Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)
1937-08-22 / 191. (4337.) szám
1937 augusztus 22, vasárnap. TOWffl-MAfitoft-Hnajq? 17 A magyar cigányzenészek ötszázéves jubileuma 9 tizenkilencedül század híres prímásai A Bihari utáni kor legnagyobb cigány muzsikusa a debreceni Boka Károly volt ■ Aki Kossuth Lajos nótáját húzta ■ Dobozy Károly, az első magyar impresszárió XI. I BUDAPEST. '—■ (Budapesti szerkesztő-1 ségünktől.) A 19. század elejétől a cigány elválaszthatatlanul egybeforrott a magyar úri osztállyal. Általános divatba jött, hogy minden földesur udvari cigányt tartott magának, mint ahogy a barokk-korszakban magyar főurak udvari muzsikusokat tartottak kastélyaikban. Nem volt olyan összejövetel, keresztelő, lakzi, beiktatás, országos vagy megyei, helyi ünnepség, disznótor, névnap, tehát bármifajta titulus bibendi, hogy azon a cigány nótája föl ne hangzott volna. A 19. század első két évtizedét megara- nyozta a magyar Orfeusznak, Biharinak muzsikája. Az igaz, hogy ő ragyogó csillag volt a cigánymuzsika terén, aki magasan kiemelkedett kortársai közül és árnyékba borította őket, de igazságtalanság lenne a többi kitűnő cigánymuzsikussal szemben azt állítani, hogy abban a korszakban egyedül Bihari muzsikája emelkedett ki és csak ő volt jelentőségteljes cigánymuzsikus. Emlékezetes még nagyon sok kitűnő cigány abból az időből. Csántai Pista, a kitűnő váci cigányprímás, az aszódi Podmaniczkyéknak, a gombai Pa- tayéknak és a péceli tornácos kastélynak volt kedvelt muzsikusuk, ő húzta ezeken a helyeken lakzin, névnapon, de igazán lelkesen olyankor, mikor Ráday Pálné, Prónay Ágnes táncolt előtte. Érdekes, hogy ezeknek a hajdani nagy cigányoknak, mindnek voltak uriasszony-ideáljaik. Természetesen csak aféle plátói lángolással vehették körül eszményeiket és érzelmeiket tesupán á hegedű húrjain szólaltathatták meg, mert akkor még javában dívott a deres é: akármilyen szépen hegedült Csántai Pista egy tulmerész pillantás és őkéimén hegedül tetett volna el huszonötöt néhai való jó Ráday Pál. Hiripi Jóskának, a híres szatmármegyei prímásnak is volt ilyen úri ideálja és ez lett a végzete. Ez az a nevezetes primás, akiről Gvadá- nyi József lovasgenerális is megemlékezik a már emlegetett „Pöstyéni feredés“ cimü vig versezetében. Becsky György, a jókedvű generálisnak kedves pajtása, ezt a bandát ugyanis szekérre rakatta és fölvitte a kies vágvölgyi gyógyhelyre, amelynek gyógyitóerejü vizét éppen akkor használta a katona-poéta. Köszvénye gyógyulva, egyre huncutságon törte a fejét s egy szép napon aztán valami aféle szert kevert a cigányok borába, mint aminő az igmándi keserüviz ... Ez a Hiripi Jóska végzetesen beleszeretett egy uriasszonyba. Koldusszegényen halt meg Kerekes András huszár portáján, Mátészalkán. A pilis-hatvani nábob, az egykor 38.000 holddal rendelkező Beleznay grófi családnak udvari muzsikusa Belő Laci volt, aki egyszer a kecskeméti piacon lelkesítette föl nótájával a jó vásárosokat annyira, hogy kiverték a városban tartózkodó vasasokat. Ezt a Belő Lacit bandájával együtt egy' szer Pozsonyba is fölvitték a pestmegyei nemes urak, Mikor a Beleznayak fénye tűnni kezdett, az Irsay-család istápolta nagyon Belót. Fiával, Bettivel, aki hires cigány volt, sokat mulattak a nemes urak Albertirsán. Ismeretes Szeles Lacival, a harmincas években Pestmegye leghiresebb táncosával lefolyt táncpárbaja* Az Attőtd cigánykirálya Bihari után a magyar cigánymuzsikában a debreceni Boka Károly került a trónusra. Kétségtelenül ő volt a harmincas évektől a szabadság- harc végeztéig a legnagyobb cigánymuzsikus. • Vadászkürtös zenekarának messze földön nem volt párja. Huszonnégytagu zenekarában többen vadászkürtön és tárogatón játszottak. A debreceni és szabolcsi urak cigánya volt s méltán nevezték el a nagy magyar Alöld cigánykirályának, mert évtizedeken keresztül csak őt hallgatta a Debrecent körülvevő hét nemes vármegye úri közönsége. Nem volt valamirevaló urfija a Tiszahát- nak, aki legalább egyszer el ne huzattá volna Bokával kedvenc nótáját. A Nyírség akkori földesurai, mint Józsa Gyuri, Recsky Bandi, Csernovics Péter, Ibrányi Feri személyes barátságukkal tüntették ki s együtt jártak vadászgatni Bokával, aki talán az egyetlen cigány volt Magyarországon, akit az urak is per „maga" szólítottak. A negyvenes évek hires csákói agarászatai nem lehettek meg Boka muzsikája nélkül, Károlyi György és István gróf, Teleky Sándor gróf, a Degenfeld és Almásy grófok, a Kállayak napokig, néha hetekig hallgatták Boka muzsikáját. Sok jóizü história kering ezekből a szabolcsi mulatozásokból. A hires gavallér, Recsky Bandi egyszer kétfelé repesztett egy ezres bankót, a felét Bokának adva, mondván: „A másik felét is odaadom, ha kitalálja a nótámat!" A nótakitalálás mindig kedves szórakozása volt az akkori idők mulatóinak. Kétszáz nótát húzott el Boka, mig végre ráhúzta a hires renitens dalt: „Debrecenben kidobolták, hogy a dongót ne dalolják..." Recsky nyakába borult a cigánynak s a másik bankódarabot is neki adta. A szabolcsi nábob, Ibrányi Feri még kártyázni sem tudott Boka hegedűje nélkül. Ott muzsikált a széke mögött. Néha még komponált is ilyenkor a zenét nemcsak kedvelő, de kultiváló Ibrányi, s az Ibrányi-valcer néven elterjedt keringet ság és az úri kaszinó gyűjtéséből márvány- sírkővel örökitették meg, születésének századik éves fordulóját pedig 1906-ban a Csokonai Kör fényes ünnepség keretében ülte meg A cigány világiárása Még a harmincas években megkezdődött a cigány külföldi világjárása, amely azóta sem szűnt meg. A magyar cigány mindenütt becsületet szerzett muzsikájával magának és a ma gyár nótának. A szabadságharc előtt első külföldi útra vál lalkozó cigánybanda a Polturás Jancsié volt, amely 1829-ben kelt útra és különösen Bécs- ben ért el nagy sikert. Ennek a bandának az érdeme, hogy külföldön először szólaltatta meg a Scholl—Bihari-féle Rákóczi- indulót. Akkoriban a külföldjárás nem volt olyan kényelmes mesterség, mint mostanában, amikor a jobb cigányt már szerződés hívja ki, az utazás kényelmes gyorsvonaton esik. A múlt század harmincas éveinek külföldet járó cigányai a nagy bizonytalannak vágtak neki. Szekéren s per pedes apostolorum rótták az oiszágutat, ott állapodtak meg, ahol muzsikájukat befogadták, s ha beteltek velük, továbbvándoroltak. Igen hires külföldi ut volt az, amelyet Dobozy Károly szervezett meg a saját pénzén. Őt tekinthetjük az első magyar impresszáriónak. Ez a dúsgazdag biharmegyei földesur a debreceni Pribály Miska bandáját szerződtette és vitte ki magával nyugatra. Ekkor látott és hallott a világ fővárosa* Páris először magyar cigányt. Az ut nagyon kalandos, sikerekben és kalandokban, nélkülözésekben gazdag volt. Első szakasza Bécsen át Párisig valóságos diadalut, amit főleg a Rákóczi-induló okoz. Később azonban egyenetlenség ütött ki és Dobozy is megbetegedett, úgyhogy nem tudta őket rendben tartani. A fegyelmetlen- ség miatt a kereset egyre csökkent, majd utóbb annyira elapadt, hogy Párist el kellett hagvniok és gyalog indultak útnak, hogy sok megpróbáltatáson keresztülesve érjenek Brüsszelbe, ahol azután ismét szerencséjük akadt. Dobozy már nem volt velük, ők pedig okultak a sok bajon, megbecsülték magukat és jó keresetük lett. Egypárhavi ottartózkodás után megerősödvén, utrakel- tek és útközben még néhány nagyobb városban föllépvén, Linzen és Bécsen át hazajutottak. Emlékezzünk meg az első magyar impresz- szárió hányatott sorsáról is. Dobozy külön érkezett haza a szabadságharc után. Birtokának, nagy vagyonának már csak romjai voltak meg. A művészetre adta magát s a nagyobb városokban föllépvén, Hódmezővásárhelyen, majd Makón állapodott meg. Itt az intelligencia, majd Luka Jancsi bandája fölkarolta a hányatottéletü embert, aki mindenét a cigány muzsikáján veszítette el. A banda karmesterévé fogadta és ott is végezte be jobb sorsra érdemes életét, egypár szép, sajátszerzeményü nótát hagyva hátra. egy ilyen kártyacsata alatt komponálta Ferenc ur. Persze éjjeli zenére is messze földre vitték el Bokát. Egyszer Patay Jancsi meg Recsky Bandi Debrecenből a szabolcsmegyei Nagyfaluba vitték Bokát, hogy elhúzza a „százszorszép“ Bajza Lenke (később Beniczkyné) ablaka alatt ennek kedves nótáját: „Az Alföldön halászlegény vagyok én“, Bernát Gazsi hires szerzeményét. De nem is volt hálátlan Debrecen az ő kedvelt és megszeretett cigányzenészei iránt. Gyarapodott tekintélyben és polgári jólétben Boka Károly. Nagy tábla szőlőt szerzett és értékes háza volt a Nagyváradi-uccán, amelyben egyben bormérést is tartott. 1845- ben a város díszpolgári oklevéllel tüntette ki. Mezítláb Paskievics előtt Aztán kitört a szabadságharc, amely a magyar cigánymuzsika történetében is korszakos fordulatot jelent. Boka bandája szétoszlott és alig voltak hatan, amikor a szerencsétlen debreceni csata után az oroszok bevonultak a városba, amelyet ki is fosztottak. Kirabolták Boka házát is és a falon füg^fc, száz aranyat érő kremonai hegedűjét is ellopták a ruhaneműjével együtt. Tüntetésképen Boka papuccsal a lábán ment hegedülni Paskievics orosz fővezér szállására, ahová fölrendelték. Az ebéden ott volt Zichy Ferenc gróf, az egykori főtárnokmester is, akit Haynau kormánybiztosként küldött ki az orosz sereg mellé. Zichy erélyesen rendreutasitotta Bokát a „Megvirrad még valaha“ kezdetű nóta eljátszásáért, mire Boka igy felelt: — Méltóságos uram, ha már elvitték a hegedűmet, meg a vagyonomat, vigyenek el engem is, * Kedvenc zenésze volt Boka a Debrecenben időző kormányzónak, Kossuth Lajosnak is, gyakran muzsikált neki és a kormány tagjainak, akik egyszer bizalmas értekezletet is tartottak Boka házában. Kossuthnak kedvenc nótáját játszotta: „Megkövetem a téns nemes vármegyét!“ Debrecen nem felejtette el kedvelt és híres cigányát, Emlékét a műkedvelő társa" BÉCS. — A háborutám Bécáben a város ve-* zetosege a tzociájdemokrata párt kezében volt, amely nagyarányú mukáslaíkás-középitkezéseket hajtott végre, - de ezek á modern háztömbök mind á külső kérdetek bé nem épített telkein épültek. Magánépitkezés pedig alig volt. így a csákány a tulajdonképpeni város régi épületeit megkímélte. Csak mióta az uj rendszer vette kezébe a bécsi városházán is az uralmat, indult meg az úgynevezett Assanierungsfonds segítségével bizonyos magánépitkezés. Ez az alap főkép olyan építkezéseket támogatott, amelyek már régóta tűrhetetlenné vált közlekedési akadályokat bontottak le és azok helyébe építettek uj házakat. Ezek a régi, uccákba rendszertelenül benyomuló házak éppen a legrégibb házai voltak Becsnek, amelyekhez sok történelmi emlék tapadt. Elég a Frei- haus esetére utalni, amelynek neve Mozart nevével forrt elválaszthatatlanul össze. A lokálpatriotizmusban alig felülmúlható bécsi lakosság egyszerre figyelmes lett a régi házakat lebontó csákányok minden ütésére, amelyet úgy érzett, mint a vészharang megkondulását a régi Bécs felett. Minden régi házért, minden régi kapuért harcok folynak, mint most például, amikor a dominikánusok rendháza tűnik el a Kari Lueger-tér és a Wollzeile sarkán. Grinzing veszélyben De mindezt az ellentmondást, újságok hasábjain megvívott harcot a régi Becsért, felülmúlja az a felháborodás, mondhatni az az általános elsxömyülködés, amikor kipattant a terv, hogy Grinzingben is megköveteli jogát a modem közlekedés. Grinzing ugyanis a kiinduló pontja az autóforgalomnak' a Koblenzre, amelyre most az uj, nagyszerű Höhenstrasse vezet. Ez a Höhen- strasse Bécs egyik legújabb látványossága, amelyet minden idegen megnéz, de amelyhez a régi Grinzing zegzugos kis uccácskája csak nagy veszélyek között ér el az autó és nehéz autóbuszok tömege. A motorok berregése bizony nagyon megzavarta ennek a több, mint 800 éves kis falunak a múltakba menekülő álmát. Grinzing Bécs egyetlen külvárosa, amely mind a mai napig megtartotta falu jellegét, amely nem tágított eddig a nagyváros ellenállhatatlan terjeszkedési akarásának. Egész különleges feltételek mellett fejlődött ez a kis' falu, amelyről az első említést az okmányokban 1100-ból találták meg. Itt azóta mindig bort termesztettek, kolostorok, városok, nagybirtokosok — világ minden tájékáról — tartottak' itt szöllőskerteket, termeltek bort. Csak lassan került egyes bortermelő gazdák kezébe Grinzing egy része, de mindenesetre itt sohasem alakult ki egy városi polgárság, itt sohasem tudta a haladó idő a dolgokat megérlelni addig, hogy Grinzing elvesztette volna bortermelő falu jelegét. Apró házacskái, stílusos frontjaikkal és főleg »2 a jellegzetes kulisssa««rü egymásmellettisége ennek az uccasomak, ahogy minden ház egy« egy lépéssel előbbre ugrik — adja meg ennek t régi falunak utánozhatatlan szépségéi, amelyben á Heuriger-korcsmák a világjáró idegenek kedvelt szórakozásává lettek. * Igaz, hogy ezek az idegenek csak a mü-Heurigerekhez mennek, az igazi, hangulatos Heurigert csak a bécsi ismeri. &s ez a bécsi nem engedi az ő Grinzingjét. Görög Lajos és a grinzingi bor Maguk a grinzingi bennszülöttek is sikra- száltak az ő falujukért. Egy ilyen grinzingi őslakó, aki magánszorgalomból felkutatta Grinzing történelmi emlékeit, rájött arra, hogy tulajdonképpen egy magyar tette híressé a grinzingi bort. A 19. század elején Görög Lajos udvari tanácsos mintaborgazdaságot rendezett be Grinzingben a Leshof-nak nevezett birtokon, amely ma „Frei- hof“ név alatt a Schoeller-csalód birtokában van. A „Wiener Zeitung“ 1838 junius 30-án megjelent számában a következő hirdetés látott napvilágot: „Dessert-Wein Grinzinger Ausbruch, die Bouteille ä 10 kr. C. M. Dieser nur von den ausgesuchten getrockneten und abgerebelten Trauben vom Jahre 1834 erzeugte Ausbruch, welcher nun den höchsten Glanz erreicht hat und an Geist eben so vortrefflich für den Magen als köstlich für den Geschmack ist, nur unter dem Siegel L. v. G. in der Grünangergasse No 842 nächst der Stiege bei der Hausmeisterin zu haben. Bei 12 Bouteillen erhält man die 33te unentgeltlich.'“ A grinzingi helyi történész szerint ez a hirdetés jelenti a. grinzingi borok hírességének születésnapját. Ledőlt az első grinzingi ház A polgármester, számolva a bécsiek szentimentaliz- musával, úgy intézkedett, hogy nem szabad addig Grinzinget lebontani, amig egy művészekből és szakértőkből alakított bizottság nem dönt afelett, hogy mint lenne Grinzing átépíthető úgy, hogy eddigi jellege megmaradjon, de a modern közlekedés szükségleteinek is eleget tegyenek. Ha ez a bizottság döntött, akkor majd Idimak egy nagy pályázatot, amelyen építészek és festők fognak résztvenni. Ez a bizottság még meg sem alakult, még ki sem dolgozták a pályázat feltételeit és máris megdőlt az első fal. A grinzingi főtér egyik legjellegzetesebb, legszebb kis házát már lebontotta a csákány. Óriási felháborodás tört ki erre, keresik a felelős egyént, aki a polgármester döntése ellenére rá merte kezét tenni Grinzingre. Eddig azonban még nem közölték a nyilvánossággal, hogy ki a felelős. Tény azonban az, hogy az első grinzingi házikó már nem áll; fel fogják ugyan teljesen hűen az eredetihez kissé beljebb építeni, de ez már nem lesz az igazi. Bécs gyászol és félti szeretett Grinzingjét, a „Heuriger“ hazáját Ha Grinzing tényleg kénytelen lesz a modernizálásnak engedve meghátrálni, úgy Bécs el fogja veszíteni egyik legszebb, legkedvesebb részét, mely a bécsi bor és a bécsi „Gemütlichkeit" igazi otthona volt. r e* e* Bécs harca a grinzingi romantikáért Veszélyben a „Heuriger“ hazája ■ A 800 éves Grin* zing ■ Magyar ember tette híressé a grinzingi bort
