Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)
1937-08-08 / 179. (4325.) szám
— 350 — Hol lakik a boldogság? Valamikor messzi Afrikában, az ökörnyálon utazó vándorpók találkozott a fehér vándorhangyával. — Hová, hová? — kérdezte a pók barátságosan. — Csak ide a szomszéd faluba — felelte mosolyogva a fehérhangya. — Na, akkor ha te is úgy akarod, én is veled tartok. Nemsokára megérkeztek a falu határába. Itt elváltak s nagy vígan az egyik jobbfelé került be, a másik pedig balra tért. Rövid idő múlva, hogy hogy nem, a falu végén újra találkoztak. — Hová, hová? — kérdezte szomorúan az egyik. — Csak ide a szomszéd faluba — felelte fáradtan a másik. — Na, akkor ha te is úgy akarod, én is veled tartok. Később a falu végén ismét találkoztak. — Ejnye, ez már mégis csak furcsa — dünnyögte a pók, mire a fehérhangya megkérdezte tőle: — Mit keresel a falukban? — Hajaj, nehéz biz’ az én életem. Mert egyszer régen azt hallottam a négerektől, hogy: „A boldogság mindig a szomszéd faluban lakik.“ Én meg boldog szeretnék lenni, ezért elindultam, hogy megtaláljam. — Magam sem különben. Én is azért vándorolok, — kiáltotta csodálkozva a fehérhangya. — De furcsa, hogy mire megérkezünk a szomszéd faluba, már nem az a szomszéd falu, hanem egy messzi másik. — Igazad van. Ezen csak a jó Isten tudna eligazodni. Azért hát ne töltsük időnket, keljünk ismét útra, hátha egyszer mégis elérünk az utolsó szomszéd faluba.. így is tettek, továbbmentek. És szegénykék sohasem pihennek, egy néger közmondást kergetnek, mely igy fog ki rajtuk: „A boldogság mindig a szomszéd faluban lakik.“--------♦♦♦-------Ä róka meg a farkas a kutban A farkas teleette magát hallal és nagyon megszomjazott. — Ha nem szerzel nekem innivalót róka koma, akkor a te véredet fogom meginni! — rivalt rá a rókára. — Ezt ne tedd, tudok én ennél jobbat! — felelte szepegve a róka, s a falu végén levő mély kúthoz vezette a szomjas atyafit. — Nézd komám, — biztatta — ereszkedj csak le a kútba, ott annyit ihatsz, hogy egész életedre elég lesz. A kerekes kútnak két vedre volt. A róka beleült az egyikbe, s mikor leereszkedett vele, oda kiáltott a farkasnak, hogy ő meg üljön bele a másik vederbe. A farkas meg is tette ezt, de mikor lefelé haladtában a kút közepetáján összetalálkozott a felfelé igyekvő rókával, megriadt. — Miért nem vártál meg odalent? — kérdezte gyanakodva. — A becsület azt kívánja, hogy eléd siessek — nyájaskodott róka koma. Magában azonban azt morogta: — Az egyik felkapaszkodik, a másik meg leesik! Mikor pedig felért, kiugrott a vederből, mire a farkas odalent nyakig merült a vízbe. |f A cs obban ás hallatára a ravasz firma lekiáltott hozzá: — Ne igyál túlságosan sokat, mert még meg talál ártani! — s ezzel uccu vesd el magad, 'beszaladt a faluba. A kutyák azonnal megérezték a szagát, éktelen ugatásba kezdtek, s utána eredtek. A nagy lármára a parasztok is előszalad1- tak ki cséphadaróval, ki meg kapával^ vagy lőccsel és ők is üldözni kezdték. Mikor üldözői a kúthoz értek, megtorpantak. Meghallották a mélyből felhangzó éktelen farkasüvöltést. Most már ügyet sem vetettek a rókára, 'hanem valamennyien a farkast akarták előkeriteni. Gyorsan felhúzták hát a vedret, ami már csaknem telemerült vízzel, kifordították belőle a teljesen átázott, didergő farkast és a cséphadarókkal, kapanyelekkel, lőcsökkel és vasvillákkal alaposan ellátták a baját. A szegény pára csak nagy kínnal tudott megszabadulni tőlük.
