Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)

1937-08-19 / 188. (4334.) szám

2 ^i^gäiMa<Aarhirlai> 19j7 nogaaztua 19, csütörtök. (A VEZÉRCIKK FOLYTATÁSA) dig párhuzamos osztályokat rendszeresítet tek, akként azonban, hogy a magyar osztá Ívok számát évről-évre csökkentették i 1927-ben végleg megszűnt a magyarnyelvű oktatás a rozsnyói reálgimnáziumban. A ma­gyar tanárokat elhelyezték, vagy nyugdíjaz­ták s ma e reálgimnázium tanári karában már csak három régi tanerő működik. S a magyar diákok számára ebben az intézetben mindössze heti egy magyar óra maradt meg — mint nemkötelező tantárgy. Ezt egyálta­lában nem lehet komolyan venni s ennek az órának évről-évre kisebb a látogatottsága. Az elmúlt tanévben mindössze 27 diák járt el a magyar órára. Előttünk fekszik a rozsnyói állami cseh­szlovák reálgimnázium tizennyolcadik év! értesítője. Olvassuk az intézet történetét, a beszámolókat az ünnepélyekről, az alapít­ványokról és az adományokról s mindenből azt látjuk, hogy ennek az intézetnek ma is nagyrészt a magyarság adja az éltetőerőt. Fényes példa volt erre pár év előtt, midőn az ötödik osztályba nem volt elegendő je­lentkező. Akkor úgy volt, hogy a rozsnyói gimnáziumot Nagyrőcére viszik s ekkor a város magyarsága mentette meg a szlovák gimnázium felső osztályait, adományával idegenből telepitett ide szlovák tanulókat, ösztöndijakat adományozott nekik, csak­hogy le ne építsék a felső osztályokat. A statisztika is igazolja, hogy a magyar­ságnak mily fontos szerepe van az intézet­ben. Tizenhárom osztálya volt az elmúlt tanévben ennek az iskolának, ahova 407 tanuló járt. Ebből a statisztika szerint 218 szlovák, 139 magyar, 31 cseh, 15 német, 2 orosz és 2 zsidó. Ha mindenben elfogadjuk az intézet igazgatósága által összeállított statisztikát, akkor is megállapíthatjuk, hogy a tanulóknak több mint egyharmad része magyarnak vallotta magát. Kétségtelen, hogy még többen is vannak magyarok a tanulók között, — egyesek azonban vélt célszerűségi okokból nem akartak szint vallani. A szülők egy része gyermekének sorsán akar könyiteni, amikor megtagadva nemzetiségét és anyanyelvét átorientálódik idegen vizekre s oly nemzetiségűnek vallja magát, amelyhez semmi köze sem volt s amelynek nyelvét sem érti jóformán. Biztos tehát, hogy több a magyar középiskolás diák Rozsnyón, az viszont egészen bizo­nyos, hogy ha megnyílna végre a magyar középiskola, akkor a magyar tanulók szá­ma hamarosan elérné, sőt túl is szárnyalná a szlovák tanintézet létszámát. Mindezekből az állapítható meg. hogy a magyarságnak Rozsnyón föltétlenül szük­sége van magyar középiskolára vagy leg­alább is párhuzamos magyar osztályokra. Ahhoz szó sem férhet, hogyha fölállítanák Rozsnyón a magyar középiskolát, ne özön- lene a vidékről megfelelő számú magyar diák. Az iskola kielégítő látogatottsága föl­tétlenül biztosítva lenne. Sokan keresnék fel az intézetet olyanok is, akik elől eddig el volt zárva az anyanyelvű magasabb szel­lemmi továbbképzés lehetősége. Ma, sajnos, még nem tartunk itt, mert sem magyar gimnázium, sem magyar polgári iskola nincs Rozsnyón, de nincs magyar polgári a szomszédos szinmagyar PeL-őcön sem. Szlovák tannyelvű ellenben van. Mindezek után nem túlozunk, amikor azt állapítjuk meg, hogy a középiskolai oktatás szempontjából a Sajóvölgye magyarságá­nak a legmostohább a helyzete. Hogy mi­ért van ez igy, ezt senki sem tudja megin­dokolni. Bizonyos, hogy a Sajóvölgyének magyarjai sem rosszabb polgárai az állam­nak. mint a más vidéküek. ők is épp úgy katonáskodnak, épp úgy fizetnek adót s nekik is épp olyan jogaik vannak az anya­nyelvükön való oktatáshoz, mint a más vi­déken élőknek, vagy a más nemzetiségű polgároknak. Tizennyolc éve, hogy megszüntették az önálló magyar középiskolát Rozsnyón s tíz éve, hogy elhangzott az utolsó magyar szó. az állami reálgimnázium katedrájáról. Az­óta meglehetősen sok Idő telt d. de tigyláí- szik, ez nem volt elégséges ahhoz, hogy az illetékeseket jobb belátásra és megértésre hangolja. Rozsnyó város köíönsége a tanév végén s az uj tanév küszöbén mindig feljojdul s megmozdul, hogy életrekeltse a magyar kö­zépiskolát. Ebben a mozgalmában maga mellett látja nemcsak a város és a járás, hanem a szomszédos Járások minden ma­gyarját. Nagy területen Összefüggően, nagyszámban élő magyarság jogos meg­mozdulása ez. amelyet mindaddig folytatni fognak, mig a jobb belátás diadalhoz nem segíti ügyeket. Tizennyolcadszor ismétlődnek meg ezek a panaszok, de eddig mindig a pusztába ki* Bercsényi Miklésné kerti filagoriáját szállították haza a kassai ház pincéjében talált ládákban? Dr. Wick Béla kanonok érdekes felvilágosításai KASSA. — (Kassai szerkesztőségünk telefon- jelentése.) Érthető feltűnést keltett nemcsak Kassán és Szlovenszkón. de mindenütt, ahol magyarok élnek, az a hír, hogy Kassán a Fő- uccán lévő Bródy-féle házban harminc ládát ta­láltak, amelyek annak idején a kassai muzeum elmére érkeztek Rodostóból. A ládák egyirészét egyelőre a Keletszlovenszkói Múzeumba szállí­tották, a másik részét pedig ideiglenesen a Hó­hérbástyában helyezték el. A ládákat a müem- emlékvédő bizottság kassai képviselője, dr. Po­lák muzeumigazgató fogja felbontani s ő fog a műkincsek sorsáról dönteni. Polák igazgató je­lenleg szabadságon van és igy egyelőre nem le­het biztosan tudni, hogy milyen értékű műkin­cseket rejtenek a vasládák. A városban és Szlovenszkón fantasztikus hí­rek terjedtek el a láda tartalmáról, majdnem mindenkinek megvan a maga feltevése, hogy mi­lyen műkincsekről van szó. Szerkesztőségünk felvilágosításért dr. Wick Béla kanonokhoz, az országos hirii műtörténészhez fordult, aki külö­nösen a kassai műemlékek nagy ismerője. Dr. Wick Béla a következőket mondotta: — Homályosan visszaérni ékszem arra, hogy 1906-ban II. Rákóczi Ferenc kassai temetése so­rán kiállítást rendeztek, melyen összegyűjtöt­ték a különféle Rákóczi-relikviákat. Akkor me­rült fel az a terv, hogy a relikviák részére a mu­zeum háta mögött lévő elemi iskola helyén Rá- kóczi-muzeumot létesítsenek. Ez a terv nem va­lósult meg, nem tudom miért, de valószínűen anyagiak híján. Akkoriban Eperjesen tartózkod­tam és csak távolról szemléltem az eseménve­LEGÚJABB SPORT Németország eldöntetlenül mérkőzött Hollandiával a Horthy Kupában BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk tele­fonjelentése.) A Horthy-Kupa mérkőzések j során ma délután az első meglepetés adó­dott. Németország Hollandiával ltl (0:1) j eldöntetlenre játszott. — Franciaország | Ausztriát viszont 3:2 (2:2) arányban győzte? le. — Magyarország Belgiumot 4:0 (3:0)-ra* verte meg. Magyarország 1937. évi 4X200 méteres j gyorsuszóstafétabajnoka a BEAC 9:3C6, 2. UTE 9:40.4, 3. MESE, Eger. Az osztrák—magyar hölgymérkőzés első eredménye: 100 méteres hát: Ács (magyar) 1:25.8, 2. Győrfy (m) 1:26.2, 3. Wagner (osztrák) 1:27.4. — 200 m. mell: Seeböck (o.) 3:13 osztrák rekord! 2. Szigeti-Varga (m.) 3:17.2, 3. Hetényi (m.) — 400 méteres gyors: Harsányi (m.) 5:52.4, 2. Ács (m) 6:16.8, 3. Ottinger (o). Claude is Irta: Borsody István győződjem, igaz-e, amit. 'hires/telnek: hogy télire elrakott befőttes üvegek sürü sora áll a kádban. Nem folytatom a Msztaság keresztes hadjáratát Claude és GéraTd ellen. A „család szemefényei“ Franciaországban nem „csillognak“, nem „fény­lenek“ . . . Nálunk a gyermek fogalmával együtt­jár a tisztaság. Érzékenyen gondolunk a gyermek tiszta lelkére 8 ha már másképp nem óvhatjuk a „romlott“ világ szennye ellen, legalább tisztán- tartjiuk, atnig kicsi és gondozható. A „tiszta“ gyerekszoba fehérsége nemcsak egészségügyi fo­galom nálunk, hanem ennél több: hit és, vágy, amit szeretettel és gondos cselekedettel ápolunk. De ki kételkedhet a francia szülő szeretetében és gondosságában? Hiszen a francia ember ’éppoly szeretettel csüng gyermekén, mint a magyar szü'ő, — a gyermek számára takarékoskodik, a gyermek az életcélja, Claude és Gérard mindent megkap, amit francia gyermek megkaphat, amit francia szülő gyermeke kedvére elképzelhet. De a ..nevelés“ apró, gondos csínját -bin j át a francia szülő nem-igen ismerheti; nem ismerheti, mert a legtöbb figyelem, apró gond a „tisztaság“ köve­téséből származik — legalábbis nálunk. Ä francia szülő nagy szeretettel nevel, de kevesebb figye­lemmel. Nem veszi annyira észre gyermekét, mint a ..középeurópai“ szülő, nem tart rajta számon minden kis foltot, nem gondoz minden kis helyet, a gyermek szabadabban nő fel — s talán jobb igy, vagy rosszabb? — ítélet itt alig mondható. A francia ember nem nevelhet másképp. A fran­cia nem adhatja föl egyéniségét, nem olvadhat föl soha teljesen, még a családban sem: a család­tagok is „egyének“, — individuumok és ezt tisz­teletben kell tartani. Nem történhet ez tudatosan, de ha ki lehetne boncolni Gérard papájából, hogy miként vélekedik négyéves fiacskájáról, hiszem, hogy be lehetne 'bizonyítani: tiszteli egyéniségét. A szülő természetesen tiszteletben tartja saját individuumát is. S ha a „szülői individuum“ este elmegy egy kávéház terraszára, magával viszi gyermekét is! Ugyan miért? Azért-e, mert neki is juttatni akar valamit az esti kimenő szépségé­ből? Úgy hiszem, nem! Mert a gyermek, szegény, ásít, unatkozik, elalszik az anyja karján; vagy pláne a gyerekkocsiban fekvő csöppség biztosan nem vágyik a vidéki bonviván pikáns párisi vic­ceire, — amit sirva vesz tudomásul (szórakozó szülei gondos társaságában), ahelyett, hogy ott­hon aludna csöndesen, édesen . . . Tizenegy után, mikor már a felnőttek is lassan elfáradnak, rosz- szul lesz az ember, ha végignézi, az „éjszakázó“ gyermekeket. A közéipeurópai anya vére biztosan forrni kezdene és az önzés, lelketlenség, tudat­lanság vádjaival temetné el a francia anyát. Pe­dig a francia szülő nem vét törvény ellen, csak szokást gyakorol — ée ezzel a legerősebb tör­vényt tiszteli . i . Mindenesetre ismeretlen előtte Claude és Gérard nagy francia vidéki diákjóléti intézmény igazgatójának gyermekei. A szülő jel­lemei legjobban gyermekét! — se szabály Fran- oiaországban kevesebb kivétellel érvényes, mint másutt, ahol a tradíció (és a családi tradíció) gyöngébb lábon áll, mint éppen Franciaországban. Ezért ismerkedjünk meg előbb a szülőkkel. Az igazgató ur magas, vékony ember. Forró nyár­ban is fekete ruhában jár, mert talán elfelejtett ruhát váltani a meleg idő jöttével. Erre vall min­denesetre ellhordott öltönye. Nadrágja vasalafla- nabb már nem lehetne, a ráncok és gyűrődések völgyeket, dombokat képeznek — különösen a térd körül. Sok pecsét is látható, ami fekete ala­pon különösen .érvényesül. De gomblyukában dí­szeleg a vékony piros szalag, ami a francia haza iránt tanúsított érdemeit bizonyítja. A ruha való­ban nem teszi az embert Franciaországban, s Claude és Gérarö papája kitűnő polgár. Takaré­kos, ami eovánv arcán is látható. De gondosan vezeti a reábizott intézetet s esténként az intézet gyönyörű, lombos fái alatt a kapussal 'beszélget, aki viszont igen jóltáplált ur, mert az igazgatótól eltérően, az intézet konyháján étkezik. Az igaz­gató ur kezet fogott Lebrun urra.1, a francia köz­társaság elnökével, aki személyesen avatta föl az iutézetet (mert, a francia vidék nagyon számon- tartja az ilyen kitüntetéseket). A francia demo­krácia szellemében az igazgató ur most esténként & kapussal fog kezet, miközben kölcsönösen jé éjszakát kivánnak egymásnak.— Az igazgató ur felesége a háztartást vezeti; esténként megjele­nik a kertben nagyon ízléstelen, rosszulszabott és mindig ugyanabban a ruhájában. Az igazgató ur és felesége elhanyagolt külseje után ne várjunk túlságosan gondozott gyereke­ket. A gyermekeknek seho.1 sincs tulnagy érzé­kük a tisztaság iránt, de mi, jó középeurópaiak megszoktuk, hogy a szülők nem értenek egyet a Claudok és Gérardpk „természetes“ hajlamaival és őrködnek tiszta külsejük fölött... Ezzel szem­ben, azt hiszem, kevés francia gyerek kapott ki már azért, mert bepiszkolta magát... Szülők és gyermekek egyetértőén megvetik a pedáns ké­nyeskedést és tudomásul veszik, hogy az ember élete közben nem lehet tiszta, ha egyszer bepisz­kolódik.,. És ha nem oél & tiszt^ág — igazuk van a franciáknak: hiábavaló harc a mosakodás, mert hatása úgyis kis időre terjed. E beletörődő böloseeógnék köszönhető, hogy a nyolcéves kis­lány, Claude szandáljából változatos színekben kandikál ki két kis láb, s hogy a négyéves kisfiú, Gérard egyenesen tuleágba viszi a tisztátalansá- got. Nem nézek be az igazgató ur családi szen­télyébe. Csak annyit tudok még, hogy éjszakára vastag függönyökkel záriák el az ablakokat, mert nyitott ablaknál nem szokás aludni. Kiváncsi tu­lajdonképpen a fürdőszobára lennék, hogy meg­Ákö szó sorsára Jutottak. Pedig tizennyolc év nagy idő! Azóta sok minden megváltoz­hatott volna. A kormánykörök ugyan szám­talanszor elismerték a magyarok magas kul­turáltságát s nemzeti kultúrájukhoz való jo­gukat. Az anyanyelv tiszteletbentartásáról megnyugtatásul gzánt kijelentések hang­zottak el különösen az utóbbi időkben. Ezek az ígéretek mindenesetre szépen hang­zanak. a sajóvölgyi magyarságnak azonban nem ígéretekre, hanem tettekre — magyar tannyelvű középiskolai oktatásra — van szüksége. Beváltatlan ígéretekből kapott már eddia is plom>ti két. Hogy a ládáikban mi lehet, arról nem tu­dok, de annyira visszaérni ökszem, hogy azért nem bontották fel azokat, mért nem tud­ták hová elhelyezni a bennük lévő relikviákat. A továbbiakban elmondotta dr. Wick Béla. hogy valószínűleg gróf Bercsényi feleségének, gróf Csá­ki Krisztinának a filagóriájáról van szó, amely Rákóczi rodostói házának kertjében állott. A kas­sai származású grófnő követte férjét a száműzetés­be és kitartott vele haláláig. Nincs tehát kizárva, hogy ezt a filagóriát is lebontották és Kassára szállították. Megemlítette a kanonok, hogy egyik ismerőse, aki nemrég Rodostóban járt, elmondta, hogy már csak az a kápolna van meg, amelyben Rákóczi Ferenc minden nap imádkozott. Az a terv merült fel, hogy a kápolnát is lebontják és Magyarországra szállít­ják. az anyai törvénynek az a fajtája, amely meg­szünteti a szülő „egyéniségét“ és arra bírja, az anyát, hogy összes idegeivel, minden lélegzetével a gyermekkel és a gyermekért éljen. Az „önfelál­dozásnak“ ez a módja idegen lehet a francia anyák előtt. A francia természeten kellene erő­szakot elkövetni, hogy a francia anya lemondjon teljesen önmagáról és tudatosan annak éljen, hogy a gyermek reggel tetőtől talpig megmosd­jon, tiszta ruhában legyen, este nyolckor lefeküd­jön — és közben még számontartson millió dol­got, ami egy kisember életében a mi anyáink meggyőződése ezerjnt fontos és nélkülözhetetlen. Az ilyen, magatartás „megszüntetné“ az anyát és „megsértené“ a gyermekét, mert mindketten, ha korkülönbséggel ;ie, de önálló emberek . . . C aude és Gérard — a francia gyermek — je­lenti Franciaország jövőjét (mint mindenütt másutt). Ennek tudata mélyen él a francia szülő lelkében; a gyermek istenitésének példái francia földön bőven gyűjthetők. De a „kivitelben“ meg­lepő dolgokat fedezhet föl az idegen. — Nem csoda aztán, ha a francia nép degene­rálódik! — idegeskedik egy bécsi asszony, mikor' látja, milyen nyuzottan vonszolják haza éjfél felé a szülők „féltve őrzött“ kincsüket, az alig iskola­köteles gyermeket . . . Valóban sokat hallottunk a franciák „degene- rálódásáról“. — A nagy francia forradalom ide­jén Franciaország volt Európa legnépesebb or­szága. De a nagy „erőfeszítés“ után — ahogy a forradalmat nevezik — megszűnt a szaporodás és a születések száma ijesztően csökkent, A „ba­ráti“ figyelők" siettek 'megállapítani: Franciaor­szág beteg! — s ha felőliünk jövő anyák szeme,, megakad a francia gyermeknevelésen, hamar pál­cát törnek: „Nem csoda . . — De a szocioló­gusok mást állapítanak meg: a francia szaporo­dás hiányának inkább „materiális“ okai vannak. A francia polgár „vagyonkáját“ nem akarja fel­osztani a sok gyermek közt, kevesebb utóddal inkább beéri, hogy anyagilag biztosíthassa őket... És ami a „higiénét“ illeti, nincs-e igazuk azok­nak, akik azt mondják: nem lehet beteg a nép, amely a bigióna ijesztő nélkülözését oly játszi könnyén viseli, mint a. franciák . . . Végül el ne felejtsük: a franciák nem az ágy alatt, nem az á lomásokon, s nem gyermekeik pontos mosdatásában, vagy lefektetésében tarta­nak rendet. — hanem, ahogy mondani szokás, a fejükben. Mi, „rendetlen“ fejtíek, ezt a rendet nem mindig értjük, de legtöbbször csodáljuk alkotá­sait. — A kis-piszkos Gérard könyveit (ha talán írni fog) mindnyájan olvasni fogjuk . . . Berlin hétszásadik sziiieiésnapiát ünnepli BERLIN. — Egy teljes hétig tartanak azok’ az ün­nepségek, amelyek szombaton kezdődtek meg Berlin­ben: nyolc napon át ünnepli hétszázadik születésnap­ját a német birodalom fővárosa. A ma 884 négyzetkilométeres területű és 4,242.000 lakosú német főváros ugyan jelentékenyen idősebb, mert hiszen már a VI. században germán települések voltak a Spree és a Havel vidékén, de 1237-ben tű­nik fel Berlin neve először egy történelmi okmány­ban. Akkoriban az okmány szerint két kis falu állt a Spree kétoldalán: Berlin és Neukölln. Érdekes, hogy ez a két városrész ma is az óriási német fővá­ros magját alkotja. Neukölln ma is ugyanezzel a névvel egyik kerülete Berlinnek. Berlin talán valamennyi európai város közül a legszéditőbb fejlődésen ment keresztül. Elég arra gondolni, hogy már a XVII. század elején 20.000 la­kosa volt. Ma négy és egynegyed millió lakosa van Berlinnek — éjjel. Nappal körülbelül hárommillióval több, mert a szomszédos falvakból és városokból milliók özönlenek be berlini irodájukba és munkahe­lyeikre. A város nagyságáról akkor alkothatunk ma­gunknak igazán képet, ha arra gondolunk. , hogy légvonalban észak-déli irányban 38, kelet-nyugati irányban pedig 45 kilométer hosszú. A legszéditőbb iramú fejlődésen az utolsó négy esztendő alatt ment ét Berlin. Dr. Lippert főpolgár­mesterhez fűződnék olyan építkezések, amelyeknek nincs párjuk egész Európában. Többek között ő alat­ta épült fel a Stadion,, amely az egész nemzetközi sportvilág bámulatát és elismerését kiváltotta, ö alatta épült Tempelhofban a viiáglegnagyobb repü­lőtere, amely ezenfelül még azzal a nevezetességgel bir, hogy úgyszólván a város kellős közepén van. Rendkívül érdekes építmény az uj légügyi miniszté­rium palotája is, amelyben nem kevesebb, mint 2100 terem és hivatali szoba van és a minisztérium folyú­. ___1- _ I_________.ILI- —!..m. « - ’ "

Next

/
Thumbnails
Contents