Prágai Magyar Hirlap, 1937. szeptember (16. évfolyam, 199-223 / 4345-4369. szám)
1937-09-08 / 205. (4351.) szám
0)I>a^mA\AO^ÄR-HIRLA^ 1937 szeptember 8, szerda. Korláth ésHokky beszámolója az egyesült párt beregszászi országos nagygyűlésén A károátaliai magyarság nagyszabású manifesztátóia - A kenyér politikájának e!sö követelése: az autonómia — Füssy szenátor. Ortutay és R. Vozáry tartománygyülési képviselők a nagygyűlés szónokai közt BEREGSZÁSZ. — Országraszóló nagy ünnepség volt az egyesült párt kárpátaljai l erületének vasárnap tartott országos nagygyűlése. Kárpátalja őtvenhét magyar községének kiküldöttei gyűltek egybe a kereskedők székházának dísztermében. Az uj magyar nemzedék különösen nagy számban sorakozott föl s első alkalommal tüntetett országos keretek közt nemzethüsége mellett. A nagygyűlésen, amelyen mintegy ezerkétszáz kiküldött vett részt, megjelent a kárpátaljai magyarság két ősz vezére, Egry Ferenc és dr. Kerekes István, a két törvényhozó: dr. Korláth Endre nemzetgyűlési képviselő és Hokky Károly szenátor, a két tatománygyülési képviselő: Ortutay Jenő és R. Vozáry Aladár, továbbá dr. Si- ménfalvy Árpád, Pásztor Ferenc. Köszörű Károly és Fekésházy Zoltán. Különösen kedves vendége volt a kárpátaljai magyarság ünnepének Füssy Kálmán szenátor, a szlovenszkói magyar kisgazdák népszerű vezére és dr. Kátra Kálmán, az egyesült párt keletszlovenszkói kerületének főtitkára. A nagygyűlést 11 órakor nyitotta meg dr. Polchy István körzeti elnök, üdvözölve a megjelenteket. Utána Korláth képviselő Lelkes éljenzés közt emelkedett szólásra ezután dr. Korláth Endre nemzetgyűlési képviselő s feszült figyelemmel hallgatott beszédében, amelyet gyakran szakított félbe a hallgatóság harsány helyeslése, részletes képet nyújtott a magyarság helyzetéről. — Többszőr leszögeztem már, — mondotta egyebek közt a képviselő —. hogy nem az érzelmek húrjain akarok játszani, hanem a kenyér politikáját akarom megteremtem. — Az 1928-ban éppen Beregszászon tartott országos kongresszuson tettem ezt politikám sarkal? ; pontjává s azóta változatlanul kitartok mellette s nincs is okom rá. hogy ettől eltérjek. 1928 óta válság söpört végig a világon s a kisebbségi magyarság is szegényebb lett. Am nem láttuk a kormánypártok segitő kezét. A kárpátaljai munkanélküliek száma nem csökken. A magyar vidékeken úgyszólván nincs bcuházás. A vagyon jövedelmezősége folyton csökken. Szőlőhegyeink hovatovább inkább terhet, mint vagyont jelentenek, mert borainknak nincs piacuk. — A szőlőtermelők értekezletén a bornak közszükségleti cikké nyilvánítását és a katonáknak borral való ellátását követeltem: a Kormánynak módjában van a két követelést teljesíteni. Három kormányrendelet A kormány a válság által okozott in- ség enyhítésére három rendeletet adott ki a meghatalmazási törvény alapján — folytatta Korláth. 7 Az egyikkel rendezni kívánta a gazda- adósságokat, a másikkal a kamatterh>ket próbálta csökkenteni, a harmadikkal a gabonamonopóliumot teremtette meg. De a gazdaadósságok rendezése csak a papíron történt meg. mert a gyakorlatban a rendelet a gazdaközönségen semmit sem segít, mert föltételei olyan terhesek, hogy azokat teljesíteni nem tudják s a gazdák és iparosok a tiz éven át szedett 18 — 19 százalékos bankkamatok miatt ma is nyakig úsznak az adósságban. A kamatleszállítás későn jött, 16 cv t \ ex- clőtt kellett volna megcsinálni. A gabona ! monopólium pedig — a szónok szerint — LSak arra jó, hogy a levonásokkal a ke- '^kcdelmi árnál 25 — 30 koronával keve- Sl" 1 'ct kapjon a gazda. i 1.) koanciós pátok huzavonája is egyik >,u ^°“dja annak, hogy gyökeres segít-, Egry Ferenc lángoló szavakkal köszöntötte a nagygyűlés közönségét és a magyar kötelességek teljesítésére buzdította. Füssy szenátor beszéde Füssy Kálmán megköszönve a meleg fogadtatást, Komárom és a Csallóköz magyarságának üdvözletét tolmácsolta. Örömét fejezi ki, hogy az egyesült párt szervezete olyan erős Kárpátalján s abból a magból, melyet annakidején ő is segitett a Tisza mentén elhinteni, hatalmas termő tölgy lett, amelynek árnyékában Kárpátalja egész magyarsága együtt ünnepel. A magyar falvak népének kötelessége, hogy a magyar fa életerejét védelmezze minden kártétel ellen. A legkártevöbb féregnek tartja a magyar nyelvű, de nem magyar célokat szolgáló sajtót, amely tarka pillangóként röpködi körül a magyar fát, hogy ágaira rárakja aztán a hernyókká váló petéit. A magyar védelmében legyen eggyé minden magyar ember, akár kereszt, akár csillag jegyében imádja is Istenét. A lelkesítő beszédet meleg tapssal fogadta a hallgatóság. nagy beszámolója séget kaphassunk Prágától. A pártok féltékenykedése miatt csak félintézkedések születnek. Emiatt ellenzéki politikát kell folytatnunk. Nem a makacsság visz az ellenzékiség oldalára. Lojalitásunknak már kétizben is nyomatékos tanujelét adtuk. Egyszer az állampolgársági kérdés megoldása reményében, egyszer pedig az elnökválasztáskor. Az állampolgársági kérdés ma is rendezetlen, az elnökválasztás előtti ígéretek pedig beváltatlanok. A szónok erősen bírálta a kormány politikáját s e ponton a hatósági kiküldött mérsékletre intette. A külpolitika és a kisebbség Korláth a továbbiakban külpolitikai kérdésekkel foglalkozott. — A jó külpolitika előfeltétele — mondotta egyebek közt — a jó belpolitika. Bánjanak jól a magyarsággal és a németekkel s akkor könnyű lesz a szomszédállamokkal jó viszonyban élni. — Ne a szomszédokon túli országokkal keressen kapcsolatot a csehszlovák politika. hanem a határait körülvevő államokkal. Ugylátszik, hogy * kisantant ebben a vonatkozásban több megértést kezd tanúsítani, aminek jele a sinajai konferencia. S ezzel a szellemmel megjött az itteni magyarság döntő órája. A megegyezést megelőző tárgyalásokon nem az aktivistákat fogják megkérdezni, van-e panasza az itt élő magyarságnak, hanem tőlünk. Azért kell most minden magyarnak ösz- szefognia, mert most a mi időnk következik: a kisebbségekkel meg kell majd a kormánytöbbségnek egyeznie. A kenyéE'&oütifea e so ponfja: az autonómja — Kenyérpolitikánk legfontosabb követelése — folytatta Korláth -— az autonómia. De az autonómia bevezetésétől még mindig : távol állunk. A kormányzói . tanácsról szóló törvényt nem tekinthetjük az autonómia bevezetésének, mert nem ad módot a népakarat demokratikus érvényesülésének. Kárpátalja autonómiája ne legyen kisebb, mint Horvát-Szlavonországé volt. Az autonómiára azért van szükségünk, hogy magunk rendelkezzünk erdó'inkkel, bányáinkkal és minden természeti kincsünkkel. Abból, hogy nem mi kezeljük erdőinket, már két csapás sújtott le ránk. Az egyik a három év előtti Tisza-áradás, a másik az idei aszály. Ezt nem vagyok hajlandó csak kizárólag Isten csapásának elkönyvelni, nagy részé van ebben a folytonos erdőpusztitás- nak is. Az erdőirtás megváltoztatta éghajlatunkat. Pedig az erdőirtás súlyos következményeire nemcsak mi, de Opletál József, a brünni erdészeti főiskola tanára is fölhívta a kormány figyelmét, de őt visszaküldték a katedrára és folytatták az erdőtlenitést, pedig abba a békeszerződések értelmében Magyarországnak is van beleszólása. Autonómia nélkül nem tudunk beleszólni az erdőirtásba. A szónok követeli, hogy a kormány természetben visszatérítendő vetőmagot adjon az aszály által sújtott gazdáknak. Mi itt élni akarunk és ehez kell nekünk az autonómia, amely népünk kenyerét és életét jelenti! — fejezte be rendkívüli hatású beszédét Korláth képviselő a közönség zugó tapsai és dörgő éljenzése közt. Korláth ezután a maga és Hokky szenátor nevében határozati javaslatokat terjesztett elő s ezeket a nagygyűlés egyhangúlag a magáévá tette. (A határozatokat leqközelebb ismertetjük.) a koalíciót. Az állam évente 20 — 25 millió koronát kap a szőlőtermelőktől fogyasztási adó címén, megérdemelnék tehát a bajba jutott szőlős gaz* dák, hogy a kormány évente 5—6 milliót for- ditson kölesemképpen a kistermelők borainak felvásárlására. Ideje lenne biztosítani minden termelő részére kétszáz liter saját termelésű bor adózatlan fogyasztását s a borfogyasztási adót is mérsékelni keli a tényleges értékesitési ár tiz százalékára. Sok a gondunk, sérelmünk, panaszunk, —- mondta végül a szenátor, — de éppen ez tartson bennünket össze. Közös bajainkat közös erővel kell orvosolnunk, A szenátor beszéde, mely a magyar kulturális és gazdasági élet minden ágára vonatkozó panaszokat felölelte, rendkívül mély hatást keltett a hallgatóságban s lelkesen ünnepelték a szónokot. Ezután Ortutay Jenő és R. Vozáry Aladár tartománygyülési képviselők mondottak nagyhatású beszédet. Közérdekű beszédeikben a tartományi politika minden részletére rávilágítottak. Fejtegetéseik ismertetésére legközelebb visszatérünk. A következő szónok Köszörű Károly, az egyesült párt főtitkára volt, aki az egységben rejlő erő jelentőségét hangsúlyozta. A párt élő szervezet, amelynek fejlődnie, növekednie kell. Azokat a magyarokat, akik nem magyar, hanem csehszlovák pártokban tanyáznak, vissza kell téríteni a magyarság egységes pártjába. Ebben a munkában az egész magyar társadalom szívvel és lélekkel kell, hogy támogassa az ; egyesült pártot. Nagyhatású lelkesítő szavai után Varga Gyula mezővári gazda a fiatalsághoz intézett buzdító szavakat, Varga János nagygejőci gazda pedig a magyar falu népének nemzeti kötelességeiről mondott formás kis szónoklatot. A nagygyűlést dr. Kerekes István, az egyesült párt kárpátaljai kerületének társelnöke rekesz- tette be nagyhatású záróbeszéddel. A japánok előnyomulása Sanghajban SANGHAJ. — A japánok a Jangcsepoo vidékéről folytatják az előnyomulást Sanghaj belső kerületei felé. A kínaiak szívósan védik ezeket a kerületeket. Az „Idzumo" cirkáló és öt japán torpedóüldöző állandó tűz alatt tartja a kínai állásokat. A japán repülőgépek is állandóan működnek. Eddig a kínaiakat még nem sikerült elkergetni állásaikból. A nemzetiek halálra ítélték a santanderi kormányzót ST. JEAN DE LUZ. - A nemzetiek jelentése szerint Franco bírósága hétfőn reggel halálra ítélte a volt santanderi kormányzót. A kormányzó, mint a santanderi ncpbte róság vezetője, 150 nemzeti érzelmű polgárt halálra Ítélt és kivégeztetett. A nacionalisták a kormányzót Santander külvárosában egy villában lévő rejtekhelyén találták meg. Ismét 13 kivégzés a Szovjetunióban MOSZKVA. — Az elmúlt napokban ismét számos kivégzés történt a Szovjetunióban. A novgorodi kerületben halálra ítéltek hét hivatalnokot és a párt tagjait, akiket szabotázzsal és ellenforradalmi propagandával vádoltak. Az elitéltek állítólag veszedelmes agitációt fejtettek ki a parasztok között. Kijevben négy szovjethivatalnokot végeztek ki, akiket szintén szabotázzsal vádoltak. Le- ningrádban két szakácsot ítéltek halálra, akik állítólag a kaszárnyákban mérgezett ételt hoztak forgalomba. Áldozataik között 15 katonatiszt van. A tiszteket rothadt sertéshússal mérgezték meg. A lengyel elenzék VARSÓ. — A nemzeti egységmozgalom Kra- kóban és Lodzban vasárnap gyűléseket tartott. A szónokok feltűnő nyíltsággal beszéltek a inai lengyel kormányzati rendszer hibáiról, úgyhogy az általános vélemény szerint a krakóí és a Iodzi összejövetel az u,j lengyel ellenzék kikristályosodásának kezdetét jelenti. Lodzban egy Browinski nevű szónok nyíltan szembefordult a mai alkotmánnyal és a rendes parlamentarizmus visszaállítását követelte. Mivel a kormánypárt vezetője, Koc ezredes jelenleg Olaszországban nyaral, egyelőre nem tudni, hogy illetékes kormánykörök miként fognak eljárni az ellenzék vezérei ellem. Hokky szenátor a kárpátaljai magyarság követeléseiről Hokky Károly szenátor lendületes beszédében kifejtette, hogy Kárpátalján különféle népek tarka sokasága él s e népek mindegyikének van valamilyen kiváló tulajdonsága. Az állam felelős vezetőinek arra kell törekedniük. hogy a népekben rejlő értékeket fejlessze. A kormánypártok politikája miatt azonban az itteni népek helyzete nem változik s panaszaik is állandóan ugyanazok maradnak. Állampolgársági sérelmünk egyidős az állammal. Az állampolgárság hiánya sokszor még a szerelmes szivek egymásratalálásának is útját állja. Majdnem annyi iskolai panaszunk van. ahány iskolánk. Sehol nincs annyi düledezö iskolaépület, mint Kárpátalja magyarlakta részein. Minden iskolánk zsúfolt, majdnem kétszer- annyi tanteremre volna szükség, mint ahány ■•zidőszerint rendelkezésre áll. A beregszászi járásban a magyar iskolákban 110 tanterem van s még ugyanannyi kellene. Óvodáink nincsenek. Az államfordulat után mindössze fiz óvódét hagytak meg Kárpátalján. Nagy a hiány a polgári iskolákban is. 800 magyar gyermeknek nincs polgári iskolája. Az erdőkincstár nem teljesíti iskolafönntar- tási kötelességeit. Pedig könnyen eltarthatna iskoláinkat a fa árának emelésével nyert busás haszonból. Háromezer magyar gyermek van iskola nélkül, de Derer miniszter ur azt állítja, hogy a magyarok iskolai téren mindent megkaptak. Gimnáziumunk Kárpátalján csak egy van, az sem önálló, hanem a ruszin gimnázium alárendeltje. Tanítóképzőnk nincsen és 311 magyar tanító utánpótlásáról csak Pozsonyban tudunk gondoskodni. Az iskolaügyi miniszter énnek ellenére kijelentette, hogy Kárpátalján nincs szükség tanítóképzőre. Szőlőhegyeink rendszeres művelése veszélybe kerül, ha a jelenlegi képzett vincellérek kidőlnek. A kormánytöbbség azonban nem gondoskodik arról, hogy a magyar vincellériskola fölállításával a magyar k< ^en lé\ ő szőlők magasabbkulturáju művelését biztosítsa. A csemegeszőlő és a bor értékesítése terén is rengeteg mulasztás terheli.
