Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)
1937-08-15 / 185. (4331.) szám
Irta: Ónody Zoltán, a prágai MÁK elnöke Tudom, valóságos közhely az a megállapítás, hogy az ember hangulatok játékszere, de ez mit sem változtat ennek igazságán és általában nem szabad lebecsülnünk a közhelyeket. Az emberi élet köznapi tartalmát közhelyek alkotják. A hold is közhely. a nap is, a szerelem is, a göncöl szekér is, a föld is, a kenyér is, aminek az elégtelenségéről annyi sokat írnak és beszélnek. Hányszor megesik velünk, hogy egy banális, könnyű muzsika hallatára önkéntelenül is abba a hangulatba sodródunk, amiben a darab szerzője volt, amikor a megszületett melódiát először fektette az ötvonal közé. Személyekre, élményekre való visszaemlékezések is hangulatot váltanak ki belőlünk. így van ez a könyvek olvasása közben is, csak mig a zenehallgatás, mélázó visszaemlékezés nyomán támadt hangulat elernyeszt, addig emez hosszas gon- dolatérlelődési folyamat megindítója lehet, ami a hangulat elmúltával cselekvésre késztető hajtóerővé változik át, ambicionál, eszme szolgálatába állít. Mindenkinek vannak érzéskisérte hangulatai és ha azonos okok szülöttei, akkor ezek az érzések, hangulatok mind egyformák. Egyformák, mint például a fülek vagy az ujjak. Nem mondom, vannak tömpe ujjak és vannak nyulánkok, durvák és finomak, de mind tapint, fog, mozog, a működési terük, hivatásuk mindnek egy és ugyanaz. Nem is tudom elképzelni, hogy Féja, Kovács. Szabó, I'lyés, Erdei, Reményik könyve minden kisebbségi magyar főiskolában, kivétel nélkül ne egy és ugyanazt az érzést váltaná ki a nyári otthon pihentető, falusi csendjében. A csendet, ami eddig körülvett, észrevettem. mert szokatlan, szinte idegesítő. Hiányzott a prágai uccák zaja és igyekeztem benépesíteni ezt a hangtalan csendet. Sikerült. Rövidesen telve volt Ígérettel, szándékkal, erővel, vággyal és boldogsággal, amik mind a szivemből ömlöttek elő, szerényen és félénken, de tisztaságuk folytán ezerszeressé növekedtek. Korlátlan távolságú utakat képzeltem magam elé és boldog voltam, hogy elindulhatok ezeken az utakon, roboghatok, mert még ezer és ezer állomás áll előttem. Szerelmes leszek még és gyógyítani fogok betegeket, akik áldva fognak utánam nézni, elutazhatom majd idegen országokba, melyeknek csodáit hazalopom . . . Aztán sor került Kovács könyvére. Ezután már nem tudtam védekezni a csend ellen. Riadtan tettem fel a kérdést, vájjon ez a csend nem-e a néma forradalom nyelvbénult csendje? Ezek a magyarországi fiatal szociológus irók megtanítottak másképpen nézni és látni a falut, mint tettem azt eddig. Más szemszögből nézem a falut, mást látok, mert mást keresek. Nem azért nézek, mert általában divat most arccal a falu felé fordulni, nem is azért, mert nem látszanék modernnek, műveltnek, ha nem beszélnék az említett irók könyvéről és nem lennék vezető, ha nem ajánlanám azok elolvasását minden magyar főiskolának és mindenkinek, akinek népünk ügye csak egy kicsit is a szivén fekszik, de mert ezek megláttatják velünk a bajt és mert a kisebbségi magyar falu megmentése, a mi, saját magunk életbemaradását jelenti. A falu kiapadhatatlan örök tartalékja a nemzeti értékeknek, utánpótlásnak és mindannak a sok adottságnak, ami egy nép és rajta keresztül a nemzet megmaradásához elengedhetetlenül szükséges. A kisebbségi magyar faluk javarészében baj van. S azok közt. akiktől a falu joggal várja a segítséget, valami megmagyarázhatatlan és csak kevés esetben indokolt pánikszerű hangulat uralkodik. S a sokat fogad- kozó főiskolás ifjúság pihen. Vájjon nem felejt:-e el. hogy számára a pihenésnek is vannak feladatai? A nyár, a vakáció az az alkalom, amikor a Prágában. Brünnben. Pozsonyban a zöld asztalok mellett, sok vita és veszekedés után megtárgyalt és eltervezett, tervek valóra válthatók. Az egyetemek elpihentek. Junius máso- d’k felében hazaszáguldott velünk a vonat az idegennyelvü. szokásu és arcú egyetemi városodból, vártak bennünket szeretetteink féltő várakozással, de várt bennünket a. szlovenszkói magyar falu is, a maga letagadhatatlan szegénységével, magárahagyott- ságával, megnemértésével és azóta is vár bennünket és hiv, hogy ismerjük meg, lássuk szegénységét, a rossz aratást, mellyel újra kevesebb és feketébb lesz a kenyér. Hiv bennünket a kis bérért dolgozó munkás, a bérlőnek verejtékező zsellér, hogy lássuk meg benne a magyart, a vérünkből való vért, mert hívatlanok járnak közöttük ... v, Szociális, gazdasági, kulturális és erkölcsi hiányok révedeznek majd szemünk elé — csak azért, hogy pihenésükben, a szlovenszkói magyar-lakta föld lángolásában ismerjük meg életünk és hivatásunk egyik és talán egyetlen célját, ami a dolgozó magyar nép megismerése, segítése kell legyen, mert a falu beteg és nincs pénz orvosra, a falu lerongyolódott, tanácstalan és sokhelyütt kevés a kenyér. És mégis, ez a beteg, lerongyolódott, adóhátralékok törlesztésével küzdő kisebbségi magyar falu társadalma ma már történelmi osztállyá lett s mint ilyen, a magyar közélet biztosítéka, a legkeményebb, a legnyugodtabb s mindenekfelett a legtörzsökö- sebb magyar. S hogy megmarad-e ennek, egy kicsit rajtunk is múlik. Helyzetadta véletlen, hogy volt grófi park hatalmas platán-fái alatt elhasalva összegezem szemlélődésem eredményét és hogy könyvükön keresztül itt találkozom Féjáékkal Az egész vidék, falum és szomszédos falvak viszonyai, de a közvetlen kép is, mintha valamelyikük könyvének egy fejezete lenne . . . Kevéssé gondozott park, elhanyagolt gazdasági udvar, agyondolgozott zsellérek s a grófi tiszttartó helyett ispán ,,néz a béres és munkás után . . .“ Amodébb, a régi magyar grófi földből elvett sarkon szlovák iskola áll, pompás, higiénikus berendezéssel és ott tartunk, hogy a szinma- gyar község 116 tanköteles gyermeke köA90 éves Schneller Isfván és életműve Irta: Mayer Imre A személyiség pedagogikájának alkotója és első hirdetője: dr. Schneller István, ki etéren évtizedekkel megelőzte a német tudományosság korifeusait, ezévi augusztus 6-án töltötte be csodálatosan harmonikus életének kilencvenedik évét. Szlovenszkó magyar nyilvánossága annál kevésbé haladhat el szó nélkül e dátum mellett, mert a magyar neveléstudomány és nevelésügy e legnagyobb jelentőségű személyisége közéleti, tanári tevékenységét itt kezdte. Eperjes és Pozsony evangélikus teológiai főiskoláin működött 1895-ig és e városok társadalmában s az itteni evangélikus teológiai szakképzésben szelleme és eszméi máig is élnek. Ez a körülmény okolja meg egyrészt, hogy személyével és tudományos eredményeivel bővebben foglalkozunk. De okot ad erre még inkább az, hogy az ő háromévtizedes egyetemi tanári működése a kolozsvári egyetem pedagógiai tanszékén és irodalmi működése mély, általános termékenyítő hatást gyakorolt az egész magyar nevelésügyre s ezzel együtt az egész magyar művelődésre. Élete müve több, sokkal több a szó szoros értelmében vett tudományos és tanári munkánál. Mint minden igazi tudósban, benne is megvolt a tudomány önzetlen szeretete, benne is megvolt az emlékezetnek az a bámulatos nagysága és hűsége, amely szükséges alap minden tudós működéséhez. Áttekintése az emberi tudás és műveltsége egésze fölött, méiy bepillantása az élet és a világ lényegébe, minden sorából érezhető volt: de nem ez az, ami őt ritka és nem mindennapi jelenséggé teszi a legkiválóbb tudósok sorában. Páratlanná teszi őt az a csodálatos összhang, amelyben egész élete tanításával állott. Mint egy vallásalapitó vagy apostol, minden szavával, minden tettével, egész élete vezetésével a maga gyönyörű, egységes világ- és életnézetét állította ismerői, tanítványai elé. Vallás volt ez az ő számára, mely élete fáját gyökerétől csúcsáig áthatotta. Ez a feltétlen függés a maga saját lényegétől, Istentől beleplántált sajátos hivatásától adta meg személyiségének tiszta harmóniáját, ez adta meg a törhetetlen hűséget, amelyet tudománya művelésében tanúsított, ez adta meg azt a hajlithatatlan jellemszilárdságot, amellyel az egyszer igaznak felismertet mindig és minden körülmények közt bátran vallotta és hirdette. Ez volt forrása annak a kiapadhatatlan szeretetnek és jóságnak, amelyet a rábízott ifjúság nevelésében és támogatásában mindig tanúsított. * * * Élete Vas-megyében, Kőszegen kezdődött, ahol atyja és nagyatyja egy parochián hirdették 80 éven át az igét, mint evangélikus papok. Lelke mély hajlamát az emberi művelődés magaslatai felé tehát már származása is indokolja. Édesatyjában eszményi papot ismert meg, aki a kegyes, hitszerü élettel össze tudta egyeztetni a szabad bölcseleti gondolkozást. Édesanyjáról úgy emlékezik meg, mint minden szépért, jóért, nemesért lelkesülő lélekről. Kőszegi kitűnő tanítója, Beyer József vezette be a tudományok elemeibe, erősítette meg benne az otthonról nyert mély vallásos szellemet és értette meg vele példájával a nevelői, tanítói munka odaadó szellemét. Sopron líceumában Thiering tanár vezette őt be a görög klasszikusok megértésébe és az itteni kétéves teológiai tanfolyam elvégzése után Berlin és Halle egyetemeit kereste fel, ahol elmélyedő tanulmányokkal szerzett mély és széleskörű ismereteket. Hazatérve a báró Prónay családnál volt hosszabb ideig nevelő és ezt újabb németországi tanulmányút követte. Ez évek alatt ért meg és fejlődött ki tudása és egységes világnézete. Nyilvános főiskolai működésének első tere az eperjesi evangélikus teológiai intézet volt, ahonnan háromévi ottmüködés után a pozsonyi evangélikus teológiai akadémiához nyert meghívást Itt tanított 1895 februárjáig. E felekezeti főiskolákon tartott előadásaiban is már magasabb szempontok vezérelték, mint a szükkörü szakiskolai szempont. Hangsúlyozta, hogy a gyakorlati kiképzés mellett igazi tudományos képzettséget is kell adni a lelkészjelölteknek és ezzel módot nyújtani nekik arra, hogy kiemelkedjenek a felekezeti egyoldalúságból. Az összehasonlító vallástörténet alapján óhajtotta velük megértetni és lelkűkbe oltani, hogy minden vallás rokonvonásokat mutat és mindegyikben az isteni szellem nyilatkozik meg. Ezen az utón akarta ő az igazi vallási toleranciát megalapozni. — A gyakorlatban pedig nem a dogmákra és a vallás misztikumára óhajtott súlyt fektetni, hanem a vallásos érzés és tudat ápolására. Az előadásaiban és egész tevékenységében megnyilvánuló igazi tudás és magas nevelői szellem következtében nyert 1895-ben meghívást a kolozsvári egyetem pedagógiai tanszékére, melyen háromévtizeden át fejtett ki áldásos működést. Ez idő alatt tartott előadásaiban, továbbá „Paedagogiai dolgozatai"-nak három vaskos kötetében és számos, a szaklapokban közölt értekezésében fejtette ki nevelési elveit, és világnézetét. A főiskolai képzés terén célja az igazi egyetemi tanulmányozás megalapozása volt. Ennek conditio sine qua non-ját Eötvös József báró szellemében az egyetemi tanszabadságban látta. Nem szabályzatok, nem előírások kössék és irányítsák a tudományos pályára készülő jövő nemzedéket, hanem sajátos hivatásérzete és a tudomány iránti elmélyülő szeretete. Mindent elkövetett a tanárképzés javítása és fejlesztése érdekében. Mint a tanárképző-intézet igazgatója, kitűnő tudományos szakkönyvtárt létesített és egy tankönyvgyüjteményben összegyűjtötte történeti sorrendben a magyar iskolákban használt tankönyvr fajtákat és ezenkívül minden európai müveit ország jelenben használt tankönyveit. Igen alapos és indokolt reformtervet dolgozott ki az egész középiskolai oktatásra, amely kellő átmenetet létesít egyrészt az elemi és a középiskola, másrészt a középiskola és az egyetem között. Munkássága, melyet a tudomány és az ifjúság igaz szeretete indított és tartott lendületben, fáradhatatlan volt. A szeretet és ragaszkodás mély gyökerei fűzték megszokott munkateréhez, Kolozsvár egyeteméhez s fájdalommal vált meg tőle a körülmények kényszere alatt a világháború után. Annyival fájóbb volt e válás, mert ez egyetemben Schneller Erdély lelkét, lényegét látta, amelyben pompásan érvényesült az ősi vallásszabadság és szabad kutatás szelleme. Fájt elvesztenie azt a bensőséges viszonyt, amely a kisebb városi viszonyok közt .tanárok és hallgatók közt fennállott s amely bensőségl# viszonynak maga Schneller személye egyik főtényezője volt. Mert ő egész pályáján kezdettől végig atyai barátja volt hallgatóinak. Dolgozószobájában mindennap fogadta őket s nemcsak tudományos kérdésekben, hanem életük minden bajában és kétségében hozzáfordultak tanítványai, akiket tettel és tanáccsal támogatott. Jósága és szeretete mint a nap melege mindenhova elsugárzott és életet, szeretetet keltett. Máig is rajongó szeretettel veszik körül legrégibb tanítványai is. A béke, a szeretet, a megértés szelleme és felekezeteken és nemzetiségeken felül álló igazi tudományos felfogás vezették őt minden téren. Ezért hajolt iqeg előtte minden tisztelettel és fordult feléje szeretettel. Személyének hatása varázslatos volt, puszta jelenléte megnyugtató és boldogító hatású. Az érintkezésben a legközvetlenebb egyszerűség jellemezte. Előadásai díszét nem a szavak pompázatos szónokias- sága adta meg, hanem a meggyőződés ereje és a szív melege. * * * Nevelési elmélete, a személyiség pedagogikája, sokkal több, mint nevelési elmélet; kész, egységes, har-. zül 54 jár a magyar iskolába. i Hol vannak a szlovenszkói Féják, Illyés sek, Kovácsok és Szabók, akik felmérnék ezt a veszélyt és félrevernék a vészharang got? Feltétlenül a faluról felkerültek közül kell előjönniök, mert csak az adhat reális képet a faluról, akinek eredő és éltető gyö-í kere onnan ered és onnan táplálkozik. Rö- vid ideig tartó falulátogatás a falu és né* pének félreismeréséhez vezet, amivel csak növekedik az a szakadék, ami a falusi mun-i kás, béres és gazdaember és a városi ,,va* saltnadrágos“ között még mindig megvan..* Miközben erről elgondolkodom, pajkos szellő jön, kacag, leng’, játszik, mókázik* elfordítja könyvem lapjait, mintha fel akar-« na rázni fajomat féltő, népemért aggódó* komor hangulatomból. Traktor zúgása hal- lik. A bérlő racionalizált gazdálkodást üz. A krumpli, répa, kukorica kapáló- és töltői gépek sok zsellércsalád szájából vették ki a harmadost. A traktor egyre zug. Csépelnek* S a forró nyári délután illatába érzem bele- vegyülni a kenyér szagát is, azét a kenyérét, amelyik néhol vattapuha és fehér, más-, hol sárnehéz és fekete, sokhelyütt pedig egyáltalán nincsen. mónikus bölcseleti és világnézeti rendszer, amely mély vallási, erkölcsi és lélektani alapon van felépítve és az élet egy tényezőjéről sem feledkezik meg, mindent felhasznál az egyén és a köz nevelésére és fejlesztésére. Elméletének központi alapeszméje a személyiség elve. A személyiség eszmény tehát, azaz végtelen feladat és alapja a természettől adott egyéniség, mely számtalan lehetőséget, jót és rosszat egyaránt tartalmaz. A nevelés feladata az egyéniségben a feltétlen értékes vonást vagy energiát megtalálni, megerősíteni és uralomra hozni. E feltétlen értéket az egyénben nevezi Schneller jobb énünknek vagy egy gyönyörű metafizikai háttérre utaló névvel: isteni célgondolatnak, úgy fogva fel minden egyes egyént, mint aTe- remtönek egy bizonyos sajátos célra alkotott lényét. E sajátos célban van az illetőnek önálló értéke. A jobb én érvényre juttatása végtelen feladat, melynek megközelítéséhez a hosszú fejlődés útja vezet. E fejlődést Schneller felfogása szerint három főfázisban éli át az emberiség is és mincien egyes is. Az első fokozat az érzéki éniség álláspontja. Itt a teljes önzés uralkodik. Az egyén számára minden eszköz és mindenben a hasznos, a kellemes szempontja dönt. Az akarat nyil- vánulása szeszély szerinti. Ez a természeti vagy vadnépek és a kisgyermekek álláspontja. A fejlődés második fokozata a történeti éniség álláspontja. Itt a teljes önzés helyét az én teljes feladása foglalja el. Az egyén, mely előbb kizárólagos érték volt, értékét veszti s csak a közösségnek van értéke. Az egyén csak any- nyiban értékes, amennyiben őt a közösség elismeri. Főerény itt az engedelmesség, a tettek rugója az ambíció. Végül a harmadik fokozaton, a tiszta éniség álláspontján az ellentétek kiegyenlítődnek. Az egyénben érvényre jut az ő sajátos isteni célgondolata, amelynek érvényesítésére legjobban szolgál a köznek. Fejlődésünk célja ép ebben áll, hogy a történeti hatalmak (család, község, egyház, társadalom, állam) hatása alatt jobb énünk tudatára emelkedjünk és ez bennünk uralkodóvá legyen. Ha ez bekövetkezik és jobb énünk oly hatalomra emelkedik bennünk, hogy csak tőle függünk, akkor ennek alapján, mivel mibenniink van és a miénk, igazán szabadok vagyunk. Ezzel megszűnik ezen az állásponton a determinismus és indeterminismus ellentéte, mert aki saját isteni célgondolata alapján cselekszik, az annál függetlenebb minden külső indítéktól és hatástól, minél inkább függ a maga sajátos természetétől. Ez a vallás-erkölcsi determinismus a szabadságnak egyetlen igazi formája. Kiegyenlítődik itt az ego- ismus és altruismus ellentéte is, mert itt az egyes a közösségért él, de e hivatását annál jobban tölti be, minél inkább érvényesíti a maga sajátosságát, úgyhogy az egyén akkor él igazán a közösségnek és a közösségért, amikor lehető teljességgel a saját célgondolatának, tehát önmagáért él. És végül megszűnik ezen az állásponton az erkölcsi rigorismus és az emberi ösztönös boldogság utáni törekvés ellentéte, mert itt az er' ö' si kötelezés nem külső kényszer, hanem belső szül s szerűség, úgyhogy az erkölcsi parancsot követve, sa át jobb énünket, isteni célgondolatunkat követjük. Fa pedig ezt követjük, akkor minden félreismerés, akadályok és üldözések ellenére is boldogok vagyunk. Életünk ily értelemben istentisztelet, szivünk, mert Istenben nyugszik, boldog. * * * Ezek Schneller világnézetének fővonalai röviden, lehetőleg az ő saját szavaival összefoglalva. E vázlatból is figyelmes átolvasással felismerhető a nagy épitö- szellem, mely egész életében és munkásságában a tevékeny szeretet elve alapján nem a meddő vitákat, nem a rombolást, hanem a lassú, fokozatos alkotó munkát kereste. Kiérezhető belőle a jóság szelleme, amely minden létezőben meglátja a jót és annak erő/ sitésére törekszik. Vajha az ő nemes leikéből kisugárzó nagy eszmék és az ő szivének kifogyhatatlan szeretete áthatnák a magyar közéletet; akkor mint az ő iskola- politikai nagy eszményképének, Eötvös Józsefnek, neki !A legszebb emiékjele eszméi .győzedehne -lehetős*
