Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)

1937-08-06 / 177. (4323.) szám

XVI. évf. 177. (4323) szám • PéfSÉöR • 1937 augusztus 6

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké, • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egres szem ára 1.26 K2, vasárnap 2.— KI.

A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja

Szerkesztőség-. Prága II., Panská ulice 12, U. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. 8 © TELEFON: 303-11. 0 6 SÜRGŐNYCIM HÍRLAP. P R fl H fl.

Szobrok, sírok is a kisebbségi kimér

(sp) PRÁGA. — Legújabban sokat beszélnek Szlovenszkón magyar szobrokról. Kétségtelenül örvendetes, Hogy az ellenhangulat ezen a téren megenyhült, s megengedik a magyar kisebbségnek, hogy ápolja szobrait, kegyeletesen megemlékezzék nagyjairól. Mi ismerjük a legjobban a múlt és a kultúra szimbólumainak nagy nemzeti értékét, tudjuk, mennyire fontos a reális kapcsolat megőrzése mindennel, ami magyar és mennyire erőtadó az, ha a nép egy-egy nagy emlékhez menekülhet, mennyire építő és ön- érzetnyujtó. Ott voltunk, amikor a pozsonyi Mária Terézia-szobor ledöntésekor a gyász és a bánat szele szállt át a magyarságon, éreztük a nagy letörést, amit a magyar művészi zseni egyik legszebb alkotásának eltűnése okozott a szivekben, s mindig megdöbbentünk, ha egy-egy újabb szobor, sir, ártatlan emlék, a magyar rang és képesség hirdetője eltűnt szlovenszkói városainkból. Olyan volt ez, mintha igyekeztek volna gyöngíteni magyar létünk értékeinek jeleit, a bizonyítékokat, amelyek amellett szólnak, hogy mi mindent alkotott a magyar s érdemes magyarnak maradni, — a magyar rang látható jeleit és hirdetőit. Fájt minden szobor-szegényedésünk, mert optimizmusunk emlékbázisai tűntek el velük, s érthető, hogy magyar pártjaink mindent elkövettek a magyar szobrok és sírok megmentése érdekében. Mi voltunk a kezdeményezői a komáromi Jókai-szobor fölállításának, — nem tehetünk arról, hogy tiszta szívvel és nemes szándékkal kezdett akciónk politikai cirkusszá torzult, — mi harcoltunk elsőnek a pozsonyi Petőfi-szobor uj fölállításáért, s mosolyogva nézzük most azok páváskodását, akik idegen toliakkal ékeskednek. Nevetséges vád ,hogy nincs érzékünk történelmünk és kultúránk emlékeinek kegyelete iránt és ,,szabotáljuk“ a szobor-akciókat. Néha talán több és nagyobb s mindenesetre őszintébb és belsődlegesebb is kegyeletünk a múlt és a magyar kultúra iránt, mint egyesek szeretnék, néha talán túlontúl a szimbólumokba és az emlékekbe menekülünk, — legalább gyakran ezt említi föl szemrehányóan nekünk a saját fiatalságunk.

De amikor bizonyos szlovenszkói ,.magyar“ körök legújabb szobor- és sirápoló kultuszáról hallunk, az eltúlzott hozsannázá- sokról, büszkélkedő mellveregetésről s kulturálisan nagy, de politikailag jelentéktelen szoborügyek örök fölhánytorgatásáról, akaratlanul eszünkbe jut egy prágai cseh újságíró gúnyos megjegyzése a komáromi Jókai- ünnepségek után: „Szobrokat, emlékeket, öreg köveket a magyarok bármikor kaphatnak." A csehek jól tudják, hogy a magyar nép sokat ad a külsőségekre. Magyar isko- láju miniszterelnökünk is jól ismeri a nemzet e gyengéjét. Egy szép gesztus, ügyes póz, fcsillogó flastrom a sebre, bármily jelentéktelen és olcsó is, gyakran kiengeszteli, sőt lelkessé és baráttá teszi a magyarokat, elfelejteti velük a lényeget és a valót. Ilyen olcsó flastromnak készült a magyar sebekre az ügyesen kieszelt uj szoborkultusz is. Ha csak ez kell a magyarnak! Egy szép emlékkő. Néhány udvarias szó. Némi dekoráció, külsőség, szobor, — ezt könnyen megkaphatja. Jó pszihológiai érzékre vall az elképzelés, de akik kitervezték, csak a régi maCsökken a háborús veszedelem

élelmiszerküldemények számára. A kapukon belül és kívül rend uralkodik.

A „tisztitó akció“ eredménye

PEKING. — Mint ismeretes, a japánok az ellenségeskedés megkezdése után Tung- csaoban, a Pekingtől keletre esői vasúti csomópont városában „tisztitó akciót“ hajtottak végre és megbüntették a város lázadó lakosságát. A zendülés óta most jutottak először külföldiek a városba és leveleikben leírják a tungcsaui helyzetet. A lakosság elhagyta a várost. A házakon látni a gép- fegyvergolyók nyomait és néhány épületet

a gránátok teljesen megsemmisítettek. A kínaiak kirabolták a koreai és a japán üzleteket, mig az uccán még mindig ott feküdt néhány kínainak holtteste, aki a büntetőexpe- dició alatt életét vesztette. A japánok azt állítják, hogy a kínaiak hirtelen bombázni kezdték a város japán kaszárnyáit s ezért mutatkozott szükségesnek a közbelépés.

Pekingben ötvenkét teherautó és 35 japán tank, ezenkívül négy tüzérségi üteg nagy

I

diszfölvonulást rendezett, hogy megmutassa a lakosságnak a japán hadsereg erejét. A fölvonulás után a lakosság között röpcédulákat osztogattak.

gyarokat ismerték, s nem számoltak azzal, hogy közben a megpróbáltatásokban uj, edzett és reális kisebbségi nemzedék nőtt föl, amelynek nehezebb már port hinteni a szemébe, s nem ringatható álomba dajkamesékkel, — olyan álomba, amiből nincs fölébredés.

A magyarság köszönettel könyveli el az esetleges újabb • szoborengedményeket s tiszteletteljesen tudomásul veszi a „hallatlan nagy eredményt és kegyet“, hogy művészi alkotásainak megengedik, hogy egy zugban tovább tengethetik életüket. De a magyarságot a kőrülményék realistává nevelték. Ha örül is egy-egy emlékmű megjavult sorsának és becsülni tudja a tényt, azt is tudja, hogy ez még nem minden s a sorozatos szoborügyeknek nincs közük a kisebbség reális sorsához, nem javítják meg életkörülményeinket, nem jelentenek nyelvi jogot, kenyeret, jövőt. Aki pedig a kis parádékat úgy tünteti föl, mint „döntő kisebbségi sikert“, amelynek következtében máris megváltozott a magyar kisebbség sorsa, bűnt követ el a magyarság ellen és szemfényvesztéssel akarja pótolni a hiányzó realitásokat. Ezt azért mondjuk most, mert a komáromi Jókai-ünnepségek és a pozsonyi Petőfi-szobor ügye óta bizonyos körökben másfél hónap óta mást sem hallunk,

mint e „nagy eredmények“ ünneplését. Ho- zsannázás folyik, dobpergetés és trombitaszó, egymást ünneplik azok, akik kivívták, hogy a miniszterelnök Komáromban megállapítsa Jókairól, hogy iró és mesemondó volt. A demokrácia, a humanizmus, a kisebbséggel való tökéletes bánásmód soha nem álmodott magaslatának nevezik azt, hogy a Petőfi-szobor -—■ esetleg —- kikerül fabódéjából és ezentúl ott fog szomorkodni valamelyik pozsonyi mellékucca szélén. Mi most Svájcban tanulmányoztuk a nemzetek egyenrangú és tökéletes egymásmellérendeltségének alapelveit és lehetőségeit s bevalljuk, egész másként értelmezzük tapasztalataink alapján a nemzeti jogokat, mint azok, akik azt a legkegyelmesebb kegyet, hogy egy szobrunkat kikaparhatjuk a szemétdombról, a .világhumanizmus és a világdemokrácia korszakalkotó eseményeként ünneplik másfél hónap óta.

Ismételjük, szavaink nem azok ellen szólnak, akik a Jókai- és a Petőfi-szoborban engedményeket tettek. Tetteiket méltányoljuk és köszönjük. Csupán azt kifogásoljuk, hogy egyesek e természetes szívességet pártpolitikai okokból másfél hónap óta mint a „kisebbségi kérdés sikeres megoldásának jeleit“ ünneplik és politikailag eltúlozzák az ügyet. A latin közmondás itt megfordítva

valósult meg: egy egér született s most azt állítják: ez volt a méltó eredménye a hegyek vajúdásának. Ha csak ennyi az uj kisebbségi politika eredménye, akkor édeskevés. Ismét a cseh újságíró megjegyzésére kell gondolnunk, amikor e nagy garral történő szobor- és siradományozásokat figyeljük, mert mintha az egész kisantantban tényleg szokássá válna e porhintés uj rendszere: magyaroknak jó szavakkal és szép emlékekkel, modoros külsőségekkel való megnyerése. Nálunk a Jókai- és a Petőfi- ügy, Romániában a másik Petőfi-ügy, amikor a román kormány hivatalosan is részt akart venni a segesvári csatamezőn rendezett Petőfi-ünnepen és ezt az elhatározását önmaga is úgy ünnepelte, mint a legnemesebb gesztust a kisebbségek felé. Lehet, hogy a gesztus — ha hátsógondolat nélküli volna — tényleg szép és nemes, de semmiesetre sem gyakorlati megkönnyítése a kisebbség helyzetének. Olyasmi, mint az, ha egy éhes embert, aki kenyérért jön könyörögni, jó és nemes szavakkal, vállverege- téssel akarunk visszanyerni az életnek és a boldogságnak, de kenyeret nem adunk neki. A szép szavakat tisztelettel nyugtázzuk, —* de mi nemcsak olcsó flastoromokat. szobrokat. köveket szeretnénk, hanem kenyeret is.

SHANGHAJ. — Kavagoe japán nagykövet utazása Tiencsinből Shanghajba bizonyos optimizmusra adott okot, hogy a tárgyalások Kina és Japán között mégis megindulnak és az összeütközést az utolsó pillanatban sikerülni fog kikerülni vagy legalább is elodázni. Annak ellenére, hogy Északkinából újabb összeütközésekről érkeznek hírek, illetékes körök nem tartják lehetetlennek a megegyezést. Japán részről1 kijelentették, hogy a tokioi kormány egyetlen kívánsága az, hogy a központi kina; kormány azonnal vonja vissza csapatait Paotimgból és Délhopeiből. Kinai részről ezt a kívánságot teljesithetetlennek tartják abban az esetben, ha Japán nem mutat engedékenységet a maga részéről és nem vonul vissza Hopei tartományból. Nanking- ban jelenleg tárgyalások folynak Csamkai- sek marsall és Peihungsi tábornok között, akit általában japánellenesnek neveznek.

A Peking és Tiencsin között tiz nap óta szünetelő forgalom ismét megindult. Az első vonat julius 25 óta szerdán délután futott be a pekingi pályaudvarra. Időközben a pekingi rendbizottságot is kiegészítették és a polgárság számos rétegét bevonták a kormányzási munkába. Az ideiglenes kormány mellé hat japán tanácsadót osztottak be, akiknek természetesen döntő szavuk f van a kormányban. Peking kapuit egyelőre! csak átmenetileg nyitották meg, főleg az]

Mégis újabb harcok várhatók?

LONDON. -—■ Kung kinai pénzügymi- 3 niszter londoni tartózkodása alatt elvi megállapodás jött létre a kinai kormány és an- * goi pénzügyi körök között, amelynek értelmében Anglia 20 millió fontos kölcsönt \ folyósít Kínának. A kölcsönt a kinai vám- ■ jövedelmekből törlesztik.

A Kínából érkezett legújabb jelentések ellentmondók. Tény az, hogy a központi’ kinai kormány csapatösszevonásai Pao- pingfu vidékén jelentős méreteket öltöttek. Tiencsini japán körök nem tulajdonítanak

I jelentőséget a kinai csapatösszevonásoknak, de Tokióban úgy vélik, hogy a japánok i kénytelenek lesznek újabb büntető expedi- [ ciót indítani dél felé, ha a kinai hadsereg l magatartása fenyegetővé válik. A Peking- í tői Kalgánig terjedő, úgynevezett veszedel- ? mes zónán egyelőre ugyan teljes rend és .nyugalom uralkodik, de a japánok el akar- Iják kergetni a kinai csapatokat Nan\au környékéről s nem lehetetlen, hogy Nan- kaunál mégis uj harcokra kerül sor.

Békés fordulat várhaté

De ujsbts jelentések érkezeit es eiiiaüheiéiskrfil - - Pekingben rend és nyusa&rn uralkodik ---