Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)
1937-08-22 / 191. (4337.) szám
— 368 UuuotUodiU cue eqézcsatád Irta: MAJTHÉNYI GYÖRGY. Az istálló sarkában zaboe’áda állott. Valamikor ennek a zabosládának négy lapos lába volt, de az egyik valahogy elrepedt, vagy elkorhadt, szóval nem volt a helyén. Ezért aztán a láda, ha rátámaszkodtak, vagy ráültek, himbálózott. Nem tetszett ez a helyzet a kocsisnak és valamelyik napon behozott a szemétdombról egy ócska cipőt, a láb helyére nyomta a cipő sarkát és lám, a láda nem himbálózott többé. Az óe6ka cipő sarkához odatartozott persze az ócska cipő is. Ez a láda alá került és gyönyörűen megpenészedett. Egy- szer aztán Egérpapa — világéletében nagy turista volt az öreg! — kirándulásai egyikén idekerült az istállóba és megszimman- totta a penész-szagot. Olyan volt az neki, mint nekünk teszem azt a legfinomabb virágillat. Csavargatta az orrát örömében, fölállt a két lábára és megpödörte a bajuszát, aztán a zabosláda alá futott. Hát amikor fölfedezte az ócska cipőt és fölötte a zabosládát, olyan öröm fogta el, hogy majd eljárta a kállai kettőst! — Ez már teszi! — cincogta örömében és nyomban körülfutkosta a színhelyet. Háromszor is bemászott a cipőbe, kóstolgatta a penészes bőrt, majd fölkapaszkodott a zabosláda oldalára és akkorákat cinoogott, hogy a lovak izgatottan kezdtek fújni, horkantam. Ez azonban csöppet sem zavarta Egérpapát. Amikor mindennel tisztában volt, haaa- szaladt. — Mama — mondta a feleségének — olyan cuki helyet fedeztem fel, hogy cc! Valóságos vár! Oda semmiféle macska' utániunk nem jöhet... És az a finom penész szag! Cc!... És a zabosláda! Ccccccc! Leírta apróra a helyet és elmondta, mint fogják még tökéletesebbé tenni. Egérmamának két aprócska fia volt. Olyan aprók voltak, hogy a farkincájuk se nagyobb a ceruza letört hegyénél. Tetszett ugyan neki, amit Egérpapa az uj lakásról mesélt, de ezekkel a nyugtalan kicsinyekkel 'hurcolkodjék? Hol az egyik, hol a másik tűnt el mellőle, állandó izgalomban élt amiatt, hogy baj történik a kicsinyekkel. Mert ugyancsak veszélyes helyen laktak: a padlásfeliáró sarkában, ahol a ház macskái szundikáltak nappal, félszemmel arra. lesve, hogy majd valamelyik egér mégis csak kitolja az orrát. Nem volt ez barátságos vidék, de éjjel, ha a macskák a padlásra‘és a háztetőre mentek verayogai, in* nen könnyen lehetett a konyhába sürrabnl és ott mindig akadt valami falatozni való. Egérmama összeráncolta a homlokát, karikára hajtotta a farkincáját, szóval, úgy viselkedett, mint aki mélyen gondolkozik— Jó, nem bánom, — mondta végüL — De te cipeled át az egész elemózsiát! Egérpapa beleegyezett és éjjel, amikor minden macska égnek álló farokkal ver* nyögött a háztetőn, az egércsalád átvándorolt az istállóba. Nem volt ez olyan egy* szerű ut, különösen a kicsinyek részére, akik még sose látták a Nagyudvart. Egérpapa minduntalan megállt és magyarázott és mutatta nekik a környék nevezetességeit, mintha vidékről a fővárosba ránduló gyerekeknek mondanák: Lám, ott a királyi vár! Az meg a Jánoshegyi Ott a Svábhegy! Amott pedig a Hármashatárhegvet láthatjátok! — Ott a kút! — mondta Egérpapa. — Nehogy a közelébe kerüljetek valaha is, mert víz van benne! Ott a szemét-domb, ahol sok jót lehet találni alkalomadtán! — Gyerünk! Gverünk! — sürgette Egérmama az expedíciót. — Itt vannak a tvukólok! Ez a maga« torony pedig a galambdúc! — folytatta előadását Egérpapa. — Pali, itt maradj! — rivalt Egérmama az egyik fiára és a füle mögé ütött a pra-c- lijával. — Pisti, téged Í6 nyak on ütlek! Figyeljetek inkább a papára! Az istállóajtóban egy svábbogárral találkoztak. — Hova, hova? — kérdezte barátságosan Egérmamától. — Ide ihiurcoikodunk az istállóba. — Pocsék hely — mondta a svábbogár. — Semmi ennivaló! — Hát a zabosláda? — kérdezte Egér- mama. — Bocsánat — mondta a svábbogár finoman — zabot nem eszem. — Tudja laten, nem nekem való. Persze, önök —. ai más. Önök szeretik. Hát akkor: all right! —* és szalutált a csápjával bucsuzásul. Alig tettek néhány lépést az istállóban, az itatóvödör mellé kerültek. Pali nyomban fel akart rá mászni. — Isten ments! — kiáltotta Egéjrmam». — Abban is viz van! — és szemrehányóan fordult Egérpapához: Minek is cipelsz Bűnket. viz közelébe! Az Egér.papa rá se hederitett. a szemrehányásra, hanem a zabosláda alá vezényel
