről nyilatkozott: — A versailíesi pszichológia a népszö­vetséget is megfertőzte s ez borzalmas ered­ményekhez vezethet. A miniszterelnök ezután elítéli a kollek- tiz biztonság elvét, mert olyan kísérletet lát benne, amely a békét erőszakkal és fenye­getésekkel akarja megvalósítani anélkül, hogy az emberek és a nemzetek jogos igé­nyeinek kielégítésével1 kívánna békét terem­teni. Ilyen körülmények között senki sem kívánhatja Délafrikától, hogy a népszövet­séget támogassa. Hertzog tábornok beszéde megfelelő hát­teret jelent ahhoz a vétóhoz, amelyet Dél­afrika delegátusa Genfben a spanyol1 hatá­rozattal szemben bejelentett, A genfi határozat szövege Az elfogadott határozat egyébként nyolc pont­ból áll. Az első pont a tagállamok territoriális integritása és politikai függetlensége mellett fog­lal állást, a második emlékezteti a tagállamokat arra, hogy nem szabad beavaíkozniok egy másik állam ügyeibe, a harmadik pont emlékeztet azok­ra a külön kötelezettségekre, amelyeket a tag­államok a spanyol kérdéssel kapcsolatban vállal­tak, a negyedik pont sürgeti a spanyolországi ön­kéntesek visszavonását és sajnálja, hogy a spa­nyol harctéren még mindig egy egész külföldi hadsereg küzd, az ötödik pont az 1937 május 29-i genfi határozatot idézi, a hatodik azt kíván­ja, hogy az önkéntesek visszavonása minél előbb megtörténjék, a hetedik kimondja, hogy abban az esetben, ha a londoni benemavatkozási bizottság nem tudja megvalósítani az önkéntesek visszavo­nását, a népszövetség tagállamai szakítanak a benemavatkozási politikával. A nyolcadik pont végre felszólítja a tanácsot, hogy kisérje figye­lemmel a spanyolországi eseményeket. Ma: Nagy rádió melléklet 225. (4371) szám • SzORlbat • 1937 október 2 Előfizetési ár: évente 300. félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská 76* Javonta 26 KC., külföldre: évente 450, SzloVeUSzkÓÍ €S rUSZÍTlSzkÓi 1710.211OTsás u 1 i c e 12, II. emelet. • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt. • öiJ Prága II., Panská ulice 12, III. emelet R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja • • TELEFON: 303-11. © • Eg#es szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- Kt. r r SŰRGÖNYCIM HÍRLAP, PRflHfl.

Next

/
Thumbnails
Contents