Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)
1937-08-08 / 179. (4325.) szám
1937 augusztus 8» vasárnap. ^Rag^-AVAG^AR-Hl RLAI» 5 A népszövetség legújabb nehézsége Lehetetlen megoldani a Palesztinái kérdést Történelmi visszapillantás ■ Az uj terv ■ Jutalom a zsidók háborús szerepéért ■■ Az arabok is jutalmat kérnek ■■ A felosztás ellen ■■ A zürichi cionista kongresszus háttere GENF. — A Népszövetség állandó mandátumügyi bizottsága kétségtelenül jelenleg tartja megalakítása óta legérdekesebb ülésszakát. Egészen újszerű kérdéssel kell foglalkoznia, Palesztina felosztásával. Mint a mandátumot gyakorló hatalom, Anglia a Népszövetség elé hozta az angol királyi bizottság jelentését a Palesztinái helyzetről, a tavalyi véres zavargások okairól, a palesztinai zsidó és arab lakosság viszonyáról egymáshoz és az angol mandátumhatóságokhoz. A jelentés tudvalevőleg azt a következtetést vonja le, hogy a jelenlegi helyzetet tovább fenntartani se nem célszerű, se nem ajánlatos és ezért azt javasolja, hogy szüntessék meg a mandátumrendszert és osszák Palesztinát három részre: egy önálló arab, egy önálló zsidó országra és uj jogi meghatározással létesítsenek a szent helyekből a Népszövetség ellenőrzése mellett egy kis angol mandátumterületet. Jeruzsálem, Betlehem és Názáret, a három nagy, egyisten hivő vallás bölcsője, a keresztények, zsidók és arabok szent helyei ilyenképpen a brit birodalom védelme alatt külön, bárki által látogatható és senki által el nem vitatható, meg nem sérthető területet alkotnának. A terv senkinek sem tetszik Az angol bizottságnak Palesztina felosztására vonatkozó tervét csaknem egyforma ellenségeskedéssel fogadták zsidók és arabok. Nem talált a terv rokonszenves fogadtatásra a brit parlamentben sem. A képviselők és lordok nagyrésze rossz megoldásnak találta a királyi bizottság indítványát. Az angol kormány a maga részéről elfogadta a bizottság valóban rendkívül gondosan készített jelentését, amely a történelmi fejlődést, a két nép vérmérsékletét, művelődését és igényeit, a politikai, gazdasági, vallásos kérdéseket a legnagyobb megértéssel, pártatlansággal és imponáló tudással vizsgálja. A felosztásra vonatkozóan a brit kormány véglegesen még nem foglalt állást. A parlamenti vita után arra az elhatározásra jutott, hogy a Népszövetség mandátumbizottsága elé viszi a jelentést, azután pedig a Tanács véleményét hallgatja meg, mielőtt végleges tervet terjeszt majd az őszi parlament elé. Közben tárgyalások folynak a zsidó és arab képviseletekkel is. Anglia azt reméli, hogy végül is sikerülnie fog közvetítő megoldást találni, mivel a jelentésben vázolt felosztást a bizottság maga sem tekinti megváltoztathatatlannak. A királyi bizottság A királyi bizottságot lord Peel vezetése és elnöksége mellett VIII. Edvárd bízta meg az elmúlt év augusztusában azzal, hogy utazzék a helyszínére, vizsgálja meg az 1936 áprilisában kitört zavargások okát, hallgassa meg az arab és zsidó vezetőket, kérdezze ki a palesztinai angol mandátumkormányt és készítsen a benyomásairól jelentést. Az angol királyi bizottságok összeköttetésben állanak ugyanazzal a szakminisztériummal, amelynek munkakörébe az ő külön megbízatásuk tartozik, de egyébként teljesen független szervek, vizsgálataikat és munkájukat saját hatáskörükben végzik és szókimondásukkal semmit nem kockáztatnak. Útjukon és munkájukban valamennyi brit hatóság támogatásában részesülnek. Az arabok bojkottáiják a bizottságot A palesztinai zavargások miatt a bizottság csak háromhónapos késéssel indulhatott el Jeruzsálembe. De mialatt a hajón voltak, a palesztinai arab vezetőség bojkottot rendelt el ellene. Ekkor már tudott dolog volt, hogy a palesztinai zavargás tulajdonképpen arab zendülés volt, amit a szomszédos arab királyok is támogattak és amelyben a szomszédos arab országok lakossága is részt vett. Az ellenségeskedések, bár a zsidók adták meg az árát, nem is annyira ö ellenük irányultak, mint elsősorban az angol mandátumuralom ellen. A bojkott természetesen megnehezítette a királyi bizottság munkáját. Tagjai nem nyerhettek teljes képet a helyzetről mindaddig, amig az arab vezetőkkel is nem beszéltek. — Jellemző az arabok szervezettségére, a keresztény és muzulmán arabok összetartására, hogy a bizottság tagjaival mindaddig senki szóba nem állott, amig erre az arab királyoktól felhatalmazást nem kaptak. Ez pedig csak a bizottság visszautazását megelőző napokban történt meg. Csak akkor sikerült a palesztinai arab vezetőkkel, többek között a jeruzsálemi muftival is beszélniük és meghallgatniok felfogásukat Palesztina helyzetéről, jövőjéről s az arab kívánságokról. Az arab kívánságok Az arabok kívánságai kategorikusak. A mandátum megváltoztatásával, a kormányzói rendszer módositá-1 sával, a zsidók jogainak korlátozásával nem érik be. Azt akarják, hogy Palesztina önálló arab ország legyen. Ebben az esetben hajlandók volnának a zsidók kisebbségi jogait elismerni. De angol kormányzatról, nép- szövetségi ellenőrzésről nem akarnak többet tudni. Körülöttük a háború óta önálló ország lett Irak, Egyiptom, rövidesen felszabadul a mandátum alól Szíria és Libanon. Ezeknek az arab országoknak felszabadulása növelte a palesztinai arabság nemzeti öntudatát. Nem látják be, hogy miért maradnának ők hátrányban többi arab testvéreikkel szemben. Nem gondolnak arra, hogy az antantnak nagyrészt csak azért sikerült lebirni Törökországot és igy felszabadítani az arabokat, mert ugyancsak a háború alátt, egy igen szorongatott pillanatban —• valóságos politikai zsenialitással •— sikerült Angliának a zsidó nemzeti otthon ígéretével a világ zsidóságát is, vele a hatalmas amerikai támogatást, megnyerni. A négy és fél millió amerikai zsidóság befolyása siettette az amerikai beavatkozást az antant oldalán, az amerikai csapatok érkezése lekötötte a német haderőket a nyugati harctereken és igy harcolhattak az antantcsapatok keleten eredményesen a törökök ellen. Erről a történeti fejlődésről és okozati összefüggésről az arabok nem akarnak tudomást venni. De egyébként is féltékenyek a zsidókra és tartanak tőlük. Félnek, hogyha folytatódik a zsidó bevándorlás, úgy idővel kisebbségben maradnak a zsidókkal szemben, félnek a zsidók kulturális és gazdasági fölényétől. Értékes zsidó munka A demokratikusan szervezett, hatalmas külföldi támogatásban részesülő zsidóság sokkal magasabb kul- turfokon áll, mint az arabok. Fanatikus ambícióval dolgozik és számottevő politikai befolyással is bir nemcsak Palesztinában, hanem Londonban is, az angol kormány mellett. Az arabság müveit rétege, az „ef- fendik“ bosszúsak megszűnőben levő vagy már elveszett kényelmes előjogaikért, az egyszerűbb arabokkal, a „felláhokkal“ és „beduinokkal“ nemigen törődnek, hacsak nincs rájuk szükségük, amikor nemzeti felkelést szerveznek. Az arab nép képtelen ma még értékelni a zsidóság nagyszabású munkáját. Bár gazdasági szempontból a zsidó nemzeti otthon alapítása óta az arab lakosságra is sok előny származott, kereskedelme és ipara élénkült, gyümölcstermelése fejlődött, sok arab munkás nyert alkalmazást, Az arab-zsidó versengések miatt a mandátum-kormány azonban szükségesnek tartotta, hogy erősen korlátozza a zsidó bevándorlást és a földvételt. Ezek a megszorítások csakugyan ellentétben állanak a mandátum szövegével, amely szerint ebből a szempontból egyedül az ország gazdasági befogadó képessége mérvadó. De nemcsak jogi szempontból tiltakoznak a zsidók a bevándorlás korlátozása ellen. Tiltakoznak azért is, mert közösséget éreznek a kivándorolni kényszerülő európai zsidókkal és tiltakoznak önfenntartási szempontból is. Nem akarnak az arabokkal szemben állandóan kisebbségi viszonyban maradni. Ez a helyzet békében sem előnyös nekik, ha pedig egy újabb világháború jönne és megtörténne, aminthogy megtörténhetne, hogy a zsidók nemzeti otthonukat önerejükből kellene, hogy megvédjék, a kollektiv pusztulásától tartanak a számbelileg annyival erősebb araboktól. A szomszédos Irakban lemészárolt keresztény asszírok sorsát, érthető módon, elrettentő példának tekintik a zsidók. PRÁGA. — Tegnap tovább folytatták a tárgyalásokat a sztrájkoló prágai épitőmunikáísok megbízottai a munkaadók kiküldöttei vei. Ez a második tárgyalás sem járt eredménnyel, miután a munkaadók kijelentették, hogy a tízszázalékos béremelést nem adhatják meg, Ezzel szemben a szakszervezet képviselői újabb Palesztina sajátos helyzetével nem sokat gondolnak. Arra hivatkoznak, hogy a háború előtt Palesztina Szíriának volt egy része és hogy a háborúban valamennyi arabnak közösen Ígérték volt meg az angolok, hogy ha az antanthatalmak oldalán harcolnak, úgy felszabadítják őket a török uralom alól. Az arabok szerint nem azért kívánták a török uralom végét, hogy azután brit gyámság alatt éljenek. Nem ismerik el a zsidók jogait Palesztinára, érvénytelennek tartják a Balfour—nyilatkozatot, amely nemzeti otthont ígért a zsidóságnak Palesztinában. a közlekedési, közegészségügyi, szociális és egyéb újítások az araboknak is hasznára vannak, amellett, hogy lényegesen kevesebb közterhet viselnek, mint a zsidók, — szerintük ezekre a költségekre semmi szükségük nincs, nélkülük is kitünően megvoltak. De elidegenítette az arabokat a bevándorolt zsidóság egyrészének kommunista rokonszenve is és a modem zsidó fiatalságnak az arab szokásokkal túlságosan ellentétben álló, túlságosan is fesztelen viselkedése. Az egyszerűbb arab néprétegek rettegését a zsidó befolyás növekedése elől az arab vezetőség a nemzeti és a vallásos érzés céltudatos fejlesztésével fokozta. Éppen ilyen céltudatosan élesztette bennük az ellenszenvet az angol kormányhatalom ellen. Csalódás minden oldalon A zsidók elégedetlenségét és aggodalmait is behatóan tanulmányozza a bizottság. A zsidóság is csalódott, mert a Balfour-nyilatkozat alapján azt remélte, hogy a keresztény és arab szenthelyek kivételével egész Palesztinát a sajátjának tekintheti majd, még kevésbé számított pedig arra, hogy a végül is jóval kisebb területen még korlátozni fogják a bevándorlók számát és a zsidók földvételi szabadságát. A háború utáni években a bevándorlás csak szórványosan indult meg, majd az utóbbi években egyes európai államok antiszemita magatartása folytán rohamosan fokozódott. Földigényüket a zsidók elsősorban azzal indokolják, hogy a palesztinai nemzeti otthonhoz fűzött egyik legfőbb reménységük az volt, hogy a zsidó ember ismét megszereti a földet és a föld művelését. A propagandafilmeken látható, intellektuel kinézésű, diplomás zsidó szántó-vetőnek szimbolikus jelentősége is van. Az angol királyi bizottság nem tagadja, hogy ehhez az életformához lemondás és lelkesedés szükséges. Abban pedig, hogyha szerződéses alapon kerülnének kisebbségi viszonyba az arabokkal, legkevésbé sem bíznak. A zsidóság tehát nem kívánja az angol mandátum megszüntetését, csak módosítását. Nagyon jól tudja, hogy az arabok ellen egyetlen védelmezője Anglia. Éppen ezért, bár a maga részéről sem tartja ideálisnak a mandátumkormányzást, soha nem került nyíltan szembe az angol hatóságokkal. A törvénytiszteletet és tekintélytiszteletet a zavargások alatt a zsidók sohasem sértették meg. Az angol királyi bizottságnak a zsidó vezetőség konkrét javaslatokat terjesztett elő, hogy mi módon lehetne a mandátumrendszert fenntartani és mégis elérni, hogy arabok és zsidók békésen éljenek egymás mellett. De a jelentés nem bízik ennek a megoldásnak a sikerében. Ezért javasolta, hogy válasszák széjjel a két népet, mert szerinte túlságosan elfajultak az ellentétek ahhoz, hogy újabb kísérleteket a mostanihoz hasonló keretben kockáztatni lehetne. követeléseket állítattak fel. főleg a műnké síkategóriák uj beosztására vonatkozólag. A tárgyalásokait így el kellett halasztani és úgy a munkaadók, mint a munkások kiküldöttei újabb uta:i- tásoíkat kérnek szervezeteiktől. Újabb tárgyalás csak szerdán lesz. igy tehát a prágai épitö- sztrájk egész bizonytalan időre tolódik ki. Miért van lekötelezve Anglia a zsidóknak? A zsidó önvédelem problémái Megint eredménytelenül végződtek a tárgyalások a prágai épitősztrájkhan gyógyulást, üdülést, szórakozást nyújt. Teljes penzió, fürdőt és gyógydijat is beleértve: junius—szeptemberben KÉ 35« __ jnlius—augusztusban KÍ 36—44« _ Gyógyít: Idegbántalmakat, női bajokat, vérszegénységet, szivbajt stb. (Beszélő tények Kassa város területén úgy a vasutigazgatóságnál, mint a különböző vasúti hivatalokban összesen SSS hivatalnok van alkalmazva. Ezek közül a legutolsó hivatalos statisztikai kimutatás szerint csak 56 a magyar nemzetiségű, 36 német nemzetiségű, 5 zsidó nemzetiségű, a többi pedig csehszlovák nemzetiségű. Ez azt je- ^ lenti, hogy a vasúti hivatalnokoknak csak 6.3C százaléka a magyar, holott Kassa városában a magyarság a legutolsó hivatalos statisztikai jelentések szerint a lakosság IS százalékát alkotja, vagyis a vasútnál alkalmazott magyar hivatalnokok arányszáma a magyarság számarányának csak egyharmadát alkotja és azt jelenti, hogy az idézett létszám mellett legalább 160 magyar hivatalnoknak kellene lennie Kassán 56 helyett. Ugyanak- kor Kassán a vasúti hivatalokban 7IS altiszt közül csak 43 magyar nemzetiségű van, ami az altiszti kar 5.98 százalékának felel csak meg, holott a magyarságnak számarányának megfelelően 130 altiszti állás betöltéséhez volna joga a meglévő 43 helyett. Minthogy Kassán tudomásunk szerint elég alkalmas ember van vasúti hivatalnoki és aldszti állás betöltésére, kérjük az illetékes vasutügyi miniszter urat, hogy haladéktalanul intézkedjék, hogy a magyarság a vasúti hivatalokban számarányának megfelelő elhelyezést nyerjen. Kőrösmezőn a legutolsó hivatalos statisztikai kimutatás szerint a csehszlovák állampolgársággal biró lakosság közül 1154 lakos vallotta magát magyar nemzetiségűnek és csak 497 csehszlovák nemzetiségűnek. Amig azonban Kőrösmezőn hat tan erős cseh tannyelvű népiskola működik, addig a több mint kétszer- annyi magyarságnak nincs meg a lehetősége, hogy gyermekeit magyar nyelvű népiskolai oktatásban részesítse és ebből az indokból, de meg azért is, mert hiszen Szlovén- szkó és Kárpátalja községei túlnyomó részének lakossága még az ezer lelket sem éri el és van népiskolája, az igazságnak az felel meg, ha Kőrösmezőn magyar népiskolát állítanak fel és ezzel elkerülik a hivatalos tényezők által kárhoztatott elnemzetlenitést és ezért reméljük, hogy az iskolaügyi miniszter ur a most következő tanévben Kőrösmezőn a magyar elemi iskolát feltétlenül megnyitja. A zseíizi járásbíróság egyike a legmagyarabb járásbirósági területeknek, amennyiben a legutolsó hivatalos statisztikai kimutatás szerint a járásbíróság területén, mely nem egyezik teljesen a járás területével, a lakosságnak 80 százaléka vallotta magát magyarnak és igy a nyelvtör- vény és annak végrehajtási rendelete élteimében a zselizi járásbíróságnak kötelessége volna kizárólag magyar nyelven hivatalos- kednia. A magyarságnak ezt a jogát az igazságügyminisztérium is elismerte. Ennek dacára a magyar lakosságnak még magyar nyelvű beadványaira is a zselizi járásbíróság kizárólag államnyelven adja ki határozatát és ezért kérjük az igazságügyminiszter urat, hogy haladéktalanul rendelje el a vizsgálatot a zselizi járásbíróság nyelvhasználata ügyében és utasítsa a járásbíróságot a nyelvtörvény és annak végrehajtási rendelete szigorú betartására. Újabb kisajátítás fenyegeti az erdélyi magyar földbirtokosokat BUKAREST. - A román földművelés- ügyi miniszter határozata alapján az „1921. évi földbirtok rendezési reform végrehajtása körül tapasztalt szabálytalansáqok miatt revizió alá veszik az összes eddigi ki" sajátitást. Ezek a szabálytalanságok a minisztérium szerint abból eredtek, hogy a hivatalosan kiküldött agronomok vesztegetési pénzeket fogadtak el a földbirtokosoktól és ezért több földet hagytak meg birtokukban, mint a törvény megengedi. Tekintve, hogy a szabálytalanságok nagyrésze már elévült, a kormány úgy kíván' segíteni a helyzeten, hogy az erdélyi magyar birtokosok ellen újabb kisajátítást hajtat végre.
