Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)
1937-08-08 / 179. (4325.) szám
1937 augusztus 8, vasárnap. '^rägsi-AWAarhirlär 17 Strogonov Mihály orosz emigráns, az ál „Stroganov nagyherceg“ fantasztikus harca egy többszáz milliós örökség körül Végétért egy per, amely évekig foglalkoztatta a francia ügyvédek és bíróságok egész sorát PÁRIS. — (Saját munkatársunktól) Az élet fan- tasztikusabb minden fantasztikus regénynél. Régi igazság ez, de az élet minduntalan olyan dolgokat produkál, amelyek egyre jobban bizonyítják a régi igazságot. Most történt, hogy az Aix-en-Provence-i felső bíróság foglalkozott egy milliós vagyon ügyének végső fejezetével. A hatalmas vagyon Stroganov orosz nagyhercegé volt és a történet előzményei megszégyenítik a legjobban kereső hollywoodi filmíró képzeletét is. Az egész nem úgy fest, mintha a XX.-ik században történt volna, hanem inkább középkori színezettel bir és valóban tele van romantikával. Többszáz millió frankról van szó, az orosz nagyherceg ékszergyűjteményét, amely vetekedik egy maharadzsa gyűjteményével, nem is számítva. Két igénylő csoport nevében Franciaország legravaszabb ügyvédei évek óta ádáz küzdelmet folytatnak a vagyonnak klienseik számára való megszerzéséért és most végre odáig jutottak, hogy a nagyherceg özvegyét a mesébe illő vagyon egyetlen birtokosának elismerték. Ugyanis felbukkant egy magát Stroganov Miklós nagyhercegnek mondó orosz ember, aki Serge Stroganov özvegyétől elvitatta az örökségre való jogot. Serge Stroganov nagyherceg özvegye tehát kénytelen volt „Miklós nagyherceg'‘-gél évekig pörösködni. — A „nagyherceg“ a per alatt meghalt, de a legkülönbözőbb hitelezők és örökösök folytatták a pert. Most azután a felső bíróság kimondotta, hogy Stroganov Miklós „nagyherceg" csaló volt és igy a nevében pereskedőket is elutasította. Érdemes megírni, miként volt lehetséges, hogy a „nagyherceg“ évekig pert folytathatott és miként csapta be a fél világot. A történet annyira fantasztikus, hogy alig lehet elhinni, pedig a francia biróságokat folyton foglalkoztatta és csak most ért véget Serge Stroganov nagyherceg és a francia Riviéra A századforduló körül Serge Stroganov, egyike a cári Oroszország leggazdagabb embereinek, elhatározta, hogy otthagyja beláthatatlan orosz birtokait és mint sok más orosz arisztokrata, a steppéket a Riviérával cseréli fel. Már ekkor is az volt a hire, hogy egyike a leggazdagabb embereknek és ezt azzal tetézte, hogy féktelenül szórta a pénzt, ~ A Riviérán az egyik kastélyt a másik után vásárolta meg, egyik ezeregyéjszakás ünnepély a másikat követte, virágkorzókat, vadászatokat, jachtutazásokat rendezett, amilyeneket még a Riviérán sem igen ismertek azelőtt. Ő volt az a férfi, aki 1900 körül a Riviérának fényt és pompát kölcsönzött. Zap d’Estelle-ben, egy kis városkában még most is ilénken emlékeznek arra az esetre, amikor Stroganov íagyherceg négyesfogaton érkezett a kis postahivatal :lé és pétervári bankjának sürgönyt adott fel azzal, logy utaljanak át neki azonnal egymillió aranyfrankot. Másnap reszketve fizették ki neki ezt az összeget a városi csendőrség asszisztenciája mellett. Ugyanebben az esztendőben a nagyherceg feleségül ette Rose Angéline Lewieuze-t, egy fiatal francia ;ányt. Szerelmi házasság volt ez és ekkor kezdődött sak igazán az ezeregyéjszaka szinpompás élete. — /likőr 1917-ben Oroszországban kiütött a forradalom, nagyherceg nem változtatta meg fényűző életét és emmibe sem vette Lenint. Tehette, mert még idejében intézkedett és vagyona legnagyobb részét már jóval előbb Európa és Amerika legjobb bankjaiban letétbe helyezte. A nagyherceg 1923-ban halt meg. Végrendeletében az állt, hogy a még mindig hatalmas vagyon egyetlen birtokosa a felesége. \z a rendelkezés igen fontos volt, mert a Stroganov ercegek házi törvénye értelmében a vagyon ura csak írfi lehetett. Ebben az esetben azonban nem volt férfi, ki átvehette volna a vagyont. A Stroganov-családban em voltak gyermekek és a rokonok közül csak egy agynéni élt, Serbátov nagyhercegnő Párisban. Strogonovból Stroganov Az orosz forradalom óta egy párisi manzárdszobá- an élt egy fiatal orosz emigráns, aki a redőrségen int Strogonov Mihály volt bejelentve. Nagyon rossz lyagi körülmények közt élt és mint igazi orosz emi- •áns, volt minden: sofőr, tányérmosó és újságkihordó, alán még ma is igy élne, ha 1923-ban nem olvasta alna az egyik lapban, hogy Serge Stroganov nagy- ;rceg a Riviérán meghalt. Egy gondolat cikkázott át az agyán és ezzel a gondolattal megindult a fantasztikus történet lavinája, amelyet senki sem tudott többé feltartóztatni. A fiatal emigráns elhatározta, hogy ezentúl nem lesz Strogonov, hanem Stroganov, kiáll a fórum elé, mint a mesebeli vagyon jogos örököse. Ezt az elhatározását tett követte és nagy sikerei is voltak, mert közvetlen, finom modora sok barátot szerzett neki, azonfelül pedig kiválóan értett a körömfont hazugságokhoz, valahányszor ebekre szüksége volt és elérte, hogy legnagyobb részüket elhitték neki. Mindenki elhalmozta pénzzel, Páris szabói vetekedtek egymással, mindenki öltönyöket akart a nagyreményű fiatalembernek készíteni, a felső tízezer pedig meghívásokkal tisztelte meg az eddig ismeretlen emigránst. Egy darabig jól ment minden, de végül is jelentkeztek a hitelezők, követelték a pénzüket és szorult helyzetében támadt a fiatal Miklósnak az a másik ötlete, amely az elsőnél is szenzációsabb volt: megtudta, hogy Serbátov nagyhercegnő tulajdonában vannak a Stroganov-család összes okmányai. Ha ezeket megszerzi, könnyűszerrel bebizonyíthatja, hogy valóban az, akinek mondja magát: Serge Stroganov nagyherceg unokaöccse. Ha pedig egyszer ennek a bebizonyítása és hivatalos elismerése sikerült, akkor joggal támadhatja meg a nagyherceg végrendeletét és részt kérhet az örökségből. Strogonov Mihály okmányokat lop Kiváló összeköttetései alapján sikerült elérnie azt, hogy Serbátov nagyhercegnő lakásán hivatalból foglalást eszközöltek. A nagyhercegnő ekkor nyolcvan éves volt és igen szerény körülmények között élt. Egy nappal a foglalás előtt mint szegény emigráns mutatkozott be a nagyhercegnőnek, óvta a másnapra kitűzött foglalástól és azt tanácsolta, hogy a fontos családi okmányokat külön bőröndben tegyék félre. A nagyhercegnő lépre ment és igy történt, hogy a másnapi foglalásnál Strogonov Mihály elsőnek ezt a bőröndöt foglaltatta le, amelynek tartalma számára óriási vagyont jelentett. Groteszk vígjáték „nagynéni“ és „unokaöccs“ körül Miklós most már mindama kellék fölött rendelkezett, amelyekre szüksége volt 1924-ben azután Stroganov nagyherceg özvegyének előkelő nizzai villájában jelentkezett egy fiatalember és szerényen mint unokaöccs mutatkozott be. — „Stroganov Mihály vagyok, kedves néni!“ —- mondta bájos közvetlenséggel. Az özvegynek eleinte kétségei voltak, mert férje sohasem említette ezt az unoka- öccsét, de Mihály modora oly megnyerő volt és oly pontosan ismerte a család genealógiáját, hogy villájáEzeréves hársfa Pozsonyban A természettudósok szerint a fa még Szent István király idejében vert gyökeret ■■■■■ POZSONY. — Mi sem jellemzi jobban, Pozsony városát, mint épületeinek és intézményeinek ősi kora. A Vár helyén már a rómaiak idejében Egyelő-torony állott, mely szemmel tartotta a Duna-balparti barbárok vidékiét Alján ) nemzetközi, római és barbár vásárhely létezett jó 2000 évvel ezelőtt. Ezért vannak oly jelentékenyen képviselve a városi múzeumban a római és a barbár érmek, római használati tárgyak és műalkotások. Sót mondhatni, hogy Pozsony helyén már a történelem előtti korban is erős élet lüktetett, amit az itt talált kő-, csont-, agyag-, bronz- és vasrégiségek bizonyítanak. Kilencszáz éves a Kórház uccában levő „polgári ápolda“ melyet Szent László magyar király idejében alapítottak. Ez a korra nézve méltán vetekedik Európa két legrégibb emberbaráti intézményével, vagyis a londoni Szent Bertalan kórházzal és a párisi „Isten házával/* Ily körülmények között azon sem csodálkozhatunk, hogy Pozsony városa gazdag ősrégi természeti kincsekben. Ide sorolandó az a hires hársfa, mély hajdan a báró Jeszenák-féle, száz év óta pedig a Slu- bek-család kertjét disziti. E kertet, a most is fennálló likőrgyárr-al együtt, 1838-ban Slubek Antalné szül. Hirsch Zsuzsanna vette meg, kiről Kemény Lajos jeles történészünk „A Pozsonyi vár és a Váralja“ dmü könyvében azt jegyzi meg, hogy szemtanúja volt I. Napoleon császár bevonulásának. Ugyanis Pozsony városának elfoglalása után, 1809 augusztus 31-én, maga Napóleon is meglátogatta a várost. A repülőhiddal átkelve a Dunán, kíséretével a városon át felvágtatott a várba, ahonnan megszemlélte a környéket, meglátogatta a szász hadsereg táborát, azután ismét áthajózva a Dunán, folytatta útját Győr felé. A Slubek-féle kertben levő hársfa körül annak idején faemelvény volt, úgyhogy csúcsára fel lehetett menni. így tünteti fel e fát egy régi, Pozsonyt észak felől mutató XVII. századbeli metszet. E hársfát a Pozsonyban 1865-ben járt magyar orvosok és természettudósok vándorgyűlése alkalmával a növénytani tudósok ezerévesnek becsülték. A kert és a likőrgyáx jelenlegi tulajdonosának, dr. Slubek Zoltánnak birtokában még sck érdekes családi ereklye is van, igy egy okirat, mely el van látva Kossuth Lajos és gróf Batthyány Lajos sajátkezű aláírásával. Pillanatképek a haladé gépkocsitechnika mühelfélh'l AUTÓ - ÜGYETLEN VEZETŐK RÉSZÉRE A jövő év autópiacán Amerikában szenzációs újdonság fog kijönni: a tehetségtelen vezetők részére való gépkocsi, mely azonban az ügyes vezetők számára is nagy könnyebbséget fog jelenteni. Az itt alkalmazott szabadalmak leglényegesebbikét Hausdorff mérnök jelentette be Bernben és 182.903 szám alatt jegyeztetett be. „Motorjármüvek sebességváltójának önműködő kapcsolására szolgáló szerkezet" — ez a szabadalom elnevezése. Elképzelhetjük az ilyen szerkezet nagy jelentőségét, ha arra gondolunk, hogy az autóvezetésnél nem annyira a kormánykeréken vagy a féken való uralkodás, de meg nem is a gázemeltyü szabályozása a tulajdonképpeni nehezen elsajátítható, hanem a leg- nagyobb igényeket a különféle sebességekre való átkapcsolásnak, a sebességváltásnak a művészete támasztja. Azoknak az autósoknak a nagyrésze, kik oly szívesen sétakocsiznak hegyen-völgyön át, nem ismeri a sebességváltás helyes pillanatának s ügyes végrehajtásának a titkait, ami pedig rossz utakon vagy gyakran emelkedő s lejtő útnál nemcsak, hogy gyakran igen szükséges, hanem nagy befolyást gyakorol a kocsi élettartamára és defektuslehetőségekre is. Hausdorff találmánya megint egyszer olyasmit mechanizál, ami eddig egyéni művészet volt. Max Hausdorff a hangosfilm- és mikrofóntechnika egyik legismertebb úttörője és e szakma legnagyobb gyárainak s vállalatainak munkatársa, de a technika sok más terén is szorgos és sikerdus munkás. Most aztán a gépkocsi számára alkotott oly szervet, mely „megérzi“ azt, amit minden második vagy - harmadik autós még mindig igen gyakran nem tud helyesen megítélni: mikor kell valamelyik sebességre átkapcsolni és a másodperc mely törtben marasztalta. Mihály pedig volt annyira elővigya* zatos, hogy az örökség témáját egyelőre nem feszes gette. így Mihály, az egykori névtelen emigráns, akinek hitele most már korlátlan volt, úgy élt, mint annak előtte „nagybátyja", Stroganov Serge nagyherceg, persze azzal a különbséggel, hogy nem fizetett sehol Egy nap aztán Strogonov elhatározta, hogy követelni fogja az őt „illető“ vagyont és a nagyhercegnő egy drámai vita után az egekből a földre pottyanva ki-< dobta házából a kalandort. Perek, amelyek évekig tartottak és csak most értek véget Strogonov Mihály sorompóba állította Francia- ország legjobb és legdrágább ügyvédeit. Nem volt pénze ugyan, de ezzel szemben eredeti és csalhatatlan okmányok fölött rendelkezett. Stroganov nagyherceg özvegye sem maradt tétlen, hiszen néhány százmillió frankról volt szó, azonkívül pedig meg kellett védelmezni a család becsületét. Miklósnak sikerült a nagyhercegnő félkörnyezetét megvesztegetni. A nagyhercegnő pedig detektívek révén megtudta, mit követett el Strogonov az agg Serbátov nagyhercegnővel. A háborúskodás egyre jobban elfajult és három év előtt, amikor Strogonov Mihály hazugságokból és ámításokból épült kártyavára már-már összeomlott, a kalandor meghalt. Sokan azt hiszik, hogy öngyilkos lett. Légió azoknak a száma, akiknek milliókkal tartozik és akikre „vagyonának" nagyrészét hagyta. Kereken negyvenmillió frankról volt szó. Ezt a negyvenmilliót akarta Stroganov nagyherceg özvegye megmenteni és ezért kellett mostanáig pereskednie. Most végre kimondották, hogy Strogonov Mihály kalandor volt, tehát a hercegnő azoknak sem köteles fizetni, akik felültek neki. Ha tehát nem jelentkezik több Stroganov — ami nincs kizárva, mert a család néhány tagja Délameriká- ban tengeti életét — Stroganov nagyhercegnő többszáz millió frank és egy párjátritkitó ékszergyűjtemény jogos tulajdonosa és annak ellenére, hogy elfáradt, törődött, a küzdelmektől megviselt asszony, az óriási vagyon kezelésének szentelheti további életét. részében kell az átkapcsolást végrehajtani. A Haus- dorff-féle szerkezet ezt a vezető nélkül is tudja s végrehajtja, például akkor, amikor az ut emelkedése bizonyos foknál erősebb vagy például ha sik utón a kocsi gyorsasága bármi okból egy bizonyos mértéken alulra süllyed stb. Mindezekben az esetekben a Hausdorff- szerkezet önműködően az éppen kívánatos sebességre kapcsol át. Minden autós tudja, mekkora tehermentesítést jelent ez. UJ KÖDFÉNYSZÓRÓ Ha éjszaka, de még alkonyaikor is erős köd van, a gépkocsiforgalom szinte megbénul (gondoljunk esek őszidőre vagy például Londonra).-A milliárdnyi, láthatatlan finomságú lebegő vizcseppecske ilyenkor az autóreflektor fénycsóváját nem engedi keresztül, sőt mi több, még vissza is veri és vakitja a vezetőt. — Eddig még leginkább sárga fény bizonyult alkalmasnak, mert a köd legjobban ezt a szinü fényt engedi át (a vöröset is. csak ez egyrészt nem eléggé világitó s másrészt izgatja a szemet). De ez elégtelen félmegoldás. Azt is megkísérelték, hegy a fényszórókat egészen a kocsi aljára szereljék, abban a hitben, hogy fényük a talajhoz legközelibb ködrétegen — mely sohasem oly sürü, mint tovább fent —• könnyebben hatol majd át és legalább közvetlen a kocsi előtti pár méternyi utat eléggé meg fogja világítani. Azonban sem ez a fogás, sem különböző szinü és fényerejü reflektor- lámpákkal való kísérletek nem vezettek eredményre. A ködveszély továbbra is fennállt. Most aztán egy zürichi reflektorgyár újítással lepi meg az autósokat: a találmány a ködveszélyt legyőzi és a gépkocsi legsűrűbb ködben is átlagsebességgel járhat majd. Az uj reflektor a problémát szellemesen oldja meg. A szokásos ködlámpa sárga fényét 45 fokos szög alatt erős fehér fénycsóva keresztezi, miáltal az ut két oldala és a közelgő kanyarok is láthatóvá válnak. ÁRAMVONAL - OLDALSZÉL ELLEN IS A berlini autó-unió versenykocsijainak áramvonal- formáit Porsche dr. többek között arra való tekintettel is konstruálta most meg, hogy azok oldalszélnél is lehetőleg kis ellenállást adjanak csak. A próba már május 28-án folyt le a berlini Avus-pályán: az erős, lökéses szél, mely ezen a napon uralkodott, egyenesen kívánatos volt. Megmutatkozott, hogy a kocsik oldal- egyensulyozottsága kiváló, úgyhogy a megelőző napokban már elért 380 órakilométeres csucsteliesitmény- sebesség és a 280 órakilométernyi pálya-átlagsebesség a viharos szél és annak a kocsira való igen nagy oldalnyomása ellenére is megismételhető volt. A normális személykocsik konstrukciójára való kihatás sem fog elmaradni, ami fontos, mert ezek a kocsik a mai legjobb utakon többnyire használatos nagyobb sebességeknél már szintén nagyon szenvednek az erős oldalszéllökésektől. Remélhető, hogy az imént leirt konstruktív javítások nemsokára a normális szériakocsiknál is alkalmazást találnak majd. NEUBAUER FRIGYES.
