Prágai Magyar Hirlap, 1937. szeptember (16. évfolyam, 199-223 / 4345-4369. szám)

1937-09-12 / 209. (4355.) szám

■- 394 —

KIS MAGYAROK ÍRÁSAI

A REGÉLŐ ROMOK.

Hogyha a hegytetőn Tornavár falai Beszélni tudnának és regét mondani,

Ha úgy egy szép napon suttogni kezdőének, A régi időkről mondanának szépet.

A mohos zöld falak mind-mind mesélnének, Mi volt akkor, mikor ők még voltak épek.

Mikor szépen álltak a békés időben És a bástyáival büszkén néztek széjjel.

És mikor ostrom volt ő ellenük kezdve, Hangos volt a vidék, s erdő körülötte. Hatalmas ágyúi mindig lövöldöztek,

S'az ő harcosai vitézül küzdöttek.

Amikor az ellenség a falakra feljött, Szurkos koszorúval dobálták, s igy — szö- A támadók végül elhagyták a várát, fkött. Melynek a falai mindig ellenálltak.

És méjr sok mindenről mondanának sokat, Hogyha a várfalak beszélni tudnának.

Nagy Olivér, 12 éves, Torna.

KIS MAGYAROK TÁBORA.

Szeressétek gyermekek A kis magyarok táborát,

Megtanít ez titeket Mindenféle szépre.

Mesét, verset olvashattok, Tanulhattok tőle,

Szeressétek, meglátjátok,

Nem hiába kérem.

Fray Márta, 12 éves, Vásárul.

AZ ISKOLÁBAN.

Az iskolába rendesen járunk,

Nem sokat hiányzunk.

Az írást ^s olvasást is ott végezzük.

Mikor félbe hagyjuk, a tanítónk megdicsér, A sok szép jó feleletért.

Tanítónk kihív minket a táblához,

Tudunk is ott sok szép mindent.

És jó tanítónk helyünkre küld,

Aztán szépen csöndben ülünk.

Czére Ilona, IV. o. t., Csallóközkiirt.

MARÓTON.

Házunk előtt patakocska,

Oda folyik a malomba.

Sok örömet szerez nekünk Vigan surran együtt velünk.

Nyáron fürdés, csónakázás,

Persze teknőcsónak, mi más? Rákászunk és halászunk,

Mi már csak jól mulatunk.

Hegyek, erdők közelben,

Van is sok vad ezekben.

Őz-, szarvas- és vadkannal, Találkozunk gyakrabban.

Pisztráng van a patakban,

Pontyok meg a tavakban, Futballpálya a réten,

Meg is rúgtak nemrégen.

Télen már más a helyzet:

Hó fedi a hegyeket,

Sítalp van a lábunkon,

Hópelyhek a hátunkon.

Siklunk vigan lefelé,

Egész az őrház elé.

Ott már vár az Anyukánk, Felhozza az uzsonnánk.

Másnap ródli, korcsolya.

Nem fogyunk ki már soha.

De tavasz jő, hó enged,

Télapó Isten veled.

Bérczy Ata, V. o. t., Aranyoemarót.

ÖCSI ÉS BODRI.

Megy a gőzös cs, es, cs...

Hová mész te kis öcsi?

Nem megyek én messzire,

Csak a szomszéd megyéb Haza jövök estére,

Bodri örömére.

Megérkezett az Öcsi A szomszéd városból Lehullott az ut pora Bodri bundájáról.

Irigykedik a cica,

Hogy öcsi öt nem hívta.

Svajda Vilmos, 10 éves, Zseliz, JÓ AZ ISTEN.

Zug-bug a cséplőgép szerte a falvakon, •, Szorgoskodik a nép a kicsiny kazlakon.

Ah, de mily szomorú folyik most e munka, Nagy nehéz fájdalom borult az arcukra.

Máskor vidám nóta, s tréfálkozás járta, Most nehéz sóhajok tódulnak ajkunkra. Mert silány és kevés az ezévi termés, Kenyér, s vetőmagra sem lesz talán elég.

Ah, de jó az Isten, az ő szent áldása Majd a kapásoknál bizton kipótolja.

A jámbor földműves e reményben bizva _ Sóhajt fel az égre, hitben megnyugodva.

Nagy Róbert, 11 éves, Torna.