Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)

1937-08-08 / 179. (4325.) szám

Utí jegyzetek Irta: Sebest Ernő n. Az idegenvezető, akár rossz néven veszi, akár nem, hiába figyelmeztetett a Rajna—Marne-csa- torna nemzetgazdasági jelentőségére, mégse mél­tattam figyelemre. Sokkal inkább vonzottak az állomások nevei, amelyek történelmi rezonanciá­jukkal egy-egy percre felidézték a világháború rémét. Kezdem megszokni, hogy a vonaton nem látni kalauzt, de egyre jobban kínoz a bizonyta­lanság érzése. Nem tehetek róla, de szinte meg vagyok róla győződve, hogy nemcsak a kalauz, de a mozdonyvezető is hiányzik a vonatból. Olyan esztelen sebességgel vágtattunk keresztül a gaz­dátlan állomásokon, hogy önkéntelenül is gon­dolnunk kell arra a számtalan vasúti katasztró­fára, mely Franciaországnak a legelső 'helyet jut­tatja ebben a szomorú konkurenciában. Már-már nyugtalanít, hogy sehol meg nem állunk. A vonat csak úgy habzsolja a kilométereket s egyszerre csak azt látom, hogy négy-négy sínpár szalad a vonatunk mellett. Hirtelen nem tudom eldönteni, hogy ez még a régi világháború emléke akar lenni, vagy pedig óvatos intézkedés az esetleges új világégés esetére. Egyre ismertebb állomás­nevek villannak fel. Luneville, Epinak Bar le Dúc, Chalons sur .la Marne jönnek gyors egymásután­ban és Chateau Thierry magasságában egy óriási haditemető fejfaerdőjéuek keresztjei szaladnak plánunk és elénk vetítik a Marne melletti csaták döbbenetes vízióit. Végre megállunk. Nancy-ban vagyunk. Pár pillanatig állunk csak. Lerohanunk, hogy szomjunkat oltsuk. De ez nem Nürnberg, ahol pompás ivóvíz várt ránk. Itt drágán meg kell fizetni minden kortyot. Izgalmas tülekedés után végre kezemben van egy üveg ásványvíz, melyet aránylag elég drágán, ?> frankért vásárol­tam. Az elárusitőlány nagyon hasonlított Cordav Saroltára, talán ezért szántam magam rá a luxus­kiadásra. Éleset füttyent a forgalmi tiszt s már indulunk tovább. Udvariasan felajánlom az egyik hölgynek az első stukkót, de látom: az e’ső korty után meglepő grimaszt vág. Kisült, hogy közön­séges. sőt, meleg három deci kutvizet vettem há­lom frankért. A helyzet olyan nevetséges, hogy bosszankodásró] szó sem lehet. Mindenesetre kí­nos következtetéseket kezdünk levonni és egye­lőre nagy előnnyel vezet Németország Francia- ország ellenében. Még egyszer állunk valahol, de már okulva a nancy-i példán, ellha-lasztjuk a szom­júságunk eloltását. Egyre jobban közeledünk Pá­riához. Egy naiv utas az Eiffel-tornyot akarja a vonatból látni, de egy tapasztalt utas kioktatja, hogy a Gar de l’Est felől ez lehetetlen. Viták in­dulnak meg. de közben berobogunk Párisba. Itt vagyunk végre. A társaság idegenvezetője néven Szólít bennünket, s miközben kitódulunk a per­ionról, az e.lső csalódás ott ül a szemünkben. A • <>ar rlftcUBrt nem is olyan nagy állomás. Nem méltó Párisihoz, konstatáljuk. És főleg nem Ady- hoz, aki egy csodás vers címében örökítette meg .ezt a pályaudvart. nem kellemes jelenség semmiképpen, pláne így közvetlen közeiről. De a templom oly áhdtatosan szép, .hogy nem is törődöm többet ezzel a Kék- íharisnyával. A templom (homlokzatán huszonnégy szobor látható. Ezeket a forradalom előestéjének nép lefejezte, abban a ihiszemben, hogy a szobrok a francia királyokat ábrázolják. Mikor megtud­ták, hogy csak zsidó királyokról van szó, a tö­meg megengedte, hogy a szobrok törzséhez'vissza­ragasszák a leszakított fejeket. Szinte meglepő, hogy a Dreyfuss-hullám idején a felkorbácsolt- szenvedélyek békében (hagyták a zsidó királyok szobrait. De nincs időnk meglepődni semmin, mert máris indulunk tovább, programszerűen meg kell néznünk a Pantheon, az Invalidusok templo­mának, a Louvre, a Luxembourg-muzeum, a Montmartre és a Cluny-muzeum összes csodáit. Délutánra marad a versaillesi és trianoni kirán­dulás. És a jegyzetek láza egyre nő. Egy úri­ember hangosan felmondja a leckét, megtudjuk, ■hogy a schönbrunui kastély és a Gloriette csak halvány másolata a versaillesi remeknek. Tria nonban egy magyar hölgy nem akarja megnéző a hires termet, ahol a békeszerződést megkötőt ték . . . * Illik a világkiállításra is elmenni. Habár érzé sem szerint ez csak alibi Paris megtekintésére A dimenziók mindenesetre lenyűgözők. A 240 pa Villon szinorgiája, az éjszakai kivilágítás, a vízi iitnzzatnh a imUzható LIDO utazási irodával! Hetenkénti autocar utazások Abbáziába és SuSakba a Grossglockneren, Dolomitokon és Velencén át Ke 990.—, Párisba Svájcon és a franc. Jura hegységen át 14 nap Kö 2.250.—, Riviérára Svájcon és a Dolomitokon át 14 nap. Vasúti utazások hetenként Splltbe, Kárpátaljára; minden vasárnap Hirschbergbe Ké 45.— LIDO-Lidová autodoprava spoleénost s r. o., Praba II., Václavské nám. 72. Telefon: 213-08, 222-08 és tűzijátékok fényzuíhataga- fantasztikus. A ki­állítás bejáratán hatalmas oszlop fogadja az em­bereket. A békeoszlop. Babérkoszorú« stilizált levelek futnak körbe a karcsú oszlopon s a világ minden nyelvén variálja azt a szót,^ amellyel soha úgy vissza nem élt az emberiség, mint éppen napjainkban. Ez a szó: a béke. 6 az oszlopon ott a francia, angol, német,. olasz, orosz, csehszlovák, magyar, román, belga, stb.. stb., stb. béke. Csak épp'e’n egy hiányzik: a világbéke; A technika bámulatos haladásának dokumen­tuma minden pavilion, de őszintén bevallom, nem rokonszenves nekem az a gigantikus ipari fejlő­dés, főleg, amióta tudom, hogy egy végzetes pil­lanatban a legbékésebb ipar a .legnehezebb hadi­iparrá alakulhat át. A Grand Palais-ban a Tudo­mány és Művészet, fejlődését tanulmányozhatja az ember. A matematikus lángelmék sorában bele­botlok az egyetlen magyar névbe: Bolyai Farkas ez, aki méltó szomszédságba: Gauss mellé került. Az orvostudomány úttörő művelői között egy francia látogató a hátam mögött hangosan ol­vassa a cseh Purkinje nevét. Piirkenzs-nek ejti, persze, s hogy Bolyait mennyire elfranciázza, azt le se tudom jegyezni. A sok látnivalótól elszédül a látogató. Á grafikonok, a plasztikus modellek ezeregy variánsa kaleidoszkopszerüen rajzik á szemünk előtt. * Már a második napon látjuk, hogy Páriét öt nap alatt rn-em lelhet „bevenni“. Kábultam járjuk az uccukat; a Concorde-tér, az Etoile, a Champs Elysées, a Tuileries, a bulvárok óriási távlatai­nak szédítő szépségei után a speciális vonatkozá­sokat is' felkeressük. A Montmartre együk hepe­hupás meredek 'uecáján ott láttam a Family Hotel cégtábláját és feléledt bennem Holtai Jenő bájos regényének (hamisítatlan, soha el nem hervadó pá­risi hangulata és ott voltunk a Halászó macska kocájában is. Ez oly lélekzetfojtóan szűk és je­lentéktelen, hogy a nagy világsiker el se fér benne . . . Fájdalmas és negativ leletnek hat, hogy a képtárakban hiába kerestük a Párisbam élt Munkácsy festményeit. És csalódtam a Szajná­ban is. Ady párisi verseiben olyan dinamikus zengése vau ennek a névnek, hogy a valóság messze elmarad Ady fantáziájától. De a fény vá­rosa, ahogy Ady Parist oly sokszor invokálja, valóban eleven valóság és elutazásom előtt ismé­telten elmentem a kivilágított Concorde-térre, hogy a tündéri panorámából egy pár villanást a- telkembe lopjak ... Világhirü magyar artisták tündöklése és nyomora a nagyvilágban A hangzatos nevű világsztárok Budapest környéken vonulnak nyugalomba ■■■■ Akik háziurak lettek és akik csak szerencsés társaik dicsőségében sütkéreznek 1 A csalódás hulláma — persze — még aznap este eloszlott. Rögtön Ízelítőt kaptunk Páris világvá­rosi forgalmáról. Szállónk negyedik emeletére magától értetődő könnyedséggel kúszik föl a lár­mának az a szűnni nein akaró tempója, amely még éjszaka sem vészit az erejéből, sőt, még har­sányabbnak tűnik föl. A széditő forgatagban, mint megriasztott bogarak, úgy szaladnak az autók. Villamosnak nyoma sincs. Megtudjuk, hogy a földalatti egészen fölöslegessé teszi. A Metro — ahogy itt röviden 111 ívják a földalatti vasutat, — valóban pompás intézmény. Nyolcvan oentimes-ért egész Párist beutazhatjuk és annyiszor szállha­tunk át, ahányszor akarunk. Egy beláthatatlan labirintus ez a földalatti hálózat, s az ember ön­kéntelenül is arra gondol, hogy repülőtámadás el­len még álmodni sem lelhet ideálisabb fedezéket. Az egyik átszállón hosszabb ideig k-e.ll vesztegel­nünk. Körülnézek. A csempével bevont falon°ott látható egy plakát, amely útbaigazítással szolgál az ellenséges repülőtámadások ellen. A dátum: 1917 április 9. Szóval háborús dokumentummal állunk szemben. Közelebb hajolok a plakáthoz, és észreveezem, hogy az évszám második egyesét valaki hármasra javította ki. Itt tehát a néphumor jutott szóihoz. A levegő meglehetősen rossz és Delié? itt a földalattiban, de ne felejtsük cl: káni­kulában jöttünk ide. A vezetőnk rögtön ekső szórakozásról gondos­kodott. Ott vagyunk a. ‘hires Casino de Paris-ban. Páris világhírű revüszinházában, amelynek Mau­rice Chevalier a sztárja. Most végre szemtől- szenvbe látja az, aki eddig csak a filmek vásznán megszerette, vagy megutálta. A művész szemé­hes varázsa tagadhatatlan. Van benne valami elenv&zhetetlen finom gam,in-vonás és ordenáré Számait, is megvesztegető kedvességgel tudja ab­szolválni A műsor másik felét- a nők dominálják. Nyakig begombolt ruhákban jönnek ki a desz­kákra, melyek itt a félvilágot jelentik és ravasz Iá ne lejt és közben észre se vesszük: már le is ke­rült, róluk a ruha, De ahogy itt a nud.itás kultusza a- „glmre sajátságos kinövésével ölelkezik azt egy lenyűgözően szép táncprodukcióban hatvan meztelen női szépség eleven füzérén lehet tapasz­talni. Egyetlen öltözékük az a- stilizált doh, ame­lyen raffinált muzsika aláfestésével hosszúkás ujjakkal pergetnek egy hazafias taktusból össze- komponált niarsot. Már elfeledkeztünk Chevalier kedvességéről, de az uccán megint csak rá kell gondolni. A legtöbb rendőr feltűnően hasonlít, Chevalier-re, ugyanaz a kedves, szeretetreméltó közvetlenség tükröződik az arcán, csak éppen hogy nem énekel és Girardi-kalaipot sem visel. A kedélyük, a talpraesettségük végzetesen franciás és párisi. Első benyomásnak nem i? kevés. Reggelre ma­rad maga a város, régi és páratlan patinájával. BUDAPEST. — Köztudomású, hogy a világ leg­jobb artistái a magyarok közül kerülnek ki. A nehéz helyzetben levő budapesti artisták most megint arra kényszerülnek, hogy a külföldön keressék boldogulá­sukat, mert a megélhetés egyre nehezebb odahaza. A budapesti artisták ma már úgyszólván csak kültelki cirkuszokban és vásáros bódékban produkálhatják ma­gukat. Újabban konzorciumos alapon állítják össze a társulatokat és ezek felváltva játszanak egyes he­lyeken. Sátrakat sem állítanak fel, hanem csak ponyvával kerítik körül a „szabadtéri" cirkuszt. A szabadtéri divatot tehát az artisták is átvették, csak­hogy a legsúlyosabb kényszerből, mert a legtöbb tár­sulatnak nincs pénze sátorra sem. Az egyetlen budapesti cirkuszop kívül Magyar- országon nagy cirkusz nincsen. Ma az országot el­szegényedett kis társulatok járják, amelyekből — ez valaha elképzelhetetlen volt — teljesen hiányzik a ló. Három társulat van, amelyik még sátorponyvával uta­zik, a többi husz-husZonöt kis cirkúsznak már nincs sátra és a legtöbb annyira „szabadtéri“* hogy körül sincs kerítve. Kevesen váltanak jegyet ülőhelyre és mikor az odasereglő emberek között perselyeznek, két- filléresek és gombok is hullanak a perselybe. így aztán nem csoda, hogy a tehetséges magyar artisták hamarosan külföldre kerülnek. Világhírű magyar artisták külföldön Világszerte ezen a téren is hódit a magyar fölény, ami ügyességből, testi erőből, az idegek fegyelmezett­ségéből, intelligenciából és bátorságból tevődik össze. Sok világhíres, idegen név mögött magyar név rej­tőzik és ami meghatóan szép, ezek a világjáró artisták meg­maradnak jó magyaroknak, sűrűn hazalátogatnak, ha tehetik, idehaza házat vásárolnak és az a céljuk, hogy ha egyszer otthagyják a porondot, a hazájukban tér­jenek pihenőre. A világ leghíresebb artistái sorába tartoznak az Edmondo-csoport tagjai, akiket odahaza mint Göndör­csoportot ismernek. Ezek a csodálatos akrobaták ma­gyar ruhában szerepelnek és igazán nem hoznak szé­gyent Magyarországra. A vezetőjük. Göndör Ferenc, aki egész sereg gyermeket nevelt fel. Végigküzdötte a világháborút is. Budapest közelében szép villája van s gyakran jön haza a világ másik feléről. Nagy lon­doni sikere után a csoport jelenleg Amerikában a Ringling Bros óriási cirkusz-várossal utazik, mint főattrakció. Világhírű a magyar Faludy-csoport. Ezek a nagy­szerű akrobaták is magyar ruhában lépnek fel. Caro- dini, a hires bűvész is magyar, a Göndör-csoport veze­tőjének az öccse, Göndör Miklós. Neki is van háza odahaza, Pestszenterzsébeten. Jelenleg a lengyelországi Stanyevszkij-cirkusz sztárja. Singing Fools néven ün­nepelt dzsesz-duó Simay István és Hitess Olga. A li­geti Kis Színházból indult el a népszerű Simay, aki a Magyar- és Király-Szinházba került s azután csapott fel artistának. Sem ö, sem partnere tulajdonképpen nem tud angolul, de azért tomboló sikerük van angol halandzsájukkal. Simay, akinek Tárnokon háza van, nemrég töltött Magyarországon két hetet. A 3 Hellas hires kézakrobaták is magyarok, egyi­küknek az Erzsébetvárosban kis nyomdája volt valaha. Bayer, aki jelenleg éppen Budapesten arat sikert majom-produkciókkal, ezelőtt pedig húsz máltai se- lyempinccsel járta be a világot, ugyancsak magyar artista. 2 Hugos néven nagyhírű xilophon-müvész Ke­leti Hugó és felesége. Keletinének eddig még nem utánzott specialitása, hogy Nagyarányú utazási kedvezmény a csehszlovák és a magyar vasutakon rr a budapesti Őszi Vásár látogatói részére Első utunk a. Notre-Dame-nak szól. Mellettem cuy hölgy mohón szívja magába az idegenvezető a lathalmazát és lázas buzgalmával jegyzi note­szebe: A középső hajó magassága 85 méter. Ez I erősen lehűt és kiábrándít. A Baedecker-smokk1 Minden öt évben egyszer rendezett rendkívüli ese­ményre készül az ősszel Budapest. Szeptember 2 _20­ig, az Őszi Lakberendezési Vásár keretében, hosszú évek szünete után újból megrendezik az Országos Kézművesipari Kiállítást, amely a magyar kisiparosság legszebb munkáinak bemutatását jelenti. Csúcspontja az eseménynek az Aranykoszorus Mesterverseny, mert hiszen kisiparos, aki itt aranykoszorut nyer, öt éven át élvezi dicsőségének nem csekély gazdasági eredmé­nyét is. Az esemény nagy jelentőségére való tekintettel, a magyar kormány, de vele együtt számos más állam kormánya is, szokatlanul nagy értékű utazási kedvez­ményt biztosított mindazok részére, akik az őszi Vá­lj sáron és kiállításon akár mint kiállítók, akár mint láto- 3 gatók részt kívánnak venni. A magyar kormány a látogatóknak a Budapestre s?óló utazásra, hir szerint, már augusztus 22-től kezdve érvénybe lépő és egészen szeptember 20-lg igénybe vehető 50%-os utazási kedvezményt nyújtott, amely a visszautazásra szeptember 2-től 30-ig marad érvény­ben. Az utasok ezenkívül az őszi Vásár által kibo­csátandó igazolványok alapján előzetes vizumváltás nélkül utazhatnak Magyarországra. Igen értékes a Csehszlovák Államvasutak által nyúj­tott jegykedvezmény is. Az őszi Vásár látogatói ugyanis augusztus 27-től szeptember 20-ig 33^3 %-os jegyengedménnyel utazhatnak Budapest irányába és külön igénybe vehetik ugyanezt a kedvezményt a visszautazásra is, még pedig szeptember 2-től 25-ig bezárólag. Mint értesülünk, az utazáshoz szükséges igazolvá­nyokat a Cedok utazási irodának és a Csehszlovák- Magyar Kamarának árusító hálózata fogja e hó köze­pétől kezdve, egyenként 30.— Ke árban forgalomba hoznL nehéz táncprodukció közben a lábává! ver! ki ft xilophonon a dallamot. Európa és Amerika nagy varieté-szinpadjain aratták sikereiket a 2 Franks xilophon-müvészek, akik szintén magyarok. Egyikük, Frankel Károly most Budapesten van, öccse, a duó másik tagja, nemrég meghalt. A Nádasdy-táncduó tagjai Nádasdy, aki egykor szólótáncos volt a budapesti Operában és Baum Is szaporítják a magyar hírességek számait. A világszerte ismert Darmora-csoport vezetőjének, Ronettl Aranká­nak az apja az egykori Barokaldi-cirkusz zsonglőrje volt, az anyja pedig magyar táncosnő. A tíztagú balett­társulat hosszú időn át Angliában aratott nagy sike­reket. Giovanni, akit a zsebtolvajok királyának hívnak* Herczeg nevű magyar artista. A boszorkányos ügyességű bűvész azzal tréfálja meg a közönséget, de a rendőrség embereit is, hogy min­den értéktárgyat kiszed a zsebekből. A leghíresebb londoni detektívekről még a nadrág­tartót is leszedte. Az egykori magyar drkuszigazgatók közül Könyöt Sándor egy hires akrobata-csoportot menedzsel. Könyöt Arturné egy elegáns, négyes lovas-csoportban arat sikereket a külföldön. A világ legjobb műlovarnő­jének ismert Schmidt Mihályné már régebben vissza* vonult a szerepléstől. Schmidt Mihály volt budapesti igazgató most egy mindenütt csodákat keltő léggőmbmutatvánnya! szerepel Szalonikiben. Az utóbbi idők egyik legérdekesebb bra- vurjának tartják ezt a mutatványt. Régiek és újak, akik otthon vannak És akik odahaza vannak és a budapesti közönség kedvenceivé lettek: a népszerű Zoli külföldön is ismert artista, aminek legfényesebb bizonyítéka az a népsze­rűség, amelyre Londonban szert tett és nemrégi nagy­sikerű szereplése a német Busch-drkuszbän, azután a legjobb Augusztok egyike Fernando, aki most a Gaz­dag-cirkusz tagja és a színészből artistává lett Vidos Jenő, aki mint konferanszié vitt uj műfajt a drkuszba, Nem magyarnak született a kitűnő Gerard, aki viszont magyar állampolgár lett. Magyar nőt vett feleségül és magyar gyermekeket nevel. Még a régi jó világban, harminc év előtt kezdte pályáját Zöldi Márton, a pompás magyar-német ko­mikus, aki ma üzletvezető. A zenebohócok sorában messze hires volt a két Guston. Az öregebbik, Mach' Zsigmond, ma az Artista Egyesület főpénztárosa, aí ifjabbik tavaly elhunyt. Az Artista Egyesület főpéní- tárosa pedig nem kisebb nevezetesség, mint Tadano, a hajdan világhírű nőlmltétor. Polgári névé Schvezky Sándor és egy háromemeletes pesti bérháj tulajdonosa. Egyiknek sikerült.,, A legtöbbnek azonban nent sikerült. A világhírű csillagok mellett sok a nyomorgó magyar artista. A külföldet járó hírességek sorsát azonban nem irigyli egyik sem. Amint közöttük ültünk, vetélkedve sorolták fel a szakma nagy neveit és bol­dogan állapították meg, hogy mindenütt a magyar vezet a külföldön. Úgy érezték, hogy abból reájuk, az ínségesekre is fény árad. És jól érezték

Next

/
Thumbnails
Contents