Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)

1937-08-08 / 179. (4325.) szám

1937 augusztus 8, vasárnap. '^rägsi-AWAarhirlär 17 Strogonov Mihály orosz emigráns, az ál „Stroganov nagyherceg“ fantasztikus harca egy többszáz milliós örökség körül Végétért egy per, amely évekig foglalkoztatta a francia ügyvédek és bíróságok egész sorát PÁRIS. — (Saját munkatársunktól) Az élet fan- tasztikusabb minden fantasztikus regénynél. Régi igaz­ság ez, de az élet minduntalan olyan dolgokat produ­kál, amelyek egyre jobban bizonyítják a régi igazságot. Most történt, hogy az Aix-en-Provence-i felső bíró­ság foglalkozott egy milliós vagyon ügyének végső fejezetével. A hatalmas vagyon Stroganov orosz nagy­hercegé volt és a történet előzményei megszégyenítik a legjobban kereső hollywoodi filmíró képzeletét is. Az egész nem úgy fest, mintha a XX.-ik században történt volna, hanem inkább középkori színezettel bir és valóban tele van romantikával. Többszáz millió frankról van szó, az orosz nagy­herceg ékszergyűjteményét, amely vetekedik egy ma­haradzsa gyűjteményével, nem is számítva. Két igénylő csoport nevében Franciaország legravaszabb ügyvédei évek óta ádáz küzdelmet folytatnak a vagyonnak klienseik számára való megszerzéséért és most végre odáig jutottak, hogy a nagyherceg özvegyét a mesébe illő vagyon egyetlen birtokosának elismerték. Ugyanis felbukkant egy magát Stroganov Miklós nagyhercegnek mondó orosz ember, aki Serge Stro­ganov özvegyétől elvitatta az örökségre való jogot. Serge Stroganov nagyherceg özvegye tehát kénytelen volt „Miklós nagyherceg'‘-gél évekig pörösködni. — A „nagyherceg“ a per alatt meghalt, de a legkülön­bözőbb hitelezők és örökösök folytatták a pert. Most azután a felső bíróság kimondotta, hogy Stroganov Miklós „nagyherceg" csaló volt és igy a nevében pe­reskedőket is elutasította. Érdemes megírni, miként volt lehetséges, hogy a „nagyherceg“ évekig pert folytat­hatott és miként csapta be a fél világot. A történet annyira fantasztikus, hogy alig lehet elhinni, pedig a francia biróságokat folyton foglalkoztatta és csak most ért véget Serge Stroganov nagyherceg és a francia Riviéra A századforduló körül Serge Stroganov, egyike a cári Oroszország leggazdagabb embereinek, elhatározta, hogy otthagyja beláthatatlan orosz birtokait és mint sok más orosz arisztokrata, a steppéket a Riviérával cseréli fel. Már ekkor is az volt a hire, hogy egyike a leggazdagabb embereknek és ezt azzal tetézte, hogy féktelenül szórta a pénzt, ~ A Riviérán az egyik kastélyt a másik után vásárolta meg, egyik ezeregyéjszakás ünnepély a másikat kö­vette, virágkorzókat, vadászatokat, jachtutazásokat rendezett, amilyeneket még a Riviérán sem igen is­mertek azelőtt. Ő volt az a férfi, aki 1900 körül a Riviérának fényt és pompát kölcsönzött. Zap d’Estelle-ben, egy kis városkában még most is ilénken emlékeznek arra az esetre, amikor Stroganov íagyherceg négyesfogaton érkezett a kis postahivatal :lé és pétervári bankjának sürgönyt adott fel azzal, logy utaljanak át neki azonnal egymillió aranyfrankot. Másnap reszketve fizették ki neki ezt az összeget a városi csendőrség asszisztenciája mellett. Ugyanebben az esztendőben a nagyherceg feleségül ette Rose Angéline Lewieuze-t, egy fiatal francia ;ányt. Szerelmi házasság volt ez és ekkor kezdődött sak igazán az ezeregyéjszaka szinpompás élete. — /likőr 1917-ben Oroszországban kiütött a forradalom, nagyherceg nem változtatta meg fényűző életét és emmibe sem vette Lenint. Tehette, mert még idejében intézkedett és vagyona legnagyobb részét már jóval előbb Európa és Amerika legjobb bankjaiban letétbe helyezte. A nagyherceg 1923-ban halt meg. Végrendeletében az állt, hogy a még min­dig hatalmas vagyon egyetlen birtokosa a felesége. \z a rendelkezés igen fontos volt, mert a Stroganov ercegek házi törvénye értelmében a vagyon ura csak írfi lehetett. Ebben az esetben azonban nem volt férfi, ki átvehette volna a vagyont. A Stroganov-családban em voltak gyermekek és a rokonok közül csak egy agynéni élt, Serbátov nagyhercegnő Párisban. Strogonovból Stroganov Az orosz forradalom óta egy párisi manzárdszobá- an élt egy fiatal orosz emigráns, aki a redőrségen int Strogonov Mihály volt bejelentve. Nagyon rossz lyagi körülmények közt élt és mint igazi orosz emi- •áns, volt minden: sofőr, tányérmosó és újságkihordó, alán még ma is igy élne, ha 1923-ban nem olvasta alna az egyik lapban, hogy Serge Stroganov nagy- ;rceg a Riviérán meghalt. Egy gondolat cikkázott át az agyán és ezzel a gon­dolattal megindult a fantasztikus történet lavinája, amelyet senki sem tudott többé feltartóztatni. A fia­tal emigráns elhatározta, hogy ezentúl nem lesz Strogonov, hanem Stroganov, kiáll a fórum elé, mint a mesebeli vagyon jogos örököse. Ezt az elhatározását tett követte és nagy sikerei is voltak, mert közvetlen, finom modora sok barátot szer­zett neki, azonfelül pedig kiválóan értett a körömfont hazugságokhoz, valahányszor ebekre szüksége volt és elérte, hogy legnagyobb részüket elhitték neki. Min­denki elhalmozta pénzzel, Páris szabói vetekedtek egy­mással, mindenki öltönyöket akart a nagyreményű fiatalembernek készíteni, a felső tízezer pedig meg­hívásokkal tisztelte meg az eddig ismeretlen emigránst. Egy darabig jól ment minden, de végül is jelent­keztek a hitelezők, követelték a pénzüket és szorult helyzetében támadt a fiatal Miklósnak az a másik öt­lete, amely az elsőnél is szenzációsabb volt: megtudta, hogy Serbátov nagyhercegnő tulajdoná­ban vannak a Stroganov-család összes okmányai. Ha ezeket megszerzi, könnyűszerrel bebizonyíthatja, hogy valóban az, akinek mondja magát: Serge Stro­ganov nagyherceg unokaöccse. Ha pedig egyszer ennek a bebizonyítása és hivatalos elismerése sike­rült, akkor joggal támadhatja meg a nagyherceg végrendeletét és részt kérhet az örökségből. Strogonov Mihály okmányokat lop Kiváló összeköttetései alapján sikerült elérnie azt, hogy Serbátov nagyhercegnő lakásán hivatalból fog­lalást eszközöltek. A nagyhercegnő ekkor nyolcvan éves volt és igen szerény körülmények között élt. Egy nappal a foglalás előtt mint szegény emigráns mutatkozott be a nagyhercegnőnek, óvta a másnapra kitűzött foglalástól és azt tanácsolta, hogy a fontos családi okmányokat külön bőröndben tegyék félre. A nagyhercegnő lépre ment és igy történt, hogy a másnapi foglalásnál Strogonov Mihály elsőnek ezt a bőröndöt foglaltatta le, amelynek tartalma számá­ra óriási vagyont jelentett. Groteszk vígjáték „nagynéni“ és „unokaöccs“ körül Miklós most már mindama kellék fölött rendelkezett, amelyekre szüksége volt 1924-ben azután Stroganov nagyherceg özvegyének előkelő nizzai villájában jelentkezett egy fiatalember és szerényen mint unokaöccs mutatkozott be. — „Stroganov Mihály vagyok, kedves néni!“ —- mondta bájos közvetlenséggel. Az özvegynek eleinte kétségei voltak, mert férje sohasem említette ezt az unoka- öccsét, de Mihály modora oly megnyerő volt és oly pontosan ismerte a család genealógiáját, hogy villájá­Ezeréves hársfa Pozsonyban A természettudósok szerint a fa még Szent István király idejében vert gyökeret ■■■■■ POZSONY. — Mi sem jellemzi jobban, Po­zsony városát, mint épületeinek és intézmé­nyeinek ősi kora. A Vár helyén már a rómaiak idejében Egyelő-torony állott, mely szemmel tartotta a Duna-balparti barbárok vidékiét Al­ján ) nemzetközi, római és barbár vásárhely létezett jó 2000 évvel ezelőtt. Ezért vannak oly jelentékenyen képviselve a városi múzeum­ban a római és a barbár érmek, római haszná­lati tárgyak és műalkotások. Sót mondhatni, hogy Pozsony helyén már a történelem előtti korban is erős élet lüktetett, amit az itt talált kő-, csont-, agyag-, bronz- és vasrégiségek bi­zonyítanak. Kilencszáz éves a Kórház uccában levő „pol­gári ápolda“ melyet Szent László magyar ki­rály idejében alapítottak. Ez a korra nézve méltán vetekedik Európa két legrégibb emberbaráti intézményével, vagyis a londoni Szent Bertalan kórházzal és a párisi „Isten házával/* Ily körülmények között azon sem csodálkoz­hatunk, hogy Pozsony városa gazdag ősrégi ter­mészeti kincsekben. Ide sorolandó az a hires hársfa, mély hajdan a báró Jeszenák-féle, száz év óta pedig a Slu- bek-család kertjét disziti. E kertet, a most is fennálló likőrgyárr-al együtt, 1838-ban Slubek Antalné szül. Hirsch Zsuzsan­na vette meg, kiről Kemény Lajos jeles történé­szünk „A Pozsonyi vár és a Váralja“ dmü köny­vében azt jegyzi meg, hogy szemtanúja volt I. Napoleon császár bevonulásának. Ugyanis Po­zsony városának elfoglalása után, 1809 augusz­tus 31-én, maga Napóleon is meglátogatta a vá­rost. A repülőhiddal átkelve a Dunán, kíséreté­vel a városon át felvágtatott a várba, ahonnan megszemlélte a környéket, meglátogatta a szász hadsereg táborát, azután ismét áthajózva a Du­nán, folytatta útját Győr felé. A Slubek-féle kertben levő hársfa körül an­nak idején faemelvény volt, úgyhogy csúcsára fel lehetett menni. így tünteti fel e fát egy régi, Pozsonyt észak felől mutató XVII. századbeli metszet. E hársfát a Pozsonyban 1865-ben járt ma­gyar orvosok és természettudósok vándorgyű­lése alkalmával a növénytani tudósok ezer­évesnek becsülték. A kert és a likőrgyáx jelenlegi tulajdonosának, dr. Slubek Zoltánnak birtokában még sck ér­dekes családi ereklye is van, igy egy okirat, mely el van látva Kossuth Lajos és gróf Batthyány Lajos sajátkezű aláírásával. Pillanatképek a haladé gépkocsitechnika mühelfélh'l AUTÓ - ÜGYETLEN VEZETŐK RÉSZÉRE A jövő év autópiacán Amerikában szenzációs újdon­ság fog kijönni: a tehetségtelen vezetők részére való gépkocsi, mely azonban az ügyes vezetők számára is nagy könnyebbséget fog jelenteni. Az itt alkalmazott szabadalmak leglényegesebbikét Hausdorff mérnök jelentette be Bernben és 182.903 szám alatt jegyezte­tett be. „Motorjármüvek sebességváltójának önműködő kapcsolására szolgáló szerkezet" — ez a szabadalom elnevezése. Elképzelhetjük az ilyen szerkezet nagy je­lentőségét, ha arra gondolunk, hogy az autóvezetésnél nem annyira a kormánykeréken vagy a féken való uralkodás, de meg nem is a gázemeltyü szabályozása a tulajdonképpeni nehezen elsajátítható, hanem a leg- nagyobb igényeket a különféle sebességekre való át­kapcsolásnak, a sebességváltásnak a művészete tá­masztja. Azoknak az autósoknak a nagyrésze, kik oly szívesen sétakocsiznak hegyen-völgyön át, nem ismeri a sebességváltás helyes pillanatának s ügyes végre­hajtásának a titkait, ami pedig rossz utakon vagy gyakran emelkedő s lejtő útnál nemcsak, hogy gyakran igen szükséges, hanem nagy befolyást gyakorol a kocsi élettartamára és defektuslehetőségekre is. Hausdorff találmánya megint egyszer olyasmit mechanizál, ami eddig egyéni művészet volt. Max Hausdorff a hangos­film- és mikrofóntechnika egyik legismertebb úttörője és e szakma legnagyobb gyárainak s vállalatainak munkatársa, de a technika sok más terén is szorgos és sikerdus munkás. Most aztán a gépkocsi számára alkotott oly szervet, mely „megérzi“ azt, amit minden második vagy - harmadik autós még mindig igen gyak­ran nem tud helyesen megítélni: mikor kell valamelyik sebességre átkapcsolni és a másodperc mely tört­ben marasztalta. Mihály pedig volt annyira elővigya* zatos, hogy az örökség témáját egyelőre nem feszes gette. így Mihály, az egykori névtelen emigráns, akinek hitele most már korlátlan volt, úgy élt, mint annak előtte „nagybátyja", Stroganov Serge nagyherceg, persze azzal a különbséggel, hogy nem fizetett sehol Egy nap aztán Strogonov elhatározta, hogy követelni fogja az őt „illető“ vagyont és a nagyhercegnő egy drámai vita után az egekből a földre pottyanva ki-< dobta házából a kalandort. Perek, amelyek évekig tartottak és csak most értek véget Strogonov Mihály sorompóba állította Francia- ország legjobb és legdrágább ügyvédeit. Nem volt pénze ugyan, de ezzel szemben eredeti és csalhatat­lan okmányok fölött rendelkezett. Stroganov nagy­herceg özvegye sem maradt tétlen, hiszen néhány százmillió frankról volt szó, azonkívül pedig meg kellett védelmezni a család becsületét. Miklósnak sikerült a nagyhercegnő félkörnyezetét megvesztegetni. A nagyhercegnő pedig detektívek ré­vén megtudta, mit követett el Strogonov az agg Ser­bátov nagyhercegnővel. A háborúskodás egyre jobban elfajult és három év előtt, amikor Strogonov Mihály hazugságokból és ámításokból épült kártyavára már-már összeomlott, a kalandor meghalt. Sokan azt hiszik, hogy öngyil­kos lett. Légió azoknak a száma, akiknek milliókkal tartozik és akikre „vagyonának" nagyrészét hagy­ta. Kereken negyvenmillió frankról volt szó. Ezt a negyvenmilliót akarta Stroganov nagyherceg özvegye megmenteni és ezért kellett mostanáig peres­kednie. Most végre kimondották, hogy Strogonov Mi­hály kalandor volt, tehát a hercegnő azoknak sem köteles fizetni, akik felültek neki. Ha tehát nem jelentkezik több Stroganov — ami nincs kizárva, mert a család néhány tagja Délameriká- ban tengeti életét — Stroganov nagyhercegnő több­száz millió frank és egy párjátritkitó ékszergyűjtemény jogos tulajdonosa és annak ellenére, hogy elfáradt, törődött, a küzdelmektől megviselt asszony, az óriási vagyon kezelésének szentelheti további életét. részében kell az átkapcsolást végrehajtani. A Haus- dorff-féle szerkezet ezt a vezető nélkül is tudja s végre­hajtja, például akkor, amikor az ut emelkedése bizo­nyos foknál erősebb vagy például ha sik utón a kocsi gyorsasága bármi okból egy bizonyos mértéken alulra süllyed stb. Mindezekben az esetekben a Hausdorff- szerkezet önműködően az éppen kívánatos sebességre kapcsol át. Minden autós tudja, mekkora tehermentesítést je­lent ez. UJ KÖDFÉNYSZÓRÓ Ha éjszaka, de még alkonyaikor is erős köd van, a gépkocsiforgalom szinte megbénul (gondoljunk esek őszidőre vagy például Londonra).-A milliárdnyi, lát­hatatlan finomságú lebegő vizcseppecske ilyenkor az autóreflektor fénycsóváját nem engedi keresztül, sőt mi több, még vissza is veri és vakitja a vezetőt. — Eddig még leginkább sárga fény bizonyult alkalmas­nak, mert a köd legjobban ezt a szinü fényt engedi át (a vöröset is. csak ez egyrészt nem eléggé világitó s másrészt izgatja a szemet). De ez elégtelen félmeg­oldás. Azt is megkísérelték, hegy a fényszórókat egé­szen a kocsi aljára szereljék, abban a hitben, hogy fényük a talajhoz legközelibb ködrétegen — mely soha­sem oly sürü, mint tovább fent —• könnyebben hatol majd át és legalább közvetlen a kocsi előtti pár mé­ternyi utat eléggé meg fogja világítani. Azonban sem ez a fogás, sem különböző szinü és fényerejü reflektor- lámpákkal való kísérletek nem vezettek eredményre. A ködveszély továbbra is fennállt. Most aztán egy zürichi reflektorgyár újítással lepi meg az autósokat: a találmány a ködveszélyt legyőzi és a gépkocsi legsűrűbb ködben is átlagsebességgel járhat majd. Az uj reflektor a problémát szellemesen oldja meg. A szokásos ködlámpa sárga fényét 45 fokos szög alatt erős fehér fénycsóva keresztezi, miáltal az ut két oldala és a közelgő kanyarok is láthatóvá vál­nak. ÁRAMVONAL - OLDALSZÉL ELLEN IS A berlini autó-unió versenykocsijainak áramvonal- formáit Porsche dr. többek között arra való tekintettel is konstruálta most meg, hogy azok oldalszélnél is lehetőleg kis ellenállást adjanak csak. A próba már május 28-án folyt le a berlini Avus-pályán: az erős, lökéses szél, mely ezen a napon uralkodott, egyenesen kívánatos volt. Megmutatkozott, hogy a kocsik oldal- egyensulyozottsága kiváló, úgyhogy a megelőző na­pokban már elért 380 órakilométeres csucsteliesitmény- sebesség és a 280 órakilométernyi pálya-átlagsebesség a viharos szél és annak a kocsira való igen nagy oldal­nyomása ellenére is megismételhető volt. A normális személykocsik konstrukciójára való ki­hatás sem fog elmaradni, ami fontos, mert ezek a ko­csik a mai legjobb utakon többnyire használatos na­gyobb sebességeknél már szintén nagyon szenvednek az erős oldalszéllökésektől. Remélhető, hogy az imént leirt konstruktív javítások nemsokára a normális széria­kocsiknál is alkalmazást találnak majd. NEUBAUER FRIGYES.

Next

/
Thumbnails
Contents