Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)

1937-08-15 / 185. (4331.) szám

Helyszíni közvefiíésa világ asszonyainak nemzetközi békefrontjáról Villáminterjú a budapesti kongresszus legérdekesebb tagjaival BUDAPEST. — Másodszor gyűltek össze a közelmúlt napokban a Nemzetközi Asszony- hét résztvevői Magyarország fővárosában. Öt­száznál több előkelő külföldi hölgy érkezett Budapestre azzal a nemes gondolattal, hogy az asszonyi lelkek szolidaritásán keresztül megsze­retve, megismerve egymást, tárgyaljanak a világ­béke megteremtésénk lehetőségeiről. A Nemzetközi Asszonyhét résztvevőit -— amint a PMH olvasói a megjelent tudósítások nyomán tudják — meleg szeretettel fogadták Budapesten. Az Asszonyhét mozgalmas prog­ramjának talán legszebb és legérdekesebb feje­zete a Szent Gellért-szálló terraszán rendezett, nagyszabású ismerkedési estély volt, amelyre érdemes most részletesebben visszatérnünk. * A meghívó ugyan este 9 órára szól, de még féltizkor sincs együtt a társaság, ami nem is csoda, hiszen hölgyekről van szó, mégpedig egy nagy nemzetközi forgatagról, tehát nagyon is érthető, hogy senki sem akar első lenni, mert a hölgyek ezen a téren csodálatosképpen szíve­sen átengedik az elsőséget — másnak! Tiz órá­ra azonban mindenki itt van. A Hullámfürdő terrasza ranyogő fényárban úszik, a zene halk melódiákat játszik, Paris London, Newyork illatfelhői szállnak a leve­gőben, ragyogó brüliánsok fénye kél verseny­re a kairó török hölgy fekete szemének tüzé- vel. Pazar toalettek! Valóságos divafcrevü. A Nyu­gat nagy divatfejedelmeinek kiszámíthatatlanul szeszélyes fantáziája találkozik a népviselet és népművészet ősremekeivel. Mert a nemzeti viseletek sem hiányoznak a nemzetek nagy találkozójáról. Itt van a holland hölgy kopogós facipőjében, a flamand nő csip­kés fehér fejkötőjében, a magyarok szinpompás matyó, sokác és kalotaszegi népviseletükben és, hogy áz Ezeregyéjszaka tündér világából semmi sem hiányozzék, hogy teljes legyen a varázslat, itt van a hindu hölgy is teljes keleti pompjában és csodálatosan nagy sötét szemével álmodozva néz a fotóriporterek lencséjébe. Közel egy órája, hogy itt vagyunk, de magyar szót még nem hal­lottunk. Mintha valami nagyon előkelő külföldi hotel terraszán ülnénk és nem Budapesten. Az il­lúzió teljes, mert a Gellért-szálló és a Hullám­fürdő pazar pompája az idegeneket is csodálat­ba ejti. Angol, német, francia, török, flamand sőt hindu szavak keringenek a levegőiben és olyan teljes a bábeli nyelvzavar, hogy teljesebb még a bibliai képben sem lehetett. Festői csoportok rajzolódnak. Grand-toalet- tek és paraszti népviseletek ölelkeznek össze. Magnézium lobban. Érdekes megfigyelni, hogy a külföldi dámák kalap nélkül, lokniba szedett hajjal és harisnya nélkül, görög szandálban je­lentek meg. A magyar hölgyek ehhez képest a most annyira divatos, bársonyból fonott abron­csot viselték, amit két pánt tart össze a frizu­rán és amit egyaránt viselnek délután és este is. Csupa asszony és leány mindenütt. Férfi alig van jelen. Kivéve az újságírókat, fotóriportere­ket és azt a néhány derék csöndes férjet, akik a világ másik végéről kisérték ide feleségeiket és most szerényen, némán hallgatnak, olyan megbékélten, ahogyan ez a hires asszonyok jól nevelt férjeihez illik. Hirtelen csönd támad. Dr. Spumé-Bárdos-Fcltoronyi Magda lép a mikrofonhoz és angol nyelven üdvözölte a tár­saságot. Szavai után megindul az ismerkedés és termé­szetesen munkába lépnek az újságírók. Sorra lá­togatják az asszonyokat és itt-ott tavalyról már régi jó ismerőst üdvözölhetünk, őszinte öröm­mé! látjuk viszont a bűbájos Solveig Lie Bahy-t, a kitűnő norvég kollégát, az „Aften Posten” munkatársát, aki nemcsak ígérte tavaly, de va­lóban cl is jött Norvégiából Budapestre, a má­sodik Nemzetközi Asszonyhétre. Bár nemzetkö­zi viszonylatban is híres ujságirónő. sőt az asz- szonyhetek tiszteletbeli titkára az összes északi országokban, vele mégsem beszélhetünk most, mindössze egy mosoly-interjú, egy kézszoritás és máris sietünk tovább. ♦ Aziza, Abd el Raztík Pacha. C9Y gyönyörüszép kairói hölgy kelti fel az ér­deklődésünket . Tekintettel az idő előrehaladott­ságára — tiz perc múlva 12 óra — és arra is, hogy még több interjút kell lebonyolítanunk, csak egészen röpke kérdéseket teszünk fel. — Volt-e már Budapesten, Madame? — Oh, igen, többször is, de mindig úgy ér­zem, hogy először vagyok itt! ... __ ?! — Igen, igen, ne csodálkozzék, kérem, de ez igy van! Mindig úgy érzem, hogy először járok itt, annyira megkap ennek a városnak a mi keleti értelmünkben is csodálatos szép­sége! És ezt az érzést fokozza még az is, hogy minden alkalommal, valami újat, valami szé­pet fedezek fel itt! — Mi tetszett a legjobban? i flfpjt' — A város tündéri szépségén kívül ppiV" az a páratlanul szives fogadtatás, amivel minket — külföldieket — fogadtak. Mi, keleti emberek — igy mondja, hogy „emberek", tehát ebből is láthatjuk, mennyire felszabadul­tak már keleten a nők! — megszoktuk a meleg­séget, sőt a forróság sem ismeretlen előttünk, de ennyi forróságot talán még a mi trópusi na­punk sem tud árasztani, mint amilyen a ma­gyar szivekből árad felénk! — Köszönöm az elismerését, asszonyom és most valamit Kairóról. Milyen az élet ott, a Tá­vol Keleten? — Egészen modern, egészen európai. A nők ugyanolyan szabadok, mint Európában. Renge­teg a női orvos, ügyvéd. Ötszáz fiatal leány jár az egyetemre. A háremek -nincsenek betiltva, mint Törökországban, de ezzel szemben óriási tért hódítanak a feminista mozgalmak is. Az egyiptomi nő alig tud betelni a szabadságával és ez érthető is! Jómagam is tagja vagyok a fe­minista mozgalomnak. — Mi a véleménye a Nemzetközi Asszony­hétről, Madame? — A lehető legjobb! Hát van-e annál szebb, nemesebb gondolat, mint az, hogy a világ asszonyai, hit- és fajkülönbség nélkül, összefognak, hogy a jóságukon, szerefcetükön keresztül megteremtsék a világbékét!? — A saját személyéről valamit, Madame. — Ugyan mit mondhatnék én magamról?! ... Özvegy vagyok és rengeteget utazom. Utazá­New-Zeeland kettős szigete Ausztrálián túl fek­! " szik a Délamerika felé vezető tengeri utón. A Déli Sark innét már sokkal közelebb van, mint Magyarország, — alig egyharmada az útnak. Az Auckland—New-Zeeland-i angol kórház mütőter- mének ablakai alatt pálmák s távol a láthatárig a Csendes-óceán. Nehéz műtétre készülnek az an­gol orvosok s a balomban heverő nikkelszerszá- mok között a legfontosabb helyet foglalja el egy készülék, amely valósággal úgy szerepel 'a kések, ollók, csipeszek seregében, mint az emberi testben a szív. Mindegyik életbevágóan fontos, de ez maga az élet. Aki kezébe veszi, meghatott elisme­réssel mondja: „Hungarian invention“. Magyar ta­lálmány. Berlin. A német orvosi szakfolyóiratok hónap- ról-hónapra számontartják annak a szenzációként ható operációs műszernek a sorsát és eredmé­nyeit, amit szakmai nyelven Bud-sehes YerfaihTen- nek, Bud-féle eljárásnak neveztek el. E kettő ugyanaz. Angolul invention, németül eljárás. Az első a szerszámot hangsúlyozza, a másik azt, amit a szellemes szerszám művelni tud. * Budapest, Margit-kórház. Ezen a kicsiny, dó jól felszerelt, és nagy szellemi munkát folytató' klinikán Búd György a főorvos. Róla nevezték el az eljárást és ő a találmány kigondolja, Műtő- termének egyik héten oxfordi, másikon csikágói látogatója akad s nincs az a külföldi sebész­professzor, aki budapesti tartózkodása alatt el­kerülné. Amit kigondolt és sikerrel megvalósí­tott, értékben és hatásban nagyon emlékeztet a másik nagy orvosra, Semmehveisra és körülbelül azonos eredménnyel. Azonos kóreset, ami más kórházban havonta következetesen öt-hat halál­esetet okoz, Búd kórházában évenkint egy áldo­zatot visz el, ez pedig hetven koporsó-küfön'bség. * Megszámlálhatatlan az az ok, amivel a szenvedő ember operációs-asztalra kerülhet. Mindegyük mű­tét altatással kezdődik, mert ébrenlétben talán egymásután őrülnének meg a szenvedők. A meg­szokott régi altatószer az ether, amit belélegzés­sel adagolnak, vagy ha a tüdő roncsolt, vagy más saim közben az édesapám nevét viselem, miután ő a kísérőm. Bécsben ért utói a Nemzetközi Asszonyhét meghívója és most itt vagyok négy egyiptomi honfitársnőmmel együtt. * Nagy társaságtól körülvéve ül az egyik asz­talnál Comélia Hoogendijk kisasszony, a rotterdami női rendőrség parancsnoka. Érdekes, markáns arcú, őszülő hölgy, akin meg­látszik, hogy szívesebben ülne az Íróasztalánál, mint itt, ebben az illatfelhős nagyvilági for­gatagban. Szívélyesen mosolyog, amikor fel­tesszük a kérdést: Mi a szerepe a női rendőrségnek Rotter­damban? — A családi élet tisztaságának a védelme és főleg az elvadult gyermekek megfékezése. — De igen sok gondot okoznak nekünk a kikötők ezer veszélye között élő lányok de a legtöbb munkát mégis a manapság annyira le­romlott családi életek adják. Mert a legkénye­sebb családi ügyek hátterét is nekünk kell ki­bogoznunk és nekünk kell állást'foglalnunk a legsúlyosabb kérdésekben is. — Meggyőződésem, hogy a nő szerepe a rendőrség kötelékében óriási jelentőségű, ami érthető is. Nő a nőhöz több bizalommal van, mint a férfihez. Hogy ezt a bizalmat csak fokozzák, ezért nem viselünk uniformist sem. — Hány női rendőr van Rotterdamban, Ma­demoiselle Hoogendijk? — Három főtiszt és tizenöt „legény“ — adja meg készségesen a választ.-— Járt-e már Budapesten ezelőtt is? — Hat-hét évvel ezelőtt voltam itt, akkor a Pannónia-fszállóban laktam és nagyon boldog vagyok, hogy a Nemzetközi Asszonyhét vissza­hozott a miagyarok gyönyörű fővárosába, ami­hez foghatót keveset láttam még Európában. És az a páratlan vendégszeretet, amivel itt fogad­ják az embert!! * Nem messze a mikrofontól, fapapucsos, pa- raszt'kendős flamand tejesasszonynak öltözött akadálya van, injekciós tűvel a vérbe viszik be. Egyik szervezet se bírja egyformán az éthert, sőt olyan ás van, amelyik sehogyan sem bírja, Bizo­nyos, hogy ezer elaltatott közül mindig akad, aki az operációs asztalon már altatás közben meg­hal. Műtét után pedig következik az éther utó­hatása, ami maga egy külön, leküzdésre váró be­tegség. A német klinikai laboratóriumok az étfher ki­küszöbölésére hosszú munkával kísérleteztek egy veronál-családba tartozó uj altatószerrel, mely a páciensek nyilatkozata szerint úgy hat, mintha az ember már a mennyországban lenne, s ez a szer „Evopan“ néven lassan terjedt el, mert igaz, hogy semmi kellemetlen utóhatása nincs, de vi­szont az is igaz, hogy az ettől elaltatót-tak közül még többen haltak meg, mint az éthertől. Az em­beri szervezet ezzel szemben még fokozottabban és még sokfélébb változatban érzékeny, tehát a kitűnő szerhez külön kellett találni olyan keze­lési módot, amely a veszélyes hátrányt megszün­teti, az, előnyeit pedig előtérbe hozza. Ez a keze­lési mód a Bud-féle eljárás, a hozzávaló szerszám pedig a találmány. A találmány messze túlhaladta az eredetileg kitűzött célt. . Legalább látásból mindenki ismeri az injekciós fíil és a vele összefüggő pravaz-fecskendőt. A fecskendő a tartály; ami benne van, az az injek­ciós tü közvetítésével egyetlen nyomással kerül az érbe és a következő pillanatban a szivbe. En­nek a szerkezetnek tulegyszerü mivoltán ,pusztult el már számtalan élet. Amikor minden szervezet igénye, állóképessége, lényeges természete más és más és a pravaz-fecskendő köbcentiméter-tartal­ma pedig ugyanaz, ez az azonos mennyiség és minőség az egyik ember számára életet, "a másik­nak halált jelentett. Ha a pravaz-fecskendő példáiul a régi kovás- puskához hasonlítana, úgy a Bud-féle kombinált miiszer valóságos gépfegyver. Több tartállyal, ál­lító csapokkal, különböző ki- és bevezető felsze­reléssel. Az egész szerkezetet — ami különben csak valamivel nagyobb, mint egy tenyér — a műtét kezdetén rákapcsolják az operálandó kar­jára., injekciós tűjét bevezetik a főérbe, s most már a* emberi szervezet egészen a szívig nyitva ■■ Ilii IMIIM Mi Ilii ...........I.....— M Hä ^éftfe^veu Világhírű uj magyar orvosi találmány hölgy diskurál élénken a társaságával, |j s: Christine Hausse asszony Antwerpenből, Belgium egyik legkiválóbb nő! pedagógusa, a hires szociális iskola igazgatója. Kedvesen, közvetlenül szőrit helyet maga met* lett és élénken válaszol kérdéseinkre. — Iskolaigazgató vagyok. A belga iskolákat vezetem. Koedukációs iskolák ezek, a gimná­zium és egyetem között, 18—36 éves tanulók- számára. Feladatunk nemcsak tudományos, da emberbaráti is. Főleg a börtönlakók feltételes szabadláhrahe- lyezésénél fejtünk ki szociális tevékenységet, — Fontosnak tartja-e, Madame, a Nemzet­közi Asszonyhét világviszonylati gondolatát? — Rendkívül fontosnak! Én, aki négy évig mint ápolónő vettem részt a világháborúban és végigszenvedtem annak minden borzalmát, egész szivemmel méltányolni tudom a világ asszonyainak azt a mérhetetlen értékű nagy összefogását az emberiség legszömyübb rákfenéje, a hábo­rú ellen! — Meddig marad Budapesten, Madame? — Pár napra terveztem a látogatásomat mindössze, de annyira megkapott ennek a csodálatos város­nak minden szépsége és az a világhírű ma­gyar vendégszeretet, amit most már magam is megtapasztaltam, hogy itt maradok a Szent István-napokra is. — Annál is inkább, mert előadássorozátokat fogok tartani Belgiumban Magyarországról. * Éjfél után két óra. Táncol az egész kong­resszus. Az egyik sarokban egy pohár cocktail mellett véletlenül felfedeztük Mrs. G. H. Dajmond, városi tanácsnokot, aki Plymouthot képviseli a Nemzetközi Asz- szonyhéten. Kedves, molett, joviális hölgy, aki rögtön azzal kezdi, hogy beutazta az egész vi­lágot, legutóbb Belgiumban, Németországban és Franciaországban járt, de sehol sem érezte ma­gát ilyen jól, mii* itt, Budapesten. A Pannóniá­ban lakik, egy hétig marad, azután Bécsbe megy. Tekintettel az előrehaladott időre, mélyebb fejtegetésekbe nem bocsátkozunk a kedves amerikai hölggyel, hanem elbúcsúzunk szépen és sietünk a taxiállomás felé, miután lekéstük már az utolsó villamost is. Hajnalodik lassan. Kelet felől dereng az ég, mintha csak a világ­béke ragyogó sugarai törnének elő az emberi fényre, melegségre vágyó, de szándékosan el­zárt, elsötétített zugaiból! ... SZIRMAY-KABOS MARGIT. van minden pillanatnyi he avatkozás számára. Mert a készülék másodperc-töredékek alatt akár egy tucat injekciós anyag közt választhat és át­kapcsolhat egyikről a másikra. Adagolhat alta­tót, — vérátömlesztésnél vért, — cukrot, élénki- tőt, lankasztót. Pillanatok alatt vegyíthet, hígít­hat, sűríthet és az adagolásnak olyan tempót ad­hat, ami a pillanat helyzetének legjobban meg­felel. Az operáló valósággal kezében tartja az operálandó szivét és életét és úgy játszhatik rajta, mint a virtuóz a zongoráján. Egészen uj tapasztalatok gyűlnek halomra az orvos számára és kibővül a látókör. Az egyik mütőorvos ezzel a pravaz-gépfegyverrel valóságos záróttizet állít az életveszély és halál elé, s ezalatt a másik ma­gát a műtétet hajtja végre a legnyugodtabb kö­rülmények között. A korszakos újításnak és kézzelfogható sike­reinek két következménye van az orvostudomány szellemi vonalán. A német laboratóriumok az uj lehetőséggel kapcsolatban egészen megváltozott skálában keresik az injekciós anyagok tökéletesi- tését és bővítését, a másik pedig az a várakozás, ami ma még tul-vakmerőnek látszik és csak bá­tortalanul nyer hangoztatást, hogy talán közel van az idő, amikor többé már senki sem fog meg­halni az operációs asztalon. Túlontúl ismerjük már a halál gépfegyverét, amely egészséges életeket olt ki, de ugyíátszik. hogy az élet gépfegyverének első típusa is már elkészült, amely a halál ellen szór pergőtüzet. (Budapest, augusztus.) A Kis Magyarok Lapja rejtvényszelvénye A 33 számú rejtvényeket megfejtette: (olvasható név és pontos cim?)

Next

/
Thumbnails
Contents