Prágai Magyar Hirlap, 1937. szeptember (16. évfolyam, 199-223 / 4345-4369. szám)
1937-09-23 / 218. (4364.) szám
Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • R képes melléklettel havonként 2.50 Kc-val több. Eg^es szám ára 1.20 Kt, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszköi magyarság politikai napilapja Szerkesztőség; Prága 11., Panská v 1 i c e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • © TELEFON: 303-11. ® * SÜRGÖNYÖM HIRLRP, PRfiHfl. A japánok valóraváltották Senyegeíésükei Nanking pusztulása Három hatalmas légitámadás egyetlen napon - Megsemmisült a Kuomintang, a kormány és a hadvezetéséi épülete - A kínaiak erélyesen védekeztek A hipokrizis diadala (*) A népszövetség sok mindent Ígért, egyebek között beígérte az uj diplomáciai stílust, amely szakit a kulisszamögötti sug- dosások rendszerével, őszinte szót vált az érdekelt népekkel s mindig nyílt lapokkal játszik. Vége a háboruelőtti titkos diplomáciának, hallottuk minden oldalról, s mit tagadjuk, bizakodással néztünk Genf felé: talán ez az uj diplomáciai stilus több üdvöt hoz az emberiségnek, mint a régi. Aztán lett, ami lett s amint tudjuk, az uj stilus sem sok jót hozott s legvégül még kénytelen volt saját bőréből is kibújni s ma az a helyzet, hogy a demokrata államok diplomatái őrzik a legrigorózusabban az üres formulák és kulisszamögötti sugdosások rendszerét s jaj az újságírónak, aki előbb pattant ki valamilyen hirt, mint ahogy úgynevezett magasabb érdekből kívánatos lenne. Ezzel szemben a cliktaturás Mussolini, akinek annyiszor ve- jtik szemére, hogy vissza akarja kormányozni a világot a „múlt imperializmusához" — úgyszólván az egyetlen európai államférfiu, aki mindig nevén nevezi a gyereket s minduntalan elképeszti nyíltságává], a világot. Legutóbb is hökkenve hallotta az egész világ Mussolini szájából, hogy az olasz csapatok Spanyolországban küzdenek, ugyanakkor, amikor a benemavatkozási diplomácia azon töri magát, hogyan lehetne ügyes formulákkal körülvattázni a kínos valóságot, s valahogy eltitkolni a világ népei előtt, hogy ami Spanyolországban folyik és, sajnos, most már, úgy látszik, a Földközi-tenger vizein: szabályszerű háború valamennyi érdekelt nagyhatalom között. A stilus is megbukott, úgy látszik, s az a bizonyos „demokratikus diplomácia", amely szakítani akart Metternich és Talleyrand szellemével, aránylag gyorsan feneklett meg ősi, elkopott hipokriziseken s ma hipokri- tább a térdnadrágos diplomácia legstupi- dabb korszakainál. A népszövetségben olyan kijelentéseket hallani, hogy a jámbor újságolvasó, aki nap-nap mellett kénytelen tudomásulvenni, hogy valójában milyen erők s milyen célokért mérkőznek, tehát semmi oka, hogy illúziókkal bajlódjék, — rémülten néz körül, hogy az emeletes hazugság hallatára nem nyilik-e meg alattunk a föld. Ezeknek a konferenciáknak mottójául ki lehetne irni, amit a pesti humor akasztott a proletárdiktatúra alatt a hivatalos szajtószolgálat nyakába: Hazudnak rendületlenül... Gyönyörű hallgatni például Litvinovot, amikor fulmi- náns dörgedelmet intéz a demokráciák nevében azok ellen a hatalmak ellen, amelyek mint ő mondja —* „a legvadabb barbarizmusból csinálnak törvényt s a középkort akarják becsempészni a mai világba“, S mert nem titok, hogy a riposzt Olaszország felé volt adresszálva, érdekes lenne összehasonlítást tenni az olasz és orosz belállapo- tok között, s ha már középkorról s barbarizmusról beszélünk, összevetni a két ország általános jóléti statisztikájának néhány adatát s főleg utánalapozni, hogy az olasz fasiszta rendszer az utolsó két évben hány vezető politikust, volt minisztert, vezérlő tábornokot, írót, tudóst, művészt, gazdasági szakembert küldött rövid utón a halálba znásfélnapos tárgyalás s háromhónapos terrorista „előkészítés" után. Mert lehet, hogy Litvinovnak igaza van s talán jogos a demokráciák izgalma és fölháborodása nyugtalan hatalmak hóditó agressziói miatt, de enyhén szólva furcsa, ennek a fölháborodás- nak éppen Litvinov ad hangot, olyan hataNANKING. — A japán repülők szerdán reggel megvalósították a kínai főváros bejelentett bombázását. A japán repülőgépek közeledését Nankingban szirénák jelezték. Az emberek között pánik tört ki és a tömegek a legnagyobb fejetlenségben szaladgáltak föl és alá az uccákon. Sokezer ember az elmúlt napokban épített fedezékekben és a pincékben keresett menedéket. A japán repülőgépek három csoportban érkeztek. Mindegyikük huszperces időközökben. Az első raj 10 óra 50 perckor jelent meg a város fölött és főleg a szovjetorosz nagykövetség környékét és a Kuomintang központját bombázta. Azonnal tizenhárom kínai vadászrepülőgép szállt föl, hogy fölvegye a küzdelmet a japánokkal. Nankingi jelentések szerint csak huszonnégy japán repülőgépnek sikerült áttörnie a kínai légelhá- ritási vonalat. A bombák és az elhárító ágyuk bömbö- lése megreszkettette az épületeket. A fedezékekben az emberek gyakran azt hitték, hogy a házak összedőlnek fejük fölött. Az egyik bomba a város közepén lévő Drum- tornyot érte, amely a japán konzulátus mellett áll. Kínai jelentések szerint a nankingi repülőgépek négy japán gépet lelőttek. A bombák ledobása után a japánok eltávoztak, de délben 1 óra 20 perckor ismét megjelentek s újból 80 percig maradtak a város fölött, majd eltávoztak. A Reuter-iroda sangháji jelentése szerint az egyik japán bomba az amerikai nagykövetség közelében robbant föl. A japánok egyébként Kantont is bombázlom képviselője, amelyiknél barbárabb kézzel még senki nem tett erőszakot a demokrácián s amely — mig ez a szivhezszóló dörgedelem elhangzott — változatlanul gyilkolja politikai ellenfeleit. A demokrácia igazi veszélye, attól tartunk, nem az, hogy a fasiszták életére törnek, mert ezzel a veszély- lyel még csak elkészülne, — a nagyobbik baj, úgy látszik, az, hogy a bolsevizmus a támasza. Hogy Litvinov szegődött a demok- ráci prókátorául. Ki higyjen egy ügy igazában, amelyért olyanvalaki száll síkra, aki saját portáján tűzzel és vassal irtja az ügy képviselőit s vérbe fojt minden különvéleményt? S aztán, ha már a hipokrizisről beszélünk, nézzük meg, mi történik közelebbi relációkban. Mert ebbe a fejezetbe tartozik az is, amit egyes cseh lapok müveinek a magyar- országi kisebbségi kérdés körül. Hogy lehet-e junktim a magyarországi kisebbségekkel szemben tanúsított bánásmód s az utódállamok magyar kisebbségeinek sorsa között, most ne firtassuk, hiszen nem akarunk elvi vitákba bocsátkozni (ezt a kérdést különben mi már rég elintézettnek tekintjük a ták. Az éjszaka és a reggeli órákban két repülőraj jelent meg a város fölött. A bombák számos polgári személyt megöltek. A pusztítás SANGHAJ. — A Sanghajba érkezett jelentések szerint a japán repülőgépek meg- semmisitették a nankingi kormány központi épületét, a repülőteret és a Kuomintang központját, valamint a katonai bázisokat. A halottak és a sebesültek számát egyelőre még nem állapították meg. A külföldiek sorsáról nem érkezett jelentés. Az elpusztított épületek között van a katonai akadémia is, továbbá a Kiangrin erőd a Jangcse partjain, amelyet egy telitalálat megrongált. A japánok a kínai fővárost kiválaszNANKING. — A kínai főváros a délutáni japán légi támadást aránylag jobban viselte el, mint a délelőttieket. Fiatvan repülőgép bombázta a várost s ámbár sok kerületben a bombák nagy pusztítást és tüzeket okoztak, Nanking rendes élete félórával a repülőgépek távozása után ismét megkezdődhetett. A főváros életét tehát a japán támadás nem béníthatta meg. A kínaiak az elmúlt napokban kellő számú Í£- dezéket építettek és a lakosság fegyelmezetten vonult az első jelekre az ötezer, előre elkészített fedezékbe. Ennélfogva az áldozatok száma sem nagy. A japánok a délután folyamán Kantont is bombázták. A délutáni nankingi repülőtámagyar álláspont javára), csak rámutatunk bizonyos jelenségekre. Sajnos, nem meríthetünk sok vigaszt belőlük. Ugyanakkor, amikor a hivatalos fórumokról egyebet sem hallunk, s el is hisszük, hogy őszintén gondolják, hogy Magyarország és a kisantant között barátságosabb légkört kell teremteni s Genfben buzgólkodnak is a diplomaták, hogy valamiféle megegyezést üssenek nyélbe, — a cseh sajtó egyrésze vakmerő fordulattal fölcsapott a magyarországi német kisebbség pártfogójának és unos-untalan orrunk alá dörgölik azokat a rémhíreket, amiket a legszélsőségesebb német sajtó kürtői világgá. Ha Magyarországról van szó, szin- arany mindaz) amit a német sajtó „kisebbségi pokol" eimen föltálal, ha kisantant- államról van szó, akkor persze rágalomhadjárat. Ugyanazok a lapok, amelyek nemrégiben még azt Írták, hogy Magyarország a német hatalmi törekvések flottabázisa s hogy Magyarország valójában egyetlen történelmi hivatásának tekinti: tolni a nagynémet világhatalmi álmok szekerét, most krokodilkönnyeket hullatnak a magyarországi németség sorsa fölött s bőven idézik annak tott vizirepülőgépekkel bombázták. A támadással egyidejűleg a japán csapatok valamennyi fronton hatalmas offenzívat kezdtek. Sanghajban délután 14 óra 30 perckor húsz vadászrepülőgép társaságában ötven japán bombavető repülőgépet láttak, amint Nanking felé repültek. A várost tehát valószínűleg még egyszer bombázták. A japán császárné verseket ir TOKIO. — A japán császárné szászezer yent utalt át a háborúban résztvevő japán katonák családjainak támogatására. Ugyanakkor a császárné verset irt, amelyben kifejezi együttérzését a katonák családjaival. madás mindössze húsz percig tartott. A japánok mindenekelőtt a kínai lakosságot akarták demoralizálni, de ez nem sikerült. A kínai légelháritó ütegek kitünően működtek. Nankingi katonai körök kijelentik, hogy a bombázás katonai szempontból teljes csődöt jelentett. Ha a japánok bombázása csak ilyen lesz, — mondotta a kínai hivatalos jelentés, akkor Nanking még szívesen él át több ilyen bombázást, mert ezek csak a japán presztízst gyöngítik és Kinának nem ár- I tanak. I Az amerikai lapok hevesen elítélik Nanking bombázását, amit példátlanul barbár cselekedetnek neveznek. a sajtónak cikkeit, amelyekről különben csak ótestamentomi átkok között beszélnek. S most túl minden jóizlésen s a józan és mérsékelt csehszlovák közvéleménynek kijáró felelősségen, szabad ilyenfoku hipokrizissel hozzányúlni olyan kérdésekhez, amelyek végre is két egymásrautalt szomszédnemzet jóviszonyát döntik el? Amikor az államférfiak azon fáradoznak, hogy hidat verjenek ezer és ezer érthető s történelmi események által megindokolt ellentéteken s igyekeznek szilárddá, járhatóvá tenni ezt a hidat, ugyanakkor szabad a rosszindulat ilyen nyílt kimutatásával tovább mérgesíteni a légkört? Kinek mi célja lehet ezzel? Megmondjuk: senkinek semmi célja vele. Ez egyszerűen annak a háború után kialakult szellemnek a gyümölcse, amely mindig és mindenütt a hipokrizis fakirmutatványaiban élte ki magát. S az újságíró ,aki ennek az iskolának hive, egyebet nem tud, hát sütögeti régi patronjait. Már pedig addig hiábavaló lesz minden jóakaratu fáradozás, minden becsületes megegyezés, minden emberséges törekvés, mig ezt a szellemet nem- likvidálják. A japánok nem értek célt Nanking bombázásával
