Prágai Magyar Hirlap, 1937. szeptember (16. évfolyam, 199-223 / 4345-4369. szám)
1937-09-09 / 206. (4352.) szám
Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 K£., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. ® R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.2© KI, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség.- Prága H., Panská u 1 i c e 12, II. emelet. 9 Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. 9® TELEFON: 303-11. SÜRGÖNYCIM H1RLRP. PRflHR. Aki a pofCBBiSiat kapja (*) Minden népünnepélynek, vurstlinak, cirkusznak kedvenc figurája az ember, aki a pofonokat kapja. S mennél hatalmasabbra van tömve s mennél méltóságteljesebb a gúnyája, annál nagyobb a gyönyörűség úgy Isten igazában lekenni neki egyet. Nos hát a világpolitika cirkuszi porondján ez a hálás szerep most Angliának jutott s elég hatalmas és méltóságteljes is hozzá, hogy akinek csak pofoznivalója van, őszinte gyönyörűséggel sózzon oda neki. Lehet, hogy egyszer majd megjárja valaki s a kolosszus visszaüt, egyelőre azonban, úgy látszik, mintha büntetlenül lehetne pofozni jobbról is, balról is. Amikor Mussolini az első fricskát adta John Bull orrára, egy pillanatig riadt csönd támadt a nézőtéren, mindenki várta, hogy a vakmerő fricskára szörnyű válasz következik. De Anglia föl se vette a fricskát. Azután jöttek a további fricskák, majd egyre sűrűbben zuhogtak le az olasz ökölcsapások, a brit oroszlán mordult egyet-egyet, néha- néha nyújtogatta a mancsát is, de nem mozdult. Az abesszin-ügyet Olaszország lezárta anélkül, hogy a súlyosan megsértett angol presztízsre legalább szépségflastromot ragasztott volna. Sőt az ámuló hatalmak megérték, hogy Anglia a földközitengeri egyezmény érdekében még további koncessziókat is tett Olaszország javára. Azután jöttek kisebbszerü házi civakodások, Mussolini visszaparncsolta az olasz ujsáigrókat a londoni királykoronázásról, ami érzékenyen érintette az angolokat, mert súlyt helyeztek rá, hogy VI. György fejére a világ összes népeinek hódolata közben helyezzék a koronát. Azután ez is elmúlt. Az angolok ösz- szebarátkoztak megint az olaszokkal. Elfelejtették a pofonokat. Pedig a legmelegebb barátkozás idején is gondoskodott Mussolini arról, hogy ahol csak lehet, megtépázza az angol tekintélyt. Aztán jöttek a diplomáciai kudarcok. Az angol miniszterelnök bemutatkozó beszédében rendkívül meleg hangon szólott a németekhez, Neurath külügyminisztert meginvitálták Londonba, valósággal csábdalokat fuvoláztak Berlin felé <— a vége megint csak fricska lett: Neurath már-már útban volt Londonba, amikor Hitler visszaparancsolta. Még a szokásos formákat sem tartották be, úgy fordítottak hátat a fölkinált angol parolának. A japánok lelövik Nagybritánnia nagykövetét, az egész világ lázban ég, a lapok azt harsogják, hogy Anglia most aztán odavág, még a különben egykedvű angol közvélemény is izgalomba jön és ezrekre menő tömeg várja a Downing Streeten az éjszakai minisztertanács eredményét. S aztán nyilvánosságra kerül a „rendkívül szigorú“ angol jegyzék szövege, néhány dörgedelmes szó és olyan szelid követelések, hogy szinte nevetséges. S Japán még ezeket a szerény követeléseket sem hajlandó teljesíteni, vállat von, nem érdekli Anglia presztízse: ne tessék autózni azon az utón, amelyre bombák hullanak. Néhány napra rá a Földközi-tengeren megtorpedóznak egy angol hajót, utána egy másikat. Kész a háború! — harsogja az izgatott európai sajtó. Megint hatalmas tömeg feketélik a Downing Streeten. Ki tudja, talán mozgósításra ébredünk? S aztán megjelennek a méltóságteljes angol miniszterek a miniszterelnökségi palota szűk kis kapujában, autójukhoz sietnek s már robognak is haza. Uj szovjetjegyzékOlaszországban Nő a ffesiiltsé® Róma és Moszkva között A földközitengeri konferencia sorsa - Oroszország Valencia meghívását követeli - Éles olasz viasz Moszkva válasza Londonnak LONDON. —■ A szovjetkormány elfogadta a földközitengeri konferenciára való meghívást, de megjelenését bizonyos feltételektől tette függővé. Az orosz válaszjegy- zék követeli, hogy a konferencia megállapítsa az olasz hadihajók földközitengeri magatartásának tarthatatlanságát és leszögezze, hogy a semleges hadihajókat olasz hajók támadták meg. Ugyanakkor az orosz jegyzék azt kérdezi Franciaországtól és Angliától, hogy miért hívták meg a konferenciára Németországot, holott az összejövetelnek egyetlen célja az, hogy a Földközi tengerrel összefüggésben álló kérdéseket tisztázza. Moszkva továbbá követeli, hogy a valenciai kormányt meghívják az összejövetelre. Olaszország magatartása az orosz-olasz incidens következtében továbbra is kétséges. Róma és Berlin között kedden és szerdán részletes tanácskozás folyt, úgy hogy biztosra vehető, hogy az olasz és a német válasz egyöntetű és azonos lesz. A Popolo d’lfalia cikke MILANO. — A Popolo d’Italia nyomatékosan közli, hogy az olasz kormány nem fog résztvenni a földközitengeri konferencián. A moszkvai manőver akkor kezdődött, amikor Olaszország a földközitengeri konferenciára való meghívást gondosan mérlegelte és helyeselte annak megtartását. Moszkva groteszk és szemtelen magatartása váratlanul más helyzetet teremtett. Olaszország kénytelen tudomásul venni ezt az uj helyzetet és nem csodálkozik a szovjet előretörésén. Természetesnek tartja, hogy azok, akik a „Deutschland“ és a j „Barletta“ fedélzetén a vérfürdőket meg- i szervezték és a béke megbontása céljából \ támadást kíséreltek meg a német „Leipzig“ jj és az angol „Havoc“ hadihajó ellen, foly-1 tátják tevékenységüket. Az olasz válasz a ? bolsevista manőverre: határozott visszauta-1 sitás. A bolsevista változtaíniakarás haíal-1 maitól lehetetlen együttműködést várni a | rend és a béke munkájánál. Bizonytalanság Ingűién LONDON. — Az angol kormánykörök szerdán várják az olasz—német választ a kalózkonferenciára való meghívásra. Páris és London egyelőre nem állapodott meg abban, hogy miként fog viselkedni, ha a két hatalom nem fogadja el a meghívást. A Daily Telegraph szerint Franciaország és Anglia elhatározta, hogy az orosz—olasz feszültség által nem zavartatja terveit és a konferenciát okvetlenül megnyitja a kitűzött időben. Máig egyedül Németország, Olaszország és Albánia válasza nem érkezett meg. A Morningpost ugyanazt a fölfogást vallja, amit a Daily Telegraph, de a Daily Mail már azon a véleményen van, hogy a brit kormány meg akarja menteni a helyzetet és szívesen látná, ha Olaszország is eljönne a konferenciára. Éppen ezért javaslatot tett Rómának az incidens békés elintézésére és biztosította Rómát arról, hogy a konferencia semmieseíre sem lesz bíróság, amelynél Olaszország a vádlottak padján ül, Londonban még mindig remélik, hogy a német—olasz válasz kedvező lesz. Ha nem igy történik, a Daily Maii szerint az angol kormány lefújja a konferenciát. Az angol miniszterek szerdán délelőtt a Downing Streeten teljes ülést tartottak, amelyen ismét foglalkoztak az uj helyzettel és véglegesen döntöttek. Elcsapták' HiiiltSiii a licnsniiiipar rípiiüsít MOSZKVA. — A Szovjetunió távirati ügynöksége jelenti: A Szovjetunió központi végrehajtóbizottsága megparancsolta Ljubimovnak, a könnyűipar népbiztosának, hogy azonnal hagyja el helyét, mert nem tudta feladatait teljesíteni. A könnyű ipar népbiztosának Sesztakcvot nevezték ki. Mi történt? Semmi. Megállapították, hogy annakidején igaza volt Németországnak, amikor fölháborodott a ,,Deutschland“-ot ért támadás miatt. Kellemetlen dolog az ilyesmi. Igaz, hogy a németek akkor azonnal fölugrottak a benemavatkozási konferencia tárgyalóasztalától, összelőttek néhány spanyol parti erődöt s még két hét múlva is az öklüket rázták. Anglia ezzel szemben elhatározta, hogy hajlandó résztvenni egy földközitengeri konferencián, amiről előre tudja, hogy semmi reális eredménnyel nem kecsegtet. Mi ennek a csodálatos egykedvűségnek a magyarázata? Miért tűr el minden pofont a világ leghatalmasabb birodalma? Mi ez, hidegvér vagy tehetetlenség? Igaz ugyan, hogy „nem az a legény, aki adja, hanem az, aki állja“ s igaz, hogy az erőnek egyik ismertetőjele az egykedvű türelem, ami féken tartja az izmokat s csak a gyöngeség izgága, — de mintha.már sok is lenne az angoj legénységből, mintha már több lenne a türelem, mint amennyit az erő mértéktartása parancsol az izmokra. Elvégre nem egészen valószínű, hogy minden eddigi fricskát csak azért tűrt el Anglia, mert nem volt felfegyverkezve s nem vállalhatta a háború kockázatát. S még kevésbbé valószínű, hogy London katonahiány miatt nem mer élesebb hangon beszélni a rakoncát- lankodó s minduntalan angol vadászterületre merészkedő hatalmakkal. Nem valószínű, hogy egyedül fegyverkezési vagy általában katonai akadályai vannak Anglia erélyes fellépésének. A legfőbb akadály valószínűen a birodalom világhatalmi helyzete. Anglia annyifelé van érdekelve, annyi oldalról kötik érdekek és ellenérdekek, hogyha megmozdul, ha a legkisebb részletkérdésben is megkísérel fegyveres erővel rendet teremteni, kikerülhetetlen a világháború. Háborúból, amelyben Anglia is részt- vesz, ha mindjárt csak néhány csatahajó erejéig — megállíthatatlanul világháború kerekedik. Ha Anglia beleavatkozik akár a Földközi tengeren, akác <a, Csendes óceánon az erők mérkőzésébe, kikerülhetetlenül magával rántja a háborúba az egész világot. Anglia olyan hatalmas s annyira az angol világhtalmi szervezetre van felépítve az egész mai egyensúlyi helyzet, hogy a legkisebb mozgás felborulását eredményezheti. Még Franciaországnak és Oroszországnak sem ilyen kényes a helyzete. El lehet képzelni, hogy Oroszország vagy Franciaország valahol háborúba keveredik anélkül, hogy abból világháború legyen, élképp zelhetetlen azonban, hogy Anglia a világháború kockázata nélkül egyetlen ágyút elsüthessen valahol. Bizonyos, hogy az angol presztízsen volna sürgős foltoznivaló, elvégre ha Európa felé nem is, de a színes népek felé igenis szüksége lenne Angliának régi presztízsére, de az érdekek sokasága és sokfélesége lehetetlenné teszi, hogy Anglia egyik vagy másik kérdésben olyan eréllyel lépjen fel, ahogyan kívánatos lenne. Túl erős, semhogy megkockáztathatna egy pofont. Ezért inkább tűri a pofonokat. MOSZKVA, —- A szovjetunió távirati| ügynöksége közli: „A szovjetkorxnány utasította római nagykövetét, hogy az olasz válasz nem kielégítő és Moszkva fenntartja! | vádjait.“ I I Ez a második orosz jegyzék azt jelenti, j hogy az orosz-olasz viszony az eddigieknél jobban kiéleződött*
