Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)

1937-08-29 / 197. (4343.) szám

18 «KWai-MAfifeARHlRLSR 1937 augusztus 29, vasárnap« A lébizzadás kikezelhető! fí langyos vízzel le­mosott lábat egy ka­nálnyi tiszta Lyso- formmal bedörzsöl­jük, utána többször langyos vízzel leöb­lítjük. LYSOFORM rögtön megszünteti a kellemetlen szago­kat és elhárítja az izzadást. Fontos hogy csakis eredeti, lezárt üvegben kérjen Lysoformot, mert h csakis az ismert zöld b üvegben kapható a valódi ASSZONYOK LAPJA Divatbemutatók Parisban — Vasárnapi dívatlevél — Nyugdíjasok tanácsadója Legközelebbi rovat szeptember 12. Vármegyei utmester. Teljesen megértjük az ön elkeseredését. Hiszen az 1930. évben ihozott és a minisztériumnak fölterjesztett országos képvi­selőtestületi ’határozat jóváhagyása tárgyában a belügyminisztérium az elmúlt hat év alatt már hozhatott volna határozatot. Sajnos, az országos elnök személyes közbenjárása és az országos képviselet hivatalos sürgetései eddig épp ugv eredménytelennek bizonyultak, mint az egyesült párt ismételt lépései. Legutolsó híreink szerint a minisztertanács már többször foglalkozott a vár­megyei utmesferek és utkaparók nyugdíjügyével, azonban a pénzügyminisztérium elutasító állás pontja és ellenzése miatt még mindig nem lett megadva az 1930. évi határozatra vonatkozó jó­váhagyás. Kérvénye nyugdijának felemelése iránt 209.297/33. szám alatt fekszik az országos hivatal műszaki osztályán elintézetlenül. Segédjegyző. Minden alkalmazott hivatalnok bejelentendő a munkaadó által az általános nyug­díjintézetnél. Kivételt képez olyan hivatalnok, akinek a szolgálati szabályzat szerint nyugdíj biztosittatik. (pl. az állami szolgálat.) A beje­lentés elmulasztása esetén mindig a munkaadó fe­lelős (26/1929. sz. törvény 5. §-a, 117/1934. ez. tör­vény) a teljes kárért, az eljárás a rendes bíróság elé tartozik. A fontos kérdés, ki a munkaadó, tehát ki fogadta fel (választás, kinevezés), ki fi­zette a járandóságot (fizetést), kinek rendeletére és ki részére dolgozott? Ha többeknek, úgy mind­egyik a teljes kárért felelős. Az ön esetében több község járult a fizetéséhez, felfogadta ennélfogva legjobb a községeket a munkaíbiróságnál kártérí­tésre perelni. — Forduljon pozsonyi szerkesztő-§ ségünk utján (Lazaret-ncca 45. sz.) rovatveze­tőnkhöz. Yá’laszfoélyeg csatolandó. Állami erdőmérnök özvegye, önnek is, mint sok már 60—70 éves özvegynek, sokkal magasabb nyugdíj ,jár. Az erre vonatkozó iratok a minisz­tériumokban fekszenek évek óta elintézetlenül. Ha nálunk jelentkezik és adatokat közöl, meg­tesszük a szükséges lépéseket. Szlovenszkón kö­rülbelül 40—50 olyan özvegy él, aki részére járna magasabb utánfizetés, de erről nem Is tudnak. Orvos özvegye. A fenti üzenet szóról-szóra vonatkozik önre is. Nyugdíjas biró. A legfelső közigazgatási bíró­ság egyik határozatában törvénytelennek nyilvá­nította a bírák fizetéséből és nyugdijából az is­mert takarékossági kormányrendeletek alapján eszközölt levonásokat. E határozat alapján szá­mosán az érdekeltek közül kérvényt nyújtottak be a visszatartott összegek visszautalása iránt. A kérvényeket az igazságügyi hatóságok át­tették a vezérpénzügyigazgatósághoz, ahol azo­kat elintézés nélkül nyilvántartásba vették — felsőbb utasításra. — A folyó évi julius 1-én kelt 186/1937. számú törvény 12-ik §-a pedig kimond­ja, hogy mindenféle igény a bírák és a bírói nyugdíjasok részéről, melyek ugyan a törvény megjelenése előtt emeltettek, megszűnik, amenv- mviben ezen igény a takarékossági rendelkezé­sek tárgyában kibocsátott, kormányrendeletek alapján eszközölt levonásokra vonatkoznak. Az idézett törvény tehát visszaható erővel törvényes­nek mondja ki a levonásokat és ezzel a beadott kérvények tárgytalanokká váltak. Valószínű, hogy a pénzügyi hatóságok a kérvény elutasítá­sáról a feleket a törvényre való hivatkozással értesítik. PARIS, augusztus végén. — A Szajna-mentí kiállításon túl ma a Place Vendome, a Rue de la Paix és a Rue Royal a legnépszerűbb uccák Párisban. Ezeket emlegetik az elegáns hölgyek és — hála a világkiállítási kedvezményeknek — a megszokottnál is nagyobb számban összese- reglett „szakmabeliek“. Itt vannak tudniillik a leghíresebb divatházak és kálapszalónok. Itt zajlanak le azok a fontos események, melyeket hétköznapi nyelven úgy nevezünk, hogy az őszi divat bemutatkozása... A szalonok bejárata előtt autósorok várnak, bent pedig zsibongó ki váncsiság. Az újdonságokról és változásokról szóló hireket a Champs Elysées divatdámái ép­pen olyan érdeklődéssel tádgyalják egymás kö­zött, mint a munkaasztalok mellett dolgozó kis midinettek. Auggusztus második felében vagyunk és egy­másután zajlanak le a „nagy“ bemutatók. Aki nem régi és biztos pénzű vevő, nem dúsgazdag arisztokrata, vagy legalább is felkapott film­csillag — bizony sokat szaladgálhat és nagy protekciókat kell megmozgatnia, amig eljut odáig, hogy egy-egy előkelő cég divatpremier- jére meghívót kap ... A legelső bemutatók között érdekességben vezetett a Patoué. Nagy érdeklődés előzte meg és a legtöbb nő érthető meghatottsággal fordult be a Rue de Rivoliról a tavaly elhunyt hires mester itthagyott divatháza felé. A vajszinburkolatu, süppedő szőnyegü ter­mekben pontosan kezdődött a felvonulás. Egy­szerre csak egy modell jelent meg és ez is csak pillanatokra, úgy, hogy a nézőnek bizony agy­munkájába került, amig a látottakból valamit megjegyzett magának. Közben a szomszédos helyiségekből figyelő szemek kísérték a jelen­lévők minden mozdulatát. Tiltott dolog a raj­zolás. Ezért a nagy óvatosság: minden modell- ház féli a modell-lopástól... Csupán apró jegy­zeteket engednek. De ezt is csak az igazolt saj­tónak. Szabónő, vevő még ezt sem teheti.,, Három ujj színe van Patounak: a mély rozsda­barna tónusu barna, az „Ombre bleu", amely mély sötétkék és a sötét sárgászöld. Negyedik az örök fekete! Általános meglepetésre a bemutatót estélyi modellekkel kezdték. Nagy estélyi toalettekbe öltözött mannequinek jelentek meg. A ruhák gö­rögös vonalvezetéssel, raffinált ráncolásokkal és csavart meg raffolt vállakkal, dekoratív sálak­kal, oldalt felhasitott és redőzött szoknyákkal készülték. Az öv lelógó csatijának, a sálnak és a felhasitott szoknyának a bélése mindig más- szinii volt. Nagyon szép ezüst és türkizkék, fe­hér és orgonalila kombinációk tűntek fel. Mind­kettőt egy és ugyanazon mannequin viselte: fe­kete hajú, kis, görögös kontyu, klasszikus ar-c- élü, magas, fejedelmi megjelenésű teremtés. Minden estélyi toaletthez más virágból készült A Patou-cég a legtöbb, franciás szövetruháját drapirozássail vagy ráncolással díszítette. Jel­lemző az idei őszi divatra, hogy a díszítés — már mint a drapirozás vagy beráncolás — a ru­hák felsőrészére: a vállaikra, az ujjak felsőrészé­re meg a kivágás 'körüli részre összpontosul. A szoknya azonban mindig sima. Legfeljebb a két oldalán, vagy az eleje és hátvarrás mentén fel- varrt apró, saját anyagával bevont gombocskák diszitik. A hölgyek körében sokan aggódtak, hogy a bejelentett, harangszabásu aljak az erősebb ter- metüeknek megfelelőek lesznek-e? A nagy di­vatrevükön azonban kitűnt, hogy a hirek túloz­tak és a glokniszabás terén is nagy lehetőségek vannak. Nem minden ruha hullámzik úgy, mint dagálykor a tenger. Sőt... A szövetruhák in­kább szűknek, mint bőveknek nevezhetők. A legkiemeltebb részűk a már említett felsőrész. A tervezők a derékrész díszítésére, újszerűségé­re és változatosságára koncentrálták mindem figyelmüket. A szoknya sima vonalú maradt. Igen kis glokni vagy egészen eldugott ránc te­szi lehetővé a legtöbb idei modellnél, hogy — járni is lehessen bennük! Patou-ujitás miég: az elvágott vonal. A deré­kon, vagy a szoknyán, hegyesen iveit vagy szögletes elvágás osztja részekre a ruhát. Ami önmagában is olyan érdekességet ad a modell­nek. hogy külön diszitést nem alkalmaznak. Legfeljebb az elvágás vonalát sűrűn televarrják bevont, hasonló anyagú kis gombokkal... A ruhák és háromnegyedes kabátu komplék' után sportössze ál lit ások következtek. Az an­gol ruhák szerencsére nem sokban különböznek a tavasszal viselt elődeiktől. Legfeljebb,, hogy az őszi kollekcióban szereplő ruhákat sötétebb árnyalatú gyapjúszövetekből, bolyhos ango- rákból vagy érdekes szövésű trikókból állítják elő. Azonkívül, hogy nem bánnak olyan bőke­zűen a szegélyezéssel, mint előbb. A vonalveze­tés továbbra is sima. A kivágás diszkrét,, az uj­jaik egyszerűek. Sok a bőrdisz — akár paszpól, akár rátét vagy gomblyuk szegély, vagy be­vont gomb formájában — és a többszínű bőr­ből kombinált, széles övék ötletesebbek, mint valaha. A sportkomplék érdekessége, hogy a kabátjuk mindig másszinü anyagból készült. Szürke ruhához középkék vagy barna színűt ad­tak. Zöldhöz teraköttát, eperszinühez pedig fe­ketét. Patou-modellek közül kitűnt egy fekete- fehércsikos sportruha, melyet nagy piros bőr­gombok, öv és tarka törökös sál diszitett. A ru­hához Patou háromnegyed hosszúságú, magasra gombolt piros angora köpenyt adott. A kabát az ősz jellegzetes szabásával: elől testhesímuló, hátul pedig bőven elálló kidolgozással készült. Nagy, fekete, csigaszerüen csavart antilopbőr- gombokkal csukódott! A rengeteg ruha leírása helyett talán jobb, ha általános megfigyeléseket adunk: hogy Patou kollekciójában vagy derékbeszabott és onnan gloknisan elálló rövidkábátos vagy pedig tér­den alulig érő, prince sszkabátos kosztümök sze­repeltek! Ezen a két végleten kívül mást nem láttunk. Meg, hogy a kabátok — a normálisak — szintén derékbeszabott, onnan pedig fokoza­tosan kibővülő szabásuak. Az ujjaik sem túlsá­gosan bővek és — egyelőre — mérsékelt, szőr- mecsíkok formájában feldolgozott prémezés a díszük. Furcsák a kétféle szövetből összeállí­tott, elől testhezálló, hátul pedig két-három nagy gloknit vető kabátok. Látni szürke elejü és kék hátú vagy borvöxös elejü és fekete hátú modelleket. Díszük természetesen prém. Az asztragán, perzsa és biber mellett sokat szerepel még az évek óta letűnt — oposzum is! Divatképünkön négy párisi modellt mutatunk be. Érdekes prémezéssel készül a bálszélső bor­vörös kabát. A prémezés fekete asztragán. A második ábra eredeti, lekerekített elejü kosztümöt visel, amelyet szintén prémcsikok tesznek jellegzetessé. Ez kék szövetből készül és fekete perzsa a disze. A harmadik és negyedik modell barna, azaz fekete szinü. összeállításuk és díszítésük jel­lemző az ősz megváltozott divatirányára ... RADVÁNYI MAGDA, fejdiszt viselt, mégpedig hátul a kontyia fölött Ez lesz az őszi szezon divatos hajdisze! Leg­nagyobb sikert egy „merry window“ (vig öz­vegy) című nagy estélyiben aratta. Ezüst alsó- ruhára dolgozott fehér — zsenlia-beszövéses — csipke-modell volt, hosszú uszállyal és empire jellegű, magasított deréíkkal. A derekát három húzott fekete csipkerozetta díszítette. Fekete csipke-kepp és hosszuszáru csipkekesztyü egé­szítették ki. A szép ruhánál csak az angol név volt érthetetlen! Az estélyi ruhák é$ csodálatos selyembár­sony estélyi köpenyek felvonulása után kis szü­net következett. Valószínűleg azért, hogy a nézők az átélt szépségek hatása alól kissé ma­gukhoz térhessenek. Aztán egy — sajnos — na­gyon karcsú, vöröses szőke hajú kisasszony je­lent meg sötét dohánybarna tónusu velurruhá- ban, melyet u-alaku plasztron formájában, majd a szoknya alján és végig a váll, meg az ujj var­rásánál keskeny, barna asztragán prémcsik sze­gélyezett. Egyetlen más szinhatás az öv kérdő­jel alakú zöld csiszolt üvegcsattja volt. Viszont zöld kalap, kesztyű és cipő egészítette ki. Utána hosszú sorban következtek a kora őszi kabáttal vagy kabát nélkül készült ruhák. Jel­legzetességük, hogy mind komolyabb, mély tó nusus — posztóhoz meg bársonyhoz hasonló szövetből készültek. A kimondottan sportszerű angolos ruháktól eltekintve, a többiek túlsúly­ban keskeny prémszegélyezés vagy bordürszerü himzésdisszel készültek. „Á la parisienne“ jelzőt érdemeltek a fekete délutáni komplék. Ezeknél a kabátok valamivel térden felniig vagy térden alulig érő hosszúsá­gúak voltak és derékba szabott, lefelé fokoza tosan kiszélesedő vonalvezetéssel készültek Mérsékelt prémezés csak a nyak meg a man zs ették körül volt. A ruhák pedig egészen egy­szerű elgondolás szerint készültek. Egyenes szoknyával, beszűkített derékkal, húzott váll meg nyakrésszel és — ujjakkal. Némelyik ruhán minden disz csak a mellnél, rézsut osan bevá­gott két zseb volt, melyeiknek mindegyikéből egy-egy türkizkék-zöld zsorzsettzsebkendő ló­gott ki. Voltak olyan modellek, melyeknek egyetlen dísze a drága kőimitáció kk al teléhim­zett, széles öv volt. Bájosák és nagyon fiatalo­sak voltak azok a fekete meg sötétbarna ru­hák, melyeket apró bársonyszalagcsokrok élén kitettek. Rubinvörös, türkizkék és husrózsaszin árnyalatú maslik voltak, melyeket nemcsak zsebekre, de — ötletszerűén — a vállakra és csuklóira erősítettek. A nyár kedvence: a lepke sem tűnt el egészen. Egy fekete gyapjumaro- kénból készült, érdekesen drapirozott felsőrészü és ráncolt ujju modell balvállán — olyan köny- nyedén és festőién, mintha természetes lett vol­na — kiterjesztett szárnyú, fekete gyöngyökkel diszitett, nagy korálpiros lepke ült Prágai magyarok mindennemű asztalosmunkát Kovácsik asztalosmesternél végeztetnek. Címe: Vinolirady, SladkovskélioO. Közvetlen a Hárlio Journal palotája mellett. a múzeumtól első villanyos-megálló. A divattanácsadó-kérdésekre a válaszok csák szeptember első felében jelennek meg, mert di- vattudósitónk most külföldi tanulmányúton van.

Next

/
Thumbnails
Contents