Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)

1937-08-24 / 192. (4338.) szám

(A VEZÉRCIKK FOLYTATÁSA) ennek pont az ellenkezője az érdekük.) A politikai szemfényvesztés dolgában azon- ban a kommunisták sem maradtak el mel­lettük, mert az ámításnak s a kétszinüség- nek nem képzelhető el olyan fogása, fegy­vere, amit a magyar szegények, proletárok a magyar falu törpebirtokos, földmunkás népének megostromlásánál fel ne használ­tak volna. A kommunisták rohamosztagai a magyar falvakra (amelyeknek lelkében fris­sen és véresen még ott rezgeti a háború iz­galma és a Károlyi-forradalom pünkösdi királysága) olyan politikai jelszavakkal mentek ki, amelyek nagyon jók voltak ahhoz, hogy a politikailag iskolázatlan, hi­székeny, az országveszések és országszü­letések láttára tájékozódóképességüket vég­képp elvesztett tömegeket még jobban meg­szépítsék és magukhoz édesgessék s azokat az osztályérdek jelszavával, az osztályharc mindenek elé való helyezésével a magyar nemzeti érdekek szolgálatából s a magyar nemzeti érdekek egységes táborából kiállít­sák — más nemzeti törekvések szolgála­tára. A kommunista agitátorok jól tudták, hogy merről fuj a szél és a falu, az elége­detlenkedő, az életében gyors és gyökeres változást váró tömeg szájából kivett igék­kel álltak ki a hordóra: földosztás, házhely, kevesebb munka és nagyobb munkabér, a szegények, az eddigi utolsók sorából le­gyen a biró, a tanács, a képviselet, le az urakkal, proletárt kell küldeni a nemzet- á gyűlésbe. A város és a falu magyar szegénységé­nek virtuskodásból eleinte az is tetszett, hogy íme ők nyíltan és bátran kommunis­ták lehetnek, vallhatják a legszélsősége­sebb elveket, miközben másutt — persze ,,az urak parancsára“ — üldözik, irtják ezt a pártot és bebörtönözik híveit. így aztán bizonyos dac, tiltakozás, tüntetés is szere­pet kapott abban, hogy minél nagyobbra nőjjön az itteni kommunista párt, ahová különben minden -különösebb bátorság é)s eiszánás nélkül be lehetett lépni, mert 'hi­szen a mindenkori kormánykoalíció politi­kája — különösen az elején —■ inkább jó­szemmel nézte, semhogy üldözte volna őket- S amennyiben a párthivek lelkében a val­lásnak és a fajszeretetnek élt még néhány szikrája, ezeket sem kellett erőszakkal ki­oltani, miután számításból, a becsalogatás megkönnyitéae végett a kárpátaljai kom­munista otthonokon olyan ajtó volt, ame­lyen az is befért, aki Istenét és nemzetét még mindig magával hordozta. Csak hadd hozza, — gondolták a vezérek, — majd le­teszi itt! Mint annakidején Magyarországon Kun Béláék tették, hogy tudnillik a beköszön­téskor még békét hagytak az Egeknek és a kommunizmus vörösségébe kevertek egy kis nemzeti szint is, ezt a fogást követték a kommunizmus kárpátaljai zsoldosvezérei is. Mert ki hallotta valaha is itt, hogy kom­munista kiküldött falun, magyar tömeg előtt gyalázta volna az Istent, lerombol'an- dónak mondta volna a templomot?! Legfel­jebb csak a papot szidta, a papbért emle­gette. ez pedig olyan téma. amely faluhelyt soknak nagyon is ínyére van, még olya­noknak is, akikben egyébként teljes az is­tenfélelem. De nem bántották ezek a lelkekre halá­szó kommunista agitátorok a nemzeti ér­zékenységet sem. Sőt! Csak éppen daru­tollas kalapot nem nyomtak a fejükre és Magyarországot gyalázták, de máskülön­ben döngetve verték a mellüket, hogy van- vak ők olyan magyarok, mint akárki. És az is bizonyos, hogy esetenként a magyar kisebbségi sérelmeket is olyan szép versbe tudták szedni, mint senki más. Kommunistáinknak ez a magyarkodása, továbbá vallásellenességük gondos elhallga­tása, a nagy ellenzékiség hangoztatása Kárpátalján, az ámítás, a politikai erkölcste­lenség iskolapéldája volt. Gyűléseiken, fő­ként a falu előtt magyaroknak adták ki ma­gukat, de a fórumon, a nemzetgyűlésen, a tartományi, járási és községi életben soha­sem csatlakoztak a kisebbségi sérelmek megszüntetése és a kisebbségi jogok meg­adása érdekében folytatott harchoz. A ma­gyar nyelv, a magyar iskola, a magyar kul­túra ügye sohasem feküdt a szivükön (leg­följebb csak szájukkal emlegették). A nép- számlálásnak levezetése és a magyarságra káros vonatkozásai ellen sohasem volt egy szavuk sem. Ha a világ bármely részében valami méltánytalanság esett a kommunis­tákon. azt mindjárt szóvá tették, de hogy mit nélkülöznek a közvetlen közelükben élő nemkommunista magyarok, azt nem vették észre. A magyar múlt és Magyarország gya- ]- is ők jártak elöl, noha ehez adatokról van szó, amelyeket nem lehet máról- holnapra megvalósítani. Tudja jól, hogy műkö­dik a propaganda, működik az agitáció és néha nagyon is valótlan adatokkal dolgoznak a poli­tikai célok érdekében. A jóakarat, a nyugalom, főleg az idegek nyugalmának megőrzésével mégis el fogjuk érni célunkat, — úgymond, — mert mindennap valami újat kell tennünk a cél érde­kében, nem szabad csüggednünk és nem szabad engednünk célkitűzéseinkből. Húsz év óta áll fenn a köztársaság és ez idő alatt nem lehetett mindent jóvátenni, amit évszázadok idéztek fel. Sokat tettünk eddig is, de még mindig sok a tennivaló. Csehszlovákia nem kevered­hetik lokális háborúba Ezután a polgármester szavaira reflektálva az európai béke kédését vetette fel Benes elnök. Hangsúlyozza — úgymond — a német többségű városban, hogy az itteni németségnek minden érdeke az, hogy a külpolitikai konfliktusokat békésen intéz­zék el. A köztársaság soha sem fog lokális háborúi vezetni valamelyik szomszédjával, ha háborúra kerül sor, az csak európai vagy vi­A csehszlovák külügyminisztérium végérvényes és utolsó állásfoglalása Prága és Lisszabon vitájához PRÁGA. •—■ A csehszlovák külügyminisztérium hosszabb hivatalos nyilatkozatot adott ki a csehszlo­vák—portugál diplomáciai szakítás történetéről. A nyilatkozat kijelenti, hogy Portugália követe julius 24.-én megjelent a külügyminisztériumban és felvilá­gosítást kért, mert a brünni fegyver gyár politikai okokra hivatkozva nem hajlandó megkötni azt a fegyverszállitási szerződést, amelyben előbb elvben Portugália és a fegyvergyár megegyeztek. A külügy­miniszter nem leplezte a követ előtt, hogy az ügyet ! politikailag is felül kell vizsgálnia, tekintve a spa- I nyol polgárháborúra vonatkozó benemavatkozási í szerződést, A külügyminisztérium azt javasolta, hogy a fegyvereket csak a spanyol polgárháború befejezé- | se után szállítsák Portugáliának, de ezt a megoldást Portugália nem fogadta el és hivatkozott arra az előbbi ígéretére, hogy a fegyvereket nem adja át a spanyol küzdő feleknek. Az egyre fokozódó portugál követelések tel­jesíthetetlenek voltak s a külügyminisztérium lágháboru lehet — Hiszek abban, — mondotta BeneS elnök, • hogy sikerülni fog a háborút kikerülni^ sike­rülni fog a békepolitikát győzelemre juttatni és biztosra veszem, hogy az európai békét fenn tudjuk tartani. * x Majd beszédét csehül folytatva a köztársasági elnök bátorította a város cseh lakosságát is és kijelentette, hogy ne féljenek, ne higyjenek a defetistáknak, mert a csehszlovák állam erősen áll Európában és védekezni tud, ha erre szük­ség mutatkozik. A németlakta területen élő cseh kisebbséget arra kérte, hogy igyekezzen együtt­működni a német lakossággal. Végül ismét né­metül megköszönte Troppau város diszpolgársá- gát. augusztus 5-én egy jegyzékben kifejezte csodál­kozását Portugália követelőző magatartása fe­lett. Mindazontáltal Prága igyekezett olyan meg­oldást találni, ami kielégíthette Portugáliát. Meg­ígérte, hogy az áru első részét a pontos határ- idrőe szállítja, de a második részét nem szállít­hatja, mert a csehszlovák fegyverkezés nem en­gedi meg, hogy a kért fegyvereket Portugállá! i küldjék. Ezt a javaslatot a portugál kormány el­utasította, a szállítás megtagadásának hátterében politikai okokat látott és visszahívta követét. A csehszlovák külügyimnisztéríum augusztus 23-án kiadott nyilatkozatával kapcsolatban kijelenti, hogy most foglalkozik utoljára és végérvényesen az üggyel és nem hajlandó tovább foglalkozni a vitával. VARSÓ. — Annak idején jelentettük, hogy egyes vidékeken a lengyel parasztság hetek óta tüntető sztrájkot tart a kormány ellen. Az elmúlt hét végén ez a sztrájk véres eseményekhez veze­tett, A Rzezow melletti Glazovában tízezer pa­raszt összeütközött a rendőrséggel. A rendőrök fegyverüket használták és tizennégy parasztot agyonlőttek, húszat megsebesítettek. Egy másik helységben ugyanilyen összeütközésre került sor, s itt állítólag tizenegy paraszt esett el. A parasztok mozgalma különösen Kislengyelor­szágban erős, ahol a sztrájkot szerdáig akarják folytatni. Itt a csendőrök kénytelenek voltak ki­üríteni egy egész falut. Hivatalos lengyel jelentés nem érkezett a len­gyelországi nyugtalanságokról s így a magán­forrásokból származó jelentéseket mindaddig fenntartással kell fogadni, amíg a hivatalos je­lentés meg nem érkezik. amiatt, hogy a közvéleményt idejében nem in­formálta elégséges mértékben. A „Venkcv“ me­rész dolgoknak tartja, hogy a baloldal a nemzet­ből egész csoportokat és pártokat kizár és azo­kat hazaárulással vádolja s azt Írja, hogy ha mindehhez csak bólintana, akkor rövidesen a tit­kos kabinettkülpolitika korszakába jutna Cseh­szlovákia. A lap egyébként figyelemreméltónak tartja, hogy akadnak emberek, akik RÜizgatják magukat afölött, hogy a ,,Venkov“ fölvilágosi- tást kért, ahelyett, hogy azon izgulnának, hogy a lelkiismeretlen sajtó Portugáliát azzal vádol­ta meg, hogy fegyvert akart csempészni. A külföldön is nagy figyelmet szenteltek annak, — írja a „Venkov“, — hogy a kommunista saj­tót, amely egy államot fegyvercsempészéssel gyanúsított meg, nem kobozták el, holott a bel­földi eljárást kritizáló sajtótermékeket elkol \<b~ íík. ' V 'é ái agrárpárt bejelenti külpolitikai aktivitásának fokozását „A háöoi uban a sandáké a legnagyobb kockázat, tehát befolyást kívánnak gyakorolni a külpolitika vezetésére“ PRÁGA. — Több ízben beszámolt már arról a PMH, hogy az agrárpárt nincs megelégedve a külpolitikai irányvonal vezetésével és sajtójában nem egyszer éles kritikai hangot hallatott, amely a szó Dialisták r észéről kemény visszautasítást, majd kölcsönös sajtópölémiát vont maga után. így történt a legutóbb is, a csehszlovák-német tárgyalások hírének kirobbantása során. A szo­cialista pártok bármennyire is visszautasítják 1 az agrárpártnak a külpolitikába való beleszólá­sát, az agrárok külpolitikai ambíciójukról egyál­talában nem szándékoznak lemondani, sőt ak­tivitásukat növelni akarják. Erre vall az is, hogy „Venkov“ legutóbbi szá­ma azt inja, hogy a mezőgazdának kötelessége gondoskodni a külpolitikáról, mert a diplomácia kezében van a jövő háborúja, a diplomácia készíti elő a szövetségeket, vezeti az államot, határozza meg a szomszédi kap­csolatokat s az államnak nemzetközi helyzetét, márpedig a háborúban a legnagyobb rizikót a gazdatömeg viseli. A gazdának kell elsősorban a frontra mennie, mert relative a gazdák képezik a katonaság ká­derének legnagyobb részét, a mezőn pedig, a gaz­da felesége és gyermekei mariadnak. Ha tehát a gazdáé a legnagyobb kockázat — írja a Venkov, — akkor logikusan joga van békeidőben figyelemmel kisémi az állam kül­politikai irányvonalvezetését, amely meghatá­rozza azt, hogy a háborúban mire teszi föl az életét, igy hát a gazdatársadalomnak joga van a külpolitikára befolyást gyakorolnia. 1? gazdatömegiek ne.m hagyják magukat f élrevezet­tetni és a külpolitikának imáméi tovább, annál na­gyobb figyelmet fognak szentelni és nem hagy­ják magukat leszorítani oda, ahova a baloldali ■sajtó szeretné, mert a demokráciában mindenki­nek hozzá kell szoknia ahhoz, hogy a gazdatö­megek közvetlenül részt vegyenek a közéletben. A portugál konfliktus és a népfront-saftá A „Venkov“ egyébként más helyen fölemlíti, hogy a „népfront" lapjai támadást szerveztek a „Venkov" ellen és hazaárulással vádolták meg azért, mert bírálni merte a külügyminisztérium föllépését a portugál-csehszlovák konfliktusban Mussolini felesége be RÓMA. — A duce felesége, Rachele 5 lini, aki a közéletben sohasem szerepel és rólag legfiatalabb fiának neveléséivel foglako­zik, az elmúlt napokban megbetegedett. A be­tegség természetéről az orvosok nem nyilatkoz­nak s igy történt, hogy Rómában különböző rémhír terjedt el Mussolini feleségének súlyos megbetegedéséről. A gyógyabp feljelentésére letartóztatták dr. Korad! beregszászi szemorvost LEREGSZÁSZ. — (Tudósitónk telefonjelen- tése.) Nagy szenzációtkeltő letartóztatás tör­tént Beregszászon. A csendőrség az ügyészség megkeresésére letartóztatta és a kerületi bíró­ság fogházába szállította dr. Koradh Jenő szem­orvost. Az ismertnevü specialista letartóztatása a Lécebny Fond feljelentésére történt. A gyógy­alap szerint ugyanis Korac’h Jenő nem létező ke­zeléseket is felszámított. Értesüléseink szerint a gyógyalappal az orvos Prágában kiegyezett. Szombaton tért vissza útjáról s ott a csendörség letartóztatta és vizsgálati fogságba helyezte. A letartóztatás hatalmas feltűnést keltett. A letar­tóztatásról nem adtak ki bővebb hivatalos jelen­tést. A fogvatartás kérdésében a vádtanács hol­nap fog dönteni. ugyancsak értettek a szocialisták is és a többi, hasonló „magyarbarát“ pártok is. Aki magyar a hálójukba került és hosszabb ideig a befolyásuk alatt maradt, azokat az osz­tályöntudat, a világforradalom zavaros és esztelen jelszavával olyan messzire állították nemzettestvérei mellől, hogy több megértés­sel és szeretettel néz az orosz vagy spanyol bolsevistára, mint saját fajtájabelire, ha az nem Moszkva felől várja a nap fölkeltét. A magyar szívben föltétlenül ők vitték végbe a legnagyobb, a legalaposabb rombolást. A kommandót olyan fővezérek ajkáról lesték, akik minden kommunistaságuk mellett is elsősorban csehek voltak gondolkodásban, cselekvésben és politikai törekvésben egy­aránt. És a nemzetköziséget, a múlttal, a fajtával való szakítást a mi kommunistáink vették a legkomolyabban, mintahogy a ma­gyar egész lélekkel, teljes odaadással dolgo­zik. szolgál mindenütt, ahová egyszer oda- állott. A pataijai kommunisták kuruckodása, fenegyerekeskedése azonban voltakép elei­től fogva müellenzékiség volt, mert a fönt elmondottakkal lényegben a kormánypártok politikája törekvéseinek falaztak. S minden­kivel összefogtak, ha igy a magyar nemzeti ellenzéken és ezzel a magyar nemzeti gon­dolaton, érdeken ütni lehet. A csehszlovák- orosz egyezmény megkötése óta pedig a népfront-mutatás köpenyege alatt nyíltan is összeállanak minden és mindenki ellen, ami vagy aki magyar és a kormánykoalíció po­litikájának nincsenek is ma itt hűségesebb kiszolgálói, mint a kárpátaljai kommunisták, akiknek különben ez a szerep egészen köny- nyen megy, mert a gondolatához nagyon is hozzászokhattak a kormányszekér suba­alatti tolása idején. A kommunista Jánus-arc ma a kárpátaljai politikai élet egyik legcsunyább jelensége. A kommunista párt legutóbbi politikai pál- fordulása pedig az elvek cserbenhagyásá- rak, a választók, a párttagok érdekei eláru­lásnak, eladásának olyan kirívó esete, ami­re alig van példa. Arra azonban igen jó, hogy a kommunisták közé állott magyar­osiaké testvéreink szeme talán végre kinyíl­jék. íme, láthatják, hogy kikért és miért ta­gadták meg Istenüket és nemzetüket. így talán észretérnek és elfordulnak attól a. kommunizmustól, attól az orosz bolseviz- mustól, amelyhez éppen a földművesnek, .a falunak, a kispolgárnak nem lett volna sza­bad lecsatlakoznia, mert. amint, az orosz pa­raszt és kispolgár elviselhetetlenné vált sor­sa mutatja, senkit sem tesz annyira kihasz­nálttá, rabszolgává, páriává, mint a falut, a földművest és kispolgárt. Az orosz szovjet a földműves számára csak több munkát, ke­vesebb kenyeret és könnyebben kijáró akasztófát hozott, a kispolgár számára pe­dig teljes tönkremenést és megsemmisülést. — Itt az ideje, hogy mindazok a magyarok, akiket a kommunizmus délibábja, agitáto­rainak maszlagolása és,áltatása elvitt tő­lünk és hínárba csalt, visszatérjenek a ncr zeti gondolathoz, a nemzeti egységhez. \Smm> kilGnséSGk a lengyel parasztszirájk ifissífsailen Héra!? a ^mérnék és e pgrasif®!« isssecsapisairői Benti elnök beszéde Treppatftian TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDATON

Next

/
Thumbnails
Contents