Prágai Magyar Hirlap, 1937. szeptember (16. évfolyam, 199-223 / 4345-4369. szám)
1937-09-05 / 203. (4349.) szám
— 384 — Y/lúML fflUHt S&C&Cpet Itfrjp Irta : TÓTII LENK Eg Maki Maki majom — első filmszerepében. — egy dúsgazdag gyáros kislányának, Marikának volt a játszótársa. Marika megosztotta a szeretetét Muki és Puff között. Puff 'hófehér kutyus volt. hűséges és ragaszkodó, Makit is nagyon szívelte. Nem is féltették Marikát a szülei. Hanem egyszer egy csúnya, szurósszemü, feketekendős öreg banya költözött a városba. Muki az orrát fintorgatta, ha látta. Puff meg nagyokat horkantott, ha találkoztak vele. Az öreg banya egyszer séta közben megállította Marikát. Mézes-mázosan beszélt hozzá: — Állj meg, gyönyörűséges virágszálam! Hadd nézzelek egy kicsit. Éppen ilyen volt a kis unokám, aki meghalt, akárcsak őt látnám! — Már pedig én nem vagyok a nénike unokája! — mosolygott Marika. — Hát ki vagy, édes szépségem? — fag- gatózott az öregasszony. — Marika vagyok! — pukkedlizett Marika. — Óh. be kedves neved van! — cuppog- tatta ráncos ajkát a szurósszemü vénség.— Hát aztán meg tudnád-e nekem mondani, ki az édesapád? Marika gyanútlanul megmondta. Az öreg- • asszony összecsapta a kezeit. _— Óh, óh! Hát te vagy az a kincses Marika, aki számát se tudja az aranyának?! Hát azt mondd meg aranyom, hol laktok? Marika készségesen megmutatta; az öreg banyának csak úgy villogtak a szemei. Marika barátságosan elköszönt, hazament. Este színházba mentek a Marika szülei. No, az inasok, meg a szobalányok csaptak egv kis mulatságot a gazdáék 'távollétében s Marika mellett csak Muki, meg Puff őrködött. Félálomban voltak már mind a ketten. Marika meg éppen édesen, mélyen aludt, mikor halkan, nyikorgás nélkül nyílni kezdett a kerti ablak. Puff felriadt, figyelni kezdett, Muki szintén. Az álarcos bejött, kivette az ágyból az alvó Marikát s egy perc alatt eltűnt vele az ablakon keresztül. Puff nyomban utána ugrott, Muki szintúgy. Az erdő közepén szép nagy kőház állott, odament az álarcos ember. Puff addig settenkedett mellette, hogy ő is belül került a kapun. Muki kinn virrasztóit egy jegenyefán. Törte a fejét erősen, hogyan menthetné ki Marikát, meg Puffot. Egyszer csak a homlokára csapott, nagyszerű ötlete támadt. Futott kézzel-lábba.1, farokkal, vissza a városba s becsengetett eg\ kéméin seprő ajtaján. Álmosan jött. elő a kormoskéipü mester: — Mit akarsz itt éjnek idején? — rivalt rá Makira. — Fogadj fel engem inasnak! — könyür- ött Muki. — Rettentő módon rám jött a éményseprés! — Jól van, no! — nevetett az öreg •kotró. — majd állj be reggel a munkába! — De én még az éjszaka megseprem a kéményeket! — erősködött Muki s nem tágított addig, mig létrát, dróton lengő bojtos kefét, meg kéményseprőruhát nem kapott. Akkor aztán nyargalt, vissza az erdei házhoz. Bezörgetett, Nagysokára kicammogott a vén banya, aki egyszer úgy kifaggatta Marikát. Muki mindjárt tudta, honnan fuj a szél! Biztosan a vénasszony ra- boltatta el Marikát, hogy gazdag váltságdíjat csikarjon ki érte. Muki sunyi alázatossággal hajlongott. — Nagyon füstöl a kémény: jelentették, akik látták, hogy láng csap ki belőle. Azért jöttem, hogy megvizsgáljam! A banya el akarta küldeni Mukit mindenáron. — Jöjjön reggel! — csapta be a kaput, de Muki megint, zörgetett. Mérgesen jött ki a vénasszony megint, Muki kedélyesen hátbavágta. — Csak azért hívtam ki, szép menyecske, — makogta hízelkedve, — hogy elbúcsúzhassak magától, mert reggelre biztosan hamuvá ég! Tűz szál! a kéményből! Erre már megijedt a banya. A pokol jutott eszébe, ha tüzet emlegettek. Most már ő kérte Mukit, hogy nézze meg a kéményt. — De akkor nekem viz is kell! — esükü- nyösködött Muki. — Nem akarom, hogy meggyűljön a ruhám! — Mindjárt hozok! — kapkodott veder után a banya, de mielőtt elment a forrás irányába, lakatra zárta az ajtót! Mulki nem ijedt meg a csukott ajtótól. Felkuszott a ház előtt őrködő nyurga jegenyefán, onnan átugrott a tetőre. Kifeszegette a tetőablakokat s már ott is volt a padláson. Uram fia! Marika is olt hevert egy csomó zsákdarabon. Sirt szegény, mint a záporeső, de menten nevetni kezdett, mikor Mukit megpillantotta teljes kéményseprői díszben. — Gyorsan! Gyorsan! — makogott Muki s egy-kettőre kitolta Marikát a padlástetőn, aztán felnyalúbolta Puffot is. Puffnak egy
