Prágai Magyar Hirlap, 1937. szeptember (16. évfolyam, 199-223 / 4345-4369. szám)
1937-09-09 / 206. (4352.) szám
1937 szeptember 9, csütörtök, A hatalmas kínai bálvány elnyeli lei gázói 1 Eddig minden hóditó nép asszimilálódott a „Mennyei Birodaloméban ■ Tatárok, turk- menek, khiták, Dzsingisz kán népe, mandzsuk ■ Otven év múlva lesz japán Kmaban r PARIS. — (MTP). Egy ismert egyetemi tanár, aki néhány évvel ezelőtt átmenetileg a pekingi egyetemen tanított, érdekes tapasztalatairól számol be a jelenleg aktuá- lis japán-kinai konfliktussal kapcsolatban. Többek között elmondta, hogy egyizben be- szélgetést folytatott egyik kínai kollégájával és annak során aggodalmait fejezte ki Kina jövendő sorsa fölött. Nem titkolta véleményét, hogy a japán előnyomulás következtében az ősi kinai kultúra utolsó maradványai is el fognak pusztulni. A kinai tudós részvéttel mosolygott és azt mondta: — Kedves barátom, felesleges gondokkal törődik, ötven év múlva a kinai történelem mai szakasza is lezárul. Lehet, hogy akkor lesz valahol japán birodalom, de az az egy bizonyos, hogy Kínában nem lesznek japánok — valamennyien kínaiakká válnak. Akármilyen különösen hangzik is ez a beszélgetés, meg kell állapítani, hogy a nagy európai képzettséggel bíró kinai tudósnak kijelentése rendkívül találó. Csak mi európaiak, akik gyenge képzelőerővel nem tudjuk felfogni az ázsiai történelem időbeli távlatait és faji elméletekkel szűkítjük látókörünket. kételkedünk abban, hogy a japá- no valóban kínaiakká válnak. Csak az Egyesült Államokat tartjuk a fajok olvasztótégelyének, pedig a fiatal Amerika meg sem közelíti a sokezer éves Kina ebbeli képességeit. A Mennyei Birodalom asszimiláló és felszívó képessége óriási. Csak futó pillantást kell vetni a hóditó hadjáratokra, amelyeknek színhelye az óriási kinai birodalom volt éa be kell látnunk, hogy a higgadt kinai nép lassú beolvasztással győzedelmeskedett mindig leigázói fölött. tároké: ma már a nevüket is alig tudjuk. Mintegy ezer évvel ezelőtt egy uj néptörzs, a khiták törzse árasztotta el Kínát, — nevüket ma már csak a szaktudomány ismeri. Azután egyéb törzsek következtek a népek vándorlásában és mindezek a törzsek eltűntek a mindent bekebelező kinai tömegekben. Majd következett Dzsingiszkán mongol hordáinak betörése. Végigözönlötték egész Ázsiát, elpusztították a régi kinai civilizációt, lerombolták a kinai városokat és az eredmény megint csak az volt, hogy egyetlen évszázad alatt felszívódtak a kinai törzsbe, letelepedtek és a pusztító nomád népből a kinai kultúra továbbfejlesztői lettek. A mongol dinasztia uralma végétért, a mongolokból kínaiak váltak. Gyarmattá válik a hódító ország Nem szabad azt hinni, hogy hasonló események csak az ókorban és középkorban játszódtak le. Az újkor folyamán is megismétlődtek ezek a folyamatok. Alig háromszáz évvel ezelőtt, 1644-ben újból idegenek ültek Kina nyakára: a mandzsuk. A mandzsu nép északról tört be Kínába, de a mandzsu uralkodóház csakhamar minden jellegében kinai dinasztiává változott és Mandzsúria egyszerűen kinai tartomány- nyá vált. Harmincmillió kinai vándorolt ki Mandzsúriába és gyarmatosították az országot. Mind a mai napig ez a tanulság vonható le a kinai történelemből és a kinai népnek semmi oka sincs attól félnie, hogy ez a folyamat megváltozik a következő évszázadokban vagy évezredekben. Tisztában vannak Kina titokzatos erejével és teljes nyugalommal néznek szembe ma is a japán hódítással. Ez a nyugalom valódi nyugalom, nemcsak az európaiak előtt viselt álarc: önbizalom, filozofikus meggyőződés. Nem szabad elfelejteni, hogy minden kuli, minden paraszt, de főleg minden hivataflnok filozófus Kínában. Ez is hozzátartozik a kinai tradícióhoz. Hatalmas vonzerő Talán éppen a belső biztonságban rejlik a felszívó képesség, amely győzedelmeskedik a hódítókon. Mindenesetre bizonyos, hogy a kinai kultúra hatalmas vonzóerővel bir. Igen sok európai sem tud ellentállni e vonzóerőnek. Azok az európaiak, akik évtizedek óta élnek Kínában és valóban a kinaiak között élnek, rabul esnek a kinai felfogásnak és életmódnak. Nem szabad elfelejteni, hogy Kina valóságban csak gyűjtőfogalom. A 400 millió lakossal biró hatalmas terület, amelyet Kínának neveznek, számos tartományból áll, e tartományokat különböző népfajták lakják és ezek különböző nyelveket beszélnek. Csak az írás egyesíti őket. Az irás minden nyelven ugyanaz és a fogalmat kifejező Írásjelek minden nyelven egyértelműek. Éppen azáltal, hogy az írásjelek fogalmakat fejeznek ki, valamennyi kinai ugyanazokat a fogalmakat ismeri és Fájós, gyenge és visszeres lábakra valódi jótétemény a-LAST EX csodafonálból készített harisnya. LASTRX - harisnyák kaphatók a CirMSíO cégnél t 4—a Bratislava, Hviezdoslar*‘4jm Sétatér 24. ugyanazokban a fogalmakban hisz minden időkön keresztül. Az állami szolgálat tradíciója Még egy oka van annak, hogy a hatalmas birodalom bármilyen politikai viszonyok közé is kerül, praktikusan mindig megmarad a kinaiak kezében. Ez az ok a közigazgatási rendszer, az állami szolgálat hierarchiája a kinai életben. Itt van a legrégibb állami szolgálat, amit a világ ismer és az állami szolgálat rendje 1905-ig úgyszólván semmit sem változott. A kinai számára a legfőbb cél mindig az volt, hogy állami szolgálatba jusson. Évszázadokon keresztül történt egyformán, hogy a földművesek fiai elhagyták falujukat, hogy bejussanak az állami szolgálatba. A szigorú fegyelem és a képesítés szükségessége hozta magával, hogy az állami szolgálat a legtökéletesebb kiválasztódást jelentette. A legjobbak jutottak előre és ők képviselték Kínát, Ez a helyzet ma sem változott. Akik azelőtt a császárt szolgálták, ma a kuomintangot szolgálják. A közigazgatási tisztviselők, a tanítók és egyéb állami alkalmazottak őrzik Kina régi szellemét, bárki uralkodjék Kínában és bármilyen legyen is a kormányforma. Az egyetlen probléma, amely ma a kínaiakat foglalkoztatja, abban a mondatban kulminál, amelyet egyik vezérük mondott: ,,Érdemes-e most szembeszállni a japánokkal, vagy pedig dolgozzunk őszintén együtt, hogy megkíméljük a magunk é* gyermekeink életét? Unokáink éppúgy fogják tudni, mint mi, hogy miként kell a hóditó ellenséget legyőzni." A meghódított hódítók Az első hóditó hadjárat, amelyet a történelem felmutathat Kínában, mintegy kétezer évre nyúlik vissza. A tatárok özönlötték el ekkor a Meny- nyei Birodalmat, elárasztották az országot, megtelepedtek és leigázták a lakosságot. De egyidejűleg kinai nőket vettek feleségül, csakhamar felvették a kinai szokásokat, elvegyültek a kinaiak hatalmas tömegében és a vége az lett, hogy régen nincs többé tatár birodalom, de kinai birodalom még mindig van. A tatárokat követték a turkmenck. Ezek meghódították Kinát egész a langcse folyóig, de sorsuk ugyanaz lett. mint a taA „Bibliás Ember“ szerzője pörli Castiglionit BÉCS. — A bécsi államügyészségnél Camillo Castiglioni ellen csalás büntette miatt följelentést tett a bécsi Krrcj^anstalt-Bankvereln ügyvédje. A följelentés szerint ugyanis fennáll annak a lehetősége, hogy Castiglioni, az egykori hires bécsi muMmlllomos Wilhelm Kienzlt. a „Bibliás ember világhírű komponistáját egy negyedmillió sillinggcl megkárosította. A dolog úgy történt, hogy Castiglioni néhány évvel ezelőtt találkozott a 82 éves Kienzllel. aki az egyik megállónál a villamosra várt. Castiglioni csodálkozott azon, hogy az agg világhírű zenész rászorul a villamossal való utazásra. Beszédbe elegyedtek és Castiglioni felajánlotta segítségét olymódon, hoay 6 fogja hasznothozóan Kienzl vagyonát kezelni. Kienzl vagyona akkor negyedmillió sillinget tett ki és ezt az összeget át is adta a hirts bankembernek. Ellenért ékképpen Castiglioni Kienzlre eedálta a Kreditanstaltnál levő állítólagos követeléseit Ez a követelés arra támaszkodik, hogy Castigllonlnak másfélmillió sillingcs províziót kellett volna kapnia a banktól a Dunagözhajózási Társaság szanálásáért, de kiderült, hogy ebben az ügyben a bank pert tétetett folyamatba, amelynek első tárgyalása szeptember 20-án lesz Bécsbcn. A bank ügyvédje feljelentésében hangsúlyozta, hogy Castiglioni ellen abb.in az időpontban, amikor Kienzl vagyonát átvette, már végrehajtások folytak. Kienzl njplcyankttévt*. A fény és az árnyék Shakespeare=j e Irta: Kornyei Elek AMSZTERDAM. — A Rijks-muzeumban szegény Bródv Sándorra kellett gondolnom. Az 6 szenvedélyes szeretetére, amellyel Rembrandt «letét kutatta egykor; irt is róla egy remek e^vfel- vonásost, És Korda Sándor zseniális Rembrandt- filmjémek képei peregtek le lelki «szemeim előtt, amikor gyökeret vert lábba! álltam a Frans Bran- ninck Gocq kapitány véd ócsapatát ábrázoló, hatalmas vászon előtt, amelyet tévesen „Éjjeli őrjáratának neveznek. Aztán Goethe-re gondoltam, minél tovább néztem a festményen a fénynek és az árnyéknak csodás, mindig njezeríl játékát. Igen, akii ezt festette, ő az őspéldája a fausti művésznek, akit belső feszültségek ' hajszolnak az öröm és a szenvedés kifejezésének keresésére A szellem féktelenségét éreztem meg a képen, azt., amely nem ismeri a megszokottság korlátáit. Öh milyen nagy tragikumot jelent e roppant vászon! Rembrandt életének, művészi megfeezittetésének, 'halálának, emléke pokolbataszitásának és mégis! művészete örök feltámadásának egész története benne van ebben az egyetlen képben, amelyben századok levegője él és amelyet igazán csak akkor érthetünk meg, ha századok távlatából érkezünk eléje. Goethe mondta egyszer Shakespea-e „IV. Henrik“ ohnfl drámájáról, hogy benne megtalálható a dráma minden törvénye. Ugyanezt elmondhatta volna Rembrandtnak erróf a képéről is: ebben a képben minden időben megtaláljuk a festészet összes törvényét, Goethe mondta Shakespeare-iől, aki kortársa volt Rembrandtnak, — s ahogy Éhitatot, amellyel e kép szemlélése kiforgatott valómból, mindig erős ebien érzem, *zinte megdöbbent Go rthe szavainak Rembrandtra való értelmezése. Ez a nagy kompozíció, amelyet a képen lefestett jó urak 1041-ben megrendeltek nála, nemhogy élettelen arcképcsoportot ábTizol, a kor divatja szerint, ha nein a képen az arcok mind cselekményt fejeznek ki. csupa belső dráma sugárzik az arcokról, az élet legmélyebb titkaival, s szinte érezni, hogy a festő a fényt itt így dirigálta, mint a színpadon ■’ rendező a fényhatásokat. Olyannak látom most a képet, mintha az egeez valamilyen nagy szin- £*do® kelt volna életre ét a festő reflektorfénnyel világította volna meg alakjait. Egyre jobban megfog a látszat és a valóság ellentéte, a képből felém áradó feszültség, — mennyi drámai erő van ezen a képen, minden (heroikus itt, de ez a hero izmus naiv és szégyellő«?, ügyetlen és egészen emberi, s nyoma sincs az érvényesülési láznak. Aki ezt a képet festette, mintha az élet színésze lenne, amint saját szenvedéseit, örömeit örökítette meg alkotásában, s aki bölcs, mert tudja, — az első volt, aki tudta, — hogy minden realitás végeredményben, magasabb értelemben véve valótlanság. Egyszerit m-olnárnak volt a fia Rembrandt és Shakespeare-nek kortársa. Vájjon festészetére maradhatott volna-e hatástalanul - az a kor, amely Shakespeare-t adta a világnak? Ezért a drámai 'hatás a legtöbb képén! A fény és az árnyék Shake&peare-je ő, aki képeivel „megreszketteti a levegőt“. Ahogy minél távolabb állok a kép előtt és tehetetlenül engedem, hogy lenyűgözzön a képből felém áradó fény és árnyék játéka, olyan természetes lett előttem szegény Bródy Sándor szenvedélyes rajongása Rembrandt iránt és olyan magától értetődően tudtam felfogni, Korda Sándor miért vitte filmre e nagy festő életét, Rembrandt szenvedései jutottak eszembe, magam előtt láttam őt akkor, amikor befejezte ezt a festményét és éppen meghalt a felesége, Saskia, árván hagyva törékeny testű gyermeküket, a kis Titust; s láttam e démonikus erejű kép miatt, — amelyben a művészetet kedvelő polgárokkal szemben is, akik a képét megrendelték nála, megalkuvás nélkül érvényesítette művészi felfogását — mint forxlul el a közönség tőle, milyen elégedetlenséget váltott ki a megrendelők körében, s aztán egyre jobban el- kerülik őt, elszegényedik, a Saskia idejében összevásárolt lakásberendezését, drága holmijait, fegy- vereit kosztümjeit, összegyűjtött müértékeit, eredeti Rafael-, Tizian-, stb. képedt el kellett adnia, 'TT* ^,bban ehlMott a vagyona, amszterdami házát, elárverezték és a fiatal Hendriékje Stof- fels-szel, akivel együtt élt 8 emiatt is napról-napra tnhbet kellett hallgatnia a társadalomtól, mint zukan €5yre mélyebben a nyomorba, képeiért alig adtak máj pár forintot, a nevét is edfelejtették. Rembrandt pedig: minél többet szenvedett, minél több mellőzésben volt része, annál inkább az abszolút dolgokig érkezett el művészetével, a szenvedés nemhogy letörte őt, de egyre mélyebbé, bölceebbé tette festészetét a társadalom megnemérté&ével szemben is. A fény és az árnyék Slhakespeare-j-ének összeütközése koránák társadalmával tulajdonképpen a legtöbb igazi nagy művész sorsát jelenti: a művész elfojthatatlan lázadását, hogy tehetségének autonómiáját minden körülmények között biztosítsa, '— Madáchunk Tragédiájára gondolva, — hogy Plato még a borsón térdepelve is szépet álmodhasson 8 hogy Michelangelo széklábat gyalulva is Michelangelo maradhasson. S minél tovább néztem Rembrandt képén a fényt, annál inkább éreztem: a fény itt már nem optikai élmény többé, ez a fény azért van (hogy Descartes logikájával fejezzem ki magam), mert gondolkodik, ez a fény nemcsák a szemen keresztül élt, de Rembrandt szivéből, agyából származik. A fény és árnyék Shakespeare-jéuek képe előtt állva, úgy éreztem, mintha Rembrandt-rajongá- somban most Isten fogta volna meg szellemkezével a kezemet.. 111 LEGÚJABB SPORT HUNGÁRIA—NEMZETI 2:0 (0:0). Ba|noki mérkőzés Budapesten. A Hungária átmenetileg az élre került. Két gépkocsi összeütközött, de az utasoknak nem történt bajuk POZSONY. — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) Kedden eete a récsei országúton különös forgalmi baleset történt. Magyar János főrévj kereskedő autóján Pozsony felé tartott Récééről. Utána jött személyautóján Koszfcka János modori bankihivatalnok. Kosztka előzni akart., meg is adta a jelt, de Magyar János gépkocsijával nem akart az utszélére térni. Ko?;tka mégis mellé hajtott s az utolsó pillanatban vette észre, hogy szembejön vele Po lakó vies József récsei fiatalember kerékpárján. Kosztka oldalra fordította a kormány kereket, elkapta Magyar János gépkocsiját ée & kerékpárost is elütötte. Valamennyien az árokba fordultak. A két gépkocsi súlyosan megróngálódott, az utasoknak azonban csodálatosképpen nem történt különösebb bajuk. Vsak a kerékpáros sebesült meg. de az ő sérülése sem komoly természetű. A vizcválat meirá’lapiíotta, hogy Magyar Jánosnak nem volt hajtási engedélye
