Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)
1937-08-25 / 193. (4339.) szám
9 T>RÄGAlA\AGVARHIRLAr» 1937 augusztus 25, szerda» Rákóczi rodostói házának alkatrészeit tartalmazza a kassai ház pincéjében talált harminc láda Nem lehet felépíteni a tönkrement házat ■ ■ A muzeum raktárába kerültek az ereklyék lésével, pedig nem hisszük, hogy ezt akarta, ha például a szudétanémetekről beszél. Veszélyes dolog a történelem népeket, néprészeket és fajokat egyesitő vaslogikájára hivatkozni mint érvre, ha más viszonylatban tagadni és megakadályozni kívánjuk e „vaslogika“ beteljesedését. A beszéd másik különös tulajdonsága, hogy Dérer miniszter állandóan — tanácsokat ad a múltnak. Kifejti, hogyan kellett volna cselekednie a történelemnek például a 16. században, hogy megnyerje Dérer tetszését, s kifejezi rosszalását, hogy nem igy történt. A tizennyolcadik század racionalizmusában volt szokásos ez a jelent a múltba projiciáló történetnézés, az eseményeket a mai szemmel való megítélés és a történések belső rugóinak negligálása. Akkor volt divat, hogy Voltaire például lesajnálja a középkori gót kultúrát, mert alapelvei között nem szerepelt a fölvilágosultság. Ma szakemberek között elképzelhetetlen már e racionális történelemszemlélet. A mából a múltba projiciált elvek hamis és egyoldalú módszerét és értékelését régen fölváltotta a hisztérikus gondolkozásmód, amely nem például egy huszadikszázadbeli sofőr értelmi rendszere alapján ítéli meg a görögök istenkultuszát, hanem igyekszik az akkori szellemi és lelki struktúrát megismerve, méltatni az akkori eseményeknek az akkori korba illesztett jelentőségét. Kár, hogy Dérer miniszter nem csatlakozik a történelemmegité- lésnek Dilthey és Rickert óta általánosan elfogadott szokásához és Flaubert Homais patikusának módjára egy lapos racionalizmust vetít a múlt bonyolult történéseibe, s a saját szájaize szerint leegyszerűsítve a dolgokat, javítja, korrigálja és neveli a múltat, hogy előre elfoglalt álláspontjához érvnek frizirozhassa és fölhasználhassa. Népgyülé- seken szabad ilyesmit ,— de nem szabad- egyetemeken, középeurópai iskolákban. Agyúval rekvirálnak gabonát Oroszországban BUKAREST. — Az orosz határ szomszédságában lévő Bugas román fürdőhely vendégei vasárnap heves ágyuszóra ébredtek. Az ágyudör- gés a Dnyeszter túlsó partjáról hallatszott és mintegy másfél óráig tartott. A túlsó partról érkező utasok hétfőn elmondották, hogy a délorosz határvidék lakosai fellázadtak, mert nem voltak hajlandók az általuk termelt gabonát beszolgáltatni. A hatóságok katonaságot vezényeltek ki a lázadók ellen s a katonaság parancsnoka ágyúval lövette az egyik falu ellenszegülő lakosságát. Állítólag számos halottja és sok sebesültje van az ,,incidensének. KASSA. — (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Prágai Magyar Hírlap elsőnek jelentette, hogy a Fő-uccán lévő Bródy-féle ház pincéjében harminc vasládát találtak. A ládák felirata után arra lehetett következtetni, hogy Rákóczi-relikviák vannak bennük. Mivel Polák muzeumigazgató, az állami műemlékvédő hivatal kassai képviselője hivatalos utón volt, csak most kerülhetett sor a ládák felbontására. Eddig a városban fantasztikus hírek keltek szárnyra a ládák tartalmáról. Sokan azt állították, hogy abban nagyértékü ékszerek vannak. HozUNGVÁR. — (Kárpátaljai szerkesztőségünktől.) A maga nemében óriási építkezést vállalt magára Ungvár városa. A hadügyi kormánnyal kötött szerződése értelmében elvállalta a gerényi tüzérlaktanya épületének építtető szerepét. Annakidején a város az építtető szerepét azzal vállalta el, hogy az építési költség 6 millió koronát fog kitenni, mely összeget a Zemská Banka adja kölcsönként a városnak, mig a katonai kincstár olyan bérösszeget fizet a városnak a laktanyákért, amelyből 20—25 év alatt az épitési költséget a Zemská Bankának kamatostul visz- szafizetheti. A szerződést a nemzetvédelmi minisztérium a napokban hagyta jóvá, de azzal a változtatással, hogy az építkezés nem hatmilliót» hanem tizenkétmilliót fog felemészteni. A szükséges összeget, — miként arról a várost kiértesítették, — a Zemská Banka máris a város rendelkezésére bocsátja s igy az épitkezés, — mihelyt a szerződésen szükségesnek mutatkozó kisebb módosításokat egy erre a célra kiküldött záértők szerint azonban valószínűnek látszott, hogy Rákóczi rodostói házának berendezési tárgyait, illetve magát a ház részeit tartalmazzák a ládák. Most, hogy a harminc ládát felbontották, ez az utóbbi feltevés bizonyult igaznak. Ma délután bontották fel a ládákat Polák muzeumigazgató jelenlétében. Kiderült, hogy Rákóczi rodostói házának egyes részei és berendezési tárgyai vannak a ládákban. Szobarészletek, mennyezetrészletek, ablakkeretek, faburkolatok, gipszminták és teraszok katonai bizottság a várossal letárgyalja, — azonnal megkezdődhetik. Az építkezés megkezdése azonban mindaddig lehetetlenné válik, mig a laktanya ingatlanát és az azt környező területeket, — melyek jelenleg Gerény községhez tartoznak, — közigazgatási utón Ungvárhoz nem csatolják, mert a város idegen területen építkezéseket le nem folytathat. Arról értesülünk, hogy a kormány ezt az uto- ló akadályt is elhárítja, amennyiben utasította az ungvári országos hivatalt, hogy a kijelölt községi területnek Ungvárhoz való csatolását sürgősen hajtsa végre* Ha ez is eldől, akkor Ungvár egy tekintélyes városrésszel fog bővülni és meg fog szűnni az a fonák helyzet, ami abból keletkezik, hogy Gerény község Ungvár város területébe szögellik, teljesen elválaszthatatlanul s amely főként köz- igazgatási és adózási téren sok kellemetlenségnek az okozója. mmmammsi kerültek napvilágra, A tárgyak nagy része vörös és sárga színezetű. Polák muzeumigazgató az alkatrészekről a következőket mondotta: — Kétségtelen, hogy Rákóczi rodostói relikviáiról van szó. Rákóczi hamvainak hazahozatala után a magyar kormány akciót indított arra, hogy Rákóczi rodostói házát lebontva Kassára szállítsák. A Rákóczi-ház legméltóbb helyéül ugyanis Rákóczi városát tartották, ahol a fejedelem hamvai is nyugosznak. Az volt a terv, hogy külön épületet emelnek a relikviák részére, vagy pedig magát a házat építik fel ismét. Pénz hiányában azonban mindkét terv halasztást szenvedett s a ládákat ötizben is máshol helyezték el. Közben elkezdődött a világháború és végleg megfeledkeztek a ládákról, A ládákban talált tárgyaknak művészi értéke csekély; de történelmi értéke tekintélyes. Most már szó sem lehet arról, hogy a házat felépítsék, mert az idő vasfoga alaposan megrágta az egyes részeket. Rákóczi 1720-ban költözött ebbe a házba Rodostóban, mely már altkor is összedüléssel fenyegetett. Azóta kétszáz év telt el, de legjobban az a harminc év ártott meg az egyes részeknek, amig a ládákban hevertek a Fő-uccai ház szellőzés nélküli pincéjében. Egyes ládák annyira tönkrementek, hogy fel se kellett nyitni őket, mert a rajtuk támadt hatalmas lyukakon keresztül is látni lehetett, hogy mit tartalmaznak. Hogy Rákóczi rodostói házáról van szó, kétségtelenül bebizonyítja az, hogy Illés Eriét, az ismert budapesti festőművészt annakidején kiküldte a magyar kormány Rodostóba, hogy a házat és annak 'berendezését lefesse. Erre azért ydlt szükség,, hogy a szétszedendő házat ismét fel ■tudják építeni. Ezek a festmények a kelétszlo- venszkói muzeum tulajdonában vannak és ennék alapján kétségtelenül meg llehet állapítani, hogy a vasládák tényleg Rákóczi rodostói házát tartalmazzák. Polák muzeumigazgató részletesen tájékoztatta a műemlékvédő hivatalt a Rákócsi relikviákról. A hivatal rendeletére egyelőre a muzeum raktárába helyezték el a ládákat. Tizenkétmilliókoronás költségvetéssel épiti föl Ungvár városa a gerényi tüzérlaktanyát Tekintélyes városrésszel fog bővülni Ungvár területe MEGTÉRŐK Irta: Kovács Endre A koratavaszi nap sárga fényözöne megfürdette a hálószoba avult bútorait és felébresztette Gergelyt. Egy szempillantás alatt kiugrott az ágyból. Tekintete végigszaladt az ismerős tárgyakon s a nap világosságánál láthatta éjszakai sietős vetkőzésének nyomait, Ettől egyszerre nagyon éber lett és hangosan fütvörészni kezdett. Á késő éjszakába nyúló párbeszéd megmozgatta a képzeletét, felkeltette szunnyadó érzéseit. Ez valami szokatlan volt a papiakban. Máskor is előfordult, hogy a késő éjjeli órákban ott ült könyvei mellett, melyek ma is ugyanolyan vadul fogvatartották a lelkét, mint hajdan, teológus-korában s csak a felesége ismételt kérésére vetette bele magát az ágyba, — de tegnap egészen más szórakozásnak hódolt, ami talán nem is volt szórakozás, de harc, egy magányából menekülni akaró lélek érdekfeszitő harca a világ tolakodó üzenetével. Felhúzta csizmáit és dongó léptekkel indult megnézni, mit csinál a vendég. A konyhából nyíló apró mellékhelyiségbe kopogtatás nélkül nyitott be, de már a következő illanatban megbánta hevességét s legsziveseben halkan visszahúzódott volna. A tanitó még aludt: barna, apró arcát bélésű 11 vesztette a párnákba, szőrös, vékony karjai leloptak s az egész ember mérhetetlen fáradtság jeleit mutatta. Gergely éppen vissza akart húzódni, amikor Péter kinyitotta a szemeit. — No, barátocekám, szépen elaludtunk — méltatlankodott Gergely, — de nem baj, Táérw . . . Csak én késtem el a munkámmal. A tanító hunyorogva erőltette szemeit az ablakon betóduló fény ellen és Gergely odanyujtotta neki az asztalról a szemüvegét. — Nagyon belemelegedtünk tegnap a vitába — mosolygott Péter és vértelen, keskeny ajkai mögül elővillantak apró egérfogai. — Négy év eseményeit kellett megbeszélni . . . Fel akart kelni, de Gergely csendesen visszanyomta az ágyba. — Maradj csak nyugton. Mindjárt előkészítem a mosdózáshoz szükséges holmikat . . . Addig olvasd az újságot... Kiment a folyosóra s csak csizmáinak nehéz kopogása hallatszott a kövön. Péter nem állta meg, hogy el ne nevesse magát. — Pap csizmában . . . Olyan ne vetni való volt ez. De nemcsak ez, sok más is. Ez az egész viláa\ ami Wiríltvette a n.irwvt. és házát, ö még ilyent sohasem látott. Szaga volt ennek az életnek, nehéz paraszti szaga, ami megölte a lelkét. Az éjszaka is érezte, kifogyhatatlan vitájuk során ... Ez a szag rátelepedett a mellére, a torkát szorongatta s néha olyan nagyon jó lett volna sírni . . . A konyhában a kurátorné várta Gergelyt. ígéretéhez híven kora reggel átjött megfejni a tehenet; most a reggelit készítette a szalmaözvegységre jutott fiatal pap számára. Nagy, szőke teremtés volt, a legmódosabb gazda felesége. Szívesen vállalta a tehénfejést arra a néhány napra, amig az asszonyka odajár a városba és magával hozza az uj cselédet. Gergely le volt kötelezve a kurátornak, úgyszólván egész mezőgazdasági tudását neki köszönhette s a köztük fennálló viszony a lehető legszerencsésebb volt. Tisztelték egymást és nem éltek vissza a kölcsönös bizalommal. — Ne fárassza magát.. JulP néni — rontott az asszonyra a tiszteletes — majd csak ellátjuk magunkat valahogy . . . Azontúl aztán mindenben segítségére volt az asszonynak. — Hogy viselkedett a Sári? — kérdezte. Az asszony csupa kedv, csupa jóakarat volt. — Nincs annak a tehénnek semmi baja, tiszteletes ur. Csak éppen az, hogy rossz kezekre volt bízva idáig. Az az Ancsa annyit sem értett a fe- jéshez, mint a tyuk az ábécéhez . . . Meglátja, tiszteletes ur, egv-két hét alatt újra olyan jól adja a tejet, mint az első napon. — Bár úgy lenne — sóhajtott Gergely. Ez a tehén hetek óta megkeserítette az életüket. Mikor megvette, nagy terveket fűzött hozzá; kicsi gazdaságának élő szimbólumát látta benne. Akkor már magában elhatározta, hogy gazdálkodni fog, mint a vidéki papok és tanítók, megpróbálja elsajátítani az életformájukat, bármily idegen is az tőle. A kongnia kevés, ami készpénzt, kap, az éppen csak hogy elég a legszükségesebb kiadásokra és most, hogy asszony is van, meg gyerek is, kénytelen kalkulálni, jövőbe tervezni. Ezt az életet azelőtt nem ismerte s most, hogy magáévá tette, nem rettent vissza tőle . . . Küzdelmes ifjúsága, nyomorgó diákévei, a korán rászakadt férfisors edzetté és ellenállóvá tették. Péter tegnap valósággal megrettent az arcától.— Hogy megférfiasodtál, milyen marcona lettél — mondotta vallomásszerüen, alig rejthető idegenkedéssel s ő akkor azt mondta: — A külsőm valóban megváltozott, de a lelkemre. barátocBkám, a lelkemre rá sem fogsz ismerni . . . Magában pedig még hozzáfűzte: Az élet tette ezt velem . . . Biztató volt a lelkének hallani, hogy a Sári ismét. jó utón van s most már tizenegy liter tejet adott az elmúlt hetek hét-nyolc literjével szemben. A hordozható nagy mosdót ellátta friss hideg V1*77Pl óc T>Af A tanitó már ott állt hosszú hálóingében a szoba közepén és buzgón emelgette Gergely súlyzóit-. Sápadt arca kigyult az erőfeszítésben, vékony karjain megfeszültek a sovány izmok. Most még ki- merültebbnek látszott, mint tegnap este, csak a szemei csillogtak fátyolosán szemüvege mögül. Gergely elhelyezte a nagy, ügyetlen mosdót és biztatta a barátját: — Már elkészítettem a jó meleg kávét ... Tudom, hogy szereted. Mindjárt hozzálátunk. Sonkát és szalonnát kerített elő és elrendezett mindent, ahogy azt az asszonykától látta, az ő kicsi feleségétől, aki most egyszerre hiányozni kezdett az életéből. Vájjon mit csinálhat ebben a pillanatban Edit? Otthon van az édesanyja közelében, a gyönyörűen berendezett hálószobában, régi emlékek, leánykori napok ölelik körül s ő gondol-e a bartoei repedezett-falu, ócska kúriára, uj otthonára, a dolgos, kegyetlen élet napjaira, amit egymásközt gúnyosan „prózának1* szoktak nevezni, gondol-e őreá, aki ha talán sokszor mogorva is az utóbbi időben, mégis csak szereti s nem tudna élni nélküle. Eszébe jutott a kislánya, aki ilyenkor hatalmas sírásával felveri a házat, de ez a sirás most egyáltalán nem hiányzott neki . . . — Hogy aludtál? — kérdezte Pétert, mikor együtt ültek a tarka hímzésű abrosz mellett. A tanitó mintha még mindig nem tért volna teljesen magához. Barátjának szavai mintha egy távoli világból rántották volna vissza, minden kérdésre olyan zavart, kiismerhetetlen mosollyal tudott válaszolni. _— Csodálatos álmaim voltak — mondotta. — Képzeld, falusi tanitó voltam álmomban. — Ez nem is olyan valószínűtlen — nézett rá Gergely. A fátyolos szemek kissé csodálkozva néztek rá. — Lehet, hogy nagyon is valószínű — erősítette a pap. — A diploma a kezedben van, most már előbb vagy utóbb neked le gyökeret kell verned. Péter mosolygott. — Gyökeret verni? ... Ha tudnád, miiven idegen ez a kifejezés nekem, Gergely ... Én sohasem tudtam, hogy ilyesmi is van . . . Most látom, hogy mégis lehetséges. A te életed bizonyítja . . . Valami ^ keserű rángáet láthatott megreobenni Gergely ajkán, mert hevesebben folytatta a megkezdett gondolatot. — Igen, — mondotta meggyőződéssel, — te már gyökeret vertél. Állásod van és családod ... Eljutottál valamihez és befejeztél valamit. S ha visszatekintesz az évekre, tudod, hogy miért volt minden. El akartál érkezni egy relatív boldogság állapotába és ezért harcolnod kellett . . . Milyen nagy harcaink voltak, emlékszel Gergely, micsoda harcaink , . . A darabos arc egy pillanatra ellágyult s a szemek megteltek melegséggel. maimban — mosolygott a pap. — Csupa kálvária és mégis olyan szép, mert nekem úgy tűnik fel, hogy ez volt maga a fiatalság. Mi akkor gyűlöltük ezt a fiatalságot, mint ahogy általában önmagunkat is gyűlöltük a tehetetlenségünkért . . . Karácsony előestéjén, ha emlékszel, egyszer együtt ültünk kettesben a prágai Vencel-tér egyik kávéházában. Te akkor még jogász voltál és úgy tudom, rajzolásból éltél . . . No, éltél, — ez egy kissé túlzás; léteztél. A karácsonyi ájtatosságból, azt hiszem, együnk sem érzett semmit. El voltunk keseredve a város ellen, amely mindenki számára ■tudott valami szépet nyújtani, csak hozzánk volt mostoha. Bennem akkor már mint egy ködös misztérium lobogott Szlovenszkó, prédikátor-őseim szivembe nyilaié hagyománya és készültem haza . . . uj élet felé . . . Egyszer el kéne mondanod mindent, ami azóta a prágai est óta veled történt. A tanitó szeme a falakat kereste, egész lényén érezhető volt a nyugtalanság. Jobban szerette volna, ha nem kell beszélnie a saját életéről . . . Félig gyógyult sebeket kellett volna felszaggatni s ő rettegett a szenvedéstől. Tegnap, mikor idekerült a pap házába, az a diadalmas érzés ragadta el, hogy ő most egy nyugodalmas fészekbe került, ahova nem jutnak el a külvilág kérdései... Nagyszerű, felszabadító érzés volt ez, mint maga a halál. Délután négy órakor érkezett, a hegyeken vastag ködfelhők ültek, a vén vonat úgy ragadta két hatalmas hegy között, mint óriási madár a zsákmányát. Mikor kiszállt, a falucska apró állomása előtt, mintha hajszolt, zaklatott élete meleg révbe futott volna, öt perc múlva ott ült a pap dolgozószobájában s mivel Gergely éppen bent járt a faluban valamilyen kulturelőadás ügyében, letilt, a kényelmes borszékbe s átadta magát a gondolatainak. Körülötte megszűnt a világ, jóleső homály fedte el a tárgyak igazi színét s a szoba tengertől körülvett magányos szigetté változott a szemében, összehúzta magát, amilyen kicsire csak tudta és hosszú hetek óta először engedte ragadni magát az érzései által. A papiak, a kényelmes, bár kopottas dolgozószoba, a ház mellett elterülő kert: egy derűs élet boldog harmóniáját dalolták a leikébe. Saját árvasága édes. fájdalmas döbbenettel szúrt belé. A szemközti falon fiatal, mosolygós leányarc nézett rá. Ez a kép megbabonázta, hosszú nercekig nem tudta levenni róla a szemét. Nagy,'kimondhatatlan boldogság részesének tudta a barátját. Vele összehasonlítva, fájt a saját sorsa, de ez a fájdalom, bármily csodálatos is, szorongó, édes fájdalom volt, mely uj felismeréseket, uj élményeket is hozott. ' Elhatározta, hogy ilyen pompás környezetben egy szóval sem árulja el barátjának mindazt a keserűséget, mely lompos ebként kiséri az életét. Nem akart . szá- nalomraméltó alak lenni, egyéni tragédiáját igyekezett olyan mélyre inagábatemetni, amilyen mélyre csak lehetett.
